Délmagyarország, 2002. április (92. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-13 / 86. szám

*•.< - „• - • . MM! mmsmmMtgii • • Napos oldal A DELMAGYARORSZAG ES A DÉLVILÁG KULTURÁLIS MAGAZINJA • SZERKESZTI: KECZER GABRIELLA -vmmm Schmidt Andrea: Életeim, álmaim Csángó asszony Csángó sajtárus fii Ezeregyév Párizs, nappal • Lemhényi diákok Amikor hozzánk jött dolgozni, szántam: robotból robotba. Szaladj, János, rohanj, János! - női kiadásban. A kemény kötelesség mázsás súlyával jó mester lehet, de több nehezen. Kókler is lehetett volna belőle. Egyáltalán lehet még költészet a fényképi Jött a majdnem teljesen automata gépcsoda. Akár sorozatot lehet lőni, anélkül, hogy kicsit is gondolkodni kéne. És lássatok csodát, kedves olvasók, mert itt van előttetek. Teljes pompájával ragyog. Harsogja, hogy az élet szép. Mais mesterének vallja Gyenes Kálmánt, és ez annyit mindenképpen jelent, hogy kamaszkorából kinőtt. Maradt a napi kemény robot, percre, filmre és kilométerre kiszámítva, és mint Zsuzsanna-napkor a pacsirta, megszólal a veretes költészet is. Ha jól emlékszem, Mikszáth mondta, üggyel-bajjal talán az embert is rá lehet szorítani, hogy egeret fogjon, de a kölökmacska játszva megteszi. Mert az erre született. Ma ezt a született képességet tehetségnek mondjuk. Meg lehetett csavarni, el lehetett rántani a gépet. Ő erősen állítja, ma is ellehet. Hogyan csinálja?Nem tudom. Annak idején a nagyítógép alatt is meg lehetett mozdítani a papirost, szakaszosan megvilágítva is, sőt homorítani vagy domborítani is szabad volt, ha torzítani akart valaki. Csakhogy a ma fotósát másik áldásos átok is veri, a számítógép. Se nagyító, se fotópapiros. Sötétkamrás lögybölés sincsen. Azt olvasom ki képeiből, szépen rezgő húrokból szőtték a lelkét. Hagyományos fafejűséggel úgy is mondhatnám, ujjlenyomata van. Minden képén rajta hagyja. HORVÁTH DEZSŐ (Schmidt Andrea fotókiállítása április 19-ig látható Szegeden, a Bartók Béla Művelődési Központban) • Párizs, éjjel