Délmagyarország, 2002. március (92. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-14 / 62. szám

CSÜTÖRTÖK, 2002. MÁRCIUS 14. •MÁRCIUS IDUSA" IV A Radnóti gimnázium diákjai a negyvennyolcas eszmékről és az ünnepek retorikájáról Hősök a politikai ideológiák árnyékában PETŐFI, KOSSUTH, BEM, AZ ARADI TIZENHÁROM: A NEGYVENNYOLCAS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC HŐSEI JELKÉPEI AZ ÖNFELÁLDOZÓ HAZASZERETETNEK ÉS BÁTORSÁGNAK. MIT JELENTENEK A MAI FIATALOKNAK EZEK A NEVEK, MENNYIRE FONTOS SZÁMUKRA A HŐSIES MAGATARTÁS? TÖBBEK KÖZÖn EZEKRE A KÉRDÉSEKRE VOLTUNK KÍVÁNCSIAK, AMIKOR A SZEGEDI RADNÓTI MIKLÓS GIMNÁZIUM NEGYEDIKES, TÖRTÉNELEM TAGOZATOS DIÁKJAIVAL ÉS TANÁRUKKAL BESZÉLGETTÜNK. A KELLEMES HANGULATÚ CSEVEGÉS NEM EGYSZER VITÁBA CSAPOTT ÁT, ÉS KESERŰ TAPASZTALATAIKRÓL IS BESZÁMOLTAK A RENDSZERVÁLTÁS UTÁNI NEMZEDÉK TAGJAI. A forradalom és szabadságharc hálás téma történelem órán. (Fotók: Karnok Csaba) - A mai fiataloknak mit jelent március idusa? Gimesi Dóra: - Március 15-e a fiatalok ünnepe: a negyvennyolcas hősök csak pár évvel voltak idősebbek nálunk. Úgy érzem, a mi generációnknak hozzájuk hasonlóan nagyok a lehetőségei. Míg édesapámat kamaszkorában elverték, amikor ezen a napon többedmagával az utcára vonult, addig mi már szabadon ünnepelhetünk a barátainkkal. Gyuris Eszter: - Elsősorban a nagy nemzeti ünnepek hivatottak arra, hogy összefogják a magyarságot és erősítsék az összetartozás érzését. Erre most is nagy szükségünkvan. Kiskorom óta számomra ez a nap a magyarság függetlenségének a szimbóluma. Az ünnep legfontosabb üzenete, hogy annyi vérzivataros évszázad után megmaradtunk és itt élünk a Kárpátmedencében. Kocsis Illés (tanár): - Ez az időszak az egyik leghálásabb tanítási téma, a diákok nagyon szeretik és magukénak érzik. A forradalom az ifjúság, az előrelépés szimbóluma, az emberi lelkek belső megújhodását is jelentheti. Az én korosztályom Petőfi, Táncsics és Kossuth alakját és szerepét nagyon fontosnak tartja, ugyanis a nemzet önmegtartó erejének erősítéséhez nélkülözhetetlenek a hősök. Őket a mai fiatalok is tisztelik, azonban nem célravezető pátosszal beszélni róluk, hiszen ők is hús-vér emberekvoltak. A tanítás során ezért előfordul, hogy kicsit karikírozva a hétköznapi életükről is mesélek. A gyerekeket az is érdekli, hogy a forradalom napján mikor kelt fel Petőfi. Vajon a költő előző este mit mondott a feleségének? A diákjaim ilyenkor azonnal veszik a lapot, és pillanatok alatt a negyvennyolcas események kellős közepében találjuk magunkat: olyan az egész, mint egy időutazás. - Mennyire eleven ma ez az ünnepi Tíchy-Rács Ádám: - Míg a kádári rendszerben az ünneplés politikai ellenállási forma is volt egyben, a rendszerváltás után kiszabadult a szellem a palackból és egyszer csak mindent ki lehetett mondani. Ezt hatalmas dolognak tartom. Az ünneplés formája és retorikája azonban az évek alatt mintha ellaposodott volna, mintha kiüresedtek volna a szónoki szavak. Manapság egyre kevesebb művész lát fantáziát a márciusi eseményekben, kevés új alkotás születik. Nagy Rudolf: - Nem hiszem, hogy a mai fiatalság sok mindenben különbözne a korábbitól, egyszerűen minden kor másfajta hősöket követel meg. - A mai kornak is szüksége van hősökrei K. I.: - A hősök nagyon fontosak, de nem mindegy, hogy milyen tulajdonságaik vannak. Az óráimon nem győzőm hangsúlyozni, hogy az 1848-49-es forradalom hősei valamennyien hiteles emberek voltak. Apróságnak tűnik, de mégis fontos, a tábornokoktól kezdve a közkatonákig szép és nemes gondolkodású férfiak mind. Első látásra tiszteletet ébresztettek. Olyan jellemvonásaik voltak, amelyekre manapság nem nagyon van példa. - Mit szóltok a hivatalos március 15-1 ünnepségekhez? Mező Péter: - Sajnos egyes politikusok elnyomják negyvennyolc eredeti üzenetét és hőseit, hiszen csupán saját ideológiai céljaik alátámasztására használják őket. A híres Jókai-regényeken nőttem fel, és nagyon szeretem ezt a történelmi időszakot. Mégsem tudja már tisztán megérinteni a lelkem a márciusi ünnep, ugyanis a politikusok elvették az ünnep eredeti szépségét. T-R. A: - Sokszor éreztem már úgy, hogy egy-egy ünnep alkalmával a különböző pártok ki akarták sajátítani a nemzeti tudatomat. Még most sem mondhatom ki nyugodt szívvel azt, hogy „magyar vagyok és szeretem a hazámat", anélkül hogy sokan rögtön jobboldali beállítottságúnak ne tekintenének. Volford Anita: - A rendszerváltás előtt talán annyiban volt könnyebb a helyzet, hogy egy közös ellenség volt. Mára ez megszűnt, és jóval bonyolultabb az életünk. Mi, fiatalok is látjuk a széthúzást, a visszásságokat. G. D.: - Manapság nemhogy összefogni nem tudnak az emberek, hanem sokan azzal sincsenek tisztában, hogy kik ők, mit akarnak elérni és hogyan. Azon lehetne gondolkodni ezen a szép napon, hogy milyen közös céljaink vannak, miért foghatnánk össze. Jelenleg nem is tudjuk hova tenni a szabadságot, a demokráciát, nem egyértelmű, hogy ki a jó, és ki a rossz. M. E: - A politikai pártok a nemzeti éizést is a saját szájuk íze szerint sulykolják belénk, pedig ennek mindenkiben magától kellene kialakulnia. K. I.: - Nagy szükségünk lenne az összetartásra, az ünnepekre, mégis úgy érzem, hogy nem tudunk méltósággal, az ünnep eredeti rangján és tiszta eszmeiségében gondolkodni ezen a márciusi napon. A politikai sokszínűségben a különböző pártvezetők majd az idén is elmondják, hogy nekik miről szól március idusa. Holott éppen az a lényeg, hogy Szent Istvántól kezdve 1848-on át egészen 1956-ig ennek a népnek olyan történelmi eseményei, szimbólumai vannak, amelyekből hitet és erőt meríthetünk. Tóth Gábor - Talán megoldás lehetne, ha a gyerekeknek már nagyon korán, óvodáskorban beszélnének az ünnepről. Emlékszem, amikor nemzetiszín kokárdát és zászlókat festettünk, az mély nyomokat hagyott bennünk. A gyerekek ugyanis még nem nézik, hogy a másik milyen, melyik felekezethez tartozik, gazdag-e vagy szegény. Czakó Attila: - Bem József azért volt Jdemelkedő személyiség, mert lengyelként is azonosulni tudott a magyarság forradalmával. Nem attól lesz valalci magyar, hogy hatalmas kokárdát tűz a kabátjára. G. D.: - Mindenki a lelkében legyen magyar! Ez a nap annyira szép lehetne, ha méltón tudnánk ünnepelni. Tavasz van, nyílnak a virágok, és süt a nap, és ez valami csodaszép! - Hogyan töltitek az idei március 15-ét? Cz. A.: - Otthon, családi körijén. Még soha, egyetlen lüvatalos rendezvényre sem mentem el. Ha a politika nem sajátítaná lei magának ezt a napot, altkor bármelyik rendezvényen az első sorban állnék. így azonban belülről, a lelkemben ünnepelek. T. G.: - Már nagyon várom a Nemzeti Színház nyitó előadását. A televízióban fogom nézni Az ember tragédiáját. Elképzelem majd, hogy a forradalom idején a Bánk bánt játszották, és ez mit jelenthetett az akkori embereknek. így talán ezek az érzések fel fognak törni bennem, és magamban mindent helyre teszek. T-R. A.: - Pár éve mindig megnézem ilyenkor a tévében a hivatalos megemlékezést. Érdekes évről évre látni, hogyan változnak az ünnepi szónoklatok hangsúlyai. K. I.: - Az idén valószínűleg messziről megnézek egy-két ünnepi rendezvényt. Most némelyek biztosan jóval nagyobb kokárdát viselnek majd, és az ünnepségeken hivatalból megjelennek a politikusok és a fontos emberek. De hol van ilyenkor az ország? LÉVAY GIZELLA A tavalyi szegedi megemlékezés. Szeged utcái és terei az 1848-49-es szabadságharc idején Házak, amelyek még Kossuthot is látták Szeged 1844-ben. A régi iparossegédek vándorkönyveiben lévő rézmetszet. AZ 1879-ES ÁRVÍZ ELŐTT ÉPÜLT SZEGEDI HÁZAK KÖZÖn OLYANOK IS MEGMARADTAK MÉG, AMELYEK TANÚI VOLTAK A NEGYVENNYOLCAS SZABADSÁGHARC HELYI ESEMÉNYEINEK. A BELVÁROS MAI SZERKEZETE MÁR CSAK NYOMAIBAN IDÉZI A KORABELI SZEGED KÉPÉT. Ha az 1879-es árvizet túlélő szegedi házak falai beszélni tudnának, többen közülük mesélhetnének még az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején látott eseményekről is. A mai Wagner-ház hallotta Kossuth Lajos 1848. október 4-én elmondott, lelkesítő beszédét, amelynek kezdő sora szobrának talapzatán is olvasható: „Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa!" A Kárász-ház pedig (Klauzál tér 5.) bizonyosan emlékszik Kossuth magyar földön elhangzott utolsó szónoklatára, amelyet a ma is látható erkélyről mondott a forradalom vezére. A császári önkény szimbólumának tekintett vár (1873-ig börtön) lebontása után a mai belvárosi palotákba beépített kövek a törökverő Savoyai Jenő katonáinak fegyvercsöigését éppúgy visszhangozták, mint a forradalmi lázban égö szegediek csizmáinak kopogását, vagy utóbb a tömlöcbe vetett betyárok sóhajait. Kratochwill Mátyás, a város legújabb kori és árvíz előtti modelljének készítője T. Knotik Márta muzeológus és saját kutatásainak eredményeit osztotta meg velünk, amikor arra kértük, beszéljen az 1848-49-es Szegedről: milyen volt a város a dicsőséges időkben? Megtudtuk, hogy a víz előtti Szeged utcáinak szerkezetét a föllelhető legrégibb térképek szerint alakította ki a modellező. Josef Bainville városi főmérnök 1850-ben adta ki a „Sz. Kit Szeged városának helyzetterve" címet viselő, öles léptékű térképet, amely világosan mutatja a mai városképre csak fő elemeiben emlékeztető település rajzát. A városközpontot természetesen a vár uralta, amelynek körbástyáiból csak a rakparton ma is látható rondella alapja maradt meg. Az erődítmény kiterjedésére a bástyák elhelyezkedéséből következtethetünk: megközelítőleg a mai Kass Galéria, a Juhász Gyula Művelődési Ház, és a Dankó Pista-szoborKass Szálló homlokzata helyén magasodtak. A várat kettős vizesárok vette körül, amelynek kiépítésekor alkalmazkodtak a várost akkoriban jelentős területeken elborító „csöpörkék" (helyenként négy méternél is mélyebb, vizes területek) fekvéséhez. Az árok hozzávetőlegesen a mai kiskörút, Kölcsey utca, Zrínyi utca, Tisza-part vonalán leírható, szabálytalan ívben vette körül az erődítményt, s alkotta a Palánkot. A külső oldalán földsánccal megtámasztott, közel húsz méter széles vizesárkon három, őrházzal megerősített nagykapun juthattak át. A Csongrádi kapu megközelítőleg a mai Szent Mihály utca és Juhász Gyula utca kereszteződésénél, a Budai kapu a Kossuth Lajos sugárút és Vadász utca találkozásánál, a Péterváradi kapu a Kárász utca és Kölcsey utca találkozási pontján állt. A Széchenyi teret, s a vele akkor még egybenyíló Klauzál teret „Fő piacz"-ként jelöli a térkép. A kikövezett téren 1800 óta állt a mai városháza elődje, az átépítés előtt egy szinttel alacsonyabb, copf tanácsháza, amelynek alapjai és fó falai ugyancsak a dicsőséges forradalmi események díszleteként szolgálhattak. A klasszicista Zsótérház (Széchenyi tér 9.) még csak félig épült föl a forradalom idejére. Megvolt viszont az empire stílusú Schwörtz-ház (Széchenyi tér 13., ma inkább Grünn-házként ismerjük), amelyben az első szegedi nyomda is működött. - A fölsoroltak természetesen csupán villanófényes pillanatfölvételek az 1848-49-es Szegedről, de arra talán alkalmasak, hogy figyelmünket néhány jeles épületre irányítsák - mondta végezetül Kratochwill Mátyás, aki jelenleg Szeged jelenkori épületeinek aprólékosan, méretarányosan kidolgozott, a házak homlokzatának fő elemeit is megmutató modell elkészítésén dolgozik. NYILAS PÉTER