Délmagyarország, 2002. június (92. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-01 / 126. szám

SZOMBAT, 2002. JÚNIUS 1. "NAPOS OLDAL" II. AMónika-show kulisszatitkai ERDÉLYI MÓNIKA (KÉPÜNKÖN) JÖTT, LÁTTÁK ÉS GYŐZÖK VELE EGYÜÜ A PRODUKCIÓ, A KIBESZÉLŐSHOW. MÓNIKA MESTERKÉLETLEN SZEMÉLYISÉGE ALKALMAS ARRA, HOGY EGY ORSZÁG BARÁTNŐJE LEGYEN. Nem a férfiaké, hanem úgy általában. Nem is kellett rajta változtatni. Sem a haján, sem az öltözködésén, se a modorán. O a Mónika. A produkció kimondottan műsorvezető-centrikus. Mónika áll a központban. Leegyszerűsítve az ő kommunikatív készségén és empátiáján múlik a siker. Persze sokan dolgoznak alá. A szerkesztők előkészítik a programot. Kiválasztják a szereplőket. Feltérképezik, mit is mondanának el a műsorban, hiszen úgy senki sem kerülhet adásba, hogy ne tudjanak róla. Mónika viszont nem beszél a vendégekkel a műsor előtt. Csak egy rövid bemutatkozás, semmi egyéb. - Elvesztené a műsor azt az abszolút érdeklődő jellegét, ami pont a lényege, ha én már mindent tudnék - beszél Mónika a műsorkészítésről, majd hozzáteszi: - Alapinformációim persze vannak, de rengetegszer előfordul, hogy a műsorban teljesen új dolgok derülnek ki. Még a résztvevők számára is. Pont ettől jó, mert az én reakcióim attól hitelesek. Nem kell megjátszanom, hogy meglepődöm. Tényleg meghökkenek. Egyszerű színes díszlet, meghívott családtagok, ismerősök és tapsra termett nézők. Akik valószínű, nem csak egy műsort néznek és tapsolnak végig. A szereplők meghatározott koreográfia szerint következnek. Nem sokat tudnak egymásról. Mondhatni semmit. Azt sem tudják, ki az, aki majd jól odamondogat. Aki állandóan más véleményen van. A vélemény ugyanis szabad. Pro és kontra. Szó, ami szó, jól felépített a műsor. - Sokan jelentkeznek a műsorba az előzetesen jelzett témák kibeszélésére. Olyanok is, akik más véleményen vannak. Közülük is választanak. Én csak anynyira vagyok provokatív, hogy senkit se bántsak meg. Nekem muszáj csipkelődnöm időnként. Miért higgyek el mindent, amit elmondanak? Kételkedni kell. Ráadásul tényleg izgat, amit elmondanak. Nemcsak azért állok ott, mert pénzt kapok érte, hanem mert tényleg érdekel - vall a műsorvezetésről Mónika és látszik rajta, hogy komolyan is gondolja. Tény, hogy nem a megélhetésért csinálja. Két sikeres vállalkozása is biztosítja anyagi függetlenségét. Ennek ellenére tiltakozik, ha hobbiként említik műsorvezetői ténykedését. - Nekem ez a legfontosabb! Nem győzök hálás lenni, hogy ez a műsor egyáltalán létrejött és én vezethetem, mert tényleg nagyon szeretem - mondja határozottan és most nem kell ellentmondanom. A kételynek szikrája sem merült fel bennem. HELLER LÁSZLÓ A szegedi fogműves hatlövetű biciklije Hevesi Gábor ezer ötlete GYÖNYÖRŰ HÍR JUTOÜ A FÜLEMBE. HEVESI GÁBOR MINDEN SZÜLETÉSNAPJÁRA ÚJ BICIKLIT KAR HUSZONHAT ÉVES KORÁBAN IS? MEGLEPI VELE MAGA MAGÁT. MINT JÓZSEF AÜILA A VERSSEL Van egy kis műhelye az udvaron, ha hazaér, ott dolgozgat. Mi lesz a régivel? Egy darabig toldozza-foltozza, most már inkább szétvágja, és kidobja. Először még fölvitte a padlásra, de rájött, nem érdemes gyűjtenie. - Családi példa lenne mögötte 1 - Édesapám ügyvéd. - Netán a nagypapa 1 - Varrógépműszerész volt, de keveset lábatlankodtam körülötte. Hét-nyolcéves lehettem, amikor bumerángot faragtam pajtásaimnak, később pedig modellrepülőket. Egyszer aztán versenygokartot akartam csinálni, de bicikli lett belőle. -A mostanira rá van írva: HEG A. - Saját márkanév. Nevem első két betűje. A fogtechnikai gépeimen is rajta van. - Pardon! Tehát fogtechnikussal van dolgunk 1 - A Csonka János Szakközépiskolában érettségiztem, haszongépjármű-technikusi oklevelet kaptam az érettségi bizonyítvány mellé. Üvegműves akartam először lenni, de ahhoz vagy Salgótarjánba, vagy Ajkára kellett volna elmennem. - Még messze vagyunk a biciklitől. Meg se próbálta az üveget alakítani 1 - látszom azóta is vele. A fogtechnikához üvegpilléreket is készítek. Poharat, söröskriglit is csináltam már. Sajnos, letörött a füle. Majdnem ötvös lett belőlem, föl is vettek érettségi után az Aranytopáz Kft.-be, de inkább ráfejeltem még egyet évet, hogy technikus lehessek. - Meglepne, ha az ékszerészeinek hátat fordított volna. - Nyert. Ékszereket is szoktam készíteni. - Mondják az utcabéliek, fekvőbiciklit is látnak időnként föltűnni. Amelyiken nem ül az illető, hanem inkább fekszik. - Egyik barátomnak készítettem. Gerincbántalmai támadtak. Amióta megvan ez a járgánya, nem kell külön tornáznia. - Soha nem versenyzett 1 - Magyarország legfiatalabb versenyzője voltam, aki saját gyártmányú kerékpárral állt rajthoz. Csak annyi volt kikötve, hogy a kerék átmérője 26 collos lehet. Az áttétel nem számított. Minden fölösleges volt, ami a súlyát nehezítette. Ezért nincsen rajta sárhányó se, de láncvédő se. Ilyen geometriával senki nem készít bicikliket. - Mit keres itt a geometria 1 - A váz méreteit jelenti. Sajnos, a gyári mind úgy készül, mint a konfekcióruha. Majdnem jó mindenkire, de valójában senkire se. Szeretem testre szabni. A versenyzést már abbahagytam. Elmegy az ember, legalább egy nappal előbb, hogy megismerje a terepet, aztán másnap halálra dolgozza magát. Elmenni szeretek, biciklizni is, de loholni már nem annyira. - Nem vastag ez az üléscső ? - Katonai sátortartó volt eredetileg. Hulladékként is árulták. Ide éppen ilyen kellett. - Az első villán is rugózik, meg a hátsó rész is külön. - Van ilyen több is, de ezzel a megoldással nyolcvan évvel ezelőtt csinálták a motorbicikliket. Ezt az első villára értem. Nem tudom, miért fordítottak hátat neki, mert ennél jobb megoldást nem találni sehol. A hátsó rugózás se ilyen szokott lenni. A fékberendezés is saját elképzelés szerint van. Hatlövetűt mondtam, ennek nyolc fogaskereke van a hátsó agy mellett. Nekem külön számtani művelet, hogyan lesz ebből huszonnégy sebesség. Alföldön ennyire persze nincsen szükség, de az igazi biciklis hegymenetre vágyik. A kormány is arra igazodik. Van Szegeden egy baráti csoport, csupa fiatalból. Minden évben elmennek valahová nagyon messze, Európa legszebb tájaira. Csupa-csupa szegénylegény. Fontos szempont, hogy kevés pénzből ki lehessen jönni. A többiek mind a Radnótiban érettségiztek, de bevették őt is a bandába. Legyen egy profi versenyző is köztük. Mindig saját gyártmányú biciklijével megy, de a többieknek nem csinál akkor se, ha ezerszer bizonyítódik, az övé a jobb. Akkora felelősséget nem vállalhat. - Eddig mi volt a legnehezebb 1 - A saját fogtechnikai laboratóriumomat elindítani. Kényes is vagyok, csak hibátlan portékát adok ki a kezemből. Akik számára ez a legfontosabb, egyre jobban megtalálnak. Természetesen biciklivel megy Újszegedről a Diófához. HORVÁTH DEZSŐ • Hevesi Gábor minden születésnapjára új kerékpárt kap. (Fotó: Miskolczi Róbert) Podmaniczky Szilárd Ork és Orkla Ork már egy órája nem alszik. Nézi a mennyezetre eső hajnali hófényt. Néha kirázza a hideg, izzad. Nem tudja, mi történik vele. És főleg azt nem, mi fog. Fölhajtja a takarót, egy pillantást vet Orklára, kimegy a konyhába. Rágyújt, de az első slukk után elnyomja. Iszik egy pohár vizet, megborzong. Valami nyavalya, gondolja. Előveszi a tegnapi lapot, föllapozza, idegesen fut végig a szeme a címeken. Már olvasta tegnap. Föláll, megpróbál visszaaludni, de az ajtóban megtorpan, szédülés fogja, zakatol a feje. Visszamegy a konyhába, és arra gondol, mit kellene tennie. Bemegy a dolgozószobába, fölkapcsolja a villanyt, végiglapozza az előző napok fordításait. Hideg és érzéketlen mondatok. Érthetetlenek. Képtelen figyelni. Van, amit háromszor elolvas. Ez sem segít. A hidegrázás újból elkapja. Bemegy a fürdőszobába, forró fürdőt vesz, tiszta ruhát, és visszaül a kéziratok közé. A mellkasa zakatol, mintha ki akarna ugorni a szíve. Nem hagyja nyugton. Aztán mintha buborékok köröznének a mellkasában, váratlan pillanatokban indulnak, aztán elállnak. Remeg a mellkasa, mint mikor a kar vagy a láb izmai elfáradnak. Orklára gondol, az egyetlen jó, amire most gondolni tud. Látja szép és tiszta arcát, nyugodtan pihen a fehér párnán, érzi az ágyneműhöz simuló bőrt. Félti. Egyszeriben félt mindent. Itt vannak végre mindketten, gondolja, és egyik pillanatról a másikra szétúszhat az egész. Arra gondol, ha valami történne vele, és Orkla egyedül maradna, nem bocsátaná meg magának. Egy csöppet sem félti magát, csak Orklát. Mindketten tudják, csak egymásra számíthatnak. Bátorságot gyűjt, hirtelen szembe találja magát mindennel, ami kettejük együttléte ellenében fönnáll. Szeretné megtudni, mi lesz ma, holnap, egy hónap, egy év, egy évtized múlva velük, szeretné minden porcikáját kihasználni ennek a különös helyzetnek, szeretne nagyon hosszan élni, és megtudni, milyen lehet az. Arra az egyszerű drámára gondol, ami halálával beállhat itt, és nem tudja elfogadni az életnek ezt a menetét. Nem lehet ilyen ócska. Annyira biztos Orklában, nem hagyhatja itt. De miért is gondol mindjárt a legrosszabbra? Ki kell próbálni, meg kell tudni, mi minden kimenetele van az életüknek. A legegyszerűbb ez, ez a mostani rosszullétben támadt űr, ami ha elemészti, igazán akkor lehetne csodálkozni. Orknak fogalma sincs, mi történjék, de ezt a legrosszabb verziót kizártnak tartja. Máskor már érezte úgy, és most is, ha erősen figyel, hallja, ahogy zakatol az élet, és hallja, ahogy a másodperc töredéke alatt választódnak alternatívák, mintha belehallana abba, mit is akar tőle a dolgok természete. Viszont most mintha túl erős lenne a dilemma, és az ö segítségét kéri, mi legyen. Ork érzi, bár odakint világosodik, fölötte áll az idő, várja, megérti-e, mi minden történbet vele, és ezúttal neki kell választania. Mindig is így hitte, a katasztrófa csak akkor üthet be, ha már nincsen más megoldás, ha az ember képtelen kilátni a helyzetéből. Most viszont megérintette a halál szele, de nincs még itt az ideje. Másnak kell következnie. Ork feláll az íróasztaltól, mintha jobban érezné magát, de az első mozdulatra megszédül. Már nem zavarja, tudja, semmi baj nem történhet. Nem történhet nélküle. Visszafekszik az ágyba, Orklához bújik, aki semmiről nem tud, átöleli Orkot, és csendben elalszanak. Már délelőtt van, Ork újra vizesen ébred, azt álmodta, hogy egy darab tégla egy építkezésen. Ott fekszik a földön, sehol senki, tudja, hogy a falban a helye, de mozdulni nem tud, látja a rést a falon, ; előbb erőlködik, hátha, végül feladja. Egy nyugodt macska sétál el előtte, bemászik a résen, eltűnik. A tégla, nekifeszülve az időnek, vár. Orkla elkészíti a reggelit, fehér köpenyt visel, a haja összefogva. A tálcát leteszi a székre az ágy mellé, az ágy végénél bebújik Ork takarója alá. Ork csurom víz. Orkla kalandozik, de érzi a feszülten mozdulatlan testet, ijedten előmászik, kócos haját rémülten igazgatja. Mi van veled, kérdezi. Nem vagyok jól, mondja Ork. Mit érzel, kérdezi Orkla. És Ork elmeséli. Fölül az ágyban, megpróbál egészen pontos lenni. Orkla hallgatja, a hangja nyugodt. Már velem is előfordult hasonló, mondja Orkla. Ettől Ork megnyugszik, fújtat, lejjebb csúszik az ágyban. Félsz, kérdezi Orkla. Nem, válaszolja Ork. Akkor jó, mondja Orkla. Már nem félek, folytatja Ork. Orkla finoman megfogja a csuklóját. Volt, hogy nagyon féltem, mondja Ork, a félelem legsötétebb termein át suhantam, és nem volt megállás. Kapaszkodtam az ágyba, a hajamba, a párnába, fölkeltem, járkáltam, de nem csillapult. Amint nem foglaltam el magam valamivel, azonnal vitt magával. Mozogni kell, az a lényeg. Akkor mozogj, mondja Orkla, és ismét fölkapja a takarót, aláinerül. Ork becsukja a szemét, már nem zuhan. Arra a következtetése jut, hogy akkor se zuhan, ha más mozgatja. (FOLYT. KÖV)