Délmagyarország, 2002. március (92. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-04 / 53. szám

• A K T U A L I S HÉTFŐ, 2002. MÁRCIUS 4. A Darvasi-darab nagy siker Pesten a Radnóti Színházban Störr kapitány a fedélzeten A Radnóti Színházban tegnap este mutatták be munkatársunk, Darvasi László író ötödik színda­rabját, a Störr kapitányt, amelyet Füst Milán: A feleségem történe­te című regénye alapján írt. Ahogyan Szív Ernő szombati la­punkban megírta, az „élő író" az tényleg valami - más. Nemcsak a színészek számára, hanem a kri­tikusoknak is és főleg annak a re­cenzensnek, aki azt hiszi magá­ról, hogy jól ismeri az élő írót. Előélmények persze vannak, Dar­vasi debreceni bemutatói, de ez egészen új dolog. Az előítéletesség miatt lehet... A Radnóti mégis­csak egy igen jó hírű, székesfővá­rosi színház, a Störr kapitány sze­repeit a legjobbak között számon tartott színészek adják, Deák Krisz­tina igazán jó nevű rendező és a be­mutató iránt olyan nagy a közön­ség érdeklődése, hogy az - legalább­is ritka. Kint állnak a színház előtt, az esőben azok, akik még a szom­bati előbemutató vagy második főpróba, vagyis amolyan szakmai előadás kezdetekor még abban re­ménykednek, hogy valaki mégsem jön a lefoglalt jegyéért. A pénztár előtt tömeg, az előcsarnokban det­tó, na jó, viszonylag kicsi a színház befogadóképessége, de akkor is! A nézőtéren zsufi, annyi pótszéket tettek be, amennyi csak elfért, de úgy, hogy az ügyeletes tűzoltót sze­rintem elvitték a büfébe, nehogy meglássa, mi történik itt... Hiába tekergetem a nyakam, a szerzőt sehol se látom, tehát mégsem si­került pótszéket vagy állóhelyet kapnia. Azt veszem észre, hogy ­láss csodát! - iszonyúan izgulok, a szokatlan érzést igyekszem meg­magyarázni magamnak - a hoz­zánk közel álló szerző végtére a színházi élet központjában debü­tál és innentől kezdve alighanem drámaírónak fogják nevezni... Hát, minden jól jött ki. Varázs­latos, szenvedélyes, finom humo­rú regénynek jellemzik Füst Milá­Cserhalmi György és Hámori Gabriella az előadáson. nét, s ugyanilyen jelzőkkel illetik a színlapon Darvasi darabját. Az is, tényleg. A közönség pedig fantasz­tikusan érzékeny erre a sok finom­ságra, látható és hallható élvezet­tel szemlélik a színházi varázsla­tot és igen jóízűen szórakoznak együtt a szenvedélyek őrült-ko­moly játékán, amely az ínyencek ízlése szerint fűszerezett valami sajátságosan fústmilános-darva­sis-életes humorral. Maradjunk a konyhai hasonlatnál, képzeljük el az előzőleg a gondos-szakszerűen pácolt, frissen sült, önmagában is tartalmas, zamatos vadhúsfalatot fátyolszerű áfonyadzsem bevonat­tal - olyan ez az előadás. Csak nemrég olvastam A feleségem tör­ténetét, a szerelem és féltékenység alanya-tárgya, Lizzy, pont olyannak volt képzelhető, mint amilyennek Kováts Adél, ez a varázslatos szí­nésznő most életre hívta. Cserhal­mi György hajóskapitánya is illú­ziókeltő, érdekes módon az intel­lektusa erősebb, mint a regény­ben, ez valahogyan mégis termé­szetes, utólag is rádöbbenti az ol­vasót: csodásan gazdag tartalmú szerelmi történeteknek sose lehet­nek bumburnyákos hősei. A re­génybelihez képest szinte új sze­replő Maria, a szolgálólány, Szávai Viktória alakításában pompás ka­rakter. Markáns, színes, nagyon finoman aktualizált Jordán Tamás hajómágnása. Telitalálatos, élet­teli figura - alig pár perces színpa­di léttel - Miklósy György Rabló­ja. Jó az összes többi színész. De­ák Krisztina filmszerűen, profi „vá­gástechnikával" pergeti a jelene­teket - Horesnyi Balázsnak a „te­nyérnyi" színpadot a végletekig ki­használó, ökonomikus és a Máthé Tibor tervezte világítástechniká­val földobott díszletében. Benedek Mari a múlt századi nyugati mo­dernizmus „charlestonos" női ru­háival - remek. Felhőtlen-felszabadult a kolle­giális öröm, mert biztos vagyok benne, hogy Darvasi Störr kapi­tányának Radnóti színházi válto­zata: nagy siker. SULYOK ERZSÉBET HÍREK A MI ZENESZERZŐNK A Bálint Sándor Művelődési Ház Hang-csend-játék Időországban című rendezvénysorozata holnap, kedden 16 órakor folytatódik, „A mi zeneszerzőnk: Beethoven!" címmel. Az ünnepi hangversenyt a bécsi klasszikus mester halálá­nak 175. évfordulója tiszteletére tartják. FOGAD A RENDŐRKAPITÁNY A szegedi rendőrkapitány, Balogh Zoltán ezredes ma délután 13.00 és 16.00 óra között lakossági fo­gadóórát tart a városi kapitányság székházában, a Párizsi körút 16­22. szám alatt. A FINN NYELV NAPJA A finn nyelv napja alkalmából A halk szavú nép csöndes kacagása címmel Seppo Knuuttila, a Joensu­ii Egyetem Néprajz Tanszékének professzora tar előadást holnap 18 órakor az Alsóvárosi Kultúrház­ban. A VÁROSÉRT A Szegedi Közéleti Kávéház holna­pi, keddi rendezvénye 18 órakor kezdődik az MTESZ Székház (Kí­gyó u. 6.) nagytermében, címe: Az IKV Rt. a városért. Az est vendé­ge Kerekes Péter elnök-vezérigaz­gató, a házigazda Szilágyi Árpád, városvédő polgár lesz. Balczóék Szegeden Balczó András háromszoros olimpiai bajnok és öccse, Balczó Zoltán, a MIÉP országgyűlési képviselője tart előadást kedd este hat órától Szegeden, a Bartók Béla Művelődési Ház nagytermében. A rendezők, a MIÉP helyi szervezetének vezetői szerint a politikai nagygyűlésen rendhagyó módon kérdéseket is fel lehet tenni. Táncszínházi est a Korzó moziban Időutazásra hívták a közönséget A budapesti Duna Táncműhely tavaly decemberben a Nemzeti Táncszínház színpadán hatalmas sikert aratott Vendégszerető című produkcióját mutatta be szombaton a szegedi Korzó moziban. A Bartók Béla Művelődési Központ szervezésében létrejött folklór est második részében a Szeged Táncegyüttes F.bcnguba csoportjának négy műsorszámát láthatta a nagyszámú közönség. A műsorszámok mindegyikének Juhász Zsolt volt a koreográfusa. A Szeged Táncegyüttesben nevel­kedett Juliász Zsolt tíz éve döntött úgy, hogy hivatásos táncosként szerencsét próbál a fővárosban. Azóta számtalan koreográfus! és fesztiváldíjat tudhat magáénak, je­lenleg a BM Duna Művészegyüt­tes tagjaiból alakult Duna Tánc­műhely koreográfusa. A táncszín­házat legutóbb nyáron láthatta a szegedi közönség, a Muzsikáló Ud­var programsorozat keretében ha­talmas sikerrel mutatták be A ti­zedik vőlegény című kortárs tánc­színházi Juhász-koreográfiát. Szombaton a gyerekkori baráttal és táncos kollégával, Gombos András­sal közösen megálmodott és el­táncolt Vendégszerető című elő­adást hozták a mozi ideiglenesen kialakított színpadára. A produk­ció á hagyományos értelemben vett színházi eszköztár keretei kö­zött izgalmasan elegyítette a mo­dem- és a néptánc világának lépés­technikáját és hangulatát. Puritán egyszerűséggel berendezett szoba­belsőben játszódott a történet, melyben a sorsával, szerelmével és belső vívódásaival számot vető fiatalember hívta időutazásra kö­zönségét. Egy a múltban lejátszó­dó szerelmi háromszög története elevendett meg a színpadon, ahol a tárgyak és kapcsolatok szimbo­likus jelentéssel bírtak: a tiszta víz, a homok az idő folytonosságára és a megtisztulásra, a tükör és az üveg a démoni, sötét erők harcá­ra utalt. A mezítlábra húzott sar­kantyú pedig finoman érzékeltet­te a történet időtlenségét, a fizikai és stílushatárok átlépését. Juhász Zsolt, Gombos András és Boni­fert Katalin táncának sikere egy percig sem volt kétséges, a darabot nemrég meghívták a veszprémi kortás táncszínházi fesztiválra. Az est második részében a Sze­ged Táncegyüttes Gombos András vezette Ebenguba csoportja adott elő négy Juhász-koreográfiát. Bár a közönség korábban már láthatta az Aprószentek, a Szilajok, a Ketten és a Vőfély című műveket, mégis a ritka bemutatkozási lehetőségek miatt fergeteges táncúnnep kereke­dett szombaton a filmszínház szín­padán. LÉVAY GIZELLA K A színpadon: Bonifert Katalin és Juhász Zsolt. Fotó: Miskolczi Róbert A múlt század eleje, 1914 óta vet és arat Az öttömösi Feri bácsi 96 éve Társaságunk, a Tornádó International Kft. termékmenedzser munkatársat keres szegedi munkahelyre. Ha Ön kiváló kapcsolatteremtő és kommunikációs készséggel rendelkezik, ismeri a Word és Excel számítógépes programokat, határozott fellépésű, önálló munkára képes, várjuk jelentkezését. Az Ön feladata lesz járműfelépítmények, kommunális és mezőgazdasági gépek, valamint ezek pótalkatrészeinek értékesítése, az ügyfelekkel való kapcsolattartás. Német- vagy angolnyelv-tudás, B, C kategóriás vezetői engedély és saját gépkocsi előnyt jelent. A fényképes önéletrajzokat a következő címre várjuk: TORNADO 6791 Szeged 'Ujj MinmimTmimiL Széksósi út 54. Az öttömösi Kocsis Ferenc 1906­ban született, ő a falu legidősebb lakója. Nyugdíjasként sem pi­hen, 700 négyszögöles földjén kukoricát, borsót és lucernát ter­meszt. Öttömös legidősebb lakója 1906­han született. A 96 éves Kocsis Fe­renc 1965 óta él a megyeszéli te­lepülésen. A Bács-Bodrog várme­gyei, mostani jugoszláviai Kishe­gyesről költözött a családja előbb Garára, majd onnan Öttömösre. - Sohasem tagadtam magyarsá­gom, de egyszer ezzel jól megjár­tam - mesélte Feri bácsi. Még 31 évesen történt vele Kis­hegyesen, hogy egy magyar nemze­ti ünnep alkalmából elkezdte éne­kelni a Rákóczi-indulót. Emiatt he­ten ráugrottak és elkezdték ütni, verni, rúgni. - Többször elájultam, de föllocsoltak, majd tovább ütle­geltek - emlékezett vissza. Az volt a legszörnyűbb az egészben, hogy öt szerb mellett két magyar is részt vett a többórás verésben. Ráadá­sul az egyik másodunokatestvére volt, a másik meg a barátja. Nyolcévesen az akkor még Feri­ke lett a „férfi" a háznál. Édesapját 1914-ben, a búcsúból hazatérve M\i .M ikfei U/ ^^ % rgfc 1 ' - _ } - ij a % M j , / • 1 Kocsis Ferenc figyeli, ahogy a földjén Horváth Albert gépével lazít­ja a talajt. várta a katonai behívó, amit a kis­bíró hozott. Azonnal vitték az olasz frontra, így Ferenc, mint a négy gyerek közül a legidősebb, hirtelen családfővé vált. O dolgozott a föld­jükön, hogy eltartsa a többieket. Később persze Feri bácsi is bevo­nult. Először a királyi szerb hadse­regben szolgált, Koszovóban állo­másoztak. Majd miután átköltöz­tek Magyarországra, itt is an­gyalbőrbe bújtatták. Az orosz fron­ton szolgált, és szerencséjére nem sebesült meg, csak Szabadkán ra­boskodott hat hétig, mint politi­kai fogoly. Óttömösön a téeszben dolgozott. Akkoriban hatalmas szőlője volt a szövetkezetnek. Kocsisék is kivet­tek ebből öt holdnyit és azt művel­ték. Feri bácsi feleségével az 55-ös fóút mellett, Öttömös határában, tanyán lakik. Két gyerekük szüle­tett, egyik Jugoszláviában él. Egy 700 négyszögölös föld is tartozik a házhoz, amit jelenleg is a két öreg művel. A két unoka és a három dédunoka kéthetente látogatja meg őket. Ilyenkor ők is kiveszik a ré­szüket a munkából. Ottjártunkkor épp traktorral la­zították a földet, hogy majd könnyebb legyen a vetés. - Nincs gépem, meg nem is nagyon bírom már, ezért hívtuk Horváth Alber­tet - mondta az idős bácsi. A kis kínai traktornak meg sem koty­tyant a homok, 25 centi mélyen átforgatta a földet. - Nagyon sze­retem, becsülöm az öregeket, ezért szívesen segítek nekik - mondta a traktoros. Egyébként Horváth Albert családjában sem ritkaság az idős kor. Nagyapja 97, édesap­ja pedig 84 éves korában hunyt el. - Én már biztosan nem élek ilyen sokáig, na, de mindegy - fe­jezte be a cigarettaszúnetet és visszaült masinájára. Feri bácsi is sodort magának egy szálat a leve­les dohányból, aztán pöfékelve fi­gyelte, ahogy a gép ismét el kezd­te forgatni a földet. KORMOS TAMÁS

Next

/
Thumbnails
Contents