Délmagyarország, 2002. március (92. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-16 / 63. szám

SZOMBAT, 2002. MÁRCIUS 213. • NAPOS OLDALII. kdnyvAruház H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. www.fokuszonline.hu Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424-789 e-mail: fokusz.szeged@lira.hu A világ képekben A világ legnagyobb nonprofit tudományos és oktatási szervezetét, a National Geographic Societyt 1888-ban alapították a „földrajzi ismeretek gyarapítására és terjesztésére". A társaság azóta az egész világon támogatja a tudományos kutatásokat, és közvetíti az információkat több mint kilencmillió tagjához. Valamennyien megkapják hivatalos kiadványát, a fotóinak köszönhetően világhírűvé vált National Geographic folyóiratot. A lap elmúlt egy évszázadának legszebb, legizgalmasabb képeit adja közre A világ képekben című színes album. A szerző, Leah Bendavid-Val beavatja az olvasót a National Geographic sikerének titkába. Megtudhatjuk, hogy a lap fotósai 6-800 filmtekerccsel, azaz 20-30 ezer felvétellel térnek haza egy-egy távoli „bevetésből". Ebból az óriási kínálatból választja ki a fényképész azt a nyolcvanat, amelyből a lap szerkesztői a közlésre szánt harmincat kijelölik. A jó fotó a mozi, a televízió megjelenése után sem veszített jelentőségéből, ezt bizonyítja az album is, amit nem elég egyszer végiglapozni, a képek sokadszorra is izgalmasak, mindig újabb részleteket fedezhetünk fel rajtuk. Emlékezetes vállalkozásokról is mesél a kötet, kiderül, hogy sokszor milyen hihetetlen nehézségeket kellett legyőzniük a merész fotósoknak ahhoz, hogy az ismeretlen világot bemutassák. Szinte mindegyik fotó tökéletes, egyik sem csupán illusztráció, hanem már-már műalkotás. A szomáliai Baidoában 1992-ben készült az a felvétel, amelyen egy könnyű ruháját vonszoló csontvázszerű asszony látható, aki maga lehetne az éhezés jelképe. A környezetszennyezés ellen aligha lehet beszédesebb érveket találni a végtaghiánnyal született moszkvai gyermekeket megmutató képeknél. A National Geographic verhetetlen az állatfotókban: az udvarló albatroszról, az Assal-tó sós talaján áthaladó tevékről és árnyékukról, a fehér farkasokról, valamint a tengerek és óceánok mélyének különös lakóiról készített felvételek Földünk veszélyben lévő sokszínűségére hívják fel a figyelmet. Az album címlapján látható afgán menekült lányról 1985-ben született felvétel a napokban újra bejárta a világot, hiszen 17 év után megtalálták és újra lefotózták Sarbat Gúlát, aki ma is egy isten háta mögötti kis faluban él. Felkutatásának és életének történetét áprüisban meséli el a folyóirat. (National Geographic - A világ képekben, Officina '96 Kiadó, 336 oldal) H. ZS. Könyvtoplista A Fókusz Könyváruház (Szeged, Tisza Lajos krt. 34.) e heti sikerlistája 1. Kende Péter: A Viktor (Kende Art) 2. Havas Henrik: Szeretők (Alexandra) 3. Moldova György: Régi nóta (Urbis) 4. Manguel: Az olvasás története (Park) 5. Pszichológiai lexikon (Magyar Könyvklub) 6. Bowden: A Mogadisu-ügy (Athenaeum) 7. Görög Ibolya: Mindennapi maceráink (Athenaeum) 8. Tankovics Marcell: Ének a csodaszarvasról (Magyar Könyvklub) 9. Colé: Fejlődéslélektan (Osiris) 10. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (Helikon) Bírósági perekre számít Kende Péter; A Viktor szerzője A hatalom mindig visszavág? MEGJELENÉSE ÓTA VEZETI A SIKERLISTÁKAT A VIKTOR CÍMŰ KÖNYV AMELY AZÓTA POLITIKAI VITÁKAT ÉS SZÉLSŐSÉGES ÉRZELMEKET VÁLTOn KI. ÍRÓJÁNAK, KENDE PÉTERNEK (KÉPÜNKÖN) AZ VOLT A SZÁNDÉKA, HOGY MEGMUTASSA, MILYEN VALÓJÁBAN ORBÁN VIKTOR. A SZERZŐ SZERINT A MINISZTERLENÖK EGÉSZEN MÁS SZEMÉLYISÉG, MINT AMILYENNEK LÁTSZIK. KENDE PÉTER NEM TITKOLT CÉÜA, HOGY KÖNYVÉVEL A VÁLASZTÓKAT BEFOLYÁSOUA. A SZERZŐNEK EGYÉBKÉNT NEM EZ AZ ELSŐ NAGY HATÁST KIVÁLTÓ ÍRÁSA. AZ ORVOSPEREKRŐL MIK VAGYTOK TI, ISTENEK? CÍMMEL KÉT KÖNYVET IS ÍRT, A BANK BIANCO PEDIG A POSTABANKRÓL ÉS PRINCZ GÁBORRÓL SZÓL. - Tisztában volt A Viktor írása közben azzal, milyen hatása lesz a könyvnek? - Igen, bár arra nem gondoltam, hogy ennyire felfokozott érzelmeket és széísőséges indulatokat kelt. Abban azonban biztos voltam, hogy óriási botrány lesz belőle, és nagy vitákat vált ki. - Mi volt a célja a könyvvel1 - Egyszerűen az, hogy megmutassam, ki valójában Orbán Viktor. Gyakran kérik számon rajtam, miért nem írtam könyvet Antall Józsefről, Horn Gyuláról, Boross Péterről. Azért, mert ezek az emberek olyanok, amilyennek látjuk őket. Orbán Viktor azonban egészen más személyiség, mint amilyennek tűnik. A könyv végén olvasható róla egy teljes személyiségrajz. Ezért volt ez nekem izgalmas kihívás. - Közszereplései alkalmával mindig nagyon ügyel a tényszerű, pontos megfogalmazásra, amit másokon is számon kér. Feltételezem, a könyvet is ilyen alapossággal írta meg. Voltak olyan történetek, amelyeket ki kellett hagynia, mert nem tudta őket tényekkel alátámasztani? - Igen, sok ügyet nem tudtam megírni, mert nem tudnám bizonyítani, ha esetleg szükség lenne rá. - Kiktől, honnan és hogyan gyűjtötte össze azokat az információkat, amelyek alapján megszületett a könyv? - Körülbelül száztíz emberrel beszélgettem. Más kérdés, hogy egy részük nem mindig tudta, miről beszélgetek vele, vagyis formálisan másról kértem tőlük interjút. rek. Már azt is sejtem, kik indítanak eljárást, de erről egyelőre nem akarok beszélni. - Ön szerint mennyire befolyásolja A Viktor az emberek gondolkodását a választások előtt? - Úgy látom, nagymértékben. Miközben a könyv olvasóinak nagyobb része csupán megerősíti saját politikai érzelmeit, úgy gondolom, sokan elolvassák azok közül is, akik még bizonytalanok, kire adják szavazatukat, illetve akik Fidesz-szavazók, de nem elvakultak. Remélem, ez utóbbiak egy részét is - ha nem is befolyásoltam a döntésüket - legalább elbizonytalanítottam. A mi mesterségünk lényege ugyanis, hogy befolyásoljuk az embereket, még ha ezt nem is szoktuk beismerni. A politikai pamflet, ami ennek a könyvnek a műfaja, Jonathan Swift és Dániel Defoe óta a művelt világban bevett kategória, legfeljebb nálunk nemigen ismeri még a közönség ezt a műfajt. - Gondolkodik újabb könyv megírásán ? - Három témán is dolgozom, de nem mondom el, melyek ezek. - Politikai vagy egyéb témák ? - Ez is, az is. HEGEDÚS SZABOLCS • „Eszem ágában sincs komolyan venni a fenyegetéseket." (Fotó: Karnok Csaba) Voltak ugyanis olyan információim, amelyeket meg akartam erősíttetni másokkal is, ezért kellett találni valamilyen apropót, hogy ezekre rákérdezhessek. Ezenkívül sok ezer oldalt végigolvastam, sok száz óra videoarchívumot, sok tucat óra audioarchívumot dolgoztam fel. Az írott anyagok között voltak újságcikkek, publikus, illetve nem publikus dokumentumok, amelyek például a bányaügyről vagy a megfigyelési ügyről tártak fel részleteket. Ezek nagy része persze nem került be a könyvbe, mert annak populárisnak kellett lennie, és nem a forráskutatás módszereiről kellett szólnia. - A könyv megjelenése óta szóvá tette önnél bárki, hogy miért használta fel azokat az információkat, amelyeket olykor mit sem sejtve elmondtak? - Egy ember volt, aki kifogásolta az eljárásomat: dr. Bíró Tamás ügyvéd. Ő azt sérelmezte, hogy megírtam mindazt, amit elmondott nekem, holott annak egy részét nem a nyilvánosságnak szánta. Azt a pici hibát azonban elkövette, hogy nem kérte tőlem megjelenés előtt a vele készült beszélgetés írott változatát. A magnót egyébként mindvégig bekapcsolva hagytam, amíg valakivel beszélgettem. - Vagyis ezeket a beszélgetéseket magnószalagra rögzítette ? - Többségét igen. S a szalag végén az is rajta van, hogy az illető visszakérte-e tőlem a beszélgetés alapján készült szöveget, vagy nem. -A Fidesz jelenlegi vezetői közül beszélt önnel valaki a könyv megjelenése óta ? - Senki. A sajtón keresztül szoktunk üzengetni egymásnak. Legutóbb Ader Jánost szólítottam fel, kérjen bocsánatot, vagy bizonyítsa be, hogy azok a hazugságok, amiket mondott, igazak. - Érték hátrányok, kapott fenyegetéseket a könyv miatt? - Természetesen azonnal kirúgták a Slágertévé című műsoromat a Magyar Tfelevízióból, és rám küldték az adóhatóságot. De nemcsak a hatalom igyekszik fogást keresni rajtam, hanem a közönség egy része is. Csornán például százszázötven ember szabályos tüntetést rendezett, amikor ott jártam. Ezeket a fenyegetéseket megszoktam, és eszem ágában sincs komolyan venni. - Számít arra, hogy bírósági pereket indítanak ön ellen ? - Minden bizonnyal lesznek pe—w PODMANICZKY SZILÁRD Vénusz a Rózsadombon Visszafojtottam a levegőt, de csak a szívverésem dobolt a fülemben. A férfi ide-oda forgatta a lámpát, lábujjhegyen a külső ív szélére ment, hogy mind messzebb lásson. Rám nézett, széttártam a karom. „Semmi", mondta. A férfi megvonta a vállát, mentünk tovább. Az első néhány lépés után viszont én torpantam meg először, valami fémes recsegést hallottam. A férfi újra visszakapta a lámpát. Bólintott, hogy igen, nekem is megvan a hang. Aztán hirtelen suhogás hangjai következtek, mintha hatalmas lapátkerekek pörögnének föl. Aztán semmi. „Ki van ott?", kiáltotta a férfi türelmetlenül és fejhangon. „Senki", válaszolt egy hang. Mindketten összerezzentünk, a kézilámpa fénye vibrálni kezdett, mintha kifogyni készülne. „Tessék!", mondtam, vagy inkább kértem. De csak csend volt a válasz. „Ki az a Senki?", mormogott a férfi, s a lámpa ráeső fényében jól láttam, nyaki erei megduzzadnak, mind gyorsabban pumpálják fejébe a vért. „A Senki.", válaszolta kisvártatva a hang. „Akkor minek beszél?", kérdezte a férfi. „Mert már régen beszéltem", válaszolta a hang rezegve, amely hang, úgy tűnt, hangszóróból jön, de a távolságot nem lehetett megbecsülni sem. „Akkor beszéljen nyugodtan, hallgatjuk", bíztattam, és a férfi szabad kezével intett, hogy csak óvatosan szóljak, itt semmi nem biztos. x „Mit mondhatnék?", kérdezte a hang. „Például azt, mondta a férfi, hogy mi történik itt?" „Mondtam már, hogy Senki vagyok." „Ez igaz, mondta a férfi, de ha ahhoz van elég tudásod, hogy beszélj, akkor talán máshoz is van. Vagy azt mondd meg, merre találjuk a visszamaszkot?" „Hm, mondta a hang, akkor inkább én kérdezhetném, hogy ti mit kerestek itt, ahol..." „Ahol?", kérdeztem. „Ahol az egyik idő áll", mondta a hang. „És melyik idő áll?", kérdezte a férfi. „Az, amelyiknek állnia kell." „Na, idefigyelj! Ne kelljen már mindent harapófogóval kihúzni belőled! Vagy beszélj normális és segíts nekünk, vagy hagyjál békén minket, eredj a dolgodra, vagy mit bánom én hova", mondtam, miközben a férfi nem győzött gesztikulálni, hogy semmi értelme ennek a fenyegetőzésnek, még feldühítem a végén, és akkor... „És akkor mi van?", mondtam a férfinek. Mindketten türelmetlenül vártuk a választ, ami nem akart megérkezni. Én úgy döntöttem, megyek tovább, a férfi karját is megrángattam. Ahogy elindultunk, mégis megszólalt: „Átállás van. Átállás van az időben", mondta egyre mélyülő, bugyborékoló és hullámzó hangon; pont olyan volt, mint mikor elromlott a magnómban a motor, és sokkal lassabban vonszolta a szalagot. „Átállás van a bioszféra mozgatásában, de úgy látszik, hogy ti pont az időszelet határán voltatok a leálláskor. Megesik ilyen, de viszonylag ritka, százezer évenként öt-hat", mondta a hang. „És mi a túrósnak kell átállítani a bioszférát?", kérdeztem nem kevés gúnnyal. „A bioszférának a gravitációs mezőben történő önmozgása energiát termel, ezt az energiát az agy tárolja emlékképek és egyéb emlékfoszlányok formájában, és exitus formájában adja le. Ezt nevezitek ti léleknek. És ha már így nevezitek, akkor az ember valójában lélekgyár, a lélek a számotokra ismeretlen sugárzási tartományba tartozik, exitus után ezt az energiát gyűjtjük össze", mondta a hang. .„Ugyan már, ne szórakozzon, milyen meg mekkora energiát bír kinyerni az emberből? Kicsit, nagyon kicsit. Ott van a világűrben ezeregy energiaforrás, tömérdek nap, amiknek egyetlen sugárnyalábja több energiát hordoz, mint egymilliárd emberi lélek", mondta a férfi. „Az lehet, de nem csak egyféle energia létezik, ahogyan mondtam, ezt a fajtát ti nem ismeritek, és tulajdonképpen soha nem is ismerhetitek meg, így vagytok legyártva, mert sem az anyag, sem az energia nem képes önmaga hordozóját megismerni. A ti energiátok, hogy jobban megértsd, különleges valami, amit csak a bioszféra képes termelni, illetve akkor válik különlegessé, amikor az exitussal távozik a testből. És bármennyire is bosszantani fog, ebből az energiából élünk mi", mondta a hang. „Ki az a mi?", kérdeztem, és egy alkalmas négyjegyű szám közepébe ültem. „Ezt megint csak nehéz lenne elmagyaráznom, és szándékom szerint szükségtelen is, ez számotokra érthetetlen, mert ismeretlen formáról van szó", mondta a hang. „De azért nyugodtan belekezdhet, hátha mégis megértünk belőle valamit", mondta a férfi, levette a zsákját, és mellém telepedett a padlóra. (Folyt, köv.)