Délmagyarország, 2002. június (92. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-29 / 150. szám

-NAPOS OLDALSZOMBAT, 2002. JÚNIUS 29. Penge (Blade) 2. AZ AMERIKAI HORRORFILM ELSŐ RÉSZE HATALMAS SIKER VOLT AZ EGÉSZ VILÁGON. A FOLYTATÁS GYORSABB, IZGALMASABB, MISZTIKUSABB, ÉS ALKOTÓI MÉG TÖBB KÜLÖNLEGES EFFEKTUST ÉS BORZALMAT ZSÚFOLTAK BELE. A RENDEZŐ GUILLERMO DEL TORO, A FŐ SZEREPLŐK WESLEY SNIPES ÉS KRIS KRISTOFFERSON. A vámpírok legyőzhetetlen, engesztelhetetlen ellensége, Penge szövetséget köt a vérszívókkal. E váratlan fordulatnak csupán egy oka lehet: újabb, még rémítőbb faj jelent meg a földi éjszakában. A mutáns vámpírok hosszú fogú őseik legveszélyesebb ellenségeivé váltak, és vérszomjuk akkora, hogy kihalással fenyegetik a táplálékláncban alattuk álló fajokat. Vagyis mindenkit. Csak Penge segíthet! A Sötét Tanács szövetséget ajánl minden idők legeredményesebb vámpírvadászának, és ő rövid habozás után elfogadja a feladatot. Újratoborozza a régi csapatot, és együtt vetik be különleges fegyverzetüket a különleges ellenség legyőzésére. A vérfürdő volt az idill: ez a mostani harc annál is dermesztőbb. Laura Bushell, a BBC Films újságírója a következőket mondja a Penge 2-ről: „A film középpontjában természetesen Penge áll, amint megvédi az emberi fajt, de úgyis, mint aki kénytelen elfogadni saját kettős természetét. Itt már sokkal érettebb karakter, mi több, töprengő alkat... Az akciójeleneteket szöveg és az egész filmre jellemző cinikus humor választja el." Mary Wolfman (ninthsymphonyfilms) így vélekedik: „A Penge 2 sokkal stílusosabb, mint a sorozat első része, de sokkal kevesebb ügyesség és lelemény van benne. Talán a film alkotói úgy érezték, a közönség nem tud egyszerre megbirkózni egy érdekes történettel és a látványos harcos jelenetekkel. Ez a film valószínűleg sokkal szélesebb közönséget elért volna, de az akciójelenetek túlsúlya bebiztosítja, hogy a film csak látványos, de nem szórakoztató." Új filmforgalmazó A New York-i központú, 12 éve alakult filmforgalmazó cég, az SPI International Magyarországon is megkezdi működését; első bemutatója Steven Soderbergh négy Oscar-díjat nyert alkotása, a Traffic néhány hete látható a mozikban. Az eredetileg külföldi gyártású filmek angol nyelvű szinkronizálására specializálódott cég - amely forgalmazóként is megjelent a mozis, videó-, DVD- és televíziós piacon, 2000-ben pedig a gyártók sorába is belépett - három éve van jelen Közép-Európában. Az SPI International lengyel, cseh és szlovák irodáinak sikerei alapján - mindhárom országban 6-11 százalékos piaci részesedést hasított ki magának - döntötte el, hogy 2002 tavaszán Magyarországon is megjelenik. A cég ismertetője szerint a Latin-Amerika, Ázsia és Európa több országában jelen lévő vállalat Magyarországon havi két filmmel kíván jelen lenni. A legjobb rendező, legjobb vágás, legjobb forgatókönyv és legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díját elnyert, a mexikói drogmaffiáról szóló Traffic után a nyáron mutatják be például a szintén Oscar-díjas Iris című romantikus szerelmi történetet, a Residcnt Evil című akciófilmet és Róbert Altman új alkotását, a szatirikus humorú Gosford Parkot. Az angol és francia filmeket is forgalmazó SPI International nem zárja ki, hogy a jövőben magyar filmekkel is megjelenjen a piacon. A tervek szerint a cég magyar irodája ősszel indítja el a videó- és DVD-forgalmazási üzletágat. Nagy Bandó: András könyve a fordított teremtésről Veronikának, kendőzetlenül „A HUMORISTA ÉS A HUMANISTA NEM CSAK HANGZÁSÁBAN, DE LÉLEKTANÁBAN, TARTALMÁBAN IS HASONLATOS SZAVAK. HUMORBAN PÁCOLVA ÍROM MEG MINDAZT, AMI ÍGY MONDHATÓ EL, AZ EGYÉB MONDANDÓMHOZ PEDIG MÁS KIFEJEZÉSI FORMÁKAT KERESEK"FOGALMAZOTT LAPUNKNAK ADOTT INTERJÚJÁBAN NAGY BANDÓ ANDRÁS, AKIT A KÖNYVHÉTEN MEGJELENT ANDRÁS KÖNYVE CÍMŰ KÖNYVÉRŐL KÉRDEZTÜNK. - Az olvasók bizonyára megdöbbennek azon, hogy véresen komoly könyvet írt. - Inkább végzetesen őszinte könyvet. Mottója: „Veronikának, kendőzetlenül", és ehhez tartom magam az első sortól az utolsóig. A téma persze véresen komoly, ötvenötödik évemben kikerülhetetlen: hit, istenkeresés, élet és halál. Múlt év decemberétől ez év áprilisáig írtam, de húsz éve magamban hordozott könyvről van szó. Megírására egy hajdani tévés sorozatból írt Hankiss Elemér-könyv késztetett, a Beszélgetések életről és halálról. Ebben Hankiss asztaltársaságának tagjai - teológusok, vallástörténészek, rabbik, buddhista tudósok-vitatják meg az élet sorskérdéseit, én pedig - ebben a kötetben - virtuálisan melléjük telepszem, és vitatkozom velük. Végül a kötet előszavát Hankiss Elemér írta, az ajánló sorait pedig Ördögh Szilveszter, több „eretnek" mű írója. Minden látható - Az öregedés első tünete, hogy szembenéz az élet és halál kérdéseivel ? - Ez is benne van. Ugyanakkor furcsa és számomra is érdekes tapasztalás, hogy könyvem megírása óta megszűnt bennem a „rettegés", hiszen immár megfogalmaztam azt, amit a vég előtt mindenképpen össze kell raknom magamban. Soha ennyire nem tettem még ki magam mások elé, pedig örökké hittem abban, hogy csak akkor szűnik meg a művész dolgai mögé látás kíváncsisága, ha szükségtelenné válik, hiszen ő mindent láthatóvá tesz. Mindent megmutatok, felfedem legbensőbb titkaim, mert tudom, erről csak így, teljesen őszintén írhatok. így léptem át a tilalmi zónába, semmissé téve tabukat, és udvariasság nélkül vállalva azt is, aminek nem örülnek sem az egyházak, sem bigott • Nagy Bandó András: Azok rettegnek a haláltól, akik elrontották az életüket. (Fotó: Schmidt Andrea) hívőik. Ennek ellenére nincs okom félni, hiszen az első oldalakon olvasható Istenemhez szóló imámban is azért fohászkodom, hogy olyan őszinte maradhasson a leírt szó, amilyennek a gondolatként megszületett. Istenkereső vagyok, ezttükrözi a könyvem is, és az alapvetése, hogy valóban fordított teremtés történt: nem Isten teremtette a világot és benne az embert, hanem az ember teremtett magának Istent, hogy legyen egy transzcendens kapaszkodója és iránytűje. - Korábban is hívő volt vagy ez az öregedés másik tünete i - Istenben hinni nem azonos azzal, hogy valaki vallásos. Sajnos a vallásos emberek nem tudják elfogadni, nem képesek megértően kezelni azokat, akik megvallják, hogy hisznek Istenben, hittel élnek, de a vallás hidegen hagyja őket. Kirekesztik a hozzám hasonlókat, elfogadhatatlannak bélyegezve. Pedig a hitben épp az (lenne) a szép, hogy mindenki másképp, másban, de végtére is „ugyanabban" hisz. Jézus és a mese - Nem fél a botránytól ? - Nincs rá okom, de attól még lehet botrány belőle. Főként ha szembesülnek a vallomásommal: számomra Jézus „csak" hitéért haláláig kitartó emberként fontos, de a köré kerekített „mese" már nem nekem íródott. Kevesen akadnak, akik a hitükért a kereszthalálig képesek kitartani. Hát még ha odáig jutnak az olvasásban, hogy egyértelműsítem: én ugyanazt az Atyát mondom magaménak, mint Jézus, és ugyanazt az ősi istenélményt akarom megélni, amit ő. Pedig ez abszolút normális. -Ön fél a haláltól? - A vicc azt mondja (temető, szellem): „Én is féltem, amíg éltem..." Alapvető félelem bennem is van, de a könyvem megírása óta mindez megszűnt. Tudatosan élek, hogy teljesíthessem mindazt, amire születtem, s ha bevégzem, rendben lezárt életet akarok magam mögött tudni. Azok rettegnek a haláltól, akik elrontották az életüket, s az elszámolás pillanatában nem tudják felmutatni azt, amit belső kényszerből illene felmutatni. - Déry János mondta betegsége idején, hagyján, hogy haldokolni kell, a végén még meg is kell halni. Ez a fajta irónia végigvonul a könyvén is ? - Mivel szerencsére nem haldokló, hanem nagyon is élő, élni vágyó emberként írtam a könyvemet, így nem ironizálok. Ezt a kötetet nem viccelhettem el. A világ végessége úgy préselt egyre mélyebbre, hogy a felszínes humor kívül maradt. A könyvben előrevetítek egy pillanatot, nevezetesen azt, amikor (mondjuk tízezer év múlva) befejeződik a Föld élete, és öt évvel előtte, 9995 év múlva ül a tengerparton egy ifjú pár, gyermekről álmodozva, ahogy ezt ma is sokan teszik. Az a jövőbeni ifjú pár talán már tudja, hogy öt év van hátra a világomlásig. Vajon az ösztönük akkor is meglesz-e még? A Föld biztos halála, a világmindenség hamarosan megtörténő összeomlása ellenére is vállalják-e a gyermeknemzést? Valószínűleg igen. Mert hátha mégsem... Ez a „hátha" a jelenben is benne van. Most sem tudjuk a biztosat, bizonytalanra nemzünk esténként, és erre a kiszámíthatatlanra építjük mindennapjainkat. A bölcsesség felé - Nem sértődik meg, ha kimondom: amiről beszél, az mégis csak egy öregedő ember gondolatvilága. - Dehogy sértődöm meg. Már csak azért sem, mert nem legénytoll, hanem ősz szakáll pelyhedzi az államat. Ratkó József írta: „Mindenhez jogom van, / hát játszom / fentről gyereknek, lentről fölnőttnek / látszom" valahogy így vagyok én is. Őrizgetem a gyermeki kíváncsiságomat, miközben magamból egy öregedő, bölcsesség felé közeledő ember gondolatai bújnak elő. KOLOSZÁRTAMÁS Podmaniczky Szilárd 10. Ork és Orkla A padlásszoba ajtaja recsegve nyílik, a sarokban ülők mind odafordulnak. Váion mit látnak? Legalább az arcukon szeretnék látni, amit húsz éve nem éreztek. Megvagyunk, mondja Ork a kocsmárosnak. A sörözőkben mintha olvadó jégcsapot törne ketté. A férfi az asztalnál ügyet sem vet rájuk, tölti a papírokat. Ork két sört rendel, a pálinkát visszautasítja.' Nyitva hagytam az ablakot, mondja Orkla, a kocsmáros jól púpozza a habot. Ork és Orkia elveszik a pultról a korsókat, az asztalhoz ülnek a férfi mellé: mindjárt kész, mondja a férfi, keze váratlanul megáll, fölemeli a tollat Orkra néz: vagy hülyéskedtél? Ork kivár, tartja a bizonytalanságot. Nem, válaszolja Ork, hol írjam alá: A kocsmáros magának is hoz egy korsó sört, leül az asztalhoz, Orklát nézi: hogy maga milyen szép, mondja a kocsmáros. Maga se olyan ronda, mint gondolja, válaszolja Orkla, hörpint a habból, vékony csík marad a fölső ajkán. Ork nyelvével a levegőbe csap, Orkla érti, lenyalja a habot. Magukat nem zavarja, hogy..., a kocsmáros nem tudja befejezni a mondatot. A férfi Ork elé tolja a papírt, még mindig bizonytalan: mennyit ér az autó, kérdezi. Nem sokat, mondja Ork. Engem már semmi nem zavar, mondja Orkla, a kocsmáros nem hisz a szemének, Orkla egy húzással leküldi a korsót. Megszomjazott, kérdezi a kocsmáros, bugyborékolva nevet, piszkosul élvezi, hogy ilyen nyíltan lehet beszélgetni. Csodálkozik, kérdez vissza Orkla. Hozok még két korsóval, mondja a kocsmáros, már az egész háta rázkódik az izgalomtól és a nevetéstől. Én is mindig így..., de itt befejezi, megrémül magától, attól tart, túl messzire merészkedik. Ork és a férfi megegyeznek, a férfi meghúzza a pálinkás üveget, majd azon kapja magát, hogy bc akar mutatkozni. Fölemeli a kezét asztalról, a tenyerét élére állítja, de nem nyújtja Ork felé. Nem érti, mi fogja vissza, talán az, gondolja, hogy kimondja a saját nevét. Tenyerét észrevétlenül simítja az asztallapra. A pékségben dolgozom, mondja a férfi, s egy pillanatra nem látja Ork arcát a felszálló dohányfüsttől. Te mit gondolsz a baromfifeldolgozóról, kérdezi Ork. A kocsmáros visszatér a két sörrel, megnyújtja a nyakát, a sarokban ülőknek int, hogy menjenek, záróra. Szerintem nem kéne, mondja a pék, én ellene vagyok, dc nincs mit tenni. Orkla elégedetten dől hátra a széken, most látja, milyen erős szemüveget visel a pék. Hány dioptriás, kérdezi Orkla. Micsoda, kérdezi a pék. A szemüveged, mondja Ork. A pék vállat von. A kocsmáros meglepődik, ő tudja, mindenki tudja, hogy nyolc. Zavarba jön a pék zavarától, szeretné, ha ő is felvenné a ritmust: nyugodtan beszélhetsz mindenről, mondja a kocsmáros, mert mi i van akkor, ha megmondod, hogy nyolc; semmi. Nézd meg ezt a nőt itt, mutat a kocsmáros Orklára, hát nem gyönyörű? Ő előtte akarod eltitkolni, hogy alig látsz valamit? Nem akartam eltitkolni, mondja a pék, csak nem értem, hogy jön ez ide. Sehogy, mondja a kocsmáros, és ez a lényeg, megfogja a korsót, nagyot húz, de látja, hogy véletlenül Orkláéba ivott. Forróság járja át, hirtelen nem tudja, hogy ezt is szahad-e? Megdermed, de az jár a fejében, ha addig él is, szeretne egy korsóból inni ezzel a nővel. Neki már annyi is elég. Először, gondolja a kocsmáros,- megpróbálja magát visszafogni. Nem akarok a temetőtökkel foglalkozni, mondja Ork, ezt nektek kell eldönteni. És valószínűleg igaza van, mondja a kocsmáros félúton a pulthoz. Látja, hogy a sörözők nagy lapát fülekkel figyelnek a kocsma homályos zugában, a kocsmáros kinyitja a kocsmaajtót: friss levegőt engedek be, mondja a sörözőknek, éppen annyit, amennyi idő alatt eltűntök innen. A férfiak morognak, rendes idő szerint még csak három óra múlva zár a kocsma, de fölállnak. Az egyik nagyot esik a kocsmaajtóban, beveri a fejét, vérzik. A kocsmáros bezárja az ajtót. Az egyik söröző dörömböl, hogy segítsenek. Folyik a vér belőle, mondja. Orkla föláll, a kocsmáros mozdulatlanul figyeli, kinyitja az ajtót: hozzák be, mondja Orkla. A másik két férfi visszahúzza a kocsmába, elterítik a padlón. Kötszert és pálinkát, mondja Orkla, a kocsmáros rohan. Kötszer nincs, de a kötényem, mondja a kocsmáros, csak két napja használom. Orkla csíkokat tép a kötényből, kifertőtleníti a fejsebet, bekötözi: most már kidobhatja, mondja a kocsmárosnak, aki az ájult pasast lábánál fogva húzza ki a hóra. Vigyétek már haza, ne szerencsétlenkedjetek, mondja a kocsmáros, és már zárja is az ajtót. Rendben van, kérdezi a kocsmáros Orklát. Rendben, mondja Orkla, már az asztalnál ül, iszik a sörből, kér egy cigit Orktól, aki már javában faggatja a férfit a péksüteményekről. (FOLYT. KÖV.)