Délmagyarország, 2002. május (92. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-04 / 103. szám

Napos oldal A Dfcl.MAGYAROKSZAG ES A DÉLVILÁG SZERKESZTI KECZER GABRIELLA Nyáron már saját pályájuk lesz a görkorisoknak a szegedi ligetben Az utcák hétköznapi, guruló akrobatái Az utcán görkorcsolyával száguld felém őrületes sebességgel egy fiú, egyre közelebb ér: már majdnem frontálisan ütközzünk, amikor fél méterrel a végzetes találkozás előtt hirtelen elkanyarodik. Valahol a lelkem mélyén erre számítottam, megkönnyebbülök. De egy kicsit bosszankodom is. Miért kell a járókelőket megijeszteni? Mi hajtja egész nap ezeket a fiúkat a puszta flaszteren? Az agresszív görkorisok külön kis szubkultúrát alkotnak Szegeden, az évek alatt lassan szerves részévé váltak a belvárosi utcaképnek. Gyakran látjuk őket a Somogyi-könyvtár előtti padoknál és a Nagyáruház lépcsősorain, korlátain, amint jó egyensúlyérzékkel éppen egy hátraszaltóval egybekötött, hajmeresztő trükköt mutatnak be, csúszások és ugrások különböző kombinációit. Az agresszív jelző azonban kizárólag az extrém sport névére vonatkozik, maguk a fiúk nyíltak, közlékenyek és a közhiedelemmel ellentétben barátságosak. Mint mondják, nem szeretik a durva viselkedést, az öncélú és veszélyes magamutogatást. Ottjártunkkor épp egy mit sem sejtő édesapa ült le kislányával az egyik kőpadra, amin a görkorisok gyakorlatozni szoktak. A fiúk szépen kivárták, amíg a hely felszabadult, utána pedig villámgyorsan birtokukba vették a „pályát". Amíg nem jött egy újabb pihenni vágyó járókelő... Országos versenyek A fiatalok körében közkedvelt extrém sportok az elmúlt évtizedekben meghódították a világot. Az USA-ból terjedt el az utcai (street) agresszív görkori, szinte a világ minden nagyobb városában felbukkantak a bandákba verődött fiúk és nem ritkán lányok. Sok helyen klubok szerveződtek a sportág népszerűsítésére. Külföldön ennek a műfajnak egyre • Fotók: Karnok Csaba nagyobb a rangja, hiszen a profi görkorisok cirkuszi akrobatákat mcghazudtolóan ügyesek. A modern városi utcai kultúra részei: bemutatóik szerte a világban különleges látványosságnak számítanak. Hazánk nagyvárosaiban közel öt éve rendezik meg a görkorisok versenyeit, melyre minden alkalommal beneveznek a szegedi fiúk is. Nem panaszkodhatnak: nincs olyan megmérettetés, ahonnan ne hoznák el az első három díj valamelyikét. És mégis: Szegeden sokan még mindig nem sportolókként, hanem csupán köztereket rongáló huligánokként tekintenek rájuk, és úgyis bánnak velük. A legrégebben korizók kilencen vannak a városban, bandát is alakítottak Sun City Skaters Crew néven. A korizás az életük, a nap jelentős részében együtt gyakorolnak, a versenyekre együtt utaznak. - Ez a sport egyben különleges életforma is: ha valamilyen okból pár napig nem tudunk kimenni az utcára, alig bírunk magunkkal, hiszen semmi nem pótolhatja azt, amit korizás közben érzünk - magyarázza Zsengellér Márton, abas Zsenya, aki első éves programtervező a szegedi egyetemen. Korlátok és padkák Hogy mi ez az érzés? - Ki kell próbálni - vágja rá. Zsenya már „öregnek" számít, több filmet is készített a korizás szépségeiről és izgalmáról. Azt ugyan a fiúk nem tudják, hogy amerikai példa szerint milyen lehet korival háztetőről háztetőre repülni, de a padkák, lépcsők, különböző ívű korlátok és csövek mélyedéseiről, senki által nem ismert zeg-zugairól szívesen mesélnek. A Dóm téri beszélgetés ideje alatt is mozog a lábuk, látszik, kicsit nehezükre esik a mihaszna ücsörgés. Az adrenalinszintet emelő nekifutások és repülések nagyon hiányoznak már. Rajtuk kívül divatból vagy vagányságból sokan felkötik a korcsolyát. Ők inkább a buli és a szórakozás kedvéért járnak az utcára, jóval szabadosabban viselkednek, nem mindig tartják tiszteletben a járókelők nyugalmát. - Mi inkább elesünk, nehogy valakinek nekimenjünk - hangsúlyozza Veréb Róbert, aki minden országos verseny valamelyik előkelő díját elhozta már. Azt mondja, egy kőris legyen vagány és ügyes, de ha valami nem sikerül neki, legyen bátorsága azt beismerni. A képmutatást nem szereti, csak az igazi teljesítmény számít. A banda tagjai az előítéletek miatt az utcán a legkülönbözőbb reakciókkal találkoztak már: a tizennégy éves Gyertyás Zsoltot például hátulról minden szó nélkül megütötte egy idős bácsi. De előfordult már az ellenkezője is: egy járókelőnek annyira megtetszett a fiúk teljesítménye, hogy pár száz forinttal akarta jutalmazni őket. Nem fogadták el, mondták, a hajléktalanoknak nagyobb szükségük van rá. A fiúk állítják, nem rongálnak: műanyagból készült a korcsolyájuk, a kerekek pedig gumiból, ami nem jelenthet veszélyt a kövezetre. - Mi örülnénk a legjobban, ha nem kellene a Somogyi-könyvtár előtt gyakorolni - mondja indulatosan a 25 éves Kondrát Viktor, aki civilben eladó egy görkorikat árusító szegedi üzletben. - A felszínes közvélekedés szerint jóban vagytok a graffitisekkel - vetem közbe. - A buszokat és házfalakat rongáló falfirkászokat mi is megvetjük, míg a művészi szinten rajzolókat szeretjük. Ők vannak kevesebben - mondja Viktor. A graffitis botrány idején a rendőrség felvette a görisek személyi adatait és lefényképezték őket. A balesetek szinte mindennaposak náluk: egy-egy zúzódás, törés és fog bánja a száguldást. Mégis a könyvtár - előtt korcsolyáznak, mert Szegeden nincs hova menniük. Ez a helyzet a korisoknak is kellemetlen, de a versenyekre nap mint nap gyakorolniuk kell! Készül a pálya! Szerencsére a város vezetése pár hónapja segítségére sietett a fiúknak. A tervek szerint az újszegedi ligetben nyáron már birtokukba vehetik a számukra kialakított görkoris pályát. A részleteket még nem ismerik, de nagyon bizakodóak. Szeretnék, ha Szeged mihamarabb országos versenynek adhatna otthont. A rossz nyelvek szerint a korisok és a gördeszkások nem nagyon kedvelik egymást. A deszkások jóval hamarabb eresztettek gyökeret a városban, pár éve még technikailag is fölényben érezték magukat. Azóta fordult a kocka, a rangot ma már kizárólag a tudás szabja meg, a korisok pedig behozták a hátrányt. A beszélgetés végén a fiúk felpattannak és száguldanak a padok felé. A gyakorló hely szabad: egy fiú, két fiií, nekifutás és siklás. Jönnek a haverok, az egyetemista lányok - akik nem köszönnek vissza -, és pár gördeszkás is beáll a sorba. Esteledik, és benépesedik az utca: korisok és deszkások váltják egymást türelmesen, hosszú órákon át. LÉVAY GIZELLA