Délmagyarország, 2002. június (92. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-29 / 150. szám

Napos oldal A Dl-LM AGYAROK SZAG LS A DÉLVILÁG KII TI R,V|IS MAGAZIG JA • SZERKESZTI KECZER GABRIELLA Törőcsik Mari játssza York hercegnét, III. Richárd anyját a szegedi szabadtérin // A legnagyobb rendezők hittek bennem" ELŐSZÖR JÁTSZIK A SZEGEDI SZABADTÉRIN TÓftÓCSIK MARI, AKI JÚLIUS 5-ÉN ÉS 6-ÁN YORK HERCEGNÉT ALAKÍTJA VALLÓ PÉTER RENDEZÉSÉBEN SHAKESPEARE III. RICHÁRDJÁBAN. - Jól tudom, hogy eddig soha nem lépett fel a Dóm téren ? - Valóban nem játszottam még itt, sőt még csak előadást sem láttam. Egyszer ugyan felkért Vámos László egy nagy főszerepre, de nem mertem elvállalni, mert úgy éreztem, túl nagy tér ez nekem. Ma azonban már olyan fejlett technika áll rendelkezésünkre, mikroportok, profi világítási megoldások, hogy segítségükkel sok nehézséget le lehet győzni. A színésznek a hangmérnökre kell bíznia magát, mert hihetetlen, hogy mi minden múlik rajta. Azért mondtam most igent Valló Péternek, mert nagyon megszerettem ót, amikor az új Spiró-darabot csináltunk együtt a Tivoliban. Gondoltam, ha meg akarja rendezni itt a III. Richárdot, akkor biztosan kitalált valami eredetit. A legnagyobb ellenfelünk most az idő. Nekem viszonylag kevés dolgom van, így csak-csak összeszedem magam, de csodálom a főszerepet játszó Kulka Jánost, akinek belülről is fel kell készülnie - Kulka János azt nyilatkozta, már azért megéri ellátszani III. Richárd szerepét, mert életében először együtt dolgozhat önnel. - Amikor felkérnek, nem szoktam megkérdezni, kikkel játszom majd, de ezúttal kíváncsi voltam, ki lesz III. Richárd. Amikor megtudtam, hogy Kulka, rögtön rávágtam: akkor jövök. Jólesik., ha a kollégák kicsit elfogultak velem. Ilyen volt például Grcgor Jóska is, amikor néhány éve a Hegedűs a háztetőnt csináltuk Szolnokon. Elóször nevettem, amikor meghallottam, hogy kettőst kell majd énekelnem vele. Ő pedig állítólag attól tartott, hogy prózát kell mondania velem. A műfaji különbségek már a próbák alatt pillanatok alatt eltűntek, és olyan mélyen megszerettük egymást, ami ritkaság ezen a pályán. Tapasztalataim szerint nem minden nagy operaénekes tud dalolni. Amikor Jóskával énekeltünk, teljesen „leszállt" hozzám, és olyan finoman dalolt, mintha soha nem énekelt volna nagyobb hangon. - Valló Péter a mába tette Shakespeare darabját. Mit gondol az ilyen rendezői megoldásokról? - Mindent lehet, ha a rendező gondolkodása tiszta, és pontosan újrafogalmazza a darabot. Az egyik legnagyobb élményem a Rómeó és Júlia néhány évvel ezelőtt készült filmváltozata, amelyben Leonardo Di Caprio játszotta Rómeót. Sokat olvastam a zűrjeiről különböző magazinokban, magamban el is könyveltem, micsoda hülye alak lehet. Amikor megnéztem a filmet, ami napjaink Brazíliájában játszódik, megdöbbentem, mert életemben nem láttam még ilyen Rómeó és Júliát, amelyben úgy zengett volna föl az a szerelem, az a vágyódás, amiért a darab megíródott. Zeneileg is megszólalt benne Shakespeare. Ez a film is megerősítette a véleményemet: mindent lehet, ha a rendező világosan gondolkodik a műről, és nem csupán ötlctgazdag. Ami pontos és érthető, azt a közönség is el tudja fogadni. AIII. Richárdból is kiderül: Shakespeare-ben az a csodálatos, hogy olyan dolgokat tud az emberről, az emberi kapcsolatokról, a gonoszságról, a szerelemről és a barátságról, amelyek minden korban érvényesek. - Tudatos vagy inkább ösztönös színésznőnek tartja önmagát? • A nemzet színésze elóször szerepel a Dóm téren. (Fotó: Karnok Csaba) - Intellektuális alkatú rendezők kezében nőttem fel, azt szoktam mondani: férfiszerepek kapcsán lettem színésznó. Inkább tudatos színésznek gondolom magam, de rögtön hozzá kell tennem, ezt a pályát nem lehet érzékenység és ösztönösség nélkül csinálni. Egy-egy ihletett pillanatban sokszor teljesen váratlanul, tudatosság nélkül születik meg valamit az emberben. Ha az idegrendszerem koncentrál, akkor ezt rögzíteni is tudom, és később pontosan felhasználhatom. Akármennyire gyakorlott is valaki, ezt nagyon nehéz megcsinálni, ezért időt kell rá hagyni a próbák során - Mit gondol, milyen Nemzeti Színházra lenne szüksége Magyarországnak a 21. században1 - Európai tradíció, hogy van az országoknak nemzeti színházuk. Azért találták ki, hogy összegyűjtsék ott a legjobb minőségeket, és a színházművészetet legalább abban az egyetlen teátrumban ne szolgáltassák ki a pénz hatalmának. Mindenhol a nemzeti színházakban fizetik meg legjobban a színészeket, cserébe azt várják, hogy igyekezzenek az ország legjobb színházát megteremteni. A mi Nemzeti Színházunkban is elengedhetetlen, hogy a legnagyobb tehetségek, a legnagyobb hatású színházi gondolkodók dolgozzanak. Akiknek törekedniük kell arra, hogy nagyon jó és abszolút korszerű színházat csináljanak. - Filmjei révén a világban ma a legismertebb magyar színésznő, úgy tűnik, mégsem a sztárok életét éli, civilben még csak nem is sminkeli magát, és szimpatikus természetességgel vállalja a korát. - Soha nem törődtem azzal, hogy öregszem. Ötvenöt éves koromban csodálkoztam el először azon: már leéltem az életem nagyobbik felét. Hatvanöt évesen gondoltam először arra: milyen kár, hogy nem lehet megállítani az időt. Nagyon-nagyon szeretek élni, ám az ember szembesül azzal, hogy előbb-utóbb eljön egy pont, amikor vége. Sajnálom, hogy így van, de az az egyetlen biztos dölog az életünkben, hogy mindannyian meg fogunk halni. Nem tudom követni azoknak a* nőknek a gondolkodásmódját, akik plasztikázzák magukat, mert számomra rendkívül fontos az összhang. Hogy kívül és belül harmónia legyen az emberben. A ráncoktól nem félek, csak a szenvedéstől. Szeretném strammul végigcsinálni azokat az éveket, amelyek még várnak rám. -Az elmúlt évadban a Katona József Színházban Weöres Sándor Szent György és a sárkány című darabjában Inganga királynőt játszotta, amivel elnyerte a Pécsi Országos Színházi Találkozón a legjobb színésznőnek járó díjat. Ennyi hazai es külföldi kitüntetéssel, fesztiváldíjjal a tarsolyában számítanaA még valamit az újabb elismerisek? - Negyvenhét éve vagyok a pályán, és a díjak tekintetében is mindig meglehetősen elkényeztt tett voltam. Azért esnek jól ennv év után is az újabb ehsmerések mert megerósítenek abban, hogy tudok még valamit adni a szakmának és a közönségnek - És mit jelent a nemzet színesze cím ? - Nézzünk szembe a dolgokkal: mindannyian, akik megkap tuk, leéltük a pályánk és az életünk nagy részét a szocializmusban. Ha annak idején normális szerződéseket kötöttek volna velünk, most megélhetnénk a múltunkból, hiszen nekem például minden héten vetíti valamelyik csatorna valamelyik filmeme; Annak a francia színésznek, aki a Comédie Francaise-ből megy nyugdíjba, nincs megélhetesj gondja. A nemzet színésze címet Schwajda György találta ki, aki imádja a színészeket, és jól ismi ri a helyzetüket. Nagy dolognak tartom, hogy megkönnyítik vek az életünket, így nem kell ma is éjjel-nappal dolgoznunk. - Mára szinte élő legendává vált. Hogy viseli 1 - Szeretném hinni, hogv iól dolgoztam fel önmagamban a bukásokat és a sikereket is. A nagy bukásaim után mindig ósiszeomlottam, de pillanatok alatt összeszedtem magam, és mindi;, akkor bíztam legjobban onma gamban. Persze könnyű volt ni kem, mert a legnagyobbak hittek bennem és biztattak. A nagv sikerek után inkább rémület lett úrrá rajtam: tudok-e még valam újat adni. Azt hiszem, addig szabad csak a pályán maradni, amíg a rendezők elhitetik velem, hog érdemes, mert tudok még legalább egy centit előbbre lépni HOLLÓSI ZSOLT A szócikkek nem változtak, legföljebb javultak TIMES LERÍJ* (KÉPÜNKÖN), A 27 ÉVE PESTEN ÉLŐ SZEGEDI ÍRÓ KÉTSZER IS JÁRT ITTHON A POR ÚJ. KÖNYVHETI KIADÁSA ÜRÜGYÉN. Jellegzetesen „temesis" gesztusokat (gondolkodás- és viselkedésformákat, kifejezésmódokat) véltem fölfedezni találkozásunk rövid ideje alatt. Ó számos szegedire illesztette a szót: figura. Nos, ha valaki, Tbmesi maga igazán az. - Első az olvasó! - mondta megfellebbezhetetlenül a Dugonics téren, ahol egy kempingasz- j tálnál ült a könyvsátor mellett, árnyékban, harminc fokban, s ennek az igazságnak a jegyében el is küldte a türelmetlenkedő tévéseket még az itteninél is mele- j gebb éghajlatra. Engem csak j azért fogadott (a kegyeibe), mert ídóben biztosítottam róla, hogy szerintem is első az olvasó. És kivárnám, ha lehet, mig elfogynak a dedikációra várók. Aztán dedikáltattam, szabadkozva, hogy a Por első kiadását, mert az újat még... Szóval az új nekem drága, tettem vallomást, de semmi együttérzést nem mutatott. Csak írás közben enyhült meg, és a régi második kötetbe már egyenesen hízelgő szavakat rótt. Utóbb azt is elárulta, hogy olvassa ezt az újságot - online. Megemlített egy fantasztikus keresőprogramot is, és innen pár másodperc alatt kikötöttünk a gyerekeinknél, egyként a szegedi egyetemen, ugyanazt a programozó matematikusi- közgazdasági szakot választották, számítógép-órültek, mit lehet tenni sopánkodtunk és megértően vigyorogtunk egymás szemérmetlen szülői büszkeségén. Immár a legközelebbi kocsmában. Ahol egyáltalán nem leplezte, hogy az éppen futó vébémeccs sokkal jobban érdekli, mint holmi firkász -kérdések. Pedig ír újságba is, irodalmi publicisztikának nevezik a műfajt, rá is fér az ilyesmi a Magyar Nemzetre, mondtam némi epével, mire somolyogva megkérdezte, tudom-e, hogy micsoda rohamtempóban szökik fölfelé nevezett orgánum példányszáma mostanában... Enynyit a politikáról. Szóval Temesi - ilyen. Figura. Mint amilyen Gall volt, mondjuk, a Gall címszó ihletője. Eredeti)e. - Szeged mindig újratermeli ezeket a figurákat - mondta az író elgondolkozva, majd hirtelen fölszegte a fejét, valódi düh villant a szemében. - Fölneveli a gyerekeit ez a város, akiknek aztán el kell menni innen, mert különben megfojtja őket! Imádom és utálom. Egyre jobban. Tiszta erőből bezúdított egy kortyot a sörből, azután már nem lehetett megtudni, hogy egyre jobban imádja vagy ellenkezőleg, legföljebb következtetni lehetett, abból, hogy válogatott szellemességek felvonultatásával, de kétségtelenül szidott egy-két - alakot. Szóval - ilyen, értünk haragszik, azt hiszem. Akik itt élünk. Beszéljünk a könyvről, javasoltam, hiszen az a legfontosabb, meg az olvasók, persze. A 666 szócikk nem változott, mondta, a zárt szerkezetet nem lehet megbontani. Akár a vers. Vagy a zene. A nyugodt meséléshez kellenek a formák. (Temesi formaörült. Is.) De az új kiadásba került mégis egy új kínai alcímszó, csodás, ősi példázattal a tükörről és a porról. A kínai dolgok nemcsak azért fontosak, mert ott keresendő a magyarok őshazája. Hanem? - Meggyőződésem, hogy a 21. század Ázsia százada lesz mondta. - Egymilliárd-háromszázmillió ember! Kínaiak! - nézett rám jelentőségteljesen és élvezettel sorolta, hogy a kínaiak olyanok, mint a tápaiak, ahol tudvalevően ki van írva a kocsmára: „Itt a világ közepe, ha nem hiszöd, gyere be", vagyis befogadók - ,a világ közepén. Tudvalevően Kínában öt égtáj van, a Közép az ötödik, s ennek a középső birodalomban élő rengeteg embernek a nyelvében nincs igeidő, az idő számukra nem érdekes. Akármit ki tudnak várni... - Ilyen önbizalommal kellene élni - fogalmazott tanulnivalót az író, aki kínaiul 39 éves koraban kezdett tanulni, azok utar, hogy bírta már az angolt, a franciát, az oroszt, a németet a finnt, a spanyolt, kicsit a lapant is - ki tudja, melyik nyelvet meg (Temesi nyelvörült. Is.) Amúgy Kínában (Temesi utazás-örüli Is.) nem mellesleg fölfigyelt a tarotra, mint az inspiráló kultura részletére - bár már az édesapia is tarokkozott Szegeden Tömóikény Erzsébettel -, majd átképezte magát mesterjósnak, es úgy gondolta el az életet tovább hogy délelőtt ír kedvére, délután meg jósol, mert meg kell élni valamiből, csak ebből semmi sem lett, mert a jóslás elvette az ener giát (meg a délelőttöt is) és abba kellett hagyni, hogy írni lebes sen. így mentek a dolgok régen. Tavaly regényt írt egyenesen filmni a negyvenesekről Tiszavirág cím-, mel, és megjelent Babonáskom című munkája is. Mostanában megint egy nagy regény készül, öt kisebb regem folyik egy nagy formába. Töboet nem lehet mondani erről. Babonából. SULYOK ERZSÉBET