Délmagyarország, 2002. augusztus (92. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-19 / 193. szám

8 HÉTFŐ, 2002. AUGUSZTUS 19. Költők fesztiválja Csongrádon, Opusztaszeren és Szegeden A csongrádi városháza díszter­mében tegnap délután ünnepé­lycsen megnyitották a költők nemzetközi fesztiválját, mely része a csongrádi napok ese­ménysorozatának. Az első alkalommal megrende­zett irodalmi találkozó résztve­vői hat ország szórványmagyar­ságának alkotóműhelyeiből, a Duna-Körös-Maros-Tisza Eu­rorégióhoz tartozó román és magyar megyékből, a jugoszlá­viai Vajdaságból érkeztek, de je­len vannak a hazai kortárs köl­tészet jeles művelői is. A talál­kozó fő helyszíne Csongrád, de a versszerzők egy-egy napot Ópusztaszeren és Szegeden töl­tenek. A globalizáció és lokalizáció a költészetben címmel meghirde­tett költötalálkozó résztvevőit Molnár József, Csongrád polgár­mestere és Góg fános, a Magyar írók Nemzetközi Szervezete dél­magyarországi szervezetének és a csongrádi Alföld Egyesület el­nöke köszöntötte. Csongrád polgármestere beszé­dében azt emelte ki, hogy a kép­zőművészeti élet mellett az évek során kialakult egy olyan irodal­mi műhely, melyet helybeli iro­dalompártoló közönség vesz kö­rül. Az évente megjelenő helyi irodalmi antológiák mellett vál­lalkoztak tavaly a Tiszáról költé­szeti pályázat meghirdetésére, majd ennek kötetben való kiadá­sára is. Ez a találkozó egy újabb vállalkozás kezdete, mely akkor lesz sikeres, ha mind több csong­rádi és itt-tartózkodó vendég ér­deklődését kelti föl. Ma délelőtt a csongrádi Ma­gyar Királyban a Globalizáció és lokalizáció a költészetben téma­körhöz Mezei András, Géczi fá­nos és Barcs János költő mond vitaindítót. • Délután pedig a Nemzet és nemzetköziség a kor­társ irodalomhoz témáról Ká­nyáéi Sándor, Pintér Lajos és Bá­rányi Ferenc költő mondanak vé­leményt. Este 8-kor a részt vevő költők műveiből Sándor fános rendezésében irodalmi estet tar­tanak. A költők kedden Ópusztasze­ren vesznek részt a Szent Ist­ván-napi ünnepségen, délután Csongrádon a régiók irodalmi folyóiratainak szerkesztői ta­nácskoznak, majd megjelennek a csongrádi napok záróünnep­ségén. Szerdán Szegeden folyta­tódik a program, mely este a csongrádi művésztelepen feje­ződik be. B. GY. GY. Hajnalig fesztiváloztak Zákányszéken Paprika és pálinka Falulagzi Csanádpalotán Hagyományteremtő szándékkal rendeztek Zákányszéken pap­rikafesztivált. A környéken szinte az összes gyümölcs el­fagyott, a gazdák ezért a fű­szerpaprikából pótolták a ki­esett bevételüket. Zákányszéken mintegy 20 hektá­ron termelnek fűszerpaprikát, a fóliák alatt pedig több tízezer tő étkezési paprika bújt ki a föld alól. Egyébként a helyi gazdák főleg őszibarackkal és szőlővel foglal­koznak, de kényszerből paprikára váltottak, ugyanis a gyümölcsö­sökben a téli és a tavaszi fagyok szinte az összes hajtást tönkretet­ték. Innen már csak egy lépés volt, hogy a településen paprika­fesztivált rendezzenek. - Szőlővel és gyümölccsel fog­lalkozom, ami teljesen elfagyott, így nagyon ráértem a programok megszervezésére - jegyezte meg tréfásan az egyesület elnöke, Ma­tuszka Antal. A művelődési ház­ban szombaton termelők állítot­ták ki növényeiket, a cégek pedig a különböző vetőmagjaikat. Dóczi Csaba öt éve foglalkozik paprikával. Családi vállalkozásá­ból a paprika egy része Kalocsára, míg másik része Hajósra kerül. Míg az előbbi helyen őrlemény készül a zákányszéki paprikából, addig a boráról is híres Hajóson pépesítik a terményt. - Ahogy el­vetjük a magot, azonnal a nö­vény parancsol - mondta nevet­ve a gazda. Az egész Dóczi famí­lia kiveszi a részét a munkából. Testvér, após, anyós együtt dol­gozik a földeken. Egyedül a két legkisebb, a négyéves fiúcska és a két hónapos lányka kapott „fel­mentést". Azért választották a paprikát, mert jól kiegészíti a barackot. Ugyanis akkor kezdik el szedni a fűszernek valót, amikor a barac­két befejezik. így mindig van olyan terményük, ami piacképes. Zákányszék környékén nincs szárító, a gazdák emiatt „egész­ben" adják el a paprikát. Egy szárí­tó felépítése pedig csak akkor len­ne gazdaságos, ha egyben gyü­mölcsaszalóként is működhetne. Az első paprikafesztiválon per­sze nemcsak a szakemberek ta­láltak maguknak kellemes elfog­laltságot. Elsőként halászléfőzés­ben jeleskedtek a helyiek. A leg­jobb levet Vass Ferenc készítette. Második Császár Péter, a har­madik pedig Kovács Zsoltné lett. Szombaton az is kiderült, kinek van a legjobb és a legszebb papri­kaőrleménye. Kazi János végzett az első helyen, de a második Dóczi Csabának és a harmadik Soós Jánosnak sem kellett pa­naszkodnia. A délutáni programokat kivá­lóan megalapozta a méregerős paprikapálinka. - Csak két napig ázott a hegyes a pálinkában, az­tán most meg köpni-nyelni se tud, csak könnyezni, aki meg­kóstolja - nevetett az igazán em­beres itóka készítője. Az Edda egykori frontembere is belenyalhatott ebbe a „méregbe", mert igazán cifrázta a színpadon. A kör és A hűtlen után Pataki At­tila most cigánynótákkal próbál­kozott. A színes kendős rocker után echte cigányok is színre lép­tek. Bánder Béla és bandája meg­mutatta, milyen is az, ha igazi roma mulat. A zákányszékiek hajnalig ropták a táncot. K.T. Mutatós és színes paprikák. Fotó: Gyenes Kálmán Semmi sem hiányzott a jó hangulathoz Palotán. Fotó: Miskolczi Róbert Lassanként igazi turistacsalogató látvá­nyossággá válik a jó hangulatú csanádpa­lotai falulakodalmas. A régi nászvigasságok hagyományait és han­gulatát felidéző, kora délutántól másnap haj­nalig tartó vidám eseményt szombaton ren­dezték meg. A csanádpalotaiak először há­rom évvel ezelőtt tartottak falulakodalmat. A szervezők akkor elsősorban a község lakói­nak szórakoztatására gondoltak: mivel az életkörülmények változása miatt egyre rit­kábbak a nagy létszámú, hangulatos lakodal­mak, jó ötletnek tűnt - egy, az ifjú pár szere­pét egy napra, játékból vállaló fiatal pár és a falu szinte teljes lakosságából verbuvált nász­nép közreműködésével - megrendezni egy ilyen hagyományápoló programot. Azóta az is kiderült, hogy a vidám rendezvényre nem csak a helybéliek kíváncsiak. A múlt szom­bati falulakodalomra autóbuszokkal, csopor­tokban is jöttek az érdeklődők, többek között Makóról, Marosleléről és Nagylakról. Adok István, a helyi művelődési ház veze­tője szerint talán nem is olyan soká ez lehet Csanádpalota egyik turistacsalogató speciali­tása, mely akár külföldieket is vonzhat a fa­luba. Idén több mint négyszázan szórakoz­tak, mulattak együtt a régi palotai lakodal­mak hangulatát megidéző rendezvényen. A menyasszony, később új asszony szerepére Szekeres Erika vállalkozott, míg a vőlegény, majd férj - egyetlen napra - Csomor Sándor lett. A korhű ruhát öltött ifjú párt hat héttel a lakodalom előtt választották ki azok közül a fiatal fiúk és lányok közül, akik a felhívásra jelentkeztek; ezúttal öt párra való akadt belő­lük. A vőfély tisztét Horváth Csabáné látta el, aki lelkesen, szorgalmasan sorolta a tré­fás, pattogó rigmusokat. Ezeket annak idején a faluban jól ismert, sajnos már évtizedekkel ezelőtt elhunyt vőfély, Kodrán Jani bácsi dik­tálta le, aki ezzel századokon átívelő hagyo­mányt őrzött meg napjainkra. Fiús háznak a művelődési otthont, a lányos háznak a nem­régiben szépen felújított Fényes vendéglőt nevezték ki erre az alkalomra. Mindkét helyen - sőt a kettő között, útköz­ben is - óriási hangulat, sok móka és hagyo­mányos vendégszeretet fogadta az érkezőket. Az ifjú pár és a lakodalmas menet persze vé­gigvonult a falu utcáin is, gyalogosan és hin­tón egyaránt láthatták őket a palotaiak. A boldogító igen kimondására a házasságkötő térré átalakított parkban került sor, ahol az­tán hajnalig szólt a zene, folyt a mulatozás. A vidám rendezvény sikeréből kiindulva aligha kétséges: jövőre is lesz falulakodalom Palo­tán! SZABÓ IMRE Belami karambolozott Akkor most egy enyhe ívű kanyar jobbra, s már ott is leszünk a fod­rásznál - magyarázta Belami fiának, Kisrambónak a Panel Pál lakó­telep legszélén, ahol kertes házakból is integetnek vidám asszony­ságok a betonpalotákban csótányt kergetőknek. A tervvel nem is volt baj, a kocsi be is cammogott a kereszteződésbe, sót mi több, már a zebra hátán gurultak, amikor balról becsapott a mennykő. Eme bizonyos égi áldás nagyon is a földről érkezett, mégpedig egy alig húszévesnek látszó motorkerékpár képében, amin morcos arcú férfiú lovagolt. Mitagadás. a csattanás hangját ahgha vethették ösz­sze a környéken sétálók Pavarotti magas céjével, de azért a karam­bolt látva lett akkora a gyülekezés, hogy néhány lelkesebb alkoho­lista a közeli kiskocsmában arra gondolt, talán nem ártana jegyet szedni erre a rendezvényre. - Magának, mint az egyik főszereplőnek, természetesen ingyen lesz a cirkusz - vigasztalta Belamit a helyszínre érkező Smúz apu, amikor a külváros nyugalmazott szépfiúja kikászálódott gépesített jármüvéből, s azon gondolkodott - vajon a hat hete éheztetett oroszlán hangján szólaljon meg, vagy úgy üvöltsöti, mint akinek ÁFA-kulccsal verik az összes csuklóját. - Tarkóján hordja a szemét, ember, hogy ennyire nem lát ? - ér­deklődött Belami a motorostól, aki előbb sisakját, később motorját, legvégül maradék bátorságát szedte össze az aszfaltról. Majd együt­tes erővel megszemlélték a kárt, ama bizonyos behorpadt kocsile­mezt, s irtózatosan sajnálkoztak a történetek miatt. - Nyomjon be egy nagy kék szilvát a szeme alá - javasolta Belami­nak egy közelben várakozó teherautó sofőrje. - Ezért a sérülésért kifizethet egy rakás pénzt, úgyhogy jobb, ha már most elkezd jajveszékelni - érkeztek vigasztaló szavak az egyik biciklistől. - Még az a szerencse, hogy senki nem sérült meg - magyarázta Belaminé született Görcs Jolán, kinek arca csak annyira volt sá- : padt, mint akit három és fél évig hintőporral etettek. Majd ahogy az már kis magyar ütközéseknél lenni szokott, kez­detét vette az eljárás. Belami és a motoros vidám üvöltözések kö- ; zepette megállapodott abban, hogy majd a rendőr megmondja, ki is a bűnös, és éppenséggel mit érdemel. Rendőr jött, motorosnak elmagyarázta: a kerékpárút sok mindenre jó a hatályos KRESZ szerint, csak éppen arra alkalmatlan, hogy motorral száguldozza­nak rajta. S miközben a jegyzőkönyv el-, Belami pedig kikészült, Jolán azt javasolta, jobb lesz a jövőre gondolni. Mert hogy az autót meg is kell ám javíttatni. Németh György rajza Hogy ez mennyire nem egyszerű hadművelet a piacgazdaságra igencsak berendezkedett magyar Alföldön, már másnap reggel ki­derült. Szerelő Egon, teljességgel kisiparos, és sok mindenre vállal­kozó bejelentette: - Ekkora iszonyatos károsodást a jelenleg érvényben levő árak mellett kettőszázezernél olcsóbban megreparálni kifejezetten le­hetetlen. Jolán, ki Görcs, s az ügyek intézését magára vállalta, akkor már tudta: amíg a hivatalos eljárás le nem bonyolódik, a biztosí­tó bizony egy árva kanyit sem fizet, tehát a nem éppen gazdag­ságáról híres Belami famíliának kell megelőlegeznie a javíttatás költségeit. - Kettőszázezret mondott 1 De hát annyi pénzt egy rakáson a mi családunkban még senki nem látott - ájult el Jolán, mind a két sze­mére létbizonytalankodva. Majd úgy döntött a Belami család, jó cimborájától. Búvár Barnától kéri ki a tanácsot, mégis, hogyan vé­szeljék át eme helyzetet. Válasz jött, másik szerelő címe érkezett, s Jolán nyakába vehette a sálját és a várost. - Jaj, asszonyom, ez a kocsiműtét legalább ötvenezrébe kerül majd - kapta Belaminé az újabb árajánlatot. Mert hogy így megy ez Magyarországon. Vagyis hurrá! - repesett az örömtől Belami is, neje is. Majd röpke félóra alatt kiszámolták, hány óra, perc és másodperc, mennyi kiló bosszúság, magyarázko­dás, düh és harag, no és mennyi pénz is szükségeltetik ahhoz, hogy egy koccanást elboronáljanak. - Akkor most pedig azt adjuk össze, mi pénzt költ egy olyan or­szág, mint mondjuk a miénk, efféle ügyekre, ahol lassan már annyi a karambol, hogy fejszámoló művészeket szerződtet a rendőrség minden statisztikai lap mellé - javasolta Snájdig Pepi, midőn látta, Belami megnyugodni látszik. A Zsibbadt brigádvezetőben ülők be­lementek a játékba, ám valamelyik milliárdnál fózsi csapos egy Zárva vagyunk táblával addig ütlegelte Minek Dönci homlokát, amíg haza nem ballagtak a legények. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents