Délmagyarország, 2002. július (92. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-15 / 163. szám

8 •MEGYEI TÜKÖR" HÉTFŐ, 2002. JÚLIUS 15. Jó ötlet volt a szabadtérire hozni a József Attila Színház produkcióját. A Made in Hungária dómszínpadi változata passzol a térhez, az időhöz és kifejezetten jótékony hatása van a (közhangulatra. lerry Lee Lewis, a nagy példakép, avagy a szelleme többször is megjelenik a színpadon, egyszer csak azt mondja: én örökzöld vagyok. Fenyő Miklós személycsen személyesíti meg őt, és persze igazat mond, mindkettejük nevében: Fenyő is örökzöld. Rocktörténeti tényező. A műfaj hazai legendáriumának megkerülhetetlen alakja és ma is sikeres művelője. Ez utóbbira egyebek mellett bizonyíték ez a színpadi darab, a Made in Hungária is, amelyben a régiek mellett vannak új dalok és mind jó, külön-külön és együttesen. Dehogyis azt mondjuk, hogy a Made in Hungária pusztán régi és új, pompásan, fantáziásan hangszerelt, sikeres Fenyő Miklós-Tasnádi István számok füzére, bár ez sem lenne kevés. De ez valódi színpadi alkotás, kifejezetten feszes szerkezetű, erős dramaturgiájú, jól felépített (dramaturg: Szokolai Brigitta). Kerek a történet, változatosak a jelenetek, igen jók a szövegek. Képesek érzékletesen felidézni egy elmúlt világot, azokat a hatvanas éveket, amelyekben az akkori magyar fiatalok néhány pillanatra azt hihették, hogy részesei a világ, azaz a Nyugat - mai szóval - trendjének. Nem könnyű ezt elmagyarázni a maiaknak... Nehéz közvetíteni, mit jelentett Luxemburgot hallgatni és milyen volt az Éljen május 1. vörös drapériája alatt a rock and roll. De ez a darab és az előadás olyan, mint egy könynyed-légies híd az évtizedek fölött. Között. Egy nemzedék meghatározó élményeinek és életérzésének a következők által is élvezhető zenés feldolgozása. Méhes László rendezte, a kor iránti érzékenységgel, a modern színpad igényelte szakszerűséggel, okos, szellemes könnyedséggel, a humor iránti egyedi fogékonysággal. A Made in Hungáriában persze van nosztalgia, de ízléssel, finom arányérzékkel. És minden pillanatban elegyedik telitalálatos, szellemes, szeretetteljes és mégis távolságot tartó iróniával és öniróniával. A felhőtlenül jókedvű, elsöprő lendületű, fiatalosan dinamikus zenés-táncos jelenetek szakszerűen pontos és tudatos számítás szerint elegyednek a sötétebb tónusú, mert poütikummal átitatott és afféle oldó iróniával fölvázolt korrajzokkal. Amely utóbbiakban remekel két kitűnő színész, Vándor Éva és Újréti László, Ricky, azaz Miki szüleinek szerepében, továbbá a Bigab elvtársat és rendőr bajtársát játszó Háda János és Katona János. Az abszolút főszereplő persze Miller Zoltán (Ricky) aki kiváló énekes-színészi kvalitásokat csillogtat. Jók az egykori Hungária-tagokat megelevenítő szereplők, Fillár István, Sághy Tamás, Arany Tamás, Ferencz Valentin és az ezermester önkéntes technikus, Gieler Csaba. Halványabb szerep jut a lányoknak, kivéve a két endékást: Meskó Tímea és Kispál Anita egy fergeteges humorú jelentben nevetteti meg a telt házat. Az előadás nosztalgikus-ironikus báját-légkörét erősítik Horváth Kata jól eltalált jelmezei. Vérpezsdítő táncok (koreográfus: Seress Attila) kerekednek a színpadi Tisza utcában (Rózsa István díszlete egyszerű, funkcionális, ötletes, poénos). Viva Rock and Roll! S a nézőtéri ötvenesek alig bírnak ülve maradni! Méghogy elveszett nemzedék... Ez az ő zenéjük! El! És mindenkié lett. SULYOK ERZSÉBET Csöves, kukázó, kocogó A reggeli szél, amely könnyedén simít végig a munkába siető nők lágyan lebbenő ruháján, fölfrissíti a Széchenyi teret is. Kertgondozók figyelik a füvet permetező vízsugár ívét, amely meghinti a kőszegély melletti utolsó fűszálat is, de nem hullik hiába a járdára; szakállas csöves mered kábultan maga elé egy padon, miközben a szigorú tekintetű Klebelsberg-szobor tapintatosan másfelé néz; fejkendős néni kotor gyakorlott mozdulattal egy szemetesedénybe, félig telt üdítős palackot halász ki, s belekortyol; bikinire emlékeztető sportmezbe öltözött, edzőcipős lány végez cicamosdást a hármas ivókútnál, majd hosszú, ruganyos léptekkel tovább fut. Fölébredt a tér. NY. P. A Made in Hungária a Dóm téren Fenyő, az örökzöld Lányok az NDK-ból: Meskó Tímea és Kispál Anita. Fotó: Schmidt Andrea Nyolcvan művész 98 alkotása a IX. táblakép-festészeti biennálén Tárlat - olasz mentőövvel Új helyszínen, a szegedi Olasz Kulturális Központ mediterrán hangulatú udvarán nyitották meg szombaton délután a IX. táblakép-festészeti biennálét. Egy ideig kétséges volt, hogy a Horváth Mihály utcai Képtár bezárása után hol kap helyet a szegedi nyári fesztivál legrangosabb képzőművészeti tárlata, a kilencedik alkalommal megrendezett országos táblakép-festészeti biennále. Pál József, az SZTE BTK Olasz Nyelv és Irodalom Tanszékének vezetője a szombat délutáni megnyitón házigazdaként hangsúlyozta: a szegedi Olasz Kulturális Központ a magyar művészeti élettel kialakítandó dialógus jegyében örömmel adott otthont a seregszemlének, már csak azért is, mert a táblaképfestészet évszázadok óta az olasz képzőművészet egyik meghatározó műfaja. • A biennálét megszervező szegedi önkormányzat képviseletében Ványai Éva alpolgármester nyitotta meg a tárlatot. Úgy vélte, az egykori Vajda házban, ahol annak idején Balázs Béla is lakott, s amely ma az olasz kultúra fellegvára, méltó ideiglenes helyszínre talált a kiállítás. A biennáléra beküldött 253 pályamunkát elbíráló zsűri amelynek Aknay fános festőművész, Hann Ferenc művészettörténész, ' Lóránt fános Demeter festőművész, Prókai Gábor, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus osztályvezetője és Vilhelm Károly festőművész volt a tagja 80 alkotó 98 festményét választotta ki bemutatásra, és öt díjat adott ki. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma díját Szabó Pál, a szegedi önkormányzatét Darázs József, a Magyar Alkotóművésze Országos Egyesületének díját Kovács Péter, a Csongrád Megyei Közgyűlését Serényi H. Zsigmond, a V-fon Rt. díját Hajdú Katahn vette át. A Szöllősy vonósnégyes közreműködésével az udvaron megtartott hangulatos megnyitó után tekintette meg a közönség a központ első emeleti termeiben a tárlatot, majd a város az egyetem aulájában fogadást adott a művészek tiszteletére. H. ZS. Figyelemre méltó alkotás. Fotó: Karnok Csaba Európa UÍ2IB száll Szurkol)unk együtt í A MAíTYAR k AlAk-kTNI A MAGYAR KAJAK-KENU CSAPAT KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ A MAGYAR KAJAK-KENU CSAPAT VILÁGKLASSZIS TAGJAIVAL: JÚLIUS 16. 18 ÓRA. BELVÁROSI KIKÖTŐ TERASZA (SZEGED. STEFÁNIA 4.) A Fenyő-darabbal együtt debütált a sétálójegy Szabadtéri utcabál Szegeden nem gondoskodtak a színház technikusai, gondolva, hogy idáig is elhallatszik majd a muzsikaszó és a párbeszédek, ez azonban részben volt csak igaz. Az oldalsó lépcsősoron kucorgók bizony hiába hegyezték fülüket, a play-back dalokon és néhány heves szócsatán kívül nem sok mindent hallhattak. A sétáló jegy-tulajdonosok kisebb része választotta hát ezt az lehetőséget, legtöbbjük a színpad két oldalánál ácsorogva figyelte a színen zajló eseményeket. Nekik ugyan nem volt ülőhelyük, de cserében, amikor felhangzottak a közismert slágerek, szabad teret engedhettek lábuk ütemes mozgásának, s bátrabban is dalolhattak, hisz nem ült tőlük 10 centiméterre négy másik ember, akik esetleg feddőn nézhettek volna rájuk, ha nem a kellő zenei hang csusszan ki torkukon. A színpad mellett sokkal izgalmasabb volt az élet: rögtön az első jelenetben itt haladt el kétszer is kis bőröndjével a főszereplő, majd a vidám rokkendrollosok is erre szaladtak le és fel. A színház varázsa így túllépett a színpadon, a főhős elsétált mellettünk, a színészek itt fújták ki magukat az utolsó pörgés után, lobogtak a hárék. Karnyújtásnyi közelségben álltak hívogatón a büfék, s a megrögzött dohányosoknak sem kellett várniuk a szünetig, hogy káros szenvedélyüknek hódolhassanak. Negyvenes, ötvenes, hatvanas családapák és családanyák, barátnők bátran felidézhették néhány szóval, hogy hogyan is volt az annak idején, amikor még ők is csőnadrágot, lófarkat, cicaszemüveget, fehér bokazoknit és körömcipellőt hordtak. Nem szólt rájuk sem a szomszéd, sem a házmester, hogy hagyják abba a beszélgetést. Szegeden nincs olyan táncos szórakozóhely, ahol ez a korosztály kedvenceit hallgathatná, s itt igazi utcabál kerekedhetett volna, ha folyamatosan szól a zene. W.A. Július 18-21. Szeged, zsl H Lm ti DÉLMAGYAR0RSZÁG hagy mnhm tegye*! Maty-éri Gróf Széchenyi István Evezős és Kajak-Kenu Pálya (megközelíthető a Bajai üt MN) Fenyő Miklós darabjával, a Made in Hungáriával egy időben debütált a szegedi szabadtérin a sétálójegy, amelynek tulajdonosai nemcsak sétáltak, hanem ücsörögtek, ácsorogtak és táncoltak is. Az idei szabadtéri szezon újdonsága a sétálójegy, melyet először az elmúlt hétvégi előadásokra, Fenyő Miklós Made in Hungáriájára válthattak a nézők, miután minden ülőhely elkelt. Hatalmas volt az érdeklődés a darab iránt, így több mint száz sétálójegyet adtak el a jegypénztárakban. Az újfajta jegy ára megegyezik a legolcsóbb ülőhelyekre szólókéval, azonban itt a szerencsén és a kitartáson is múlik, milyen színházi élménnyel gazdagabban tér haza a néző. A nézőtér állványzatának hátuljára függesztett vásznon ügyes operatőr közreműködésével élő közvetítésben láthatták az árkáA szegedi szabadtérin az oldalt leselkedő sétálójegyesek kulissza- dok lépcsőjén és a padokon ücsörgők, hogy titkokat is láthattak. Fotó: Schmidt Andrea mi történik a színpadon. A hangosításról