Délmagyarország, 2002. március (92. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-14 / 62. szám

CSÜTÖRTÖK, 2002. MÁRCIUS 14. -MÁRCIUS IDUSA Az elvont szabadság ünnepe A problémák nem úgy szűnnek meg, hogy megoldódnak, hanem úgy, hogy új probléma lép a helyükbe. Mintegy „felülírja " az új probléma a régit, mondhatjuk a számítógépes korszak nyelvén. Itt van például 1848-49 ügye. Hány, de hány új gond „írta felül" azóta! A rá emlékezés ürmepe mégis túlélte a „felülírásokat", a kollektív magyarságtudat kitörölheteden része lett. Még más traumákat is 48-49 szimbólumaival jelzünk - nem véleüen lett messzemenőkig antikívánatos a szovjet megszállás időszakában március 15. emlékezete. Miként tett szert e korszakokon átívelő, minden „felülírásra" fittyet hányó folytonosságra a szabadságharc ünnepe ? Amióta létezik Magyarország, mindig német (illetve jórészt, mai értelemben véve: osztrák) árnyékban élt, valahogy úgy, mint amiképp az életerős, hatalmas tölgy tőszomszédságában tud nőni, féloldalasan, egy juharcsemete. A Herder emlegette „nemzethalálra" - melyre a Szózatban is történik utalás - mindenekelőtt német részről volt reális esély, mert nem kellett konkrét, német nyelven beszélőknek kerülniük a magyarok helyére a német nyelv terjedéséhez: a magyarok maguk kezdtek németesedni az osztrák gazdasági fejlettség nyomására (a szláv és újlatin környezet, épp gazdasági fejledensége miatt nem fejthetett ki vonzerőt a magyarok irányába, az 6 nyelvük csak létszámuk növekedésével terjedhetett.) Hogy a szabadságharc egyáltalán megtörténhetett, bizonyítja: az adott korban az osztrákoktól való függedenedés igénye mindenképpen megoldandó, közpond probléma volt. S most érkezünk vissza a kiindulóponthoz: a probléma nem úgy szűnik meg, hogy megoldódik, hanem úgy, hogy új probléma lép a helyébe. Függedenedhetett Magyarország? Igen, de területe nagy részének vesztésével. Ezután ez lett a probléma. Megoldódott? Nem, viszont időközben lett egy másik problémánk is, a szovjet megszállás. Megoldódott ?Meg, viszont rögtön itt a következő: toporgás azEU előszobájában, itt dől el, hová fogunk tartozni, a fejlett világhoz, vagy visszazuhanunk a kelet-európai létbe, ahol aztán megtörténhet bármi. Egyik megoldadan, csupán felülírt"probléma a másik után. Miért ünnepeljük mégis 1848-49 polgári forradalmát és szabadságharcát, korszakokon átívelőn, folyamatosan ? Mert oly mértékben fenyegette puszta létében a magyarságot a Habsburg-elnyomás, hogy az ellene való küzdelem alkalmassá lett „minden rossz elleni küzdelem " kifejezésére. 1848-49 jelentése függedenedett a valahai, konkrét 1848-49-ben történt eseményektói - az elvont szabadság ünnepe lett. Ünnepe annak, hogy: létezünk. És ezt nem írhatja felül semmi. FARKAS CSABA Kossuth Lajos és Széchenyi István vitáját az utókor élezte ki A kultusz nem helyettesíti a történelmet KOSSUTH LAJOS A SZÍV, SZÉCHENYI ISTVÁN AZ ÉSZ EMBERE - AZ UTÓKOR GYAKRAN ILYEN SABLONOS IDEOLÓGIÁT HASZNÁLVA ÁLLÍTOTTA SZEMBE EGYMÁSSAL A19. SZÁZAD KÉT NAGY POLITIKUSÁT. A SZÁZÖTVEN ÉVIG TÖRETLEN KOSSUTH-KULTUSZ TÚLBURJÁNZÁSA PEDIG GYAKRAN AKADÁLYOZTA A TISZTÁNLÁTÁST A KÉT ÁLLAMFÉRFI VISZONYÁBAN. PELYACH ISTVÁN TÖRTÉNÉSZ SZERINT A TÖRTÉNETÍRÁS SOKKAL JOBBAN KIÉLEZTE ELLENTÉTÜKET, MINT AMILYEN VALÓJÁBAN VOLIA SZEGEDI EGYETEM TUDOMÁNYOS MUNKATÁRSA ÚGY ÉRZI, AZ ELMÚLT TÍZ ÉVBEN TUDATOS „KULTUSZTALANÍTÁSI" KÍSÉRLET INDULT EL KOSSUTHTAL SZEMBEN. Lassan vagy gyorsan? - Gondolom, mégsem alaptalanul állítják szembe egymással a két politikust. Milyen különbség volt a nézeteik között? - Széchenyi a nyugat-európai polgárosodás modelljét akarta magyar körülmények között megvalósítani. S mivel nyugaton a polgári fejlődés a gazdaság modernizációjával indult el, ugyanezt a változást szorgalmazta itthon is. Úgy képzelte, hogy a gazdaság modernizációja hosszú távon a társadalmi viszonyok átalakulásához vezet. Ezért kezdeményezte a nemesek hitelhez juttatását, vagy az ország infrastruktúrájának megteremtését. Kossuth viszont úgy vélte, nincs idó arra, hogy végigjárjuk a gazdaság Széchenyi által javasolt lassú modernizációját. A 19. század elején már a második ipari forradalmat élő Európától ugyanis jócskán le voltunk maradva. Kossuth ehelyett a tár- Mennyire hitelesek azok a történeti művek, amelyek Kossuth és Széchenyi vitájáról, szembenállásáról szólnak? - A szabadságharc és a kiegyezés után az utókor, a magyar történetírás sokkal jobban kiélezte Kossuth Lajos és Széchenyi István ellentétét annál, mint amilyen valójában volt. Ebben közrejátszott az is, hogy 1849 után Magyarországon, illetve az emigráción belül kialakult egy olyan Kossuth-kultusz, amely az elmúlt százötven évben a magyar politikai közgondolkodás meghatározó eleme lett. A tévedhetetlennek vélt Kossuth mellett pedig senki más nem fért bele a magyar történeti panteonba, így Széchenyi István sem. Azt is megfigyelhetjük, hogy kettejük szembeállítása sablonossá vált. A középiskolai tankönyvek, vagy egyes történeti munkák olyan különbségeket tesznek a két ember között, amelyeken csak mosolyogni lehet. Kossuthról azt írják, hogy a szív embere, Széchenyit pedig az ész embereként állítják be. Vagyis a forradalmi hevületet helyezik szembe a racionális gondolkodással. Holott az írásaikból kiderül, mindkettőjüknél a racionális érvek dominálnak az érzelmek helyett. Gyakran olvashatjuk azt is, hogy Széchenyi a reformer, aki békés átmenetben gondolkodik, kerüli a társadalmi és gazdasági feszültségeket, míg Kossuth a forradalmár, aki gyors változásokon keresztül akarja megvalósítani a polgárosodást. Ez ugyanúgy nem igaz, mint az előbbi szembeállítás. Hiszen Kossuth a reformkorban, vagyis 1848-ig ugyanolyan reformpolitikus volt, mint Széchenyi, és mind a ketten egyetértettek abban, hogy Magyarország hosszú távú jövője csak a Habsburg-birodalmon belül képzelhető el. Igaz, Kossuth 1849 tavaszán eljutott a függetlenségig, és a debreceni református nagytemplomban kimondták a Habsburgház trónfosztását. Erre azonban már a kényszerűség vitte rá, hiszen Ferenc József az olmützi alkotmány kiadásával semmissé tette a reformokat hozó áprilisi törvényeket. Amikor a Széchenyivel vitázó Kossuthot függetlenségi forradalmárként emlegetik, valójában ezt az időszakot vetítik vissza a reformkorra, ami téves következtetésekre vezet. Hírlappal igyekszik visszatartani a szamár magyart egy ellenzéki szellemű festményen. kenységével, és ezentúl nem lehet más feladatom, mint a két Lajos - vagyis Batthyány és Kossuth segítése. Közben, március 17-én az országgyűlés küldöttségének Bécsben sikerült az uralkodóval elfogadtatnia javaslatait, és Batthyány Lajost kinevezték miniszterelnöknek. Amikor Széchenyi látta, hogy Kossuth programja törvényes úton végrehajtható, az addig bírált politikus mellé állt. Ez nem jelenti azt, hogy később nem vitatkoztak, ugyanakkor képesek voltak együttműködni. S ugyanaz a Kossuth, akit korábban Széchenyi lebeszélt arról, hogy belépjen a nemzeti kaszinóba, később a legnagyobb magyarnak nevezte Széchenyit. - Aztán bekövetkezett az, amitől Széchenyi tartott, vagyis Magyarország szembekerült Bécscsel... - Széchenyi elméje 1848 szeptember elejére elborult, miután az bécsi udvar hozzálátott az áprilisi törvények felülvizsgálásához, és látható volt, hogy a Habsburgokkal való összeütközés elkerülhetetlen. Ennek a gondolatába őrült bele Széchenyi, akit a döblingi elmegyógyintézetbe vittek, s aztán itt is halt meg. Bár az 1850-es évek közepére javult az elmeállapota, és rengeteg politikai röpiratot írt. De ezekben már nem Kossuthtal szállt vitába, hanem a bécsi abszolutizmust birálta kemény szavakkal. Kossuth sem foglalkozott különösebben Széchenyivel az emigrációban, hanem a visszatérésre, a szabadságharc újrakezdésére készült. - Az elmúlt százötven év sokszínű politikai rendszereiben hogyan tudott mindvégig életben maradni Kossuth kultusza ? - 1849 után Kossuth a nemzet élő lelkiismerete volt, aki inkább önkéntes száműzetésbe vonult Torinóba, minthogy Ferenc József alattvalója legyen. Az utókor kis túlzással Kossuthtal azonosította az egész 19. századi magyar történelmet. Az általa megtestesített nemzeti érdekegyesítő politikára számos alkalommal tudtak hivatkozni az ország vezetői: az első és második világháború idején, Trianon és a párizsi békedekrétum revíziója kapcsán. Kossuth tehát jó eszköz volt a mindenkori hatalom számára. Kultuszának voltak abszurditásai is. 1949-50ben Rákosi felfedezte benne saját politikai előképét, és a magyar munkásmozgalom gyökereit is Kossuthra vezette vissza. Kossuth lett a jelképe a függetlenségnek, a szabadságnak. S mellette elhallgattak olyan jelentős politikusokat, mint Batthyányi Lajos és Szemere Bertalan, az első és a második magyar miniszterelnök, Teleki László, Andrássy Gyula vagy Wekerle Sándor. S gyanítom, Széchenyi is az ő sorsukra jutott volna, ha nem emlékeztetne rá folyton például a Lánchíd, vagy a Magyar Tüdományos Akadémia. Bár a két világháború között, az országépítés programja kapcsán ismét előtérbe került Széchenyi, akinek műveit ekkor kezdték kiadni, az 1940-es évek végén azonban visszatértünk a Kossuth-kultuszhoz. S ez az 1980-as évek végéig így is maradt. - Most azonban olyan vélemények is elhangzanak, hogy Kossuthot ki kellene törölni a magyar történelemből... - Én is azt érzem, hogy tudatos „kultusztalanítási" kísérlet indult el az elmúlt tíz évben, és most nem csak a jelenlegi kormányról beszélek. Nem tartom azonban helyesnek, ha Kossuthot most beledöngöljük a földbe, és helyette valaki mást emelünk a helyébe. Inkább szélesíteni kellene a politikai palettát, hogy abba beleférjen például Deák Ferenc, Wesselényi Miklós, Klauzál Gábor, vagy Eötvös József is. A nemzet számára szükséges kultuszokat és mítoszokat pedig a maguk helyén kell kezelni, és nem szabad velük helyettesíteni a történelmet. -A Hídember című film forgatókönyvében a legnagyobb magyar halálának körülményei homályban maradnak, holott a történészek elég nagy bizonyossággal megállapították, Széchenyi főbe lőtte magát. A címszerepet játszó Eperjes Károly vallási meggyőződése miatt kérte, hogy a főhős ne legyen öngyilkos. Mi a véleménye erről? - Röviden az, hogy egy színész ne kezdjen történelmet írni, nem ez a dolga. Én sem játszom a színpadon Lear királyt. Veszélyesnek tartom, ha hozzá nem értő emberek mondanak ki történelmi igazságokat. A Széchenyiről szóló film elkészítésével egyébként egyetértek. Csak az az elkeserítő, hogy ha Magyarországon ilyen film készül, az emberek politikai alapon egymásnak esnek. HEGEDŰS SZABOLCS Kossuth gyors társadalmi átalakulást sürgetett Széchenyi a gazdaság modernizálását szorgalmazta sadalmat kívánta szinte egyik napról a másikra átalakítani, a jobbágyot törvénnyel szabad emberré tenni, aki saját birtokán gazdálkodhat. Úgy vélte, hogy a társadalom új alapokra helyezése hosszú távon ki fogja kényszeríteni a gazdasági változásokat. Egy oldalra kerültek - Hogyan befolyásolta Kossuth és Széchenyi kapcsolatát a forradalom kirobbanása ? - 1848-ban Kossuth és Széchenyi egy oldalra került, hiszen mindketten a Batthyány-kormány tagjai lettek. Széchenyi írásaiból azonban kiderül, hogy félt a Kossuth által képviselt radikálisabb hangtól. Úgy érezte, Kossuth programja előbb-utóbb konfliktust fog előidézni Ausztriával. Széchenyi ugyanis csak törvényes úton, az országgyűlés döntései révén tudta elképzelni a reformok végrehajtását. Ezért aztán megrettent, amikor Párizsból megérkezett a Széchenyi Bécs felé húzza, Kossuth a Pesti hír, hogy az uralkodó Lajos Fülöpöt elűzték, és köztársaságot kiáltottak ki. Azt írta, itt lenne az ideje, hogy kövessük a francia példát, és zavarjuk el a mi Lajosunkat, vagyis Kossuthot. Mert ha továbbra is ő szabja meg az országgyűlés hangulatát, szinte elkerülhetetlen, hogy nálunk is forradalom törjön ki, aminek szerinte beláthatatlan következményei lennének. Pár nappal később azonban már azt írta: Kossuth többet nyert az országnak egy nap alatt, mint én életem egész eddigi tevé-