Délmagyarország, 2002. április (92. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-13 / 86. szám

SZOMBAT, 2002. ÁPRILIS 13. NAPOS OLDAL IV. Kolbászillat, csülök csalogat a Marsra Látja ott azt a szórós gombócot? Igen, igen, a kókuszdiót. Meg azokat a spanyol, francia, vagy a fene se tudja milyen szőlőket? Akkora egy szemük, mint lónak a feje. Hát ezen a Mars téren már ilyen gyümölcsöket is lehet kapni. Van itt annyi áru, hogy káprázik a szem, csoda hát, ha az emberek egymást tapossák a szűk sikátorokban. De miért mondom én ezt magának. Hiszen a Mars teret úgyis mindenki ismeri. Pont maga ne tudná, hogy e nélkül a piac nélkül tán éhen veszne a város - darálta a szavakat a ballonkabátos nénike. Kezében vagy négy nejlonszatyor, arcán széles mosoly, bukszájában viszont csak néhány vaspénz csörömpölt. - Ja, kérem, ez is a Mars tér ám - szaladt a buszpályaudvar felé. Aki ide kijön, úgy számoljon, a sok finomság kicibálja zsebéből a forintokat. Nos, a legfontosabb tudnivalókon túljutottunk. S ha a Mars teret valóban annyira ismerjük, talán nem is íródhatna fölöslegesebb riport, mint amire készülődve kilátogattuk kolléganőmmel a piacra. Igen ám, de amikor beültem a piacigazgatóság irodájába, s Kálmán László piacvezető elém rakott egy hatalmas térképet, („íme, uram, ez a Mars!"), majd belekezdett számok végtelen sorolásába, gyorsan rádöbbentem, ugyan hol jár az én tudásom a mindentől? S gyanítom, a szegediek többségének is szolgálhatok néhány új, nem is kicsit meglepő adattal. Fél négykor nyílnak a piac kapui - Szeged gyomrában 2002 tavaszán 550 asztalon árulhatnak az őstermelők, a kofa soron 40 pavilonból kínálják az árut. Kereskedőkkel teli a volt Szegedi Nemzetközi Vásár P A és N pavilonja, a butiksoron megint csak van 52 üzlet. Ha csak két-három alkalmazottal számol az ember, meg hozzátesszük, hogy közel negyven piaci dolgozó, köztük felügyelő, rendész, adminisztrátor, szerelő, takarító dolgozik a káefténknél, összeszámolni sem könnyű, hány ember munkálkodik itt azért, hogy minden reggel pontban fél 4-kor kinyithasson a piac - borította rám tengernyi információját a Kálmán László. Mondhatnám azt, nem kevés büszkeséget hallottam ki hangjából, mert hát valóban hatalmas vásárteret kell itt üzemeltetni. Csak éppen még időm sem volt arra, hogy minden adatot feljemarketekben mondjuk 7950-ért kínálnak. De gondolom azt is észrevette, a Mars téri butikosok állandó akciókkal is arra törekednek, a lehető legelőnyösebb ajánlattal állhassanak elő. Bajok persze vannak, de mégis azt mondom, a piac nem halhat meg Szegeden, ezt a hangulatot meg kell, meg lehet őrizni a jövő generációknak is - fogalmazott Ökrösné Katika. Zsebmetszőkre figyel a rendőr a téren Hogy mégis, mi lesz a Mars tér sorsa, Kővári Zoltán rendőr hadnaggyal már nem vitattam meg. Arról viszont nem is kevés szót ejtettünk a Mars tér biztonságáért felelős tiszttel, mekkora csatározás folyik rablók és pandúrok között Szeged gyomrában. No persze a rabló munkakört kéretik csak képletesen érteni, mert Kővári hadnagytól megtudtam: erőszakos bűn szinte alig fordul elő a piactéren. Sőt a statisztikák azt mutatják, az elmúlt hónapokban valamennyi bejelentett bűncselekmény száma 60-70 százalékkal csökkent. - A szegedi kapitányság mindig is nagy gondot fordított a Mars tér rendjére, ám tavaly ősz óta még inkább szigorodtak az ellenőrzések. De nem is lankadhat a figyelmünk egy percre sem, hiszen a Marson igencsak gyakran randevúznak az alvilág közismert figurái. Szívesen gyakorlatoznak itt a zsebmetszők, a cigiárusok. De mára elértük, hogy van olyan közismert zsebes család, amelyik már csak vásárolni jár erre a piacra, és a cigisek sem tudják annyira erőszakosan kínálni portékájukat, mint korábban - mondta Kővári Zoltán. Majd a piac bejáratánál, ahol a nem éppen legális cigarettaforgalmazás nagyon alapos gyanúja gyakorta fölmerülhet, már négy, teljességgel ártatlan arcú aszszonysággal közölte: hölgyeim, mára kivehetnek egy szabadnapot. Az ácsorgók (jaj, dehogy is mondanám, hogy cigiseftesek) kicsit fintorogva köszönték meg e gondoskodást, de szó nélkül elporoszkáltak a Párizsi körút felé. A riport elkészült, tulajdonképpen én is elköszönhettem volna a Marstól. De még ma is nagy lenne az én szomorúságom, ha azon a szerdán nem baktatok vissza csarnokba, hogy azon viaskodjak magamban - rántott halból, vagy rezgős főtt csülökből rendeljek a támaszkodós pultra. BÁTYI ZOLTÁN gyezzek füzetembe, mert a piacvezető már a panaszokat sorolta. - Több mint fél évszázada már, hogy erre a térre költözött a piac. Azóta csak terjeszkedett, egyre másra épültek itt pavilonok, 1970 óta van itt már vásárcsarnok is, csak éppen még egy pontos közműtérképünk sincs arról, hol kanyarognak a tér alatt csatornák. Útjaink tragikus állapot- ; ban vannak, hogy mást ne mondjak, a kofa soron egy termetes fa gyökerei lassan már a j közeli pavilont is felborítják. Piaci napokon, de leginkább szom- i baton, mikor 15 ezer szegedi ; meg a város környékéről érkező rohamozza meg a piac 21 kapu- ; ját, hogy a közel 800 zöldségárusnál vegye meg az ebédhez : valót, a környező szűk utcában megbénul a forgalom. Arról meg inkább nem is szívesen beszél az : ember, milyen áldatlan állapotok ! uralkodnak a parkolókban. Min- : dent egybevetve, igencsak rászo- ; rulna már a Mars tér egy nagy rekonstrukcióra - mondta Kálmán i László. Salétrom díszíti a csarnok falát S ezt a véleményét többször ; meg is ismételte, amikor már a •: korszerű biztonsági kamerákkal i felszerelt, csak éppen salétromos falú, beázó, s ki tudja pontosan hány sebből vérző bádogcsarnokban szembesülhettünk ama híres neves Mars téri piaci hétköznappal. Az ezerszer söpört, de mindig koszos flasztert vagy háromszáz láb koptatta ekkor, s oly : fenséges kolbász illat ingerelte az orrokat, hogy attól tartottam, rendőrkordon sem tudná vissza• A bádogcsarnok lacikonyháinál a gyerekek is lelkesen falatoznak. (Fotók: Schmidt Andrea) tartani a pecsenyesütőkhöz vágtató tömeget. De bizony én vágtató embert egyet se láttam. Miért is rohantak volna? A frissen kisült finomságok pavilonjainál két percet sem kellett senkinek sorban állásra vesztegetnie. - Ha így haladunk, lassan elfogy a csarnokból az összes vevő • Tojás és mosoly. A Mars téri árusok aligha a nagy haszonért járnak ki a térre. - panaszkodott Csermely Istvánné. A „Kati pavilon" gazdája immár tíz éve kel minden reggel hajnalban azért, hogy roskadásig rakja pultját, éheseket csábítgatva, s 2002-ben úgy számol - egy évtized alatt felére esett vissza a forgalma. • - A leghűségesebb törzsvevők ugyan nem pártoltak el tőlünk, Mars tériektől, de a szupermarketek megnyitása után bizony sokan elcsábultak. Szerencsére szép számmal érkeznek a városba jugók meg románok, akik még mindig a Mars tér felé kanyarodnak, ha finomat akarnak enni tudtuk meg Katikától. Pár méternyire a vásárcsarnoktól, ott, ahol már azt se tudja az ember, hogy a legolcsóbb magyar gyümölcs, a narancs miatt csábuljon vásárlásra, vagy a földieper árától vágja hanyatt magát, Kotogán Istvánná is a gigantáruházak miatt szomorkodott. Éhes diák savanyúsága -Vevő? Jaj, kérem, másfelé járnak már azok. Arra persze büszke lehetek, hogy még mindig sokan szeretik azt a savanyúságot, amit mi kínálunk, nem egyszer a éhes diák még tíz deka uborkáért is beáll a pavilonunk elé, de hát a népeknek kényelmesebb már a szupermarket. Versenybe járom én az urammal az esztékát, leginkább a szívem rosszalkodik, akár abba is hagyhatnánk a kereskedést. De hát nagyon vékony a nyugdíj, mi is lenne velünk, ha bezárnánk a boltot? - hallgattam Julika néni szavait. Eközben meglökték annyian a hátam, hogy eszembe juthasson: ugyan mekkora lenne itt a zsúfoltság, ha még a vevők se pártolnának el a Marstól? Már pedig hinnem kell a kereskedők szavainak, mert a Mars tér egyik legismertebb butikosa, Ökrös Gyuláné Katika is úgy fogalmazott: messze már az a világ, amikor a Mars téren árulók elégedettek lehettek a forgalmukkal. - Az utóbbi években már az tapasztaljuk, hogy a karácsonyi ünnepek ideje alatt sem vonzó igazán ez a tér. Az idén például januárban már többet árultunk, mint decemberben. Csak akkor állíthatjuk meg a vevők elvándorlását, ha árainkkal tudjuk megnyerni a vásárlókat. És ha körbenéz a Marson, láthatja is, mifelénk még mindig csak 4850 forint az a pulóver, amit a szuperBelami sztárkultusza Ej, de nagyon sajnálom az amerikaiakat - borult könnyezve söröspohara fölé Smúz apu. Ám mielőtt még a 220 volt áram helyett heveny zokogás rázhatta volna, a Zsibbadt brigádvezető nagytermének összes szegletéből kíváncsiskodó kérdések indultak az öreg kocsmalakó felé. Snájdig azt tudakolta, netán a tengeren túl tapasztalható gazdasági pangás miatt aggódik-e Smúz, mert hogy több helyről hallani immár - van olyan amerikai család, amelyiknek gondot okoz eltartani a negyedik autót. Cink Enikő a jenkik bűnözési szokásaira gyanakodott, ha már Smúz ilyen bánatos, hiszen a filmekből egyértelműen kiderül: aki Amerikában nem lövöldözött, netán még nem lőtték le, azt vagy holnap rabolják el, vagy kormpt rendőr, netán kábszeres mélytengeri búvár. - Jaj, dehogy vagyok én szociológus, hogy ennyire alámerüljek az amerikai élet rejtelmeiben. Mindössze azon szontyolodtam el hüppögött Smúz -, hogy annak a hatalmas nagy népnek ahg jutnak sztárok. Van nekik Hollywoodjuk, meg világhíres filmgyártásuk, nem is beszélve a hatkazalnyi Nobel-díjas tudósról, de sztárok... Legfeljebb az Oscar-díj kiosztásakor mosolyog ránk vagy száz. Ezzel szemben nekünk - mutatott a Zsibi falán villódzó tévéképernyőre az öreg panaszkodó, (amin éppen azt szemlélhették, miként birkózik a bemondó szemgolyója a súgógéppel) minden kereskedelmi tévére jut vagy negyven. - Ha arra gondol, hogy mifelénk már az is médiasztár, aki két kérdést fel tud tenni a nélkül a riportalanyának, hogy ne harapja meg a mikrofont, hát szerintem is fenékre huppant az értékrend mifelénk - szólt közbe Ló Elek. Mivel maga is meglepődött azon, milyen gyorsan elő tudta kapni agyának legalsó fiókjából az értékrend szót, na- : gyon elgondolkodott azon, nem kéne-e indítania egy beszélgetős : műsort a Panel Pál TV négyes csatornáján. Ám nagy nekibuzdulásá- ; nak hatalmas gátjaként feltápászkodott Link Egon, aki bejelentette: •: neki márpedig igenis tetszenek a tévémosolyú hölgyek. Mint ahogy : szívesen bámulná azt a sztárt is, aki attól lett jelenség, hogy ruha \ helyett halászhálóba csavarva teszi fel a lábát meg a kérdéseit. - Ja, ha magának Anettka kellene, eszébe ne jusson, hogy valaha ; ebben az országban Básti Lajos, Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, \ Ruttkai Éva lépett színpadra, s bizony egyik se azon vitázott reggeh : műsorokban, hogy mákkal vagy borotvapengével jobb-e a bádogdö- \ döle - szólt közbe hangját is, műveltségét is fitogtatva Bika Jenő. Ér- \ cesen zengett a hangja, mégsem lett színháztörténeti vita a beszél- •: getésből. Mert hogy Plüss Eta bejelentette: örüljünk, hogy legalább \ már sztárgyártásunk ilyen jól alakult. Mert ha iparunk miatt még nem is irigykedik ránk minden Ruhr-vidéki betanított munkás, a ; sztárok hiánya miatt ahgha tiltanak el az uniótól. Bovden Béci pedig már meg is kezdte hosszú sztárlistáját azokról a focistákról, akik egy i rúgott gól után lesznek ebben az országban világsztár jelöltté, színé- ; székről, akik három, főidőben sugárzott szappanoperában eldadogott mondat után válnak halhatatlanná, de legalábbis címlapsztro- ; rivá. S talán még ma is példálózna, ha Minek Dönci nem sorol fel j néhány olyan nevet, amit tegnap még senki nem hallott, s amire ; holnap már senki nem fog emlékezni. S miközben Snájdig és Ló ; Elek azon vitatkozott, hogy végül is a „Langyos rágógumi", netán a „Hé, csajok, hova tűnt a gerincsérvem ?" nevű zenekar-e manapság ; a menőbb, Belami bemutatta a Zsibi törzsközönségének Cvibakné ; Tüstént Izoldát. -Az én sztárom, tegnap este adtam át neki a Belami-díjat - közöl- ; te a külváros nyugalmazott szépfiúja. - Férje, Cvibak úr a minimál- \ bér havi nettóját szállítja neki minden harmadikán. Izolda heti negyven óra robotért, plusz túlóra, hasonlóan gigantikus összeget ; visz haza. Ezek után kifizeti a kétszobás panel összes rezsijét, isko- : lába járat két gyereket, meló után mos, főz, takarít, kikérdezi a lec- i két, szomszédai szerint naponta többször is mosolyog, s csak két könnyet ejt, amikor a sétálóutcán meglátja, hogy a legújabb divat szerint készült cipő, árleszállítás után kerül 29 ezer 990 forintba. Huszadikán azt vizsgálja, mekkora szeletet vághat a sajtból, de minden karácsonykor - biztosak lehetnek benne - ajándékokat tesz majd a fa alá, húsvétkor is csúsztat egy százast minden locsolkodó kiskölyök zsebébe, és akkor is van vigasztaló válasza, amikor azt kell megmondani gyerekének, miért nem mennek el egyetlen nyáron sem nyaralni. Mit gondolnak, az ö története megérne egy showműsort?- kérdezte Belami. Majd megkérte Józsi csapost, legalább a mosogatóvizet lötyögtesse. mert nagyon kínozza fülét a Zsibi nagytermében szomorkodó csönd. BÁTYI ZOLTÁN jft • Németh György rajza