Délmagyarország, 2002. március (92. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-04 / 53. szám

8 •MEGYEI TÜKÖR­HÉTFŐ, 2002. MÁRCIUS 4. Zsombón 450 előadást tartottak tanárok, művészek, tudósok Húszéves a népfőiskola Fennállásának huszadik évfordu­lóját ünnepelte a hétvégén a zsom­bói Wesselényi Népfőiskola. A ju­bileumi összejövetelre, a helyi József Attila Művelődési Házba eljöttek az iskola volt és jelenlegi előadói, hallgatói, és a helyi önkor­mányzat képviselői is. A megjelenteket először Fara­gó M. Vilmos, Zsombó polgármes­tere üdvözölte. Elmondta, hogy ekkora településen ritkán lehet együtt látni ennyi tudóst, egyete­mi tanárt, kutatót, jeles szakem­bert, de mindez hiven bizonyítja azt a két évtized alatt kialakult szoros kapcsolatot, ami a tudo­mány képviselői és az egyszerű tanyai emberek között kialakult, s amely ma is élő kapcsolatként jegyezhető. A polgármester külön köszönetet mondott Sípos Mihály gazdálkodónak, az iskola vezetőjé­nek, akit mindenki csak rektor úrnak szólít, valamint Horváth Dezső újságíró kollégánknak, aki fáradhatatlan szervezőként egyengette az intézmény munká­ját. Sípos Mihály, a népfőiskola ve­zetője beszámolójában adatokat sorolt, amelyekből kitűnik, hogy húsz év alatt 130 előadó fordult meg a zsombói tanyai iskolában, összesen 450 előadást tartottak a közeli tanyavilágban élő gazdálko­dóknak. Nem politizáltak, soha egy rossz szó nem hangzott el közöttük, s ez adott tartást a népfőiskolának. Az elvégzett munka nem maradt visszhang és ehsmerés nélkül, hi­szen a Wesselényi Népfőiskola megkapta a Csongrád megyei közgyűlés Alkotói díját, hárman pedig Zsombó díszpolgári címét is kiérdemelték. Horváth Dezsó, a „tudós kopo­nyák beszervezésének" felelőse visszaemlékezésében a már el­hunyt Németh András orvos-írót idézte, aki ZSTA-nak, azaz Zsom­bói Tudományos Akadémiának nevezte az inézményt. Nem vélet­lenül és nem méltánytalanul, hi­szen az ilyen képzés értéket je­lent a homoki emberek számára, s ezzel ők, mint azt a példa is mutatja, élnek is minden körül­mények között. Az ünnepségen ezután az előadók visszaemlékezései követ­keztek, majd elismeréseket osztot­tak ki a résztvevőknek, s meg­ajándékozták őket a most megje­lent Hét ablak világít..., avagy Húszéves a barátságátömlesztő népfőiskola Zsombón című könyvvel. Az ünnepi összejövetelt Dombi­né Kemény Erzsébet zongo­raművész játéka és Altorjai Ta­más operaénekes előadása, vala­mint Fejes Katalin szavalatai tet­ték hangulatosabbá. Csakúgy, mint a „hivatalos" részt követő fi­nom marhapörkölt, a zsombói ré­tes és a dióval ízesített csíramá­ié... KISIMRE FERENC Tejfölből sosem elég! Gondolta volna, hogy harmincszor annyi tejfőtt fogyasztunk, mint a környező országok lakossága együttvéve? Hát persze, hiszen a legtöbb jellegzetes hazai ételnek az egyik legfontosabb alapanyaga a tejföl. Kis túlzással azt Is mondhatnánk, hogy a tejtermék nélkül nem la létezne magyar konyha. Vessünk most agy pillantást a tejföl ezer éves múltjára ée jelenére I A legendás házi tejföl A frissen fejt tehéntejet egészen a XIX. század derekáig mázas köcsögökbe öntötték, ás az szobahőmérsékleten másnapra megaludt. Ezalatt a megsavanyodott tejszín többujjnyi vastagságban feljött a tej tetejére, amit könnyedán le lehetett fölözni. Alig több mint egy nap alatt kész is volt a remek tejföl. Az Iparosodás vívmánya: a pasztőrizált tejföl Természetesen a városi ember sem akart lemondani a tejtermékekről - de mire azok a falvakból eljutottak a városba, általában elvesztették frissességüket Ezért Pasteur 1860-ban egyszerű, mégis korszakalkotó újítással állt elő: a tejet közel forráspontig hevítette, majd hirtelen lehűtötte. Ezt az eljárást nevezzük pasztőrözésnek. Az így kezelt tej és tejtermékek tovább megőrzik frissességüket. A homogén ezett tejföl A tejföl történetének újabb állomásához érkeztünk, a homogénezéshez, amelynek következtében a tejben a tejszín elkeveredé8e egyenletesebbé vált. Ennek köszönhetően a tejföl krémesebb, lágyabb lett, fgy nem meglepő, hogy rögtön belopta magát a háziasszonyok szivébe. Megszületett a Milll .Jobban főz* Tejföl I A fejlődés nem áll meg... Ime egy tejföl, amely sikeresen ötvözi az évezredes hagyományt a XXI. század technológiai vívmányaival I Az új Milll „Jobban főz* Tejföl csillogó fehérsége, fenséges Ize a régi idők házi tejfölét idézi, ugyanakkor krémes állaga a legkifinomultabb mai Igényeknek is megfelel. Az élőflórét tartalmazó Mílli „Jobban főz* Tejföl nemcsak egészséges, hanem jó főzési tulajdonságokkal is rendelkezik: könnyen elkeverhető bérmilyen meleg ételben vagy hidegkonyhai készítményben, nem ereszt savót és nem csapódik ki. Egyszóval élmény vele a főzés. Érdemes kipróbálni! 8B AN Belami Kokót dicsérte Németh György rajza Én azt mondom, akkor is 6 a legnagyobb - hajtogatta össze újságját Snájdig Pepi. Majd vigyázzba vágta magát és „Vivát/" csatakiáltással megkezdte esti rendes iszogatását a Zsibbadt brigádvezető nagytermében. A retiküljükben kotorászó hölgyek, úgyis, mint Plüss Eta Ás Cink Enikő, nem igazán értették, mitől ez a fetindultság mert hogy momentán a Zsihiben mindössze Ló Elek dülöngélt egy negyedkilós nejlonszatyor súlya alatt, no meg Béla, a falon szunyókáló légy horkolása emelte az est hangulatát. Ám amikor Snájdig a második korsó kihörpintése előtt a vivát szóhoz hozzáfűzte: „Kakó!" - az asszonyok kivirultak, mint a csapvízzel doppingolt tubarózsa, és ha nincs fejükön két-két igencsak méretes fül, mosolyuk biztos meg sem áll a tarkójukig. -1aj, istenem az a cukipofa! Mi történt vele, Snájdig úr? Kinek a fogsorát tuszkolta le nyelőcsőig azzal az aranyos kis bokszkesztyűs kezével?- érdeklődött Elácska. - KÁsz, vége, abbahagyta! - motyogta Pepi, Ás Józsi csapos azonnal tudta: most aztán itt az ideje egy fél vegyes pálinkával megerősíteni a munkanélküliségiben megfáradt Snájdig úr összes lelkét. Mire Cink Enikő elmorzsolgathatta első könnyeit a szeme alá szerelt táskán, nem kevesen állták körbe döbbenten Snájdig asztalát. Megérkezett Minek Dönci, Bika Jenő, Bovden Béci is talált otthon egy ötszázast, hát miért ne inná el márciust köszöntve ? No, és el ne feledkezzünk Belamiról, aki előkapta cigijét, meg minden lexikális tudását, s már sorolta is Kokó, vagyis Kovács István ökölvívó és magyarok kedvence valamennyi sikerét. Beszélt olimpiákról, világbajnokságokról, Európa-bajnokságokról, elmesélte, hogyan csuklottak össze, koráblxm oly fürgén ugrándozó mexikóiak Kokó pofonjaitól. - Hát akkor már sose halljuk, hogyan recseg bele Öcsi bácsi a mikrofonba, amikor Kokót dicséri ?- jajdult Cink Erákö hangja, két Belami-félmondat között. - Ugyan már Encikém, azért ez a Kokó gyerek se volt isten. Amikor például attól a Chacon kólóktól benyelte a maflást, azt se tudta, melyik földrészen tántorog - rúgta fenéken a pátoszt Bika fenő. Majd teljes joggal hihette, hogy eme pátosz vette zokon az erőszakos cselekedet, s ütött vissza, pedig csupán Snájdig válaszolt Bika úr szavaira egy akkora halhoroggal, hogy Jenő bátyánk gigantposzterként kezdte meg szolgálatát a pult melletti falon. - Hogy meri maga Kokót becsmérelni? - lökte tovább Bikát egy jobbcsapottal Belami. Majd mielőtt még az öreg /enó földet érhetett volna, már arról beszélt a külváros szépfiúja, mennyi boldogságot is adott ez az alig félmázsás kLs Kokó legény a népnek. - Vágy maga már elfejtette, hogyan sírta teli a zsebkendőjét az egész ország amikor Kokó állt az olimpiai dobogó legfelső fokán ?- ütögette Bika bordáját ruhafogassal Minek Dönci. - Netán az soha nem jutott eszébe, hogy Kokó hitette el a maga gyerekével, a Plüss unokájával, vagy éppenséggel az én fiammal, hogy akár egy panel koldushói is lehet világsztár, csak akarni, küzdeni, loholni kell a sikerért ?- ugrott Bika sípcsontjára Cink Enikő is, és addig forgatta telibe talált célpontján cipője tó típusú sarkát, míg fenő bátyánk feltartott kezekkel meg nem esküdött: összes lemenőjét Kokóra fogja kereszteltetni, ha túléli ezt az estét. Mivel így újfent beköltözött a teljes békesség a Zsibbadt brigádvezetóbe, kórusban dicsérgették tovább a bajnokot Belamiék. És már éppen azon voltak, hogy /ózsi csapossal egy emléktáblát szereltetnek a Zsibi bejáratához (.Netán még át is kereszteltethetnénk eme kocsmát Kokó tiszteletére!" - javasolta Plüss Eta), amikor Minek Dönci kért szót. -És azt hallották-e, hogy Kokó sajtótájékoztatójára - tudják, arra. ahol bejelentette: nincs tovább - még csak el sem jöttek a német menedzserei. Az Univeisum boxklub hetyke urai, akik miihókat préseltek ki a mi bajnokunkból, nem látták fontosnak, hogy megköszönjék győzelmeit. - És maga ezen meglepődött?- rángatta minden vállát Snájdig. - A világ már csak ilyen. Addig facsarják az embert, amíg hasznot hajt, aztán mehet isten hírével. Mert ott volt például a Fimájsz Egon unokaöccse, aki... De ez a kanyargósnak ígérkező mondat már senkit nem érdekelt a Rmel Pál-lakótelep zajáról méltán ismert vendéglőjében. A hölgyek és urak körbeáhták Józsi csapost, és tollba mondtak neki egy levelet. A Zsibiról írtak Kokónak. Egy vidéki kiskocsmáról, ahol egy népes kompánia egyetlen tagja sem hiszi el, hogy a hálát bárki is pénzben mérheti. BÁTYI ZOLTÁN A szólista: Dratsay A Filharmónia Kht. következő ka­marabérleti koncertjén, kedden es­te fél 8-kor Szegeden, a Konzerva­tóriumban Kedves Tamás gordon­kaművész betegsége miatt szólista­ként Dratsay Ákos fuvolaművész lép fel. Ezért változott a Boccheri­nl-est műsora: elhagyják a két ter­vezett csellóversenyt, helyettük Dratsay Ákos előadásában Bocche­rini D-dúr fuvolaversenye hangzik el. A Wcíncr Kamarazenekar We­ninger Richárd vezényletével az A-dúr szimfóniát, a Madridi őrjára­tot, valamint a d-moll szimfóniát („Az ördög háza") játssza.

Next

/
Thumbnails
Contents