Délmagyarország, 2002. július (92. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-09 / 158. szám

KEDD. 2002. JULIUS 9. • A K T U A L I S • 3 FŐSZER-ELEKTROPROFIL KFT. 6723 Szeged, Római krt. 23. Hívja klíma vonalunkat: 06-40-82-82-00 Aszály és nyomában a kár Démász-tőkeemelés MUNKATÁRSUNKTÓL A Démász Rt. 141 millió 635 ezer forinttal emeli meg leányvállalata, az E-Partner Kft. törzstőkéjét. A tőkeemelés célja az alig több mint 3 millió forintos alaptőkéjű Pro Estate Kft. fejlesztése, amelynek 51 százalékos tulajdonrészét az áramszolgáltató júniusban vette meg. Kalmár Sándor, a Démász befektetői kapcsolattartója elmondta: mindkét társaság hőszolgáltatással és energetikai tanácsadással fog­lalkozik. Még nem semmisítik meg a cédulákat MUNKATÁRSUNKTÓL A vásárhelyi jegyző nem száll szembe a belügyminiszter rende­letével, amely szerint a helyi vá­lasztási irodák július 20-ig köte­lesek megőrizni a szavazással összefüggő iratokat. Az egyik or­szágos napilap tegnap megjelent információival szemben Korsós Ágnes szerkesztőségüknek el­mondta: bár a településen már az első, április 7-i forduló eredmé­nyes volt, és lejárt a törvényben előírt kilencvennapos megőrzési határidő, a vásárhelyi önkor­mányzat nem kezdi el a szavazó­cédulák megsemmisítését. A jegyzőasszony hozzátette: az ország többi választási irodájával egy időben égetik majd el az ira­tokat. Bobvos Pálné, a területi válasz­tási iroda vezetőjének jogi he­lyettese lapunkat úgy tájékoztat­ta: a megye többi választási iro­dája sem szegi meg az Országos Választási Iroda utasítását, mi­szerint július 20-ig kötelező megőrizni a szavazólapokat. Míg Szegeden hatalmas felhőszakadással búcsúzott a vasárnap, Vásárhelyen egy csepp eső sem esett. Az aszályos nyár foly­tatódik. Az uniós normáknak hét éven belül meg kell felelni EU-víz, kevesebb arzénnal 4 Pirulás demokrácia Horn Gyula a legalkalmatlanabb pillanatban töltötte be hetvene­dik évét, azon a napon, amikor az egész ország a csütörtöki hídle­zárást, a Kossuth téri csatát, a könnygázzal kísért tömegoszlatást elemezte és még csak kettőt aludt a Pokorni-ügyre. Bevallom, először nekem is az jutott eszembe, hogy Medgyessy Péter várha­tott volna néhány hetet a felterjesztéssel, az exminiszterelnök egész évben hetvenéves lesz, de a dolog nem ilyen egyszerű. Való­színűsíthető, a döntés korábban született, csak jött a szerdai ügy­nökapa, majd a csütörtöki hídi csata. Hornnak az sem használt, hogy az ügynökmúlttal terhelt Med­gyessy a felterjesztő, és akkor még nem beszéltünk az ünnepelt igazából soha sem tisztázott 56-os szerepvállalásáról. Egy volt mi­niszterelnökhöz méltatlan az az üzengetés is, ami a napokban az államfő és a kormányfő között bontakozott ki, de méltatlan ez az egész országhoz is. Ugyanakkor benne van az a folyamatosan pi­rulás bizonytalanság is, ami a mai kormányt jellemzi, s ami na­gyon messze van a négy esztendővel ezelőtti fiatalos energiától, egész pályás letámadástól. Pedig az erőt néha fel kell mutatni. Meglepő, milyen nagy arányban tartották határozatlannak, egyenesen túl puhának a rendőrség reagálását az Erzsébet hídi út­zárra, s utólag már látszik, gyors, határozott intézkedéssel rövi­debb nap lett volna a csütörtök. Persze ez sem könnyű, ha törté­netesen az országos rendőrkapitány is azzal tölti idejének egy ré­szét, hogy „ügynökmúltját" tisztázza. Jó lett volna egy határozot­tabb belügyminiszter is, de Lamperth Mónikáról inkább egykori könyvvitel szemináriumvezetőm ugrik be, mintsem a biztonság elsó számú védelmezője. Tegnap már határozottabbak voltak a rendőrök, csírájában foj­tották el a legkisebb, rendbontásra irányuló kezdeményezést is, a legközelebbi hídzárat pedig fél órán belül felszámolják majd. Nem olyan finoman, mint ahogy „pókos" autók viszik el a tilos­ban várakozókat, figyelve még a dísztárcsákra is, hanem nagy kampókkal, kicsit recsegve, hadd menjen szabadon az utasokkal tömött busz vagy villamos. Ha pedig a közlekedés tartósan zavartalan, újra elő lehet venni Horn Gyulát, bízzunk benne, még mindig csak hetvenéves lesz. Az Alföldön, az Északi-középhegység előteré­ben, a Kisalföldön és a Mezőföldön súlyos aszálykárok várhatók, ha az átlagosnál keve­sebb csapadék hull szeptember végéig - ol­vasható az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) összefoglalójában. Az aszállyal mindenképpen számolni kell ­állapították meg a szakemberek -, mivel az Országos Meteorológiai Szolgálat hosszú tá­vú előrejelzése is az átlagnál kevesebb csapa­dékot jósol erre az időszakra. Ha „véletlenül" mégis csapadékosabb júliusunk lenne, a le­hullott esővíz mennyisége akkor sem pótol­ná a talajból hiányzó nedvességet. A csapa­dékhiány miatt a talajok nedvességtartalma alacsony: a 0-50 centiméteres rétegben jel­lemzően 20-40, az 50-100 centiméteres ta­lajrétegben 65-75 százalék közötti a telített­ség. A talajvíztükör a májusi középértékhez képest júniusban országos átlagban mintegy 10 centiméterrel mélyebbre süllyedt. Csongrád megyében is kritikus lehet a helyzet. Hiába zúdult Szegedre és környékére vasárnap este jókora felhőszakadás, Vásárhe­lyen például egy csepp sem esett. Az év első hat hónapjában mindössze 180 milliméter­nyi lehullott csapadékot mértek a szakembe­rek - mondta Cserjési Lajos, a Földművelés­ügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) megyei hivatalának osztályvezetője. Az éves átlag 550 milliméter, az első félévben ennek a mennyiségnek csak az egyharmadát kapták meg a termőföldek. A májusi 60 milliméter­hez képest júniusban még annál is kevesebb, alig 52 milliméternyi csapadék esett. Ha a csapadékhiány ennyire kritikus határhoz ér el, veszélybe kerül a kukorica és a napraforgó is (azokat a területeket kivéve, ahol öntöznek a termelök). Az eddig learatott árpa és búza már meg­sínylette az aszályos időszakot: árpából pél­dául a tavalyi 4-gyel szemben mindössze 3 tonnás átlagtermést takarítottak be a terme­lök 17 ezer hektárról. Előreláthatóan még ezen a héten befejeződik a szintén rossz ho­zamokat produkáló kenyérgabona aratása is, búzából 3,3-3,4 tonnás átlagtermés a jellem­ző hektáronként (a megyében a búza vetéste­rülete 72 ezer hektár). A számok különben szélsőséges értékekről tanúskodnak: egy adott területen belül is előfordul, hogy az egyik részről 1,5, a másikról 6 tonnát takarí­tanak be. A falugazdászok folyamatosan mérik fel az aszálykárokat a termelők által beadott nyomtatványok alapján. Ezeket az FVM-hi­vatal gyűjti össze és továbbítja a minisztéri­umnak abban a reményben, hogy a költség­vetésből jut pénz a termelők kárainak enyhí­tésére. FEKETE KLÁRA A hazai ivóvíz minőségét sza­bályozó rendeletek az elmúlt év végén az EU-szabványnak meg­felelően módosultak. Az ivóvíz­ben levő kémiai anyagok ha­tárértékeit az eddig megenge­dettnél lényegesen szigorúbban határozták meg. Az új határértékeknek a hazai ivóvizek nem felelnek meg, így a korábbinál minőségileg rosz­szabbnak tekinthetők. A Csong­rád megyei ANTSZ telepü­lés-egészségügyi osztályának ve­zetője, Fodré Zsófia a ivóvízben levő kémiai anyagok közül az ar­zént emelte ki, ugyanis a telepü­lések többségében ebből van ma­gasabb érték a megengedettnél. A 2001-ig a hazai előírások lite­renként 50 mikrogramm arzént engedtek meg egy liter ivóvízben, az EU-s normák 10 mikro­gramm/litert írnak elő. Ennek a határértéknek a hazai települé­sek ivóvizei messze nem felelnek meg, mint ahogyan az ivóvízben levő más kémiai anyagok literen­kénti mennyisége is meghaladja a határértékeket. Az új szabványok különösen a kistelepüléseket hozzák nehéz helyzetbe, hiszen ivóvizeik szab­ványokhoz igazodó tisztítása olyan technológiákat, tisztító be­rendezéseket igényel, amelyek­hez óriási nagyságrendű beruhá­zások szükségesek. A sándorfalvi polgármester, Darázs Sándor úgy ítéli meg, hogy 8-10 év teljes fejlesztési ke­retét elvinné a településtől az ivóvíz minőségének szabványok­hoz igazítása. A sándorfalvi pol­gármester a vízminőség szigorú határértékei kapcsán arról is be­szélt, hogy a kistelepülések strandjait is a bezárás fenyegeti, hiszen 2003 januárjától nem Víz, víz - tiszta víz. üzemelhetnek a vízforgatás nél­küli medencék. Az átalakítás 20-30 milliós beruházást igé­nyelne, amennyi egy kistelepülés esetében megfizethetetlen ösz­szeg. Ha az előírások be nem tar­tása miatt be kell zárni a kistele­pülések strandjait, akkor ez az ott élőket sújtja, hiszen a lénye­gesen drágább nagyvárosi für­dőkbe kell beutazniuk, vagy ami még rosszabb, a tisztítatlan álló­vizekben fognak strandolni. Hét év áll rendelkezésre az EU-s szabványoknak megfelelő­en javítani az ivóvizek minősé­gén, 2009. december 25-éig kell az új előírásokhoz igazodni ­egészítette ki információinkat Kiss István, a 15 homokháti tele­pülést összefogó Mórahalmi Tér­ségi Vízmű Üzemeltetési Intéz­ményének igazgatója. Ez alól a térségben csak Zsana és Zákány­szék kivétel, e két településnek ugyanis már 2006-ra meg kell fe­lelni az új szabványnak, mégpe­dig azért, mert esetükben legna­gyobb az ivóvíz arzénkoncentrá­ciója. A vízminőség-javítás nem­csak az arzénra vonatkozik, ha­nem az ivóvízben megtalálható más kémiai anyagokra is, ame­lyek közül általában több van az EU-ban megengedettnél. Ilyen a vas, a mangán, az ammónia. Fotó: Karnok Csaba Kiss István a beruházások költ­ségeivel kapcsolatban elmondta: egy-egy település számára 50-100 millió forintos költséget jelent az ivóvíztisztítók beruhá­zási költsége. Ebből a kiadásból az állam a kistelepülések esetén 90, nagyobb települések esetén 80 százalékot átvállal. A többit a helyi önkormányzatoknak kell kigazdálkodniuk. Amennyiben az őket terhelő 10, illetve 20 szá­zalékot nem képesek előteremte­ni, kedvező kamatozású hitelt vehetnek fel az államtól. Ám így is nagy anyagi teher hárul a tele­pülési önkormányzatokra. KALOCSAI KATALIN KOVÁCSANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents