Délmagyarország, 2002. június (92. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-21 / 143. szám

PENTEK, 2002. JUNIUS 21. ""MEGYEI TÜKÖR" Tízéves a vajdasági magyarok szegedi szervezete Délvidékiek Csongrád megyében A Milosevics-féle őrület háborúba torkolló napjaiban sok ezer délvidéki magyar hagyta el hazáját és keresett menedéket számos magyarországi településen, köztük Szegeden. A többség a katonai behívó elől, néhány száz német márkával a zsebében, a zöldhatáron átkúszva azzal érkezett, hogy néhány hónap múlva visszatérhet. A legtöbben itt ragadtak. Tíz éve néhány délvidéki magyar megalakította a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének szegedi tagozatát. - Csellengtünk a városban, néha összefutottunk a Kárász utcán, megálltunk és megbeszéltük az otthoni helyzetet. Egyre bizonytalanabbá vált a visszatérésünk, mert előbb a horvát, majd a bosnyák hadszíntér borult lángba. Úgy éreztük, össze kell fognunk itt is, bár „emigránsként" azt sem tudtuk, hogy hol találunk egy kis helyiséget, ahol meghúzódhatunk - emlékeznek az indulásra, 1992. nyár elejére az alapítók. Később Szegeden, a Bolyai utca 11. szám alatt kaptak egy kis irodát tárgyalóval (akkor még az Erdélyi Szövetséggel közösen), s megkezdték a munkát. Élelmiszert, ruhát gyűjtöttek az otthon maradt vajdaságiaknak, kilincseltek segítségért Magyarországon és külföldön, hogy minél elviselhetőbbé tegyék az otthoniak életét. Számtalanszor bizalmatlansággal és elutasítással is találkoztak, de megértésben sem volt hiányuk. - A Vöröskereszt is a segítségünkre sietett. Az Ősz utcában hosszú sorokban vártuk a tartós élelmiszert és a tisztálkodási szereket. Soha nem felejtjük el, hogy az otthon kibontott csomagokban szinte minden volt: liszt, só, cukor, lecsókonzerv, valamint szappan és fogkefe - mondják az első évekről, itt-tartózkodásuk hőskoráról. De hogyan élnek ma ezek az emberek? Sikerült-e a beilleszkedésük? Igazán otthon érzik magukat a nagyváros forgatagában? Megannyi kérdés, amelyekre nem lehet egyértelmű választ adni annak a csaknem ezer délvidékinek, aki Szegeden vagy a város környékén telepedett le. Ugyanis sokan nem bírták ki a lelki stresszt, ami az első években rájuk nehezedett: hivatalos tartózkodási és letelepedési okMEGEMLÉKEZÉS Emlékező estet tartottak a minap a délvidékiek egyesületük fennállásának 10. évfordulója alkalmából. Az öszszejövetelen Nagy Abonyi Attila elnök számolt be a kis közösség jelenéről, Hegedűs László, a VMDK első elnöke, Pusztai Lajos és Márton Tibor, a mostani és a volt titkár emlékezett az indulásra. Az évfordulón Pádár Lászlóné a Vöröskereszt, Bárkányi Gábor, a Menekültügyi és Migrációs Hivatal, Mécs László, az Esély a Stabilitásra Közalapítvány, a temerini Ágoston András (a VMDK első elnöke), a VMDP nevében köszöntötte az ünneplőket. Bartha László, Szeged polgármestere levélben üdvözölte az összejövetelt, Gyulay Endre megyés püspök pedig üzenetében Isten áldását kérte az egyesület munkájára és az itt élők családjára. Az esten fellépett Polgár Lilla énekes, a népművészet ifjú mestere, a Lassus Énekegyüttes, míg Pusztai Virág, Miglinczi Lídia és Kálmán Annamária a délvidéki származású írók műveiből olvasott fel. mányok nélkül munkát nem vállalhattak, egészségi biztosításuk sem volt. Gyerekeik beiskolázása sem történt könnyen, mert az „odaáti" követelmények jóval alacsonyabbak voltak, így azután gyakran a bukás keserű élményével is megismerkedtek a délvidéki nebulók. Nem beszélve arról, hogy esetenként megkapták: „Menj vissza oda, ahonnan jöttél!" Nem kevesen kezdtek vállalkozásba. Megtakarított pénzüket naivul átadták ügyes, itteni „befutott" vállalkozóknak, akik megfelelő jogi ismeretek és háttér birtokában bizony kiforgatták vagyonukból a menekülteket! Sokan azóta is futnak az évek hosszú során összegyűjtött márkájuk után... Természetesen szép számmal vannak családok, akik beilleszkedtek, feltalálták magukat, dolgoznak, gyermekeik iskolába járnak, és a magyar állampolgárságot is megkapták. KISIMRE FERENC Kétpálcás világító kép A Mester könyvei, videói és kazettái mellett Sant Rajinder Singh arcképével díszített falinaptárt és bögrét lehetett vásárolni ezer forintért az előcsarnokban. De voltak más, olcsóbb, Mester-portréval ékesített kurrens cikkek is, így például kulcstartó kétszázért, pecsétgyűrű kétszázötvenért, éjjel is világító kép négyszázért és szív alakú medalion öt darab százasért. Szóval olyan portékák, amiket falusi búcsúkban lehet lőni. Jóérzésű ember azonban a giccset lövi szét, nemcsak azért, mert ezt diktálja az ízlése, hanem azért is, mert tudja, hogy a céllövöldés vízben áztatott hurkapálcikával és elállított célzótüskével dolgozik. Állítom, a foszforeszkálós kép legkevesebb kétpálcás a lizsében, de jövőre az infláció mellé állíthat még egy pálcát. Nálam egyébként az ébresztőóra vitt mindent a bazárban. A vekker számlapját a Mester nagypapájának arcképe és jelmondata Légy jó! Tégy jót! Válj eggyé! díszítette. Ez volt maga a spirituális valóság. S hogy erre mennyire ráéreztem, az később kiderült Sant Rajinder Singh előadásán. Helycserés támadás A nem hétköznapi eseményen megannyi segítő tüsténkedett. Míg a beavatást bonyolítók kitűzőjén a keresztnév mellett fehér masnival átkötött kicsiny piros szív, addig a rendezőknél egy tenyér volt a dekoráció. Jóllehet a Mester még meg sem érkezett a csarnokba, már velünk volt, ugyanis az óriás kivetítőn régi fellépésein láttuk őt. Hat óra után húsz perccel Ládi Kati magyarországi koordinátor megkérte azokat a testvéreket, akik régóta járnak az úton, hogy a küzdőtéren adják át ülőhelyüket azoknak a testvéreknek, akik most először találkoznak a Mesterrel. A helycserés támadás után röviden elmondta, hogy Sant Rajinder Singh tanítása ősrégi tanítás, ami nem más, mint a spirituálisán felébredt ember tudománya. Ez ugyanolyan tudomány, mint a fizika vagy a kémia, de nevezhetjük a szeretet vallásának is. Aki saját lelke megtalálásának útján el akar indulni, azt ma beavatja a Mester - hangsúlyozta. Hozzátéve: az úton minden ingyenes, na jó, a könyvek nem - tette hozzá -, de valamiből meg kell ismerni a tanítást. Ládi mellett ott állt Richárd, aki ugyan semmit sem értett a nő kenetteljes szónoklatából, lévén, hogy angol, végig mosolygott. O csak annyit kért, hogy a szent beavatáskor mindenki nézzen a Mester szemébe, hallgattassa el elméjét és nyissa ki szívét. Ezután Sant Rajinder Singhre várva, közös meditációra invitálták a hallgatóságot. Bennszakadt nesz Hét órakor a kellemes társasági nesz bennszakadt, pissz se hallatszott, amikor a hófehér ruhába öltözött Mester belépett a tornacsarnokba feleségével és édesanyjával. A hitves és a mama elénekelt egy dalocskát, ami leginkább siratóénekhez hasonlított. A „name víkó tehí mehí" refrén viszont belemászott a fülbe. A tudós és misztikus előadásában a halál közeli élményekről, a lélek székhelyéről, a szemöldök között és mögött elhelyezkedő harmadik szemről, meg arról szólt, hogy az embereknek spirituális ébredésre van szükségük, hogy meglássák a spirituális valóságot. (Itt jön be a spirituális ébresztőóra.) Többen becsukott szemmel hallgatták végig a végtelen nyugodt hangnemben beszélő Mestert. A mellettem ülő öreg - akiről először azt hittem, hogy becsukott szemmel jógázik - akkor riadt meg, amikor felhorkant. Egy darabig nyitva tartotta a szemét, majd a Mester utasításának megfelelően újra a bensőjére figyelt, és folytatta a meditációt. Másodszor akkor ébredt fel, amikor beesett a feje a combja közé. A beavatásra nem engedték be az újságírókat, de Andrea, akit hétfőn Győrben avatott be Sant Rajinder Singh, elmesélte, hogyan zajlik a rituálé. A tanítvány öt szent istennevet kap a Mestertől. Ezek ismételgetése jelszóként szolgál a spirituális szintekre való bejutáshoz, s a megpróbáltatások és fájdalmak esetén erőt és kitartást ad a testnek és az elmének. Amikor a tanítványok megtanulják a fényre és hangra való meditáció alapjait, Sant Rajinder Singh homlokukhoz érve kinyitja harmadik szemüket. Kedd óta valószínűleg többen látnak, mint néznek itt, Szegeden is. SZABÓ C. SZILÁRD A SPIRITUÁLIS ÚTON Sant Rajinder Singh spirituális utazása gyermekéveiben kezdődött - áll a róla szóló tájékoztatóban. Spirituális légkörű családba született 1946. szeptember 20-án Indiában. Nagyapja, Sant Kirpal Sing, édesapja, Sant Darshan Sing és édesanyja, Harbhajan Kaur mind odaadó tanítványai voltak Sant Rajinder Singh dédapjának, Hazur Baba Sawan Singnek, a spirituális tudomány nagy mesterének. Rajinder Indiában szerzett elektromérnöki diplomát, majd az Egyesült Államokban folytatta tanulmányait. Feleségével, Rita Sachdewel és két gyermekével az Államokban él. Éjszakára leoltják a díszvillanyt Szegeden Egy hónapja esténként fényárban úszik a szegedi Móra Ferenc Múzeum. Fotó: Miskolczi Róbert Az épületek szépségét kiemelő díszkivilágítás költségeit fedezi az utcalámpák fölújításával elért megtakarítás. Egy hónapja esténként fényárban úszik a szegedi Móra Ferenc Múzeum klasszikus formákat idéző, monumentális épülete is. Száz fényvető irányul a falakra, a görög oszlopfőket koronázó, háromszögű tümpanonra, a főbejárat előtt üldögélő Szókratész és Homérosz szobraira, s az épületet őrző oroszlánokra. Közel ugyanakkora a múzeum reflektorserege, mint a Dóm téri, ám attól abban különbözik, hogy a Roosevelt téri lámpák egyharmadát a földbe süllyesztették, a többit viszont az épületen helyezték el: így emelik ki a legjobban az évszázados épület szépségét. Korponai István, a Démász Rt. főmérnöke a szegedi díszkivilágításokról szóló kérdésünkre elmondta még, hogy a múzeumnál és fogadalmi templomnál is takarékosan működnek a reflektorok. Nyáron éjfélkor, télen korábban, de éjszakára mindig kikapcsolják az izzókat, amelyek a közvilágítással (vagyis az utcalámpákkal) együtt gyulladnak föl. A Dóm téri lámpák összteljesítménye 60 kilowatt. A Széchenyi tér és Horváth Mihály utca sarkán álló épület díszkivilágítása nem a Démász beruházásában készült: az eklektikus stílusú palota mozgalmas homlokzatát fény-árnyék játékkal kiemelő égőket a háztulajdonos cég szereltette föl. Az alsóvárosi Havas Boldogasszony-templom irányított fényű lámpáinak költségeit az önkormányzat és a műemlékvédelem fedezte. A Szegedi Nemzeti Színház fölújítása idején díszvilágítást is terveztek, ám a rendszer csupán részben készült el. A városházát is csak néhány higanylámpa világítja meg - díszfénynek ez sem nevezhető. A Klauzál téri Kossuth-szobor különleges megvilágítása talán föl sem tűnik a tér lámpái alatt - ha viszont kikapcsolnák a bronzalakra néző fényvetőket, bizonyára észrevennénk a különbséget. Köz- és díszvilágításnak is tekinthető a Dóm tér árkádjainak lámpasora. A Démász idén tavasszal eredeti állapotuknak megfelelően újította föl a kovácsoltvas-keretes, egyedi lámpatesteket, amelyekbe még új üvegeket is vágtak. Korponai István a közeljövő terveiről elmondta, hogy őszig három templom kap díszkivilágítást. A Kálvin téri és Honvéd téri református templom, valamint a szőregi szerb templom köré szerelnek föl reflektorokat. A „díszvillanyszámlát" a közvilágítás díjával együtt a város fizeti. A költségek azonban nem jelentenek pluszterhet, mert a közvilágítás 1999-es rekonstrukciója 40 százalékkal csökkentette a fogyasztást. A fölújítás előtt évente 260-280 millió forintért világítottak az utcai lámpák Szegeden. A hároméves megtakarításból futotta az eddig bekapcsolt díszkivilágításokra is. NY. P. Sant Rajinder Singh előadott és beavatott Szegeden A szeretet csörgőórája Sant Rajinder Singh tudós, misztikus, iskolaalapító és békehírnök tizenegy év alatt 325 ezer embert avatott be a világon. Kedden Szegeden két óra alatt több mint száz embernek nyitotta meg a harmadik szemét. Jóllehet hat órára hirdették meg a szegedi piarista gimnázium tornacsarnokába Sant Rajinder Singh előadását, fél hatkor már alig volt ülőhely a küzdőtéren, így a precizitásból sportot űző kíváncsiskodóknak már csak a lépcsősoron meg a fal mellett jutott hely. Olybá tűnt a tudósítónak, hogy a Mester igehirdetésére mindenki hozott magával egy embert - jött anya a lányával, feleség a férjével, nagymama az unokájával, szőke nő a széptevőjével és két férfi hat zsákkal, amit a sarokba állítottak. Hogy mi volt a zsákokban, nem derült ki ottlétünk alatt. Az előcsarnokban viszont nem árultak zsákbamacskát. A mester a szegedi hallgatóság előtt. Fotó: Schmidt Andrea