Délmagyarország, 2002. június (92. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-26 / 147. szám

SZERDA, 2002. JÚNIUS 26. • MEGYEI TÜKÖR* 7 Nem kezdenek pályát az újdonsült agrármérnökök Kétdiplomásként a munkaerőpiacon Székhelyi József a szabadtérin játszik, a jövő évadban a színházban rendez Mai magyar Shakespeare Megjelent Nagy István régen várt kötete Mindszent a XX. században nész, aki tanulmányai, pályá­zatai után most adta ki első önálló könyvét. Ténygazdag művét átszövik 80 év szemé­lyes emlékei - nem meglepő, hogy inkább fabulaként jel­lemzi, mint tudományos mun­kaként. - Egészítsék ki az ol­vasók az olvasottakat saját emlékeikkel, mert mindannyi­unkról szól ez a könyv ­mondta köszöntőjében Bénák Katalin, a könyvtár vezetője. Kiemelte, hogy felvállalhatták a mű helyi kiadását: önkor­mányzati és pályázati támoga­tással tárhatták a nagyközön­ség elé, így ünnepelve az orszá­gos könyvhetet. - Unatkoztam az ősszel, ezért kezdtem bele - jegyezte meg tré­fásan beszédében Nagy István. Valójában több évtized kutató­munkája áll a háttérben. A szer­ző, saját bevallása szerint, azt te­kintette feladatául, hogy úgy mutassa be a XX. századot, ahogy az történt. Akinek nincs múltja, annak nincs jövője: - Hi­szem, hogy Mindszentnek van jövője - nosza, kutassuk a múlt­ját. SZ.A.I. Meglehetősen pesszimistán nyilatkoztak a Szegedi Tudo­mányegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karának végzős hall­gatói, mikor a jövőről, a mun­kalehetőségekről kérdeztük őket Vásárhelyen. - Én is beadtam Debrecenbe a kérelmemet, hátha nem jön ösz­sze a munka - jegyezte meg Gso­bán László. Most végez a vásár­helyi főiskolai kar agrármérnök szakán, állattenyésztési szakirá­nyon. Szeretne munkába állni szeptembertől - addig pihenne egy kicsit, no meg számít a diplo­más minimálbérre is. Már kere­sett állást, sőt, valószínűleg ta­lált is. Am még nem mondja biz­tosra, hiszen nem egyezett meg, csupán előzetesen tárgyalt a munkaadóval. Ugyanakkor évfo­lyamtársainak többsége kevésbé szerencsés: a megkérdezett vég­zősök szerint ha találnak is ál­lást, szinte biztos, hogy nem a végzettségüknek megfelelőt. Ma­rad a továbbtanulás, amivel ki­tolhatják a munkába állás határ­idejét. Tari József is inkább tanul: „El­képzelésem sincs, hova mehet­nék dolgozni." A gödöllői agrár­tudományi egyetemre szeretne járni, és növényvédelmet tanul­ni. Kedveli ezt a témát, és kétdip­lomás szakemberként nagyobb rangja lehetne a munkaerőpia­con. Vannak, akik már korábban sem gondolkodtak álláskeresés­ben. Az egyik végzős lány el­mondta: kitűnő eredménnyel zárta ökonómus szakirányú ta­nulmányait, és régi vágya telje­sülhetne, ha felvennék a Szegedi Tudományegyetem Természet­tudományi Karára, a környezet­tudományi szakra. Úgy gondolja, hogy mikorra ott is végez, már tagja leszünk az Európai Unió­nak, és neki is nagyobb esélye lesz állást találni környezetvé­delmi szakemberként. Abban egyetértenek az ifjú ag­rármérnökök, hogy mindannyi­an szeretik azt, amit tanultak. Szívesen elhelyezkednének, de jogos igénynek tartják, hogy a diplomájuknak megfelelő mun­kakörben dolgozhassanak. Szentmiklósy Sándor szerint is nehéz megfelelő munkát találni, mert vagy a fizetés alacsony, vagy a munkakör nem felel meg a vég­zettségnek. Ő ipari alpinistaként­fog dolgozni, legalábbis átmene­tileg. Pénzt szeretne gyűjteni, mert van, mikor már a munkába álláshoz is az kell: - Sokszor ah­hoz, hogy te kaphasd meg az ál­lást, fel kell mutatnod egy gépjár­művet is. Az viszont egy friss diplomásnak aligha van. SZALONTAI ATTILA Az utóbbi időben gyakori ven­dég Szegeden a népszerű szín­művész, Székhelyi József. Nemcsak játszik, hanem ren­dez is, sőt Díszgráfia - Tárca­tórium című kötetével már szerzőként is bemutatkozott. Most a III. Richárdban Lord Hastings szerepét próbálja a Dóm téren. - Játszott már a szabadtérin 1 - 1977-ben egy másik Shakes­peare-darabban, a Lear királyban szerepeltem. Vámos László ren­dezésében Psota Irén Gonerilje mellett Osvald, az udvarnok vol­tam. Most véletlen, hogy meg­kaptam ezt a karakterhgurát, Lord Hastingst, aki egy politikai vakságban szenvedő karrierista, és az egyik első áldozata Gloster hercegnek, azaz a későbbi III. Ri­chárd királynak. - Egymtért azzal, hogy megle­pően mainak hatnak Shakes­peare mondatai 1 - Az egyik jelenetünk például így kezdődik: „Jó reggelt, Ca­tesby, már ilyen korán kelsz? Mi újság ingadozó államunkban?" Catesby válasza: „Szédítő világ igazán, uram, s azt hiszem, nem jön rendbe, míg Richárd nem hordja majd az ország koszorú­ját." Ezt nem kell aktualizálni, adja magát. A történelem válto­zékonysága és a hatalmi erővi­szonyok folytonos összeütközte­tése direkt aktualizálás nélkül is aktuálissá teszi Shakespeare minden mondatát. Valló Péter 20. századi közegbe helyezi a da­rabot, ami ezáltal szinte egy mai magyar történetté válik. Fájdal­mas, de úgy tűnik, az angol rene­szánsz óta nem tanultunk sem­mit, csak felejtettünk. Otthon érzem magam Shakespeare vilá­gában, amikor a kecskeméti színháznak volt egy emlékezetes ciklusa, Hamlet voltam, majd a Troilus Cressidában Thersitest játszottam, utána jött Richmond a Ruszt fózsef által rendezett III. Richárdban. - Verseiből, naplórészleteiből, ironikus önéletrajzi írásaiból három könyve jelent meg eddig. Várható újabb kötet 1 - Igen, jelentős része már el is készült. Valószínűleg Teniszpó­lya lesz a címe. Úgy gondolom, ha a világot abba a gyolcsba cso­magolnánk, amit tenisznek hí­vunk, akkor kicsit lakhatóbb és elviselhetőbb lenne. E gondolat mentén mutatok be néhány teni­szező embert. De nem sport­könyv lesz, inkább közéleti. - A jövő évadban is dolgozik Szegeden 1 - Korognai Károly igazgató úr meghívott, hogy rendezzem meg Michel Tremblay Sógornők című darabját. Óriási kihívás, mert ti­zenhét hölgy játszik benne egy­idejűleg. - Nincs is ennyi színésznő a szegedi társulatban. - Biztosan kell majd vendéget is hívni, de megoldható lesz. A darab egy francia kötődésű ka­nadai kispolgári hölgyközösség történetén keresztül mutatja meg egy Európától elszakadt, de elszakadni képtelen réteg furcsa karanténját. Ezek a nők a világ másik végén úgy élnek, hogy nem találnak megoldást az életük igazi nagy kérdéseire, s ezért mindenféle kisszerű problémákkal és plázatörténe­tekkel traktálják egymást. így próbálják múlatni az életüket, amely eléggé kilátástalan. Tu­lajdonképpen ez is egy mai ma­gyar darab, amit véletlenül egy kanadai szerző írt. Vár rám Szegeden két másik feladat is: Kancsár József kért fel, hogy rendezzem meg fohn Mortimer Ebédidő, valamint Márai Sán­dor Levelek Bolzanóból című darabját. HOLLÓSI ZSOLT A napokban mutatták be Nagy István Mindszent a XX. szá­zadban című kötetét Mindszen­ten, a Keller Lajos Városi Könyvtárban. Székhelyi fózsef: úgy tűnik, az angol reneszánsz óta nem tanultunk semmit. Fotó: Karnok Csaba Az államvizsgájuk eredményhirdetését várják a vásárhelyi főisko­lai kar végzős hallgatói. Fotó: Tésik Attila „Ahogy Magyarországnak, és a magyar népnek is, úgy Mind­szent helységnek is nehéz év­század volt" - szól a kötet elő­szavában a neves helytörté­Belami világbajnoksága Öleljük hát meg egymást, mindenki fogja meg a mellette álló ke­zét és mosolyogjunk - adta ki utasításait Smúz apu, még május utolsó előtti napján. A mindig morcos duzzogó szavait hallva ugyan többen agyat is megtámadó időjárási frontra gyanakodtak (míg mások Smúz véralkohol szintjét mérték volna leginkább, de azért egymásba csimpaszkodott a Zsibbadt brigádvezető népe. Amikor pedig a vén Smúz bejelentette - erre a tornamutatványra már pedig azért volt szükség, mert a sors összeköti az embereket, mintegy hídként funkcionál testek és lelkek között (ej, be szép!), minden szem előtt egy-egy futball-labda lebegett. Majd felzúgott a „Hajrá foci!" csatakiáltás, hadd tudja mindenki: a Panel Pál-lakó­telepen is szeretettel köszöntik a labdarúgó-világbajnokságot. - Csak az a baj- nyafogott Minek Dőnci a nyitó mérkőzés első per­cében -, hogy lefutott ügy az egész. A franciák nyerik a kupát, és vagy a brazilokat, vagy pedig az argentinokat tángálják el a fináléban. A sport lelket is, testet is egymásba forrasztó hangulatában Snájdig megjegyezte: Minek úr kisvállalkozónak és áfabűvésznek minden bizonnyal megfelelő, ám a sporthoz annyit se ért, mint egy kilencszer mosott gumibugyi. Mert hogy németek nélkül dön­tő pedig nem is létezhet, egyébként pedig a portugál foci most fog­ja elérni legnagyobb sikerét. - Sajnos egy kicsinyke Szenegálnak - mutatott Snájdig a képer­nyőre -, annyi esélye sincs, mint kétlábú birkának a pardubicei nagydíjon. Mivel Pepi úr hosszasim fejtegette, miért is kiesésre ítélt Szenegál, éppen akkor ért mondókája végére, amikor a bíró síppal je­lezte: a vébé nyitó meccsét Szenegál nyerte Franciaország ellen. Hogy hányan, s milyen hangerővel röhögtek Snájdigon, sajnos nem mérte be egyetlen zajkommandó sem. Arról viszont az egész lakótelep tudott, hogy a Zsibi törzsközönségének tagjai hány féle furfangot próbáltak ki csak azért, hogy még a legkorábban, s szigo­rúan munkaidőben kezdődő mérkőzéseket is megleshessék. Ló Elek például heveny torok- és bokagyulladással íratta ki magát. Bovden Béci, ki immár másfél esztendeje megbecsült munkása a Tarhonyazsibbasztó Kft. markecing részlegének, egy hegedűtok­ban lopta be televízióját, ami aztán a vécétartályról lelógatva adta elő, milyen képre is képes, ha Plüss Eta hajtűje segédkezik, mint világvevő antenna. Mivel Bika Jenő, élvezvén a kisnyugdíjasok boldog életét a Zsibi tévéhez legközelebb eső székéhez láncoltatta le magát, s közölte. Ő pedig még véletlenül sem kiszabaduló mű­vész, tehát ne is háborgassák június végéig, Belami kénytelen volt teljesen egyedül elvágtatni nap, mint nap kedvenc szerencse bar­langjába tippmixelni. - Meglátják, mire véget ér az ázsiai focifieszta, leszek én olyan gazdag, hogy arab olajsejkek könyörögnek az ajtóm előtt gyorsse­gélyén - viháncolt Belami hatalmas önbizalmában. Aztán a fél­havi konyhapénzt rátette a portugálok USA elleni győzelmére (el­ső bukó), tízezret kockáztatott a svédekre esküdözve a szenegáli­ak elleni meccs előtt (második bukó). Csupán akkor gyógyult ki fogadási lázából, amikor a végrehajtók már a konyhakredencet ci­pelték le a lépcsőn, mert hát valamiből állni kellett a horvátok győzelmét is, ha már egyszer a külváros nyugalmazott szépfiúja vasvillával hányta be megtakarított pénzének összes maradékét a lottózóban, természetesen az olaszok győzelmére fogadva. - Egyébként jól van 7-érdeklődött Belaminál Smúz apu, amikor az paraguayiak kifutottak a pályára, hogy megmérkőzzenek a né­metekkel. -Miért ne lennék? A német foci csak árnyéka régi magának, ép­pen ezért ma ki fognak kapni, s én visszanyerem nünden elbukott forintomat - közölte Belami. - Mivel ez a vébé a meglepetések tornája, az bek is továbbjutnak a spanyolok ellen, tehát még az sem kizárt, hogy holnaptól nagykanállal nyelem a borsólevest va­lamelyik nizzai luxushotelben - tette hozzá a külváros optimista vénlegénye. Aki figyelemmel kísérte a fent említett meccseket, pontosan tudja: Belami előtt eddig még nem hajlongott egyetlen portás sem a franciák tengerpartján. Annál nagyobb sebességgel feküdt ki a röhögéstől Snájdig is. Plüss Eta is, Cink Enikő is, amikor Belami másnap izzó tekintettel közelítette meg a Zsibbadt brigádvezető nevét viselő kocsmát, s bekiabált a kerítésen: - Emberek, lenne még egy tippem. A velőt, de még rántott sajtot is rázó vihogás csak akkor hagyott alább, amikor kiderült: Belami Mexikó USA elleni győzelmére feltette még kisebb gyermekének régen használt vízipisztolyát, mint utolsó vagyontárgyat is. A Zsi­bilakók ekkor ugyanis felálltak székeikről, s azon tanakodtak: mégis, mit illik vinni ajándékba, ha valaki a sport nagy ünnepé­nek idején barátját látogatja az idegosztályon ! BÁTYI ZOLTÁN Németh György rajza

Next

/
Thumbnails
Contents