Délmagyarország, 2002. május (92. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-18 / 115. szám

SZOMBAT, 2002. MÁJUS 18. • NAPOS OLDAL" IV. Málé szerint - a Cink Enikő kisebbik lánya egyezett meg Ló Elek keresztfiával arról, hogy még egyszer nem fogja ellopni az extasy­tablettáját. Ám Málé egyetlen mobiltelefonra kilencféle csengő­hangot tudott varázsolni, harmadik lett a Beton Béni szakközép­iskola vécéjében rendezett esemesküldő versenyen, és az interne­ten is hat másodpercen belül elő tudja keresni a legdurvább por­nóképeket. - Hát igen, a modern kor. Málé technikailag mintegy zseni ­büszkélkedett ezekről értesülve Snájdig. S arra kérte Belamit, pró­bálja meg a pozitívumokat elővarázsolni a gyerekből, ha már az a szegény kölyök a kétismeretlenes egyenlet kifejezésre azt közöké: az ilyen izék felderítése a nyomozóhatóságok dolga. És Belami próbálkozott A magyar történelemben alámerülve kapott ugyan egy hevesebb lefolyású szívinfarktust, ám a magyar nyelv és irodalom oktatása közben két hét alatt meg tudta győzni Málét - akkor se lesz szájzára, ha a tök szócska helyett néha. ta­lán háromnaponta félszer más jelzőt iktat a társalgásba. Aztán két nappal az érettségi írásbeti előtt (amikor Málé, ugyebár, szeretett iskolájából ballagatott) Belami bemutatta a Snájdig családnak Teflonná Varázs Misztikát, ki néhány éve parafenoménként üze­meltet meglehetősén sikeresnek mondható vállalkozást. - Nézze, Pepikém, én negyvenháromszor megfeszültem, hat­vankétszer kikészültem, s nyolcvanegyszer sírógörcsöt kaptam a maga derék fiától. De Misztika segítem fog, ha kedvező a csillagok állása, no meg maguk is kifizetnek neki ötezer plusz áfát félórányi ráolvasásért. Nem titkolom: kifizették. Málé pedig hétfőn taxival és nagy ön­bizalommal érkezett az érettségire. Zsebében több puska lapult, mint egy vadásztársaság fegyverszekrényében. S társai szerint ak­kor se lepődött meg a kelleténél jobban, amikor megtudta: Rad­nóti költő volt, s dehogy ő rúgta az első gólt a Dújj Előre SC-Máko­nyugocsa megyehármas focimeccsen. BÁTYI ZOLTÁN Belami érettségizik Ugye, nem sértem meg, Belami úr. ha azt mondom magáról: vi- : szonylag okos embernek tartom - közelítette meg a külváros szépfiúját e rendkívül udvariasnak tűnő mondatta] Snájdig Pepi. \ Mivel e szóbeli mutatvánnyal egy időben sört, no meg egy fél deci- ; liter körtepálhikát is tett Belami asztalára, nem volt nehéz kitalál- ; ni - vagy pénzt szeretne kölcsön kérni, vagy... - Arról lenne szó. Belami úr, hogy van nekem egy fiam, a Málé. Hát hogyan is fogalmazzak - eddig még nem keresték meg a tudo­mányos akadémiától azzal, ugyan lépjen már be a tagok közé. De azért nem is olyan sötét az a kölök, hogy világítson a szájában a negró cukorka, így van némi remény arra, hogy sikerrel letegye az \ érettségi vizsgáját. Ha - s ekkor Snájdig Belami felé bökött alig bütykös ujjával maga vállalna egy kis felkészítést az ügy érdeké- j ben. Mondjuk heti egy-két órán át kikérdezné a srácot ebből, ab­ból, de leginkább az érettségi tantárgyakból. - Szóval, én, mint tanár - dagadt Belaminak melle is, bokája is a büszkeségtől. - Semmi akadálya, csak jöjjön az a gyerek, hadd mérjem fel a tudását. És a gyerek jött is. - Cső - motyogta Snájdig Málé, s mivel Belami félperces gondol­kodás után rájött, hogy ez a szó valószínűleg a köszönést helyette­síti jobb körökben, már csak azt kellett kifundálnia, mit válaszol- ; jon Málé „Na, mi a pálya ?" kérdésére. - Tanulni fogunk. Méghozzá együtt - közölte Belami, majd egy kétszer vizezett felmosóronggyal azonnal magához térítette Má­lét, akit a tanulni szó oly erős ütésként érte, mint szódásló rúgása. Bujtor Csöpi elmúlt hatvanéves Enyedi Ildikó Arany Kamera-díjas rendezőnk pénz híján nem forgat A gyerekeimnek mesélek" Hogy legyen idő a hatalmas sokk kiheverésére, csak egy nappal később kerültek elő bizonyos tankönyvek. A külváros napról nap­ra vénülő széplegénye előbb könnyebbnek tekinthető ellenőrző kérdéssel bombázta Málét (Ki volt Szent István király?), majd válaszokat hallva már Belami kérte kölcsön a több funkciós ron­gyot Józsi csapostól. Mert arra még körtepálinka hiányában sem számított, hogy Málénak Szent Istvánról csak és kizárólag egy tök jó rockopera jut eszébe, meg egy tök jó tér, ahol tök olcsón lehet tök jó rozsdás biciklipumpát, meg tök jó szexújságot venni.. - És Arany János, meg a balladák ? Efféle müveket olvastál-e mostanában ?- próbálkozott még egy kérdéssel Belami, merthogy a remény hal meg utoljára. - Ja. az Arany ? Tök jó az is. Mondták - röpült Málé válasza. Snájdig gyerekről aztán kiderült, dehogy sorolható a buták közé. Mert az ugyan igaz, hogy a mohácsi csatát szerinte a törökök ket­tő-egyre nyerték (féhdő nulla-nulla), a kiegyezés során pedig ­Németh György rajza BUD SPENCER MAGYAR HANGJA, BUJTOR ISTVÁN - ALIAS CSÖPI ­(KÉPÜNKÖN) NEMRÉG ÜNNEPELTE HATVANADIK SZÜLETÉSNAPJÁT. A SZÍ­NÉSZ FÉLTESTVÉRÉHEZ, LATINOVITS ZOLTÁNHOZ HASONLÓAN NEM VÉG­ZETT SZÍNIAKADÉMIÁT, KÖZGAZDÁSZKÉNT KERÜLT A MŰVÉSZVILÁGBA. Egy magyar színész, eszményi kalandfilmfigura, széles vállai­val, dagadó izomzatával, hatal­mas termetével, cowboyfilmek hőseire emlékeztető fizimiskájá­val, Balázs Béla-díjas rendező és producer. Talán látható ereje, mackós külseje miatt esett rá a választás, amikor a Piedone-fil­mek főszereplőjét, Bud Spencert kellett szinkronizálni. Piedone magyar hangja Bujtor István, a szakemberek szerint jobb, mint az eredeti. Furcsa módon a ma­gyar filmírók, -rendezők nem fe- ; dezték fel a daliás színészt. Leg- ; alábbis kalandfilmet nem írtak rá. főbb híján megtette ezt maga Bujtor, aki kitalálta magának a kemény öklű nyomozó, Csöpi fi­guráját. Több sikeres filmben is tapasztalhattuk, hogy semmiben sem marad el világhírű kollégája­tói, Bud Spencertől. Igazi közön­ségfilmek ezek: itthon több mint egymillió nézőjük volt, s bemu­tatták őket Nyugat-Európa csak­nem valamennyi televíziójában is. Bár jó néhány emlékezetes színházi alakítása volt, mint töb- ; bek között a Kakukkfészek indi­ánja, a Makrancos hölgy Pet­rucchiója, vagy az Egerek és em- ; berek Lennie-je, mégis legin­kább, mint filmszínészt tartják nyilván. Akárcsak féltestvére, Latino­vits Zoltán, ő sem végzett színi- j akadémiát, mint okleveles köz- ; gazdász került be a művészvilág­ba. Édesapja, dr. Frenreisz István belgyógyász, édesanyja Gundel Károlynak, a híres étteremtulaj­donosnak a lánya, testvére Fren­reisz Károly, az ismert rockze­nész. Nevét Keleti Márton ren­dező tanácsára magyarosította, amikor első filmszerepét kapta ­anyai nagyanyja után lett Bujtor. Ha történetesen úgy határoz, hogy a sport terén kíván babéro­kat elérni, ott is sokra vihette volna. Kosárlabdázóként váloga­tott kerettagságig vitte, vitorlás­versenyzőként több hazai baj­noksággal büszkélkedhet. Nem véletlen, hogy filmjeiben mindig belecsempészett egy kis balatoni vitorlázást is. Pályamódosítását végül is az döntötte el, hogy Má­riássy Félix filmrendező több száz jelentkező közül őt válasz­totta ki a Karambol című filmjé­nek főszereplőjéül. Bujtor sok filmben szerepelt. Valamennyi közül a Szemüvege­sekben alakított szerepére emlé­kezik legszivesebben. „Az egy olyan hús volt, akinek feje is van. Nem menő fej, hanem gondolko­dó." Addig ugyanis kivétel nélkül izmos, verekedős, primitív figu­rákat bíztak rá. Sok kollégájával ellentétben, ő a színházi műfaj­nál a filmezést jobban kedveli. „Filmekben futottam be, szere­tem a filmeket, hiszek benne, él­vezem a lehetőségeit. Számomra nagy megnyugvás, hogy egy-egy rendező kezére bizhatom ma­gam." O is sokat rendez. 1990-ben megalakította a Bujtor Film Kft.-t. Producerként benne volt a Szomszédok tévésorozat­ban is. Fiatal korában sok rajongója volt, főleg a hölgyek körében. A dahás színész kosárszámra kapta a szerelmes leveleket. Közülük egyre még ma is mosolyogva em­lékezik. „Egy kislány találkára hívott egy pesti cukrászdába. Persze, nem mentem el. Aztán újabb levél jött, újabb terminus­sal. De akkor is hiába várt. A le­velek egyre hosszabbak és ride­gebbek lettek. Az utolsó így kez­dődött: Bujtor úr! Vegye tudomá­sul, hogy csalódtam magában. Azt hittem, férfival van dolgom." A történet régi. Akkor har­mincéves volt. Azóta eltelt há­rom évtized. Piedone magyar hangja nemrég hatvanadik szü­letésnapját ünnepelte. AZ MTI SAJTÓADATBANKJA ALAPJÁN ÖSSZEÁLLÍTOTTA: K.G. ENYEDI ILDIKÓ, AZ ÉN XX. SZÁZA­DOM, A BŰVÖS VADÁSZ, A TAMÁS ÉS JULI, A SIMON MÁGUS RENDE­ZŐJE, CANNES-ON KÍVÜL SZÁMOS KÜLFÖLDI FESZTIVÁL, A MAGYAR FILMSZEMLE ÉS A FILMKRITIKU­SOK TÖBBSZÖRÖS DÍJAZOTTJA VOLT NEMRÉGIBEN A GRAND CAFÉ VENDÉGE. - Nagyon régen nem jelentkezett : új filmmel... - Igen, már három éve. Pedig két forgatókönyvvel is elkészül- : tem közben. A filmszakma fi­nanszírozásában nagyon furcsa helyzet állt elő: van is pénz, meg nincs is. Én a törvényes pályázati rendszeren keresztül szeretek fil­met készíteni, de egyikre sem si­kerül annyi pénzt kapnom, hogy érdemes lenne hozzákezdenem külföldön pályázni a maradékra. Külföldi partnert akkor kereshe- : tek, ha a költségvetésnek leg­alább a fele már biztosított. - Miről szól a két forgató­könyv? - Egyik tervem a Feleségem története, már 12 éve szeretném megcsinálni. A Magyar Mozgó­kép Alapítvány a lehető legna­gyobb összeggel, 50 millió forint­tal támogatná a film elkészültét, ; de ez a költségvetésnek csak egy­huszada. A másik forgatóköny­vemre szintén nincs pénz. Ez egy sci-fi lenne, a címe Szelíd inter­face. A széles közönség számára is fogyasztható és élvezhető film lehetne belőle. A nyáron meg­próbálok teljesen amatőr szin- j ten, egy kis kamerával valamit forgatni, mert már beteg vagyok attól, hogy nem dolgozom. Majd amatőrfesztiválokon jelentke­zem vele... - Egy nemzetközileg elismert \ magyar filmrendező várhatóan nagyobb közönségsikert arató filmje sem kap támogatást ? - Én mindig hazai és nemzet- ; közi pályázatokon szedtem össze a forgatáshoz szükséges pénzt. A szponzorok világa ismeretlen a számomra. A nevem pedig nem kellő biztosíték a sikerre, Koltai Robié igen. Lehet, hogy nem is ; voltam eléggé rugalmas. Annyira foglalkoztatott a Füst Milán-terv, amihez csak a jog megszerzése tíz évembe került, hogy nem gondolkoztam egy könnyebben kivitelezhető filmen. Ezt szeret- •! tem volna tető alá hozni, és lett is volna rá esély. Egy nagyon ne- l ves angol producer szerette volna leforgatni koprodukcióban. Saj­nos a magyar filmes struktúra nem volt fogadóképes, a minisz­térium és a filmesek közti harc • Enyedi Ildikó: „Beteg vagyok attól, hogy nem dolgozom." (Fotó: Karnok Csaba) köti le mindenki energiáját, úgy­hogy végül azok a stúdiók, ami­ket itt szeretett volna felépíteni, most Bukarestben épülnek. Há­romnegyed év alatt választ sem kapott a kultuszminisztériumtól ez a nagyon komoly befektető. Ha lenne törvényi szabályozás, akkor rengeteg európai pénzalap­hoz hozzá tudnánk jutni mi is. Jelenleg ezekből ki vagyunk zár­va, egyébként Kelet-Európából csak mi. - Ezeknek a tényeknek tükré­ben hogyan ítéh meg az elkészült magyar szuperprodukciókat? - Ezekkel önmagukban semmi baj nincs, minden évben két-há­rom ilyennek kellene készülnie. Mondjuk nem úgy, hogy a mi­niszterelnök magánmecénás­ként rendel egy filmet, de egy ép filmgyártásban nemzeti szuper­produkcióknak is születniük kell. Csak működjön mellette egy szakmailag korrekt finanszí­rozási és ellenőrzési rendszer. De már eleget szidtuk ezt az egész filmes nyavalyát! - Ebben a közegben a pálya- ! kezdő rendezők helyzete még ki­látástalanabb? - Nem olyan kilátástalan, mert mint mindenütt a világon, na­gyon nagy a kereslet első filmre és másodikra. Az ember az első filmjét meg tudja csinálni úgy, j hogy a barátok ingyen eljönnek, a helyszíneket ingyen odaadják, mindenki szívességet tesz, és ! mindenki belegebed a munkába - egyszer. Talán még a második alkalommal is működik ez. Utá- ; na nem. Azokat féltem, akik megcsinálták a nagyon jó első filmjüket, esetleg a másodikat, és most fognak koppanni, ha nem jön rendbe a filmes struktú- j ra. - Nőként hogyan érvényesül ezen a pályán ? - Azzal nincs semmi gond, hogy az ember nő, mindenki­nek a saját alkatához mérten kell lejátszania a meccseket a munkatársakkal. Az már na­gyobb gond, hogyha anyuka is az ember. Szeretném, ha mini­mum két életem lenne, mert van két gyerekem, s a filmren­dezés teljes ember kíván. Álta­lában minden rendező mögött áll egy társ, aki felneveli a gyer­mekeit és őt magát is támogatja menedzserként, pótmamaként, olyan emberként, aki az élet minden gyakorlati feladatát el­intézi helyette. Mögöttem nincs ilyen fontos ember, én fe­lelősnek érzem magam a csalá­domért, gondoskodnom kell ar­ról, hogy a férjemnek is megle­gyen a kellő szabadsága. Hát ez nem könnyű! Még nem jöttem rá, hogy lehet ezt gördüléke­nyen megvalósítani. Jelenleg vi­szont annyira ráérek, hogy meg sem érint ez a probléma. Sajnos mostanában csak a gyerekeim­nek mesélek. WAGNER ANIKÓ

Next

/
Thumbnails
Contents