Délmagyarország, 2002. július (92. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-18 / 166. szám

CSÜTÖRTÖK, 2002. JÚLIUS 18. • M U S 0 R - H I R D E T E S • 21 A pénteki bemutatóra a táncot sokat kell még gyakorolni. Fotó Karnok Csaba kell felvonulniuk a lányoknak, s ez nem is olyan könnyű feladat: a lábak és a tekintetek nincsenek mindig a helyükön. A 9 éves Ga­bi fekete rövidnadrágban és piros pántos pólóban lejt majd végig a kifutón. Szerinte jó móka ez a tá­bor, de ha a messzi jövőbe tekint, némettanárként látja önmagát. Bernadett valószínűleg az egyré­szes rövid ujjú, fehér ruháját ve­szi majd fel, de nem modell, ha­nem orvos szeretne lenni. Csi­nos orvos. A divatszakértő néni is sok jó tanácsot adott a táborozóknak: túl fiatalok még a fekete ruhák­hoz, de a tarkaságot se vigyék túlzásba, egyszerre legfeljebb öt színt viseljenek. Minden kislány álma eljutni egy menyasszonyi­ruha-szalonba: ez most valóra válhatott. A csipkék, tüllök, bo­ák, selymek és gyöngyök csodá­latos világát mutatta meg a tábo­rozóknak Eva néni, aki az An­na-kúti szalon műhelyét is meg­mutatta a kíváncsiskodóknak. Az ebédelni induló lányoktól úgy búcsúzott: reméli, a legügyeseb­bekkel majd a kifutón is talál­kozhat. W.A. ARAK ES VAGYAK Igen széles a kínálat Szegeden napközis táborokból. Extrém spor­tokkal ismerkedhetnek, megtanulhatnak tábortüzet rakni, angol­tudásukat gyarapíthatják, gondolkodhatnak a sakktábla felett, ba­rátkozhatnak a pacikkal, kirándulhatnak a majsai látványstrand­ra, éjszakai túrán tehetik próbára bátorságukat, népi hangszereket készíthetnek az iskolások. A napközis táborok legolcsóbbika 4500 forint öt napra, ennyiért ismerkedhetnek az internet világával a gyerekek, ha ebédet is kérnek, akkor az ár 6300 forint. Az úszóis­kola 4900 forint, a partfürdői vízi móka 5900, a sporttábor 7700, a lovasiskola 8500, a hip-hop tánciskola tábora már 12 ezer forintba kerül a hét öt napjára. A bentlakásos táborok ennél sokkal jobban megterhelik a családi költségvetést: a kalandtábor 13 ezer 900 fo­rint, az országjárás 16 ezer, a lovastábor 17 ezer forintba kerül. A Tesco sosem alszik Folytatás az 1. oldalról Éjfél után majdnem olyan a Tesco, mint egy horrorregény kihalt vá­roskájának áruháza. Sejtelmes neonfények, szétszórt csomagolópa­pír, a távolban itt-ott a sorok között eltűnő vásárló. Még szerencse, hogy szólt a szokásos halk zene. A takarítószemélyzet végzi dolgát és az árufeltöltők is szorgosan pakolják a polcokat. - Iskolai cuccokat vettünk a fiúnknak, és némi élelmiszert - árul­ták el a Faragó család tagjai, akik szintén a tömeg hiányával indokol­ták a kései vásárlást. - A melegben úgysem tudunk aludni - tette hoz­zá az asszony, aki elpanaszolta, amíg a ruhákat nézegették, elpakol­ták a húsokat, sőt az akciós grillcsirke is elkelt. Valóban, a húsospultnál csak négy-ötkilós kiszerelésű pacal és né­mi levescsont árválkodott. A felvágottas- és a sajtospultnál ilyenkor nincs kiszolgálás. A zöldséges viszont üzemel. A kedves hölgy, aki ép­pen a ládákkal küzdött, bizonytalan téblábolásunkra rögtön ott ter­mett a mérlegnél. - Tök jó buli! Poén, gondoltuk eljövünk - mondta két középiskolás korú fiú, Ulrik és Balázs, miközben a töményes polcnál sertepertél­tek. A fiatalok szerint azért jó a nonstop Tesco, mert buli előtt be le­het vásárolni. - Már pakolták össze a sajtos stanglit, de mégsem engedtek az árá­ból egy fillért sem - panaszolta a Trabant Motosport Team egyik osz­lopos tagja, Antal „Atom" Attila. A trabantosok hárman érkeztek, családostul. Mikor rákérdeztünk kései vásárlásuk okára, egyikük öni­ronikusan megjegyezte: - Délután háromkor indultunk, de csak most jutottunk át a piroson. A csapat az élelmiszeren kívül egy Tra­bant-dísztárcsát is vásárolt, amit viccesen mirelit pizzával ékesítet­tek. - Ja, meg hallottuk, itt most akciós a karácsonyfa - kiáltotta utá­nunk Molnár Béla. Úgy tűnik, a pénztárosok kevésbé örülnek a nonstop nyitva tartás­nak. Ottjártunkkor mindössze két kassza működött. - Este tíztől reg­gel fél hétig itt vagyok. Jobb napközben, amikor tömeg van, és sokat kell dolgozni - mondta a fáradt tekintetű asszony. A pénztárosok egyébként heti beosztás szerint dolgoznak. Éjjel egy óra körül a parkolóban a trabantosok a motorháztetőn ülve fogyasztották el estebédjüket, majd nagy gázzal és két ütemmel tá­voztak. Hátrahagyva a csöndes áruházat, ahol csak az automata ön­tözőberendezés locsogott magában. ARANYT. JÁNOS Kilencvenévesen birkózott az óriással Oreg halász és a harcsa harca Tiszaszigeten Ötvenhárom kilós harcsát fo­gott ki a Tiszából Tiszaszigetnél egy kilencvenéves bácsi. Rózsa József igazi halászcsaládból származik, napjai nagy részét a folyó mellett tölti. Órákig küzdött tegnap kora reg­gel Rózsa József, míg a csónakja oldalához kötözhetett egy hatal­mas harcsát. - Az apám, a nagy­apám, sőt, a dédapám is halász volt. Még most, kilencven éve­sen is hajnalban kelek, hogy mi­nél hamarabb a Tiszánál lehes­sek - árulta el. Lehet tél vagy nyár, a bácsika minden reggel ko­csiba ül és szegedi lakásából ti­szaszigeti kicsi házához hajt. Az óriási harcsát varsával fogta egy kilométerre a jugoszláv ha­tártól. Előbb kifárasztotta a ha­lat, majd megpróbálta a csónak­jához erősíteni. Csuklóig kellett a harcsa hatalmas pofájába nyúl­ni, hogy a zsinórt a kopoltyúján átfűzhesse. Józsi bácsinak nem ez az első kapitális harcsája. Az ötvenes évek elején pontosan ott, ahol tegnap, kifogott egy 82 kilós pél­dányt. - A zsákmányt Szegeden, az egykori Roosevelt téri halpia­con adtam el - emlékezett vissza. Akkoriban az ár nyolcvan száza­léka a halásznál maradt, a fenn­maradó húszon pedig az állam és a szövetkezet osztozkodott. Józsi bácsi volt az egyik alapítótagja az 1945-ös szegedi halászati szövet­kezetnek. A tegnapi halat egye­dül nem bírta partra húzni, ezért megvárta a Tisza Halászati Szö­vetkezet tagjait. Két ember cipel­te fel az óriást a folyótól és há­rom tette fel az állványra. - Én vagyok az utolsó mohikán a családban. A gyerekeim, uno­káim orvosok lettek, így megsza­kadt a halászág - tette hozzá. Jó­zsi bácsi két gyermeke, öt unoká­ja és három dédunokája nem eszik a halból. A hatalmas baju­szos azonban mégis tányéron végzi. A Kiskőrössy Halászcsár­da szakácsai már fenik késeiket. K.T. Új rehabilitációs álláshelyek Csongrád megyében Varróként, avagy a kertészetben Kétszáznegyven megváltozott munkaképességű ember foglalkoztatásához nyert támogatást nem­rég tizennyolc Csongrád megyei telephelyű mun­kaadó. Új rehabilitációs munkahelyek létrehozásához és már meglévők korszerűsítéséhez kapta meg a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ támogatá­sát tizennyolc megyei foglalkoztató. Farkas Andrea rehabilitációs szakreferens tájékoztatása szerint az egyéni vállalkozók, gazdasági társaságok mellett célszervezetek, vagyis olyan cégek is nyújtottak be pályázatokat, amelyek alkalmazottai közt több mint hatvan százalékban vannak megváltozott munkaképességűek, tehát tudták, hogy lehet ered­ményesen dolgozni azokkal, akiket a sors sújtott. Az új munkahelyek létrehozásához személyen­ként legfeljebb egymillió, míg a meglévők megőrzé­sére négyszázezer forintot kaphattak a pályázók, az összes költség húsz százalékát azonban önerőből kellett finanszírozniuk. A támogatás fejében a nyerteseknek egy-három évre foglalkoztatási köte­lezettséget kellett vállalniuk. Ennek értelmében Szegeden és vonzáskörzetében 114, Vásárhelyen és környékén 40, míg Csongrádon 86 megváltozott munkaképességű ember jut álláshoz vagy tarthatja meg helyét. A rehabilitációs lehetőségek nagy része betanított könnyű fizikai munka: varrónő, gépke­zelő vagy valamilyen kertészeti feladat, de akad el­adói állás is. A törvény szerint a munkaadót foglalkoztatási kötelezettség is terheli, minden húsz alkalmazott után egy megváltozott munkaképességű embert is fel kell venni. Ha ennél többet alkalmaznak, az államtól dotáci­ót igényelhetnek, ha azonban nem teljesítik ezt a küszöböt, cserébe évente személyenként 31 ezer 500 forint rehabilitációs hozzájárulást kell fizetni­ük. SZÖGI ANDREA Tengernyi nyári táborközül választhatnak a vakációzók Falra másztak az indiánok Zákányszéki felújítások Az idén mintegy 70 millió fo­rintnyi összegre pályázik Zá­kányszék. A pénz nagy részét már elnyerték, így hozzáfoghat­nak a tervezett beruházások­hoz. ' MUNKATÁRSUNKTÓL Zákányszék idei legnagyobb be­ruházása az idősek otthonának felépítése. A gondozási központ területén létesülne az új épület. Az önkormányzat a Széchenyi­-terv keretében mintegy 30 mil­lió forintot nyert pályázaton. Az új otthon várhatóan december 31-ére készül el. A településen a tervek szerint még az idén kijavítják a gondozá­si központ tetőszerkezetét, új va­kolatot kap a Manó-kert óvoda és kicserélik a vizesblokkot is, valamint befejezik a művelődési ház átalakítását. A három beru­házás összesen 14,3 millió fo­rintba kerül, amihez az önkor­mányzat 4,3 millióval járul hoz­zá. A fennmaradó összegre, tíz­millióra pályázatot adtak be. Az átalakítások miatt a községi könyvtár a Lengyel téri rendez­vényházba került, és itt is lesz a végleges helye. Zákányszéken öt fecskeházat építenek. Ifjú házasok átmeneti elhelyezését szeretnék így megol­dani. Az építkezésbe az önkormány­zat hétmillió forintnyi önerővel száll be. A pénz nagy részét a Széchenyi-tervből fedeznék. A képviselő-testület 28 millió fo­rint összegű támogatásra pályá­zik. A vakáció ideje alatt ezernyi nyári tábor közül választhatnak a gyerekek és a szülők. Lehet sportolni, túrázni, táncolni, bográcsban főzni, vagy ismer­kedni az internettel - kinek mit enged meg a pénztárcája. Idén először divat- és modelltábor is indult. Az idén először betekintést kap­hatnak a kifutók világába is a va­kációzó diákok. Gál Anikó, az EzerArc Divatstúdió és Modell­ügynökség oktatójának fejében fogant az ötlet: a divat- és mo­dellszakma iránt érdeklődő gye­rekek számára tábort szervezni. Az ötlet nagy sikert aratott az anyukák körében is, sok kislány hiába sírt és toporzékolt: a lét­szám betelt, legközelebb fürgéb­ben kell jelentkezni. A Bartók Béla Művelődési Köz­pont emeleti termében ezen a héten sok új barátság szövődött: itt tanulnak, gyakorolnak és ját­szanak a modellszakmával is­merkedni vágyó lányok. Csak és kizárólag lányok, akik között egyébként is fontos beszédtéma a divat, és nem csak ebben az élet­korban. - Én naponta három-öt ruhát is felveszek, nagyon szere­tek öltözködni - meséli a 8 éves Bernadett. - Anyu kicsit bosz­szankodik is, hogy olyan sokat kell mosnia, de már csecsemő­ként is imádtam, amikor öltözte­tett - tette hozzá mosolyogva. A délelőtt a próbáké: pénteken, a záró műsorban két táncproduk­cióval és divatbemutatóval ör­vendeztetik meg szüleiket, s hogy az összes kéz és láb megkö­zelítőleg egyszerre mozduljon, ahhoz Fekete Boglárkának, a tá­bor másik vezetőjének még sok­szor el kell mondania: „Még egy­szer!" A bemutatón kedvenc ru­hájukban, illetve fürdőruhában Száz hajó köt ki Mintegy 100 Idsebb-nagyobb hajóval érkezik a héten Szeged­re a hagyományosan Belgrádból induló jugoszláv regatta. Éjszaka kevesebb kosárnak akad gazdája. Fotó: Schmidt Andrea A Vajdaságba utaznak a mórahalmiak Ifemerinbe, Mórahalom testvér­városába készül egy küldöttség. Mórahalom és a vajdasági Teme­rin önkormányzata tavaly írta alá a testvértelepülési megálla­podást. Elsőként 2001. július 20-án látogattak a mórahalmiak az Újvidék melletti mintegy 40 ezer fős városba. Akkor többek között millenniumi zászlót vit­tek ajándékba. Temerin életében 150 éve a legfontosabb rendez­vény az Illés-napi fogadalmi ün­nep, amire a mórahalmiak idén is elutaznak. Szombat hajnalban ötvenen szállnak buszra, köztük a fúvószenekar tagjai és a mazso­rettek. A most szombati Illés-na­pi fogadalmi ünnep jóval na­gyobb lesz az eddigieknél, mivel Temerint 670 éve alapították. A jubileum kettős, hiszen Móraha­lom az idén lesz 110 éves. Július 19-én, pénteken délelőtt érkezik Szegedre az a jugoszláv hajókonvoj, amelynek tagjai Belgrádból, Újvidékről, Titelről, Adáról, Zentárói és Magyarkani­zsáról indulnak mintegy 10 na­pos útjukra. A Dunán „úsztat­nak" fel Títelig, onnan pedig a Tiszán hajóznak a magyar határ felé. A hagyományos regattát a belgrádi Ilustrovana Politika he­tilap szervezi, s immár csaknem 20 éve rendszeresen július végén kötnek ki az újszegedi kemping­ben. Idén mintegy 100 kisebb-na­gyobb hajó érkezik majd a Tisza újszegedi partjára, utasai pedig öt napot töltenek Csongrád me­gye székhelyén. Kaszás Zoltán­tól, a regatta szegedi szervezőjé­től és Ilija Petrovicstól, a konvoj kapitányától megtudtuk, hogy az elmúlt években a háborús ese­mények miatt csökkent a Ma­gyarországra hajózók száma.

Next

/
Thumbnails
Contents