Délmagyarország, 2002. április (92. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-06 / 80. szám

SZOMBAT ÁPRILIS 6. NAPOS OLDALII. Mexikó két arca Választási küzdelem - anno NINCS ÚJ A NAP ALATT A VÁLASZTÁSI KÜZDELMEK SORÁBAN. A VÁLASZTÁSI KAMPÁNYOK IDEJÉN ELEINK IS MINDEN ESZKÖZT FELHASZNÁLTAK POLITIKAI ELLENFELEIK ELLEN. VÁSÁRHELYEN 1884-BEN, AZ AKKOR KÖZELGŐ VÁLASZTÁSOK ELŐTT ROBBANT KI AZ AZ ÜGY, MELY ÁBRÁI KÁROLY POLGÁRMESTER LEMONDÁSÁHOZ VEZETETT. A vásárhelyi Bodrogi Ferencné 1884 elején panaszolta el először a köztiszteletben álló Nagy András Jánosnak, hogy Ábrái Károly polgármester ki akarta szabadítani fiát a katonaság alól, de az meghiúsult. Bodrogiék panaszát papjuk, Karancsi Dániel foglalta írásba, s a szeptember 16-án tartott közgyűlésen Draskóczy Lajos ismertette. A vád szerint Ábrái Károly a családfenntartó fiú hadiszolgálat alól való mentesítéséért 2151 forintot, 30 aranyat, s más egyebeket is elfogadott. A mentesítés azonban sikertelen volt. Földvári László: Ábrái Károly pere című tanulmányában leírja: a polgármester aljas támadásnak tartotta a vádat, melyet a rá évek óta hajtóvadászatot tartók használnak fel ellene. Draskóczy Lajos azonban kijelentette, birtokában van egy levél. A közgyűlés csekély többséggel szavazta meg annak felolvasását. Ábrái kétségbe vonta a rá terhelő levél valódiságát: azt, hogy azt a 76 éves, gyengeelméjű Bodrogi Ferenc írta volna. Ábrái kérésére vizsgálóbizottság alakult, a polgármester nyilt levelet írt, ebben visszautasítva a vádakat. Ezeket szerinte a Draskóczy Lajos által mozgatott Karancsi Dániel református lelkész találta ki, akit Békésben hivatalvesztéssel sújtottak, s elítélt a járásbíróság, de akit végül mentesítettek. A közvélemény úgy vélte, Ábrainak nyilvánosságra kellett volna hoznia bizonyítékait. A felállított vizsgálóbizottság meghallgatta a polgármester védekezését, aki szerint az őt felkereső Bodroginak csak azt mondta: miután a gyerekét alkalmatlansága ellenére soroztak be, így hamarosan hazaküldik, ezért egy lépést sem kell tenni. Pénzt pedig nem fogadott el. A szegény családnak pedig nem is lett volna miből fizetnie. Ábrái nem sokkal később a Belügyminisztériumtól kérte, hogy Kovács Ferenc helyett más vezesse a vizsgálatot, „mert az elfogult irányába". A polgármester rosszulléte miatt sem hagyta abba kihallgatását. Kovács a belügyminisztertől azt kérte, utasítsa el a polgármester levelét. Ábrái betegszabadságra ment, majd nagy meglepetésre szeptember 27-én elfoglalta a polgármesteri székét. Hogy ne hiúsítsa meg a vizsgálatot, Kovács Ferenc arra kérte a főispánt, hogy a vizsgálat idejére mentse fel a polgármestert. Az október 31-ére összehívott rendkívüli közgyűlés elutasította Ábrái szabadság iránti kérelmét, mire a főispán felolvasta azt a levelet, melyben Ábrái Károly készülve az elutasításra lemondott polgármesteri tisztségéről. Arra, kinek és miért állt érdekében az eltávolítása, Földvári László kutatásai nyomán sem derült fény. KOROM ANIJRÁS MEXIKÓT A MAGYAROK TÖBBSÉGE CSAK AZ ONNAN ÉRKEZŐ ROMANTIKUS TÉVÉSOROZATOKBÓL ISMERI. A MAGYARORSZÁGNÁL HÚSSZOR NAGYOBB ORSZÁGRÓL NAGYKÖVETE MESÉL. Jósé Luis Martínez H. régi tisztelője Magyarországnak, édesanyjának második férje egy 1956-os emigráns, a szegedi születésű Makay Gábor volt. Az ó könyvtárából adományozott a nagykövet kétszáz magyar nyelvű kötetet az egyetemi könyvtárnak. A diplomata elmondta: Mexikó és Magyarország között létezik egy kulturális és tudományos szerződés, amely alapján hazája magyar hallgatók számára kutatói ösztöndíjakat biztosít. A két ország kapcsolatrendszerében fontos szerepet játszik a szegedi egyetem, ahol a spanyol nyelv mellett latin-amerikai történelmet és kultúrát is tanulhatnak a hallgatók. - Szeretnénk támogatni ezeket a programokat, ezért találkoztam azokkal a hallgatókkal is, akik Anderle professzor úr irányításával mexikói témákat kutatnak. Tájékozódtam arról, milyen segítséget tudnánk a munkájukhoz nyújtani. Nemcsak forrásanyagokkal, szakirodalommal, kutatói ösztöndíjakkal támogatjuk őket - hangsúlyozta a mexikói diplomata - hanem arra is gondolunk, hogyan tudjuk elérni, hogy hosszú távon is Mexikó-kutatókká váljanak. A nagykövet tudja, hogy a magyar átlagpolgár többnyire a szappanoperákból ismeri Mexikót, ám úgy látja, a magyar-mexikói kapcsolatok az utóbbi években határozottan erősödtek. Ennek bizonyítéka a magyar miniszterelnök tavalyi látogatása, valamint az is, hogy a két ország közötti éves kereskedelmi forgalom eléri a 300 millió dollárt. - Sokan azt hiszik, a televíziós sorozatok jó exportcikkek Mexikó számára. Nem így van. Egyébként én a brazil teleregényeket annak ellenére is jobbaknak tartom, hogy sógornőni a Mirada című sorozat menedzsere. Szeretnénk, ha a magyar közönség más jellegű alkotásokat is megismerne, ezért a közeljövőben mexikói filmfesztivált rendezünk Budapesten. Néhány filmet Szegedre is elhozunk majd. Mexikónak két arca van: a turista megtalálhatja nálunk a tengert, a szikrázó napsütést, a különleges természeti szépségeket, ugyanakkor a kíváncsi utazó országunk történelmében is elmélyedhet. A magyarok kevéssé fedezték még fel a Yucatan-félszigetet, ami természeti és történeti emlékekben is rendkívül gazdag. A turistáknak ajánlom, hogy ne csupán Mexikóvárost és környékét látogassák meg. A diplomata persze Magyarországot is szokta ajánlani honfitársainak: - Meggyőződésem, hogy Közép-Európa legizgalmasabb, legeredetibb kultúrájú országa Magyarország. A magyar muzsikát, az egyszerű cigányzenétől Bartókig, nagyon szeretem. Meglepőnek tartom, hogy a zene mennyire átszövi itt a mindennapokat. A magyar konyha nagy tisztelőjeként úgy vélem, például a paprika és a chili használatában sok a hasonlóság a két ország gasztronómiája között. A finom pálinkák pedig nemzeti italunkra, a tequillára emlékeztetnek. H. ZS. • Jósé Luis Martínez H. nagykövet. (Fotó: Karnok Csaba) Szeszélyes Szent György hava „Viszek is, meg hagyok is" ÁPRILIS A BOLONDOS HÓNAP -S NEM CSAK SZESZÉLYES IDŐJÁRÁSA MIATT TARTJÁK ANNAK. A MEGÚJHODÁS VIDÁM, BOLONDOZÓ MEGÜNNEPLÉSE, A BŐSÉG ÉS A TERMÉKENYSÉG „ELŐSEGÍTÉSE" SZÁMOS BOHÓKÁS. BŰBÁJOSKODÓ CSELEKEDETRE KÉSZTETTE ELEINKET. A népi regulát - miszerint „senki áprilisi szemmel ne tekintsen felebarátjára" - ma is időszerű megtartani, s nem illendő a szeszélyeskedés, az önkényeskedés. Szent György hava (más néven a Bika hava) a kezdetektől viseli a „bolondhó" titulust is, lévén a természet megújhodásának tavaszi ideje rendkívül szeszélyes időjárású. Változékony idejű napjaiból sokféle következtetést levontak, de a legjobban azt értékelték, ha „Áprilisi esőzés kergeti a fagyot". A nedves április egyszersmind esős májust is jövendöl, meg bő aratást. - Persze, a bő termésért tenni is illik, úgyhogy a jó gazdák az íratlan szabály szerint az év századik napján - Gyula névünnepén -, április 12-én vetették az indás növényeket. Az igazi tavaszkezdetet a szegedi néphit április 24-étől, sárkányölő Szent György névünnepétől számítja, s még gyerekmondókával is hívja: „Süss föl nap, Szent György-nap, kertünk alatt egy kis bárány majd mögfagy, terítsd le a köpönyegöd, adAz asszonyi dologtiltás a hónap következő napjaiból Márk nevenapján (ápr. 25.) volt erős, kenyeret ekkor nem süthettek. Figyelmezték viszont az időjárást, mert a termésjóslás azt tartja: „Ha megdördül az ég bő lesz a termés". Más jóslat szerint „Ha megszólal a pacsirta, a béka, jó termést várhatsz". S ha énekel a fülemüle, szép lesz a tavasz. A termésjóslás jeles napja még Széna (Szórna) Kata napja (ápr. 30.), ha akkor jó az idő, jó termés lesz. SZABÓ MAGDOLNA jon Isten jó melegöt". Bízva a jó idő állandósulásában ez volt a jószágok mezőre kihajtásának napja, ekkor álltak munkába a pásztorok, kanászok (néhol a római pásztorünnepekre emlékeztető rituálé közepette). A legeltetés elkezdésének éjszakáján valaha nagyon figyelték a határt, mert a fáma szerint a földbe rejtett kincs ekkor „fellángolt", s aki meglátta, kiásta, az gazdag lehetett. Az okosabbak ezen az éjszakán gyógyfüveket szedtek, s azok egészséggazdagító erejében hittek. - Nem mindenki gyűjtögetett azonban önzetlenül, jó célra ezen az éjszakán: a határban ilyenkor megjelentek a bűbájoskodók is, mások földjén végighúztak egy fehér lepedőt - mondván közben „Viszek is, hagyok is" - azzal összeszedték a harmat egy részét, s vele a hasznot, a termékenységet, amit otthon a maguk javára facsartak ki a lepedőből, megitatták vele a teheneiket, vagy a kenyértészta dagasztásánál annak megsokszorozására használták fel. • Áprilisban hajtották ki a nyájat. (Fotó: Gyenes Kálmán) PODMANICZKY SZILÁRD 3.2, Vénusz a Rózsadombon Pár karcolással megúsztam a fenyvest, ezt már kint láttam megint az erdő szélén. A gép még mindig az erdő fölött keringett, s hogy lássák, föladtam, hevesen integettem nekik a levegőben. Nem kellett sok nekik, azonnal fölém húztak, lehajtottam a fejem, tenyeremet a fejemre raktam, hogy védjem a fejem a hálótól, ha esetleg túl erőset csap. Becsuktam a szemem. De nem éreztem semmit, egyszeriben csak azt, hogy emelkedem a gép felé, már a háló belsejében. Közvetlenül a gép alatt aztán megállt a vontatás, majd meglódult velem a fuvarozó. Próbáltam kivenni, kik ülhetnek a gépben, de nem láttam fel. Lóbáltak és suhantunk a levegőben. Több dombon és hegyen túl szállítottak, s ha jól vettem ki a sűrűn fonott hálón át, újra ott lebegett előttünk függőleges falként a tükörképünk. Egy kisebb városhoz közeledtünk, az utcák itt üresek voltak. Már messziről kiszúrtam magamnak azt a rikítóan sárga házat, amelynek az udvarára leeresztettek, kioldották a háló fölső kapcsát, a gép elhúzott. Vártam, esetleg jön valaki, aki kiszabadít, de láttam, egyszerűbb lesz magamnak kibújni. Már a hálón kívül voltam, körbenéztem, falak mindenütt, indulni semerre nem volt érdemes. De nem is kellett, egy fehéren és ezüstösen csillogó ruhát viselő szőke nő és szőke férfi lépett ki az egyik ajtón. „Van vonalkódod?", kérdezte barátságosan a nő. „Minden bizonnyal nincs", válaszoltam egy kevéske gondolkodás után. „Tudod, hol vagy", kérdezte a férfi. Ettől olyan röhöghetnékem támadt, hogy fenékkel zuhantam a porba. „Még hogy hol? A világ végén vagy a kezdetén. Vagy sehol. Tessék elhinni, lehet, hogy sehol se vagyok." A férfi és a nő egymásra nézett, foghegyről elnevették maguk. Leporoltam magam és indultam előre. „Egy pillanat", mondta a férfi. „Tudod, hogy..., na jó, ez itt a szimmetriaszolgálat." „Aha, jegyeztem meg", minden epémet beleadva. A nő kinyitotta előttem az ajtót, felhúzta a szemöldökét, vajon mi csudáért mozgok itt olyan otthonosan. Az ajtó mögötti teljesen szimmetrikus teremben ledobtam magam egy székre és vártam: „Ilyenkor mi szokott történni?", kérdeztem savanyú ábrázattal. , „Csak lassan a testtel, mondta a nő. Fogalmad sincs, mi az a szimmetriaszolgálat, úgyhogy jobb lesz, ha összehúzod magad." „Igenis, néni kérem", s ülve meghajtottam előtte a fejem, lássa, komolyan és alázattal veszem a fenyegetését. „A városból jelentést kaptunk, mondta a férfi, és ők is leültek, hogy egy aszimmetrikus példány, vagyis te, bekerültél a terünkbe, és ilyenkor téged is, ahogy bárkit, aki erre téved, figyelmeztetnünk kell. Egyrészt maga miatt, másrészt azért, hogy még csak véletlenül se keveredjünk. A szimmetria és az aszimmetria a természet legfontosabb rendezőelve, egészen másféle élettulajdonságokkal rendelkezel te, aki aszimmetrikus." „Akkor maguk nyilván rendkívüli módon szimmetrikusak. Kérhetnék egy pohár szimmetrikus vizet", mondtam, hátrébb húzódtam a székben, a lábam nem ért le. A nő hozott egy pohárral, s úgy nézett, amíg ittam, mintha valami varázsitalt töltene belém, és most várja a hatást. „Igen, folytatta a férfi, mi abszolút szimmetrikusak vagyunk, és ez teljesen más élet, mint az aszimmetrikus." „Hallgatom, mitől", mondtam, és azt a szép szimmetrikus poharat meglebegtettem a kövezet fölött, aztán letettem. „Az ember teste is harmóniára vágyik, mondta a férfi, és megfogta a nő kezét - ezek párban vannak, jól gondoltam -, az ember öszszes rossz érzése a testi aszimmetriából táplálkozik, vagyis a látszat-szimmetriából, mintha hosszanti tengely mentén lennénk a tükörképünk. Csakhogy, ez már régi mese, nem így van. Először kísérleti úton hoztak létre néhány szimmetrikus emberpéldányt, nem voltak többen harmincnál a különböző országok laboratóriumában, végül megfelelő háttérrel szabadon bocsátották ókét, persze, szigorú távvizsgálati feltételek mellett. De amire nem számítottak, a szimmetrikus példányok gyorsan megtalálták egymást, persze nem a véletlen útján, mindenki tudta, hogy szimmetriája különleges adottság, és ha nem akarják, hogy valamiféle kisebbségként legyenek számon tartva, akkor meg kell szervezniük magukat. És itt vagyunk, nincsenek szövetségeseink, se ellenségeink, arra azonban vigyáznunk kell, hogy ne keveredjünk. És, ugye, te...", mondta a férfi. „Én aszimmetrikus vagyok", mondtam. „És mit akarnak velem csinálni? Bezárnak vagy elengednek, netán kivégeznek?", kérdeztem, mintha valóban lenne miről tárgyalnunk, és közben eljutottam magamban addig a mondatig, hogy itt már ugyan senki nem normális. „Két lehetőséged van", szólalt meg a nő. „Vagy elmégy. Vagy..." „Vagy? Bezárnak?" A nő egy pillanatra a férfire nézett, elmosolyodott, megszorította a kezét: „Vagy kivégzünk. Melyiket választod?" „Szerintem az lesz a legjobb, ha kivégeznek." (Folyt, köv.)