Délmagyarország, 2002. augusztus (92. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-21 / 194. szám

4 •AKTUÁLIS­SZERDA, 2002. AUGUSZTUS 21. Látványosnak bizonyult a vásárhelyi népkertben rendezett lovagi viadal. Fotó: Gyenes Kálmán Élménygazdag öt napra emlékezhetnek vissza mindazok, akik ellátogattak a CsodAlföld rendezvényeire. A művészeti fesztivál önkormányzati támogatással Vásárhelyen, Óföldeákon és Már­télyon megvalósult programfolyama az augusztus 20-i ünnepséget is méltó keretbe foglalta. A vásárhelyi Népkertben tartott Károly Róbert korabeli lovagi be­mutatót a szentesi Zcnthus Já­nos Középkori Hagyományőrző Egyesület, megtévesztésig korhű harci eszközök felvonultatásá­val. „Az egyetlen különbség: a korabeli harci eszközök élesek voltak, ezek pedig tompák, mert nem levágni akarjuk egymás fe­jét, hanem bemutatni a lovagi tornát" - mondja Sebők János, a csoport vezetője. Lássuk, mi volt Mártélyon! Az egyik legsikeresebb programnak a Tanács István vezette Hóra Táncszínházé bizonyult. „ír nép­zenétől a szomszédunkban élő népek táncain át a távol-keleti mozgáskultúrán alapuló tánco­kig mindent láthatott a közön­ség, modernizálva, világzenésít­ve. Óföldeákon, ahová a Honvé­delmi Minisztériumból is érkez­tek vezetők a CsodAlföld kereté­ben, a XIV-XV. századi, gótikus stílusban helyreállított erőd­templom volt az egyik legfőbb színhely,- a Corvinus Kórus, illet­ve a Carmina Hungarica Orff Együttes előadta kórusművek fölhangzásakor lélegzetelálb'tó élményben részesült a közönség. A sok ezer embernek élményt biztosító, ötnapos CsodAlföld tegnap késő este Vásárhelyen operett gálával, tűzijátékkal zá­rult. F.CS. Ha az emberek sorba állnak szép holmiért, különleges dol­gokért, szükségből, vagy mert valami olcsó, az érthető. De hogy azért várakozzanak, mert adnának, ráadásul saját vérü­ket, az ritka. Pedig tegnap Sze­geden ez történt. Kis zöld textilpavilon a Várkert­ben, fehér ruhás, mosolygós nő­vérek, előttük az asztalon gondo­san kiporciózott uzsonnák. Az augusztus 20-i rakparti rendez­vénysorozat résztvevői ők is, bár furcsán hatnak a vurstli dübörgő forgatagában, fehérben, véradók­ra várva. - Nem ez a természetes közegünk, de otthon vagyunk a tömegrendezvényeken is mondja Augusz jánosné, a Sze­gedi Vérellátó Állomás vezető asszisztense. Igaza van, a rutin a parkban is rutin: gyakorlott moz­dulattal gyűrnek itt fel ingujjat, céloznak vénát. Ki kell jönniük a vérért, mert abból soha sincs elég. Csepeg a testnedv, indul a cscvej arról, ki mit csinál majd, ha innen feláll. Program akad bő­ven, van, akit kint a barátja, ba­rátnője, kisgyermeke, családja vár, s többször elhangzik az „apá­tok nagy sört kap majd ezért" mondat is. Van, aki azért jön, mert koráb­ban nagyvállalatnál dolgozott és megszokta már a háromhavon­kénti véradást, van, akinek csa­ládtagját baleset után vérrel mentették meg, van, aki kollé­gája műtétje óta érzi úgy, köte­lessége adni, valamint sokan vannak, akiket a családi hagyo­mány hoz ide. Akad köztük nyugodt „hatvanszor megcsa­polt" kétkezi munkás, elfoglalt vállalkozó, aki 1984 óta három­havonta időt szakít erre, gyeses anyuka, aki izgul, hiszen életé­ben először ad most vért, örül­nek is ritka AB Rh-negatív vér­csoportjának. Tavalyelőtt 81-en, tavaly 61-en tértek be egy kis véradásra a Ste­fánián felállított pavilonba, most is hatvan-hetven között lesz a vége - jósolják a nővérek. Csong­rád megye és Szeged egyébként az ország legjobb helye, már ami a véradók számát és aktivitását jelenti. Férfiak jönnek zömmel, ők erősebbek, bátrabbak. Az asz­szonyok is adnának, de töréke­nyek, no meg a terhesség, a szü­lés, a szoptatás, a változó kor egyébként is kizárja a véradást, a nő teste, ismerjük, másféle áldo­zatokat hoz a társadalomért ­magyarázza a szakember. Délután fél hatkor, a véradás vége előtt fél órával még álldogál­nak az emberek a pavilonnál. Fi­atal fiúk viccelődnek a „zöld lomb, fehér arc, piros vér" színei­ből összeálló ünnepi háttéren, mint mondják, ők itt koszorúz­nak. Kérdezem, büszkék-e, ösz­szenéznek, nem nagyon értik, mit akarok ezzel. Szerények a véradók - mondja Augusz János­né -, a hétköznapi hősök között járunk. O.K.K. Egyelőre nincs magyarázat a családon belüli kutyatámadásra Kétéves kislányra támadt egy rotweiler Folytatás az 1. oldalról A hatéves rotweiler engedelmes, kutyaiskolát is végzett, a hétfői esetet megelőzően soha nem tá­madt senkire. - A nővérem unokája a dédnagyma­mával volt otthon. Bizonyára tudja, hogy milyenek a kisgyerekek, az embernek állandóan rajtuk kell tartania a szemét. A kislány csak fél másodpercre szaladt ki az udvarra. Az édesanyját várta, neki akart kaput nyitni, amikor a baleset megtörtént ­mesélte a tulajdonos, aki szerint a kutya valószínű­leg a területét védte. A rotweiler gazdája arra a kér­désünkre, hogy megválik-e a kutyától, nemmel vá­laszolt. A kétéves gyermeket a fején harapta meg a rot­weiler. Az egyik harapásnyom a kicsi szeméhez kö­zeli. A dédnagymama a történtek hatására sokkos állapotba került, még beszélni is alig tudott. A kis­lányt a Szegedi Tudományegyetem gyermekklini­kájára szállították. A rendőrség sajtószóvivője, Tuczakov Szilvána még azt is elmondta, hogy a kis­gyermek sérülései nyolc napon belül gyógyulnak, ezért nem indult eljárás a kutya gazdája ellen. ARANYT. JÁNOS „Aki a bort nem kedveli, az csak félig él!" Hírvivővé lett Vasi Csaba Mintegy háromezer kilométe­res kerékpáros túra és majdnem 100 borospince felkeresése után tegnap visszatért Szegedre Vasi Csaba, akit az esemény al­kalmából a Szent Vince Borrend hírvivőjévé avattak a Rakpar­ti-partyn. Augusztus 20-án, kedden, visz­szatért Szegedre Vasi Csaba, aki 16 nap alatt 15 megyét érintve háromezer kilométert kerekezve kereste fel Magyarország neve­sebb borvidékeit. A kerekes túra, vagyis a Bor dö Franc, mindössze néhány száz kilométerrel rövidebb, mint a Tour de Francé. Vasi Csaba min­dig is vonzódott a különleges erőpróbákhoz. A 31 éves férfi ­aki a Szegedi Tudományegye­tem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán szerzett diplo­mát, s jelenleg Oroszlányban él -, több mint tízszer futotta már le a maratoni távot, valamint triatlonban is szép eredménye­ket ért el. - Borkővel a hasában küzdött meg ezért a szép teljesítményért - üdvözölte a bortúra résztvevőit a szervező, Polonkay Sándor, aki külön köszönetet mondott Vasi Csaba feleségének, aki legalább 1500 szendvicset készített, vala­mint kísérőjének, Katona Zsolt­nak. A Bor dö Francos kerékpáros­nak ezután a Szent Vince Bor­rend elméleti és gyakorlati pró­batételén kellett megfelelnie. A borrend nagymestere és ceremó­niamestere különböző kereszt­kérdésekkel tette próbára Vasi tudását, aki a válaszokkal min­den kétséget kizáróan bebizo­nyította, nemcsak szereti a bo­rokat, hanem ért is hozzájuk, és valóban megtette a majd há­romezer kilométeres távot. Az ünnepélyes eskütétel után ­amelyen kiderült, hogy aki a bort nem kedveli, az csak félig él - Va­si Csabát a Szent Vince Borrend hírvivőjévé avatták. A. T. 1. Eladni vagy megtartani a százmilliókért fölújítbató belvárosi házakat ? Cégek pénzén szépülő paloták Hétköznapi hősök a vurstli dübörgő forgatagában Véradás a Várkertben így is lehet ünnepelni: két műsorszám között, önzetlenséggel. Fotó.Karnok Csaba KÖLTŐK FESZTIVÁLJA A költők nemzetközi fesztiválja - mely Csongrádon kezdődött és Ópusztaszeren folytatódott - ma Szegeden a megyeházán és a vá­rosházán tartja vitafórumát. Kevés a pénz a szegcdi önkor­mányzati épületek fülújítására, ezért fölmerült a házak eset­leges eladása is. A szegedi lakásalapban csupán néhány épület fölújítására ele­gendő pénz maradt, így egyelőre nem tudni, hogyan és milyen forrásból folytatódhat a helyreál­lítás. A Belvárosban épületek so­ra vár sürgős és teljes rekonst­rukcióra, ezért fölmerült az érté­kesítés lehetősége: eladás után a tulajdonos költségén újítanák föl a házakat. Soós Ferenc, a Szegedi Ingat­lankezelő és Vagyongazdálkodó Rt. kezelési igazgatója szerint a gyakorlat azt mutatja, hogy a fölújított belvárosi palotákban lévő lakások bérleti jogának pá­lyáztatásából csupán részben té­rülnek meg a költségek. „Meg lehetne fontolni a Belváros ön­kormányzati épületeire vonat­kozó értékesítési tilalom fölol­dását. A rekonstrukció költsége­it a befektető vállalná, s tőkéje az épület üzleti célú hasznosítá­sával térülne vissza" - mondta az igazgató. Megtudtuk, hogy a Széchenyi tér 3. számú épület (a Tisza Szál­ló szomszédságában) már ma­gánkézbe került. A lakókat évek­kel korábban kiköltöztették, mert az épületet életveszélyes­nek nyilvánították. A kezelési igazgató szerint a házból legföl­jebb a négy fal maradhatna meg: a födémek repedezettek, leszaka­SZEGED VÁROSFEJLESZTÉSI ELKÉPZELÉSEIRŐL „Amit nem sikerült megoldani" címmel ma este 6 órakor az MTESZ nagytermében a Közéle­ti Kávéház Szeged városrendezési és -fejlesztési elképzeléseivel fog­lalkozik. Vásárhely, Óföldeák, Mártély Nagy siker volt a CsodAlföld dással fenyegetnek. A teljes föl­újítást nem sokáig halaszthatják már. A ház ügyét még érdekesebbé teszi, hogy homlokzata a XIX. század végét idéző városkép ré­sze: az egységes, eklektikus épü­letsor, a bíróságtól, a Tisza Szál­lón át a Nagypostáig, az 1879-es árvíz után készült, a kor uralko­dó építészeti stílusában - meg­bontása tönkretenné a Széche­nyi tér arculatát. Az életveszé­lyesnek mondott Széchenyi tér 3. tulajdonosa a Baucont Építő­ipari Rt., amelynek szegedi ki­rendeltségén hiába érdeklöd­tünk a ház sorsa felől: a buda­pesti központba irányítottak bennünket, ott viszont nem ér­tük el a sajtónyilatkozatra jogo­sult vezetőt. Nóvák István városi főépítész csak erős fenntartásokkal java­solná az önkormányzati épüle­tek további értékesítését. Mint mondta, csak kivételes esetben, és garantáltan tökeerős vevőnek adhatnának el rekonstrukcióra szoruló épületeket. A fölújítás feltételei között meg kell szabni a hasznosítás célját, valamint azt, hogy az épületnek harmoniku­san bele kell illeszkednie a védett városképbe. NY. P. A Széchenyi tér 3. életveszélyes, tulajdonosa nem kezdte meg a rekonstrukciót. Fotó: Gyenes Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents