Délmagyarország, 2002. február (92. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-27 / 49. szám

7 "AKTUÁLIS- CSÖTÖRTÖK, 2002. FEBRUÁR 28. Erősebb a tiszai védtöltés Csongrádnál Idén folytatják a rézsűrendezést A Csongrád melletti gát bizonyult az egyik leggyengébb szakasznak a két évvel ezelőtti árvíz idején. Éppen ezért az árhullám levonulását követően Csongrádnál megkezdődött a tiszai védtöltés helyreállítása. Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Ativizig) területi szakaszmérnökségének vezetőjétől, Hajdú Dezsőtől megtudtuk: a töltés állékonyságát javító szivárgórendszer megépült, és elkészült a város felőli gát mentett oldali rézsűrendezése is. Idén mintegy százmillió forintot költ a vízügyi kormányzat a csongrádi védtöltésre. Ez az összeg a közműkiváltásokra, valamint a vízoldali rézsű felújításának első ütemére lesz elegendő. A további felújításhoz szükséges vizsgálatok már elkészültek, az adatok értékelését végzik. A rekonstrukció első ütemében a vízoldali téglaburkolatú töltésrézsűt a bökényi körgát felől kezdik átépíteni, s a Körös-toroki feljáró alatt mintegy 400 méterrel fejezik be. Mivel a rekonstrukciót csak árvízmentes időszakban tudják végezni, a szakaszmérnökség vezetője idén tavasszal és nyáron is kéri az üdülőterületi ingatlantulajdonosok és vendégek megértését, türelmét. A védtöltés a két évvel ezelőtti állapotához képest sokkal erősebb, vagyis a város minden eddiginél nagyobb eséllyel nézhet szembe egy újabb, esetleg a vízállási re- • kordértéket megközelítő árvízzel - véli Hajdú Dezső. A védtöltés helyreállításakor és erősítésekor elbontott lépcsős feljárókat az Ativizig továbbra sem kívánja újjáépíteni. A jelenlegi, járólapos feljárókkal egyre inkább megbarátkozik a lakosság. Ha a töltés egy szakaszán a város megépíti a tervezett sétányt, a beruházáshoz a vízügy néhány lépcsős feljáró kialakításával is hozzájárul. Egyelőre viszont - a gépek munkájának zavartalansága miatt - ragaszkodnak a jelenlegi feljárókhoz. Egyébként a feljárók járólapjainál sokkal több problémát okoznak a kutyasétáltatók, akik négylábúikat általában póráz és szájkosár nélkül viszik fel a gátra, s az ebek gyakran rémisztgetik a gyalogosokat és a kerékpárosokat. A védtöltés tetején továbbra is csak gyalogosan vagy kerékpárral lehet közlekedni, a balesetveszélyes helyzeteket teremtő motorosokat a vízügy továbbra sem látja szívesen a Csongrád melletti gátszakaszon. M. SZ. J. Hajdú Dezső a térképen mutatja: a város melletti gátszakaszt megerősítették. A szerző felvétele Kanadai kereskedelmi nap Szegeden Kanadai cégek komoly érdeklődést tanúsítanak Csongrád megye iránt - derült ki tegnap, Szegeden azon a kereskedelmi napon, amelyre a kanadai nagykövetség várta az érdeklődőket. Larry Duffield, a nagykövetség kereskedelmi tanácsosa és Bob Fournier szakértő először 43 kanadai céget mutatott be katalógusokon, termékeken, árumintákon keresztül az ITD-H regionális képviselete, valamint a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett találkozón, a kamara konferenciatermében. Délután pedig a megyeházán kerekasztal-beszélgetésen látták vendégül a potenciális partnereket, közel harminc megyei cég, elsősorban kis- és középvállalkozások képviselőit. - A Kanadai Nagykövetség segítségét, közreműködését ajánlotta fel, valamint konkrét befektetési lehetőségekkel kapcsolatban is tanácsokat adott - mondta Pitó Enikő, az ITD-H Csongrád megyei regionális képviseletének igazgatója. Hozzátette: a kanadai nagykövetség által képviselt cégek között építő- és bútoripari, csomagolás- és biztonságtechnikai, informatikai és telekommunikációs, környezetvédelmi, mezőgazdasági és fogyasztási cikkekkel foglalkozó vállalkozók találhatók, de Csongrád megyei jelenlét iránt nyelviskolák is érdeklődnek. F. K. Juhászból lett gulyás Változik a világ. Néha előre, máskor meg vissza. Hogy Csikóspuszta romlása mikor kezdődött, talán senki nem tudná megmondani. Amikor a hajdani aradalom világra szülte, akkor úgy látszott, a kastély körüli házak a major gyarapodását jelentik. Ne szépítsük a dolgot, keserves gyarapodás volt az, a már akkor idejétmúlt feudalizmus szülte. Az ötvenes évektől inkább rögtől kergetés kezdte uralmát, de sokan dacoltak vele. Annak is el kellett múlnia. Most, hogy új lendület virradt ránk, agonizálni kezdett a puszta. Herzsdn jános azt mondja, évekkel ezelőtt hat házat is megvett valaki. Kihalt öregek háza volt mindegyik, az örökösök már máshol élnek. Mindenki azt hitte, itt akar letelepedni a vevő, és új lakók is jönnek majd. Gaztenger jött, a nemtörődömség uralja ezt a vidéket. - Kopik a major - ezt mondja Perneki István is. - Legföljebb ha huszonhatan élünk itt. Hogy miből? Mi például az állatokból. Húsz marhánk van, tíz tehén és a szaporulata. Itt a természetvédelmi terület, gyöp meg bőven akad. Valamikor a tejbegyűjtő is én voltam. Saját csarnok, hűtővel, ma is megvan. Sajnos, nem éri meg egyik tejüzemnek se, hogy bejöjjön a tejért. Egy darabig kocsival hordtam be Palotára, de két lovat agyonvert a hajsza. Élelmes ember akár sajtüzemet is teremtene. De hármuknak van csak marhája, erre nem lehet alapozni semmit. Hizlalásra tartják csak mindet. Itt a gyöp, legeltetnek. Megélhetési roncshalmaz közepén a Perneki család Csikóspusztán. - Ki a pásztor? - kérdez vissza Perneki István. - Magad, uram: csak én. Húsz évig háztáji juhász voltam, de megharagudtam, átváltottam marhára. Mert nem kellett a birka húsa senkinek. A teje se. A birkatúró se. Egyik traktor a másikat cibálja a sáros udvaron. Könnyű észrevenni, a hajdani termelőszövetkezet nullára leírt gépei voltak valaha, de még mindig bütykölik őket. Kinek is lenne itt pénze újat venni? A kicsi majorban tizen-valahány ház lakatlan. Amikor legutóbb itt jártunk, még bolt is volt, de már nincsen. - Az egyik lakó elvállalta, hogy a kenyeret és a kólát árulja, más mindenért be kell mennünk Királyhegyesre. Busszal, biciklivel, vagy kinek mije van - magyaráz Perneki István. Két formás póniló fordul ki az Fotó: Gyenes Kálmán udvarból. Meg kell jártatni őket, hogy meg ne macskásodjon a lábuk. Három gyerek van a kicsike kocsin, a Pista, a Jóska, meg a Jani. Az uraság gyerekeinek luxusból volt valamikor. Most inkább arra való, hogy a gyerekember hozzászokjon. A csikót is odakötötték hajdanán az anyjához, a rúd mellé, hogy igazi lónak érezhesse magát. HORVÁTH DEZSŐ Két nap a felvételi határidőig Még két napig gondolkodhatnak az egyetemekre, főiskolákra pályázó diákok, hogy melyik felsőoktatási intézményt jelölik be a jelentkezési lapokon, a március 1. után feladott jelentkezések érvénytelenek. Az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda (OFI) arra hívja fel a figyelmet, hogy az A jelű jelentkezési törzslapot és a B jelű intézményi jelentkezési lapokat célszerű ajánlott küldeményként feladni. Az előbbit a hozzátartozó borítékban az OFI-nak kell címezni, az utóbbiakat a szükséges dokumentumok fénymásolatával a választott felsőoktatási intézményekbe kell elküldeni. A felvéteb iroda azt javasolja, hogy ha van mobiltelefonja a jelentkezőnek, akkor az A lapon tüntesse fel a számát, valamint az e-mail címét is az esetleges problémák gyors megoldása érdekében. Az idei évben összesen 58 ezer 500 diákot várnak a felsőoktatási intézmények államilag finanszírozott képzésre, 3500-zal többet, mint tavaly. Ebből nappali tagozaton 46 ezren, esti és levelező tagozaton nyolcezren, felsőfokú szakképzésben 4500-an tanulhatnak majd. Tavaly 149 ezren jelentkeztek egyetemekre, főiskolákra, és idén is hasonló érdeklődésre számítanak. H. SZ. Szekfű-pékség a szegedi Temesvári körúton Kenyérreceptek szálltak apáról fiúra Apáról gyerekekre szállt a pckmesterség az újszegedi Szekfű családban. A fiúk egész életükben hűségesek maradtak a sütőiparhoz. Szekfű István a közelmúltban hunyt el; fivére, Sándor emlékezett a régi időkre. „Öt-hatéves korunkban már minden éjjel dagasztottuk a tésztát, etettük a kifligépet. Amikor nagyobbak lettünk, s kisült a péksütemény, puttonyba pakoltuk a friss kiflit, és széthordtuk a környékbeli boltokba. Miután ezzel végeztünk, indultunk az iskolába. Délután fölvittük a pincéből a szenet, fát vágtunk, mindent előkészítettünk a következő sütéshez. Édesapánk éjjel két-három óra körül gyújtotta be a kemencét." A hetvennyolcadik esztendős Szekfű Sándor így mesélt arról az időről, amikor ő és három évvel fiatalabb öccse, István, tanulgatták a kenyérsütés tudományát. Édesapjuk, Szekfű András, 1922-ben települt át Kiskunmajsáról Szegedre, s a Temesvári körút 14. szám alatt két évvel később nyitotta meg pékműhelyét. Apa és fiai szinte kezdettől együtt sütötték a kenyeret, kiflit. Az este megkovászolt kenyértésztát kézzel dagasztották, s egy-kétkilós darabokra fölgömbölyítve vetették a 300 fokra hevített púposkemencébe. Egy éjszaka hat-hét mázsa kenyér, s egy-kétezer péksütemény készült a Szekfű-pékségben. A háború végén mindannyian hadifogságba estek: apjuk két évet, Szekfű Sándor másfél esztendőt, István hat hónapot töltött a táborokban. Az idősebb testvér 1945-ben, a jobb kereset reményében beállt a sütőiparba, ahol harmincnyolc éven át szolgált üzemvezetőként. Emellett tanította is a pékmesterség fogásait a sütőipari szakmunkástanulóknak. A családi pékséget 1950-ben államosították, s Szekfű Andrást három évre Recskre internálták. Felesége eladóként dolgozhatott tovább a műhely mellett működő kis boltban. Az 1956-os események idején sem álltak le a sütőipar kemencéi - Sándort emiatt még falhoz is állították, s agyonlövetéssel fenyegették. „Mi nem tettünk eleget a sztrájkfölhívásnak. Úgy gondoltuk, az embereknek enni kell." István is részt vett -az ötvenhatos eseményekben, ezért a rendszerváltozás után emlékéremmel tüntették ki. Ő kis kitérő után, 1958-ban került a sütőiparhoz. „Kenyeres volt, jó kemencésnek tartotta minden munkatársa" - emlékezett közelmúltban elhunyt öccsére a Szekfű-pékek utolsó képviselője. Keze alól tizenöt év alatt legalább ötszáz tanuló került ki. A ma működő nagy sütödék vezetői közül többen tőle tanulták a mesterséget. Szekfű Sándor ma a Gáz utcai pékségben készült szeletelt kenyeret szereti a legjobban. Otthon alkalmanként maga is dagaszt még tésztát: fonott, foszlós kalácsát szereti a család. A kenyérsütés titkáról így beszélt: „Finom kenyeret csak szeretettel lehet sütni. Szív kell ehhez a munkához, hogy dicsérjék a péket!" NYILAS PÉTER Szekfű Sándor kegyelettel őrzi öccse, István fényképeit. Fotó: Schmidt Andrea