Délmagyarország, 2002. május (92. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-04 / 103. szám

Napos oldal A Dfcl.MAGYAROKSZAG ES A DÉLVILÁG SZERKESZTI KECZER GABRIELLA Nyáron már saját pályájuk lesz a görkorisoknak a szegedi ligetben Az utcák hétköznapi, guruló akrobatái Az utcán görkorcsolyával szá­guld felém őrületes sebességgel egy fiú, egyre közelebb ér: már majdnem frontálisan ütköz­zünk, amikor fél méterrel a vég­zetes találkozás előtt hirtelen el­kanyarodik. Valahol a lelkem mélyén erre számítottam, meg­könnyebbülök. De egy kicsit bosszankodom is. Miért kell a já­rókelőket megijeszteni? Mi hajt­ja egész nap ezeket a fiúkat a puszta flaszteren? Az agresszív görkorisok külön kis szubkultúrát alkotnak Szege­den, az évek alatt lassan szerves részévé váltak a belvárosi utca­képnek. Gyakran látjuk őket a Somogyi-könyvtár előtti padok­nál és a Nagyáruház lépcsősora­in, korlátain, amint jó egyen­súlyérzékkel éppen egy hátra­szaltóval egybekötött, hajme­resztő trükköt mutatnak be, csú­szások és ugrások különböző kombinációit. Az agresszív jelző azonban kizárólag az extrém sport névére vonatkozik, maguk a fiúk nyíltak, közlékenyek és a közhiedelemmel ellentétben ba­rátságosak. Mint mondják, nem szeretik a durva viselkedést, az öncélú és veszélyes magamuto­gatást. Ottjártunkkor épp egy mit sem sejtő édesapa ült le kis­lányával az egyik kőpadra, amin a görkorisok gyakorlatozni szok­tak. A fiúk szépen kivárták, amíg a hely felszabadult, utána pedig villámgyorsan birtokukba vették a „pályát". Amíg nem jött egy újabb pihenni vágyó járókelő... Országos versenyek A fiatalok körében közkedvelt extrém sportok az elmúlt évtize­dekben meghódították a világot. Az USA-ból terjedt el az utcai (street) agresszív görkori, szinte a világ minden nagyobb városában felbukkantak a bandákba verő­dött fiúk és nem ritkán lányok. Sok helyen klubok szerveződtek a sportág népszerűsítésére. Kül­földön ennek a műfajnak egyre • Fotók: Karnok Csaba nagyobb a rangja, hiszen a profi görkorisok cirkuszi akrobatákat mcghazudtolóan ügyesek. A mo­dern városi utcai kultúra részei: bemutatóik szerte a világban kü­lönleges látványosságnak számí­tanak. Hazánk nagyvárosaiban közel öt éve rendezik meg a gör­korisok versenyeit, melyre min­den alkalommal beneveznek a szegedi fiúk is. Nem panaszkod­hatnak: nincs olyan megméret­tetés, ahonnan ne hoznák el az első három díj valamelyikét. És mégis: Szegeden sokan még min­dig nem sportolókként, hanem csupán köztereket rongáló huli­gánokként tekintenek rájuk, és úgyis bánnak velük. A legrégeb­ben korizók kilencen vannak a városban, bandát is alakítottak Sun City Skaters Crew néven. A korizás az életük, a nap jelentős részében együtt gyakorolnak, a versenyekre együtt utaznak. - Ez a sport egyben különleges élet­forma is: ha valamilyen okból pár napig nem tudunk kimenni az utcára, alig bírunk magunk­kal, hiszen semmi nem pótol­hatja azt, amit korizás közben érzünk - magyarázza Zsengellér Márton, abas Zsenya, aki első éves programtervező a szegedi egyetemen. Korlátok és padkák Hogy mi ez az érzés? - Ki kell próbálni - vágja rá. Zsenya már „öregnek" számít, több filmet is készített a korizás szépségeiről és izgalmáról. Azt ugyan a fiúk nem tudják, hogy amerikai példa sze­rint milyen lehet korival háztető­ről háztetőre repülni, de a pad­kák, lépcsők, különböző ívű kor­látok és csövek mélyedéseiről, senki által nem ismert zeg-zugai­ról szívesen mesélnek. A Dóm téri beszélgetés ideje alatt is mo­zog a lábuk, látszik, kicsit nehe­zükre esik a mihaszna ücsörgés. Az adrenalinszintet emelő neki­futások és repülések nagyon hiá­nyoznak már. Rajtuk kívül divatból vagy va­gányságból sokan felkötik a kor­csolyát. Ők inkább a buli és a szórakozás kedvéért járnak az ut­cára, jóval szabadosabban visel­kednek, nem mindig tartják tisz­teletben a járókelők nyugalmát. - Mi inkább elesünk, nehogy va­lakinek nekimenjünk - hangsú­lyozza Veréb Róbert, aki minden országos verseny valamelyik elő­kelő díját elhozta már. Azt mondja, egy kőris legyen vagány és ügyes, de ha valami nem sike­rül neki, legyen bátorsága azt be­ismerni. A képmutatást nem szereti, csak az igazi teljesítmény számít. A banda tagjai az előítéletek miatt az utcán a legkülönbözőbb reakciókkal találkoztak már: a ti­zennégy éves Gyertyás Zsoltot például hátulról minden szó nél­kül megütötte egy idős bácsi. De előfordult már az ellenkezője is: egy járókelőnek annyira megtet­szett a fiúk teljesítménye, hogy pár száz forinttal akarta jutal­mazni őket. Nem fogadták el, mondták, a hajléktalanoknak nagyobb szükségük van rá. A fi­úk állítják, nem rongálnak: mű­anyagból készült a korcsolyájuk, a kerekek pedig gumiból, ami nem jelenthet veszélyt a kövezet­re. - Mi örülnénk a legjobban, ha nem kellene a Somogyi-könyvtár előtt gyakorolni - mondja indu­latosan a 25 éves Kondrát Viktor, aki civilben eladó egy görkorikat árusító szegedi üzletben. - A fel­színes közvélekedés szerint jó­ban vagytok a graffitisekkel - ve­tem közbe. - A buszokat és ház­falakat rongáló falfirkászokat mi is megvetjük, míg a művészi szinten rajzolókat szeretjük. Ők vannak kevesebben - mondja Viktor. A graffitis botrány idején a rendőrség felvette a görisek sze­mélyi adatait és lefényképezték őket. A balesetek szinte mindenna­posak náluk: egy-egy zúzódás, törés és fog bánja a száguldást. Mégis a könyvtár - előtt korcso­lyáznak, mert Szegeden nincs hova menniük. Ez a helyzet a ko­risoknak is kellemetlen, de a ver­senyekre nap mint nap gyakorol­niuk kell! Készül a pálya! Szerencsére a város vezetése pár hónapja segítségére sietett a fiúknak. A tervek szerint az új­szegedi ligetben nyáron már bir­tokukba vehetik a számukra ki­alakított görkoris pályát. A rész­leteket még nem ismerik, de na­gyon bizakodóak. Szeretnék, ha Szeged mihamarabb országos versenynek adhatna otthont. A rossz nyelvek szerint a kori­sok és a gördeszkások nem na­gyon kedvelik egymást. A desz­kások jóval hamarabb eresztet­tek gyökeret a városban, pár éve még technikailag is fölényben érezték magukat. Azóta fordult a kocka, a rangot ma már kizárólag a tudás szabja meg, a korisok pe­dig behozták a hátrányt. A be­szélgetés végén a fiúk felpattan­nak és száguldanak a padok felé. A gyakorló hely szabad: egy fiú, két fiií, nekifutás és siklás. Jön­nek a haverok, az egyetemista lá­nyok - akik nem köszönnek vissza -, és pár gördeszkás is be­áll a sorba. Esteledik, és benépe­sedik az utca: korisok és deszká­sok váltják egymást türelmesen, hosszú órákon át. LÉVAY GIZELLA

Next

/
Thumbnails
Contents