Délmagyarország, 2002. augusztus (92. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-10 / 186. szám

ÉLŐ TÖRTÉNELEM Ki gondolná, hogy Szegeden az aviatika tudományával már a XVI-XVII. században is foglalkoztak. Szabiik István (1746-1816), a helyi piarista gimnázium igazgatója, az első magyar léggömb megalkotója, 1784. augusztus 15-én hidrogén töltésű ballonjával sikeres kísérletet hajtott végre. Minderről és az elkövetkező időszak „aviatikus" eseményeiről nem lennének pontos ismereteink, ha Pusztai János és társai nem írták volna meg A szegedi repülés története című kötetet. Pusztai és szerzőtársai - néhai Kakuszi József, Bokor András, Borbély Gábor, Bakos Tibor, Máramarosi György és Török József - a Magyar Veterán Repülők Szövetsége szegedi területi szervezetének repüléstörténeti munkacsoportja megbízásából készítette e hiánypótló művet. AKTUÁLIS" SZOMBAT, 2002. AUGUSZTUS 10. Igazi színházi ünnepként mutatták be tegnap a Carment a szegcdi szabadtéri színpadán. A sikerhez hozzájárultak a statiszták is. Érdemes felidézni a próbák hangulatát az ő szemszögükből is. „A statiszták végre jók voltak, megyünk tovább!" - mondta Nagy Viktor, a Carmen rendezője, miután ötödjére sikerült elképzelése szerint végrehajtani az őrségváltásos jelenetet. Több mint egy hétig három helyszínen folytak a Carmen próbái. A darabban közreműködő hatvanhárom statiszta hagyományosan jó hangulatban dolgozott. Rendezője válogatja, hogy ki hogyan szól a statisztériához. Van, aki némi iróniával a hangjában bűgja a mikrofonba: „Tbrpanj meg, statiszta!" Van, aki kedvesen kezdi: „Édes, drága statművészeim - itt egy kis hangerőváltás -, kalandvágyból hagytátok bent azt a diffúz ornamentikát?" A legizzasztóbb az, ha a rendező egy külön Személyt instruál: „A kék inges fiú! Igen te! Lépjél magadnak rendezői balra!" Munka, azaz próba után jó a büfében regenerálódni. Egy kis csocsó, némi alkohol és a jókedv határtalan, de a statkóbulinak ezzel még korántsincs vége. Diszkó, házibuli vagy a Lapos, szinte mindegy, a banda együtt bárhol jól érzi magát. Bár a közös bulizás a gázsi jelentős részét felemészti, a rutinos statiszták állítják: a feléért is eljönnének. A mellékszereplőknek - a statiszták magukra nézve ezt tartják a legtalálóbb elnevezésnek sok szabályt kell betartaniuk. Fő a pontosság. Az ügyelői hívásra azonnal indulni kell. Jelenetet lekésni ugyanis bűn, különösen akkor, ha az illető hullacipelésre lett beosztva. A megboldogultnak meglehetősen kellemetlen egyedül kikúszni a színpadról. Próbáról késés: 500, egy sör: 220 forint. Megéri időben elindulni. A régiek csak mosolyognak, amíg M. Kontz Gábor statisztavezető az újoncokat tanítgatja: „Színpadon nem beszélünk, nem dohányzunk, csak rendezői utasításra." Jelmezben a Dóm teret elhagyni tilos, ám nyaranta a közeli hamburgeresben nem számít meglepetésnek egy éhező huszár, kommandós vagy núbiai harcos megjelenése. A statisztajelenség hozzátartozik a szabadtéri atmoszférájához, fontos része annak. Ezt hangsúlyozta Sebestyén Csaba, az opera koreográfusa is, amikor az egyik jelenetben a torreádort, Escamillót ünneplő statisztákhoz fordult: - Ugyanolyan fontosak vagytok, mint a főszereplők! Mire az egyik vérbeli statiszta halkan megjegyezte: - Nagyszerű, akkor ugye felemelik a fizetésünket?! MARUZS PÁL Beszélni nehéz! - Csongrádon Az anyanyelvápolás egyik hazai fellegvára Csongrád - a helyi gimnáziumban Fábiánné dr. Szenczi Ibolya tanárnő irányításával folyó munkának köszönhetően. Ezt ismerik el a szakemberek azzal is, hogy a Tisza-parti kisvárosban rendezik meg a X. országos ifjúsági anyanyelvi tábort. A hétfői megnyitót követően öt napon át az anyanyelv ápolására fölesküdött táborozók - többek között - Deme László professzor, a Beszélni nehéz! című rádióműsor szerkesztője; Wacha Imre, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa,- Grétsy László, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke irányításával foglalkozik közös kincsünkkel, a magyar nyelvvel, válaszol a kérdésre: Beszélni nehéz? Huszárok, kommandósok, núbiai harcosok a hamburgeresnél Statiszták főszerepben A Carmen próbáin egy csapattá kovácsolődtak a színészek és a statiszták. Fotó: Schmidt Andrea Szegedi repüléstörténeti csemege Szent-Györgyi Albert is szeretett vitorlázni Hiánypótló munkát végzett Pusztai János nyugdíjas, aki társaival együtt elkészítette Szeged és térsége repüléstörténeti krónikáját. A 240 oldalas kiadvány a közelmúltban jelent meg a Belvedere Meridionale kiadó gondozásában. Különös aktualitást kölcsönöz a műnek, hogy ma délelőtt indul a felújított szegedi reptérről Dubrovnikba az első charter-járat. - Jómagam sportrepülő voltam, innen a vonzódás az aviatika iránt - vallja a szerkesztő. - Mindig is érdekelt a repülés története, így azután azoknak a lelkes szegedieknek a segítségével, akik ilyen hajlandóságot mutattak, hozzáláttam az anyag egybegyűjtéséhez. A könyvből tudhatjuk meg, hogy a második világháború idején (1915) létesített szegedi repülőtér 1916 tavaszán már „meghozta" első áldozatát. A helyi lapok beszámolói szerint „május 26-án, 7 óra 50 perckor teljesült be a sorsa a 23 éves ipolysági fiatalembernek, aki technikusból lett pilótává. Schmatz János, mert ez volt a becsületes neve a pilótának, őrvezető, oktatójától, Hübner főhadnagytól, 1000 méteres magassági repülésre kapott parancsot, amit végre is hajtott. A visszatéréskor mintegy 600 méter magasságban előbb hirtelen emelkedni, majd sebességét elveszítve, zuhanni kezdett és 45 fokos szögben a Kendergyár Kálvária úti telepe mögött a szántóföldbe csapódott. Másnap kellett volna indulnia a frontra, ahelyett vasárnap temették." Szó szerint is viharos volt tehát a szegedi repülőtér és a repülés múltja. A két világháborút nem említve, volt azonban egy fejezete a szegedi repülésnek, ez pedig az 1930-ban alakult, akkor még motoros repüléssel, a sportrepülés, majd 1936-ban a vitorlázó repülés (akkor még Algyőn). Ez utóbbinak rengeteg szegedi híresség is hódolt, közöttük Nobel-díjasunk, Szent-Györgyi Albert is. Amikor a szegediek 1986-ban emléktáblát avattak a repülősök, pontosabban a „repülőhalált halt bajtársak emlékére", valamint „Az ötvenéves szegedi vitorlázórepülés emlékére", a levelet küldtek az akkor már Amerikában élő professzornak: „Tisztelt Professzor Úr! A szegedi vitorlázó repülés megkezdésének 50 éves évfordulóján szerény ünneplés keretében a szegedi reptérről köszönteni kívánjuk Önt, mint öreg algyői pilótát és vitorlázó repülőt. Kívánjuk, hogy az emberiségért oly' sokat tett személye, dolgos két keze, még sokáig munkálkodjon erőben és egészségben. Szeged, 1986. május 3." A szegedi repülés története című könyvet minden bizonnyal az is érdeklődéssel és élvezettel forgatja majd, aki sohasem repült még. Tudniillik ez a rendkívül jól megkomponált mű egy szelete a város és környéke történelmének. KISIMRE FERENC Pusztai János az általa szerkesztett, a szegedi repülés történetével foglalkozó könyvvel. Fotó: Schmidt Andrea A romák nyelvének megőrzése, tanítása magyar ügy is Karsai Ervin 96 könyvet A cigány nyelvtanfolyam elindításához kellő létszám még nem jött össze. Igaz, a romák közt nem jellemző a cigány nyelv tanfolyamszintű tanulása. A cigány nyelvet Karsai Ervin, nemzetközileg ismert oktató tanítaná - tájékoztat Nagy Róbert, a hódmezővásárhelyi Euró Karrier Kft. vezetője. Eddig azonban még nem állt össze a tanfolyam megkezdéséhez szükséges minimum tízfős csoport. Pedig ma már a cigány nyelv is teljes jogú idegen nyelvnek számít, az ebből tett nyelvvizsgát éppúgy elfogadják a diplomához, mint bármely más idegen nyelvet. - A cigány nyelv nagyon rövid idő alatt elsajátítható, többen ezért választották az általunk kínált nyelvtanfolyamok közül, és most nagyon várják, hogy végre összejöjjön a tízfős létszám, elkezdődhessen az oktatás - így a cégvezető. - De akad a tanfolyam megkezdésére várók között olyan is, aki, cigány nyelvi környezetben dolgozva, ettől függetlenül is hasznosíthatná tudását. Karsai Ervin egyike annak a két személynek Magyarországon, aki cigány nyelvoktatáshoz, cigány tan könyvíráshoz szükséges, hivatalosan elismert végzettséggel rendelkezik; a másik Sztojkó Ilona. Karsai Ervin 1992-ben doktorált cigány nyelvből és oktatásból; az ő nevéhez fűződik a cigány irodalmi nyelv létrehozása, a lovári nyelvjárás alapján. A Békés megyében élő tanár, a Nemzetközi Cigányszövetség nyelvi szekciójának tagja eddig 96 könyvet írt a cigánysággal kapcsolatban. Tankönyvek éppúgy vannak köztük, mint a roma népcsoport eredetét, népmesekincsét, kultúráját ismertetők. - A romák között a cigány nyelv tanfolyamszintű tanulása sajnos nem elterjedt - mondja Karsai Ervin -, mert sokan azt hiszik: nem kell „külön" tanulniuk, hisz otthon úgyis megtanulták. Holott az általuk beszélt nyelvjárások nem azonosak az irodalmi nyelvvel, és sok magyar vagy „nemzetközi" kifejezés bekerült a cigány nyelvbe, olyan, újonnan keletkezett fogalmak jelölésére, melyekre nincs eredeti cigány kifejezés. Ezekre a szintén a Karsai Ervin nevéhez fűződő cigány nyelvújítás alkotott szavakat. Az oktató fölhívja a figyelmet: a cigányság nyelve megőrzésének, az irodalmi nyelv terjesztésének - túl azon, hogy „cigány ügy" - „magyar ügynek" is kellene lennie. Az Európai Unió szintén a nemzeti és kisebbségi nyelvek megmaradását, művelését támogatja. A vásárhelyi oktatásszervezők cigány és nem cigány érdeklődők jelentkezését egyaránt várják a tanfolyamra. F.CS. írt a cigányságról Az iskoláztatással a saját nyelvük iránt is igényesebbek lesznek a roma gyerekek. (Képünk illusztráció.) Fotó: Schmidt Andrea