Délmagyarország, 2002. május (92. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-04 / 103. szám
SZOMBAT, 2002. MÁJUS 4. • NAPOS OLDAL" IV Szív Ernő Jó embereim világlevelei a dobozból AZ EGYIK LEGSZEBB DOLOG, AMIT AZ EMBER KITALÁLT A VILÁGON, AZ BIZONY A LEVÉL A VILÁGIRODALOM TELE VAN GYÖNYÖRŰ ÉS TANULSÁGOS LEVELEZÉSEKKEL, MELYEKBEN AZ EMBEREK SZERETIK EGYMÁST, BÖLCSELKEDNEK, VAGY ÉPPEN FÖUELENTIK A MÁSIKAT. NAGYON IZGALMAS MŰFAJ! MAGAM IS LEVELEZEK, CSAK SAJNOS EGYRE KEVESEBBET TESZEM TOLLAL ÉS PAPÍRRAL EZÉRT FURDAL ISA LELKIISMERET. MERT HÁT A TECHNIKA. VAN EGY LAPOS KIS DOBOZOM, EGY HORDOZHATÓ SZÁMÍTÓGÉPEM, ÉN EBBE KAPOM A LEVELEKET A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL. Úgyhogy most közzétennék néhány jó emberemtől olyan leveleket, amelyek az életről szólnak. Kicsi történetek, színes lapocskák, arról szólnak, hogy nemcsak magunkra, hanem a világra is figyelünk, amelyben élünk. Kedves Ernő, sajnos nem láttam Batistuta szobrát. Nem voltam száz százalékig biztos, hogy jól tudom-e, ki Batistuta, ezért utánanéztem. És hát mondhatom, beigazolódott a sejtésem. Egyébként éppen ma mesélte nekem egy ismerős, hogy a Central Parkban Michael Jordannek is van szobra. Ernő, voltál már Firenzében? Elképesztő, egyetlen rosszkedvű embert nem láttam, mindenki mosolygott. Nem tudom, persze, ez meddig elviselhető. ANDREA, BUDAPEST (Megjegyzés: Batistuta argentin csatár, évek óta focizott Firenzében. Hosszú évekig ő volt a legnagyobb sztár. Végül megvette a Róma, amely egy napon ellátogatott a mosolygós Firenzébe. Batistuta hatalmas gólt rúgott egykori csapatának. De egyáltalán nem örült. S a firenzei nézők azt látták, hogy a csatár sír.) • Kedves Szív! Nekem a sárga jobban tetszik (nadrágban), de mindegy... Én csak az amszterdami melegek városrészében jártam (többször is); a világ olyan tarkasága, amilyent sehol máshol nem éreztem. Lenyűgöző! A hangulata édes-savanyú (lopva a kínaiaktól), ott ragad egy kicsit az ember. A negyed közepén egy XIII. századi templom áll, ahova a hívők annak rendje-módja szerint járnak imádkozni. Többször kell arrafelé sétálni, hogy magadba szívd azt az elfogadást, ami sugárzik az ottaniakból. És most az itthoni dolgokról. Tudod, én Firenze, Ponté Vecchio most már napfényre vágyom, ; nem hóra. GYÖRGYI, SZEGED • Képzeld, Szív Ernő, mi történt, tegnap hívtak a Harvard egye- ; temről, Bostonból, hogy egy előadást akarnak összehozni Márci- ; us 26-ra, délután öt órakor az anyagcsere/genetikai intézetük számára. Hát még ilyet! Hogy a Harvardra is hívnak előadni, ezt meg kellett hogy írjam neked! Majd onnan is írok képeslapokat Erzsike néninek, meg B. Tóth Jóskának és Pozderka családnak is. Hadd lássák, mekkorát nőtt az a kisgyerek, aki a házuk előtt ette a port harminc évvel ezelőtt. LACI, USA. • Ernő, csak. a címedet nem küldted, meg az Olivér elérhetőségét. Sebaj. Immár tudom az emiled, így mindennap küldök Neked egy verset. Vagy nem kül- ! dök. A szöveg szép, én sem tudok úszni tejszínhabban. Arra gon- í doltam, hogy mi negyven körüli- i ek még azt a kegyelmi ajándékot ; is megkaptuk, hogy egyszer majd i át fogunk köszönni a barikád másik oldalára, ha közben nem bukunk föl. Harmincévesek voltunk, amikor átéltük, hogy mit : nem, s hogy mit kéne. Aztán szétszaggattuk a babaruhát, s most jó volna egy baba. Egy babapiskóta. Hát így. Ölel kövér kapitányod, IMRE, BUDAPEST? SZEGED? Szia Szív, megírom neked a keddi Radnó- ; ti-focit. Féüdőben kettő ide, le- : megyek, mert szerkesztek, s míg ! a zuhany alatt fütyörészek, három lesz. Mire beérek a Sajtóházba, négy-nulla ide. Azt kérded, mi az eredmény? Hát kérlek, kikaptunk hat ötre. ANDRÁS, SZEGED Kedves Ernő! Karácsony napja van, s ma szeretteinkre, köztük Rád gondolunk - kívánva boldog ünnepeket, s egy békésebb új esztendőt. Egy óra múlva elutazunk Szekszárdra Istvánhoz, s az ott élő szüleihez, testvéréhez. Visszatérésünk után lesz még három nap szabadságom. Akkor talán hoszszabb híradással is lehetünk: sok-sok szeretettel: TÜNDE, ÁGI ÉS TAMÁS, SZEGED • „...És ez még nem minden, Ernő. A Drezda mellett fekvő Pirnában egy török család terrorizálja a helyi neonáci fiatalokat. Miután a neonácik tizenharmadszor léptek fel fenyegetően a török család imbisze és afelett található lakása előtt, a család öt tagja (köztük egy igen fiatal és a rendelkezésemre álló fénykép szerint igen gusztusos leány, Selda) dákókkal, vasrudakkal és dönerkésekkel felfegyverkezve támadt 11 szkinhedre, összeverve és végighajtva őket a városon. Ez aztán többször megismétlődött, úgyhogy összesen 41 feljelentés érkezett a rendőri védelemre szoruló neonáciktól az államügyészséghez. A török családot már csak Dönermesser családnak hívják Pirnában." ATTILA, BERLIN (Megjegyzés. A döner török ; szendvics, már Budapesten is lehet kapni, a forgó fémrúdon sütik a fölgöngyölt birkahúst, nagy i késsel folyamatosan levágják Messer-kés - a sült húsdarabkái kat, s azokat paradicsommal, zöldséglevelekkel együtt gyömö: szölik egy fölvágott cipóba.) • Szervusz, Ernő! Neked is volt egy hasonló kis írásod, érdekes, hogy ilyen tényleg megtörténhet. Lejegyzem neked: Visszavonult egy labdarúgó játékvezető, mert az angol amai tőrbajnokságban tréfából lőtt gólja miatt kéthetes eltiltással büntették. Brian Savill az Earls Colna Reserves-Wimpole találkozón a vendégek második gólját i szerezte. A mérkőzést egyébként a hazaiak nyerték 20-2-re. Az összecsapás nem tartogatott különösebb izgalmakat. A jóval esélyesebb hazaiak viszonylag i könnyen szerezték a találataikat. Már 18-1 arányban vezetett a hazai gárda, amikor a vendégeki nek sikerült megszerezniük, ; mint később kiderült, történelmi jelentőségű - második - találatukat. A gólt ugyanis a játékvezető szerezte. Am nem egy véletlenül i rápattanó labda vágódott a hálóba, hanem a derék sípmester egy jól eltalált kapáslövéssel szerezte meg pályafutása első és minden bizonnyal egyetlen találatát. Sokáig azonban nem örülhetett a : sikerének, hiszen a fegyelmi bizottság a végeredményt döntően befolyásoló, súlyos hibának minősítette Savill tettét. „Az egyik ; védő kifejelte a labdát, én pedig a ; léc alá bombáztam. A nézők remekül szórakoztak, és a játékosoknak is tetszett az alakításom, sajnálom, hogy a fegyelmi bizott; ságnak nincs humorérzéke. Ezek : után nincs kedvem tovább bíráskodni", mondta Brian Savill, aki tizennyolc évig foglalkozott já: tékvezetéssel, botrányok nélkül. : Üdv, BALÁZS, BUDAPEST • Szevasz, Ernő! Olvastam a szombati számban ! az írásaidat. Őszinte együttérzésem. A fogad is, meg a kettészelt nő történetet is. (Egt nem értem. I Férfi volt. Férfit ütött el a vonat, miért gondolta, hogy nőt, hm ?!; Szív Ernő) Egyébként én a gyermekeimmel közösen trancsíroztam szét egy hölgyet Kőbánya i közelében vonattal. Szegénynek a feje ott kopogott a kisfiam ülé: se alatt. Ölel barátod, Petya, alias I Pietro Rosa Gonzo, a déli haran; gozó! Ps: Csatolok egy tudósítást i is. így szól: A Rabló országa meg: támadott. A csatát sajnos elvesztetted, így nem lehet megállítani i a fosztogatást. Országod feldúlva, végül 77 ezer 4 arannyal, 285 ; rúnával és 7948 bála gabonával ; távozott az ellenség. Vesztesége: id: 7 katona, 1 védő, 0 íjász, 0 lo: vas, és 0 elit. Ellenfeled vesztesé: gei: 0 katona. 0 támadó. 0 íjász, : 0 lovas, 0 elit. Hát valahogy így, i Ernő PÉTER, SZEGED • Ernő! Gyönyörű ez a történet, amit Batistutáról írtál! A sportban hihetetlen, hogy milyen emberi ; drámák vannak. A papám kosaras volt huszon! öt évig. Egyszer egy bajnokságon ; Zalaegerszegre mentek, ahonnan egyik csapattársuk, Recska Laci származott. Recskát körbehordozták a faluban a rokonok és barátok, a csapattársakat is etet; ték-itatták, de nem bundából, hanem jószívből. Nagy buli volt. Másnap volt az utolsó meccs, ; ahol már az előző nap eredményei alapján tudni lehetett, hogy az apukámék csapata már a bajnok, és a meccs tétje az volt, i hogy a Zalaegerszeg második i vagy harmadik lesz. Recska, nem tudni, miért, egész meccsen elképesztően rosszul játszott, minden labdát eladott, nem figyelt, elfelejtett visszafutni. A meccs ; utolsó három másodpercében, amikor a Zala egy ponttal vezetett, elhajította a labdát. A sza: bály szerint, ha még a labda a levegőben van, meg kell várni, be: megy-e. Az volt az egyetlen gólja azon a : meccsen. Apu szerint Recska Laci csak állt, némán, döbbenten... Egy másik, szép végű dráma: volt ; egy bajnoki meccs, a döntőt ját; szották.Az előző esethez hasonlóan egy ponttal vezetett az ellenfél, és szintén kb. három másodperc volt vissza. Az apukám megkapta a labdát, és abban a pillanatban eldobta, a saját térfelükről, majdnem a saját kosaruk alól. A mérkőzést lefújták, de a labda kb. 18 méteres távolságról bement. Van egy fotó erről - vala: ki véletlenül, csípőmagasságból elkattintott egy gépet. Ha láttál ; hitetlenkedő arcokat... Néha : tényleg gyönyörűségesen szép a : VÍlág... Szeretettel, ANDREA, BUDAPEST. Farkas Csaba Hiperaktivitás A lépcsőházszerűen, padsorról padsorra emelkedő előadóteremben gyógypedagógusok ültek és Thakács. Az előadónó a hiperaktív gyermekekről beszélt, nagyon érthetően, nagyon tagoltan ismertetve, mi a hiperaktivitás. „Egy bizonyos gátlás nem működik a szervezetben. Működésének hiányában a gyerek nemcsak azokra az ingerekre reagál, amelyre az adott helyzetben reagálnia lenne célszerű, hanem mindenre. Akár gyönge inger, akár erős, akár kell reagálnia rá, akár nem", így az előadó. „Elkezdi ugyan a gyerek a leckeírást, ám elég, ha valami zajt hall az utcáról, máris az ablakban lóg, függetlenül attól: erre az ingerre pillanatnyilag egyáltalán nem szabadna reagálnia. A megfelelő reagálás a nem reagálás volna, s épp ez az, amit képtelen megtenni a hiperaktív gyermek." - A gyógypedagógusok figyelmesen bólogattak, mint akik előtt ismerős a helyzet, és azt is tudják, az előadó mit fog a következő pillanatban mondani, de azért nincs ellenükre, ha hallják; Thakács sebesen jegyzetelt. „Am az ablakon kinézésből pár pillanat múlva már az lesz, hogy rohan le az utcára, mintha legalábbis az ablakban látott valami lenne az az inger, amire reagálnia kell, nem pedig az asztalon fekvő nyitott füzet. Lenn az utcán észreveszi: egy ismeretlen gyerek képen vágja a másikat; nem tudja, a másik kezdte - szalad tehát igazságot tenni, s megveri, aki visszaadta a képen legyintést. A szülő csupán azt észleli hazaérve - Pistike leckeírás helyett verekedésbe keveredett két utcával arrébb" - beszélte az előadónó. Thakács lemaradt a jegyzetelésben, hiába igyekezett fölvenni újra a fonalat, csak összefüggéstelen szavakra, félmondatokra futotta. Unatkozni kezdett, jobbra-balra nézegetett, egyszer csak észrevette a vele azonos padsorban, a sor szélén ülő, idősödő asszonyt, tízéves körüli, szódásüveg-vastag szemüvegű, kövér kisgyerekével. (Rajtuk kívül más nem is ült ebben a padsorban. A gyógypedagógusok lenn foglaltak helyet, az első sorokban, az előadó előtt.) A gyerek, homályos szemüvegén át, vaksin pislog, az anya kezében toll, előtte kockás füzet, abban a reményben jöhetett el az előadásra - csupán annyit tudva, gyógypedagógiáról lesz szó -, hátha hall olyan gondolatokat is, melyek ő gyermekére is vonatkoztathatók, hátha megleli a MEGOLDÁS-t. „Uramatyám, tíz év alatt megjárt minden poklot, s most eljött ide, erre a haknira, valamilyen reménység utáni reménységgel, kockás füzetével, tollal...", gondolta sápadtan Thakács. Elkezdett zsibbadni bal karja, válla, oldala, tudta, ha hirtelen föl kellene innen állni, meg sem bírna mozdulni. Az idősödő asszony - miközben az előadónó sorolta, egyre csak sorolta a hiperaktivitás ismérveit és gyógymódozatait - már rájött, hogy nem, itt sem az ő ügyéről van szó. Fásultan nézett a levegőbe, mellette horkantva, nehezen lélegzett a szódásüveg-szemüveges, kifordult kezű, kövér kisgyerek. Thakács az órájára pillantott, látta, eltelt az idő, muszáj mégiscsak indulnia. ...Elrakta füzetét-tollát, s - miközben keservesen kászálódott kifelé - az asszony felé súgta, felszólító módban (hisz csak úgy tudja elhagyni a padsort, ha ők is kiaraszolnak a terem szélére): „Legyen szíves..." - Az asszony ránézett, szemében rettenetes reménytelenség: „Megyünk mi is." A palotás város MUNKATÁRSUNKTÓL A könyv kézreáll, ha kell, a zsebben is elfér, megfelelő formátumú tehát ahhoz, hogy egy kiadós városi séta során hasznosan forgathassuk. Ajánható nemcsak túristáknak, hanem várasi polgároknak is, hiszen nemcsak azt tartalmazza, amit a lokálpatrióták már jól ismerhetnek - Szeged rövid történetét, épületeinek, tereinek leírását -, hanem a városkép legújabb változásait is. így a Kárász utca és a Klauzál tér megújulásáról, a Stefánia szoborparkjának fejlődéséről a Vár és az Aba-Novák-freskó rekonstrukciójáról is olvashatunk. Mindig új öröm, ha megjelenik Szegedről valamilyen kiadvány, hiszen valljuk be, bárha az utóbbi időben megszaporodni látszanak ezek a könyvek - még mindig nem elég. Ezúttal két újságíró vállalkozott arra, hogy Szeged, a palotás város címmel jobbára az épületekre koncentráló, a szegedi sétákat sok kultúrtörténeti, építészeti ismerettel gazdagító könyvet írjon: Arató László a Délmagyarország egykori munkatársa, Bátyi Zoltán jelenleg is szerkesztőségünkben dolgozik. Szövegeiket Kukucska András, Pápai Zoltán és lapunk egyik fotóriportere, Karnok Csaba képei egészítik ki. A könyv kiadója Szeged önkormányzata és az IKV Rt. A szegedi sétautakat övező paloták leírásait és fotóit reklámok is tagolják, s ez aligha esztétikai megfontolások, mint inkább a kor jellemzőinek és a kiadói pénztárca aktuális állapotának következménye. Mindazonáltal a rekámok az aktuális gazdasági információk mellett ellátják a turistákat egyéb hasznos tudnivalókkal is, a közhivatalok, intézmények adatait pedig külön fejezet ismerteti.