Délmagyarország, 2002. június (92. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-22 / 144. szám

SZOMBAT, 2002. JÚNIUS 22. • NAPOS OLDAL­IV Szentiváni bogarak és tűzugró legények A NYÁRI NAPFORDULATOT ÜNNEPLŐ, SZENT IVAN VIGILIAJAN GYÚJTOTT TŰZ EURÓPA-SZERTE GYAKOROLT KULTIKUS-JÁTÉKOS SZOKÁSA SZEGE­DEN ÉS KÖRNYÉKÉN IS ÉLT. A JELES KÖZÖSSÉGI ALKALMAK KÖZÉ TARTO­ZOTT, S A TŰZ GYÓGYÍTÓ, TISZTÍTÓ, VARÁZSLÓ EREJÉBE VETETT ŐSI HITEN ALAPULT. A tavasz-nyár fordulót ősidőktől fogva szerte Európában tűzgyújtás­sal ünnepelték Szent Iván napjának előestéjén. Az archaikus hiten alapuló, mágikus erővel felruházott, lángoló tűz (mely tisztít, termé­kenyít, gyógyít, szerelmet varázsol) gyújtása, annak átugrása évszá­zadokig szinte kötelező jellegű volt. A XVI. században már a magya­roknál is ismert, a nyári napfordulót köszöntő, június 24. előestéjén szertartásosan meggyújtott tűz szűkebb pátriánkban Keresztelő Szent János születése napját is tisztelte. Az évszakfordulatnak, a tűz­tiszteletnek szentiváni szegedi szokásáról Kovács János Szeged és né­pe című 1901-ben megjelent monográfiájában azt írja (többek kö­zött): „Szent Iván (Szent János) estéjén (június 24) a város egyes tere­in, de főleg a Tisza-parti töltéseken rozséból tüzet raknak, s azután le­gények, lányok egymásután ugrálnak azon keresztül, ugrálás alatt ­babonás hiedelemből és cselekvőségből - virágokat, füveket s néha al­mát (ezt szentiványi almának hívják, mert ezen időben érik) és cse­resnyét dobnak a tűzbe, miközben dalokat énekelnek... A legények és eladó lányokon kívül a gyerekek is raktak tüzet..." - S hogy miért ug­rottak a tűzbe például ama legényrigmussal biztatva, hogy „Ne félj pajtás, ugord át, nem süti meg a pofád!", vagy azon leányénekre, hogy „Virágos Szent János É'czakád világos, még előtted löszök, tiszteletöt töszök"? Azért, mert az ősi hitek szerint úgy vélték, hogy aki a szenti­vántüzet átugorja, az abban védelmet nyer és egészséges lesz. Pláne, ha hétszer is átszökken rajta: azt nem fogja meg semmi betegség, leg­alább egy évig. A tűz tisztító, védő, gyógyító hatása mellett a fiatalok az ugrásnak más fontosságot is tulajdonítottak. Az egymáshoz von­zódók párosan dobbantottak át a lángon, hogy együtt tisztuljanak meg, legyenek termékenyek és nemzenek gyermekeket. A még szóló­ban lévő leányok ugrásait különösen nagy figyelem övezte, hiszen a szoknyájukat a lábuk közé fogva szökelltek át a tűzön a hosszú szen­tiváni énekek alatt többször is... A szegedi tájon azt tartották, a tűz­ugró hajadon férjre lel, a legény megnősül. A párkereső, kapcsolatukat, leendő családjukat biztosítani akaró fi­atalok mellett a szentiváni tűz körül gyerekek is ugrándoztak. Sőt, Szegeden a múlt század elején még szokás volt az is, hogy az aprónép Szent Iván vigíliáján csapatostul járta Alsóvárost, s azt skandálta: „Hintsék kendtök almát, ha nem: pedig hajmát!" A kerítéseken át pe­dig dobáltak nekik szentiváni almát, cseresznyét és más gyümölcsö­ket, meg némi aprópénzt. - A gyerekek másfelé úgy kapcsolódtak be a rituáléba, hogy a tűz zsarátnokán sült almát ették meg a felnőttekkel együtt, egészségvédőül. Volt, ahol a kicsik a káposztásba vitték az üszögöt a hernyók ellen, vagy a vetésre, hogy „a gabona ne üszögösöd­jék". Gyógyító, védő erőt nemcsak a szentiváni tűzbe dobott gyümöl­csöknek, virágoknak, faágaknak tulajdonítottak, hanem az ominó­zus éjszakán holdvilágnál szedett füveknek is. Úgy vélték, minden gyógyfüvek között azoknak a legerősebb a hatásuk. A gyógyító füvek tudományát bíró javasasszonyok között olyanok is voltak, akik az aranyospatrác nevű gyógynövényt keresték, mert az ezen az éjszakán állítólag megszólalt, és kibeszélte a többi fű titkát. A bűbájosok ilyen­kor harmatot szedtek. - Az idősebbek ezen az éjszakán a határban szentiváni bogarat gyűjtöttek, hogy a házukat majd elkerülje a baj. A háztól a rontást úgy is igyekeztek néhol távol tartani, hogy a tyúkólra ágat tűztek. Sokfelé az volt a szokás, hogy tűzvész ellen ilyenkor me­zei virágokból, füvekből font koszorút akasztottak a ház elejére. ­Szent Iván napját egyébként idő- és termésjósló napnak tartották, mondván, negyven napig olyan idő lesz, mint ekkor, ha esik, kevés dió és mogyoró terem. SZABÓ MAGDOLNA NYEREMÉNYEINKÉRT! Önnek nem kell mást tenni, mint a helyesnek ítélt választ megjelölni és a kivágott szelvényt elküldeni postacímünkre: Szeged, Stefánia 10. Sajtóház. „Skodálatos nyereményakció" Égp Dha n Milyen feltétellel vehet részt nyereményakciónkban? ha rendelkezik 1 éves előfizetéssel ha rendelkezik negyedéves előfizetéssel ha rendelkezik legalább féléves előfizetéssel 1 A főnyereményen kívül még hány alkalommal nyerhet? LJö. alkalom Jfj3 alkalom 'fOj 1 alkalom \ Játékunkban és sorsolunk ki. bUI 9U1UIIA ni. Nyerteseink nevét napilapunkban közöljük! kV Kulka János alakítja a Shakespeare-dráma címszerepét a szabadtérin Richárd, az ördögi figura n.. hogy otthon legyen! VALLÓ PETER ALLITJA SZÍNPADRA ADÓM TÉREN SHAKESPEARE TA­LÁN LEGIZGALMASABB KIRÁLY­DRÁMÁJÁT, AIII. RICHÁRDOT. A CÍMSZEREPET KULKA JÁNOS (KÉ­PÜNKÖN) ALAKÍTJA, AKI HOSSZÚ TÖPRENGÉS UTÁN MONDOTT IGENT A FELKÉRÉSRE. A SÁNTA, PÚPOS, CINIKUS ÉS GONOSZ ZSARNOK MEGFORMÁLÁSA NAGY KIHÍVÁS MINDEN SZÍNÉSZ SZÁMÁRA. - Legutóbb is ördögi szerepet játszott Szegeden: Wolandot A Mester és Margaritában. Vonz­zák ezek a különös figurák ? - Ez furcsa véletlen, nem érzek vonzalmat irántuk, de sokkal iz­galmasabb, érdekesebb feladat az összetett, bonyolult, ellentmon­dásos személyiségeket megfor­málni. Amikor A Mester és Mar­garitát játszottuk, halálfélelme­im voltak, mert hihetetlenül rossz állapotban volt a szegedi színház, szinte a működésképte­lenség határáig jutott. Olyan elő­adásunk is volt, amit Derzsi Já­nossal és Blaskó Péterrel végig kellékeztünk. Volt két perc ab­ban produkcióban, amikor kint álltam a színpad előterében, és csak némán néztem a nézőket. Nagyon szerettem. Bár soha nem voltak szerepálmaim, bevallom, a III. Richárdra sokszor gondol­tam úgy, mint amit jó lenne egy­szer eljátszani. Gyerekként a színpadon - Szegeden nőtt fel, édesapja neves orvosprofesszor volt, édesanyja a színházban dolgo­zott. Milyen emlékei maradtak az itteni színházról! - Különös egybeesés, hogy az el­ső színházi élményem épp a III. Richárdhoz fűződik: 1966-ban gyermekszereplőként ebben a da­rabban léptem először színpadra a nagyszínházban. Most sokat gyöt­rődtem, elvállaljam-e, és ez a ro­mantikus vagy inkább buta emlék is közrejátszott abban, hogy végül igent mondtam. Úgy éreztem, nem hagyhatom ki, hogy ennyi év után főszereplőként jöhetek vissza ugyanabba a darabba. Komor Ist­ván rendezésében annak idején Pa­gonyi Nándor játszotta Richárdot. Ahogy visszagondolok rá, jó kiállá­sú, okos, modem színész volt, aki nagyon emberi figurát formált. Gyerekként teljesen lenyűgözött. Mindent elhittem neki, óriási él­mény volt az a produkció. - Állandó vitatéma, hogy mi­lyen darabok valók a szabadtéri hatalmas színpadára. Mit gon­dol erről! - Lehet prózát is jól játszani itt, nem hiszem, hogy csak a musi­caleknek és a látványos operák­nak lenne létjogosultságuk. Fia­talkoromból jól emlékszem pél­dául Kútvölgyi Erzsébetre, aki nagyszerű Júlia volt itt. Sokkal jobban megmaradt bennem az arca, mint a báli jelenet. - Máshogy kell játszani egy ilyen óriási nézőtérnek! - A jól elemzett és megrende­zett előadás nem igényli a har­sány, széles gesztusokat. Ha pontosan és jól játszom, ezek nélloil is értik a gondolataimat, szándékaimat, tudják, hogy mi­nek mi az oka, elhiszik azt, amit látnak. Hadonászással nem me­gyünk semmire. Persze, ha ezek indokolt, belülről jövő gesztu­sok, akkor van helyük a produk­cióban, de az nem igaz, hogy csak az a mozdulat működik, amit az utolsó sorban is jól lát­nak. Ma már olyan fejlett a hang­technika, hogy a színésznek nem kell azzal foglalkoznia, hallják-e a nézők a kakasülőn. Hihetetlen segítséget jelentenek a mikro­portok. Jó esetben az is egy ha­táselem lehet, ha olyan érzése tá­mad a nézőnek, mintha a fülébe duruzsolna valald. • Fotó: Karnok Csaba NEVJEGY Kulka János Budapesten született 1958-ban. 1981-ben szerzett színészi diplomát. 1985-ig a Pécsi Nemzeti Színház, 1985-től 1993-ig a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 1993-tól a Radnóti Színház művésze. Alakításaiért 1988-ban és 1995-ben elnyerte az országos színházi találkozó, 1989-ben és 1995-ben a színikritikusok díját. 1989-ben Jászai Mari-díjjal, 1994-ben eMeRTon-díjjal, 1996-ban érdemes művész címmel tüntették ki. Főbb szerepei: Hamlet, Trofimov, (Csehov: Cseresnyéskert), Franz (Schiller: Haramiák), Horace (Moliére: Nők iskolája), Da­uphin (Shaw: Szent Johanna), Jago (Shakespeare: Othello), Füles (Milne: Micimackó), Cirmos (Orwell-Hall: Állatfarm), Triboulet (Hugó: A király mulat), Ványa bácsi, Tevje (Stein-Bock: Hegedűs a háztetőn), fohnny (McDonagh: A kripli). Filmjei: A napfény íze, Utolsó blues, tv-filmjei: Szomszédok, Peer Gynt, Offenbach titka. - Nagy kihívás III. Richárdot megformálni, mi a legizgalma­sabb ebben a figurában ! - Nem biztos, hogy szimplán gonoszságnak lehet nevezni, ha valaki ilyen határtalanul érvé­nyesíteni akarja az akaratát, és ennyire szeretné a hatalmat megszerezni önmagának. Ri­chárd hihetetlenül és végletesen szabad lény, hiszen mindenféle morális és jogi korlát alól felsza­badítja önmagát. Végül azonban maga is rájön, hogy nem lehet következmények nélkül gyilkol­ni, nem lehet tönkretenni, el­pusztítani a világot maga körül, mert akkor nem marad kin ural­kodni. Az is kiolvasható a sorok közül, hogy megmagyarázhatat­lan, ellenállhatatlan vonzerővel rendelkezik, nők és férfiak fizi­kai kényszer nélkül is engedel­meskednek neki. A honi banki vagy politikai szférában is talál­hatunk szép számmal példát ar­ra, hogy rossz külsejű férfiak szebbnél szebb nőket tudnak megnyerni. Nem a nőket hibáz­tatom, nem hiszem, hogy az ő érvényesülési vágyuk miatt van így, egyszerűen ezek a figurák erős vonzással, rabul ejtő sze­mélyiséggel rendelkeznek. Mi persze nem értjük, hogy miért, de nem vagyunk ott a hálószo­bában, nem tudhatjuk, mi törté­nik két ember között. A szexua­litás roppant fontos tényező, ez világos Shakespeare darabjából is. Shakespeare aktualitása - A próbákon nem láttam pú­pot a hátán, elég csak a mankó, és nem is lesz! - Dehogynem! Bár biztosan el lehetne játszani belső púpokkal is. Mindannyian átéltük már, hogy zavarba jövünk és egészen másként kommunikálunk, ha egy fogyatékos, tolókocsis em­bertársunkkal találkozunk. Sze­retnénk segíteni neki, de nem tudjuk, hogyan tegyük. III. Ri­chárd személyiségének és kap­csolatainak meghatározó jegye a testi torzultság, amit minden­képpen meg kell mutatnunk, mert a világgal szembeni dü­hének is az ebből származó kiszolgáltatottsága az egyik oka. - Különös pikantériája lehet Valló Péter rendezésének, hogy a mában játszódik. - Attól olyan zseniális szerző Shakespeare, hogy akár két évvel ezelőtt is írhatta volna ezt a drá­mát, minden különösebb aktua­lizálás nélkül is a máról szól. És ezt nem csak a produkcióban fel­bukkanó fekete autók jelzik majd... - Tökéletes szereptudással ér­kezett a próbákra. Mindig eny­nyire felkészült! - Ha egy ekkora feladatot ka­pok, nem tehetem meg önma­gammal, hogy felkészületlenül állok ki, és arra várok, hogy majd a rendező beálh't minden mozdu­latot. Muszáj nagyon konstruk­tívnak lennem. A legtöbb veszí­tenivalóm nekem van. A pesti felkészüléssel együtt majdnem annyi idő áll rendelkezésünkre, mint egy szokványos kőszínházi bemutató előtt, de nagy megpró­báltatások várnak még ránk. - Miért vacillált, hogy igent mondjon-e a felkérésre ! - Lehetetlennek tartom, hogy mindössze kétszer játsszuk el. Nem magamat sajnálom, nem is a befektetett munkát, inkább az­zal van bajom, hogy a huszadik előadás körül szoktam úgy érez­ni: teljesen birtokba vettem a szerepet. Egy hónapon át gyöt­rődtem, hogy elvállaljam-e. Vé­gül azzal győztem meg magam, hogy olyan csodálatos kollégák­kal találkozhatom, mint például Törőcsik Mari, akivel még soha­sem játszottam együtt. Néhány próba után, ma azt mondom, már azokért a pillanatokért meg­érte, amelyeket vele, Almási Évá­val vagy Ónodi Eszterrel a pró­bák során átélhettem. Különös érzés most az is, hogy a Royal Szállóban lakom, ahol gimnazis­ta koromban az egyik nyáron londinerként dolgoztam. - A választások előtt nyíltan szerepet vállalt az SZDSZ kam­pányában, a párt honlapján né­hány művésztárával együtt hi­tet tett a liberális értékek mel­lett. Miért tartotta fontosnak, hogy megszólaljon ! - Mert nem éreztem jól ma­gam az elmúlt négy évben. Ren­geteg olyan felháborító dolog tör­tént, amivel a közélet iránt ér­deklődő, felelősen gondolkodó színészként mélységesen nem értettem egyet. Úgy gondoltam, ez a legkevesebb, amit annak ér­dekében tehetek, hogy mindez megváltozzon. Örökölt liberalizmus - Honnan ered a liberalizmu­sa! - Meghatározónak gondolom, hogy az ember milyen családba születik, hogyan befolyásolják az otthon látottak a gondolkodását. Ha az elmúlt években nem érték­telenítették volna el teljesen a szót, akkor azt mondanám, igazi polgári család volt a miénk. Cso­dálatos szüleimtől mindig azt hallottam, hogy szabadon kell gondolkodni, és senkit sem sza­bad korlátozni. - Milyen szerepekre készül a Dám téri bemutató után ! - Pihenést, nyaralást tervez­tem arra az esetre, ha túlélem. Augusztus végén kezdek csak próbálni a Radnóti Színházban, ahol Verebes István rendezésé­ben Kuligint játszom majd a Há­rom nővérben. - Nem hiányzik a nagy népsze­rűséget meghozó Szomszédok az életéből! - Hiányzik, ugyanakkor szaba­dabbnak is érzem magam. Ál­szentség lenne nem beszélni ró­la, hogy egzisztenciális biztonsá­got adott ez a munka, ezért nyu­godtan válogathattam a színházi szerepek közül. De mindig volt egy kis lelkiismeret-furdalásom is: szabad-e eladnom magam. A rendező, Horváth Ádám jelen­tett garanciát. ló szándékú, talán kicsit bugyuta, de nagyon tisz­tességes dolognak tartottam a Szomszédokat, máig nem értem, miért pont ez nem kellett a Ma­gyar Televíziónak. Az előző vá­lasztások után nem sokkal szün­tették meg, amit ostoba és rossz döntésnek tartottam, nem tudni pontosan, hogy személyes bosz­szú vagy mi egyéb állhatott a hát­térben. A sorozat máig hiányzik annak a két és félmillió ember­nek, aki a stabil nézőtáborát al­kotta. HOLLÓSI ZSOLT

Next

/
Thumbnails
Contents