Délmagyarország, 2002. február (92. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-20 / 43. szám

Szerda, 2002. február 20. Lakás - Építészet 3. Modern francia építészet (3.) Egy világkiállítás szenzációi: az Eiffel-torony és a Gépcsarnok Az új anyagok, az öntöttvas, aztán a kovácsoltvas, majd az acél felhasználása kevesebb akadállyal bontakozhatott ki a közlekedési, ipari és üzemi épületekben, így ott alkalmazták őket először. Ezeket mérnökök tervezték, míg az építészek inkább a hagyományosabb igények szolgálatában maradtak. Néhány korabeli angliai híd köztük a londoni Tower-híd és üvegezett pálmaház is jó példát mutatott az öntöttvasban rejlő lehetőségekre, és térhódítását segítette néhány színház tűzesete is, ami után megpróbálkoztak vas fedélszék konstruálásával. A chartres-l székesegyház tetőzete 1836-41 között épült. Ám ezeknél a példáknál tisztán gyakorlati és nem esztétikai szempontok miatt helyettesítették a fát vassal. Ráadásul 1855 és 1889 között minden jelentős világkiállítást Párizsban rendeztek, és ezek szintén jó alkalmat kínáltak az acél tipikus szerkezeti formáinak széles körű bemutatására. Építészeti érdekességek A francia forradalom 100 éves évfordulójára rendezett 1889. évi szimbolikus értékű Párizsi Világkiállítás két igazi építészeti érdekességgel szolgált, amelyek már a látványos szerkezettervezés jegyében születtek: a kiállítás kapujául is szolgáló toronnyal és egy hatalmas csarnokkal. A torony építése 1887 januárjában kezdődött, és Párizs ingyen adta a telket azzal a feltétellel, hogy a torony 20 év múlva a város tulajdonába jut. Vassúlyának összege 3562 tonna. A 312 m magas torony oldalai erőt és szépséget sugároznak, mégis kezdettől fogva provokált: az ipari technológia sugallta új szépségfelfogást fejezte ki, és ez sok francia ellenállását váltotta ki. Nehezen fogadták el, hogy a technikai megújuláshoz kapcsolódó haladás gondolatát ilyen alkotás képviselte. Pedig a torony a kor csúcsteljesítménye volt, és a Szajna-parti Marsmezőn elterülő kiállítási területet már messziről jelezve, funkcióját is tökéletesen betöltötte. Tervezője Gustave Eiffel felismerte, hogy a nagy távolságok áthidalásához az akkori technika fejlettségének megfelelően a hengerelt, illetve folytacélelemekből alakított szegecselt, térbeli rácsos tartószerkezetek a legelőnyösebbek. Formája és technológiája modell értékű, alakja követi a lefelé növekvő igénybevételt, mint természeti előképe, a fa. Fontos szerepe van a kilátó teraszokként működő határozott vízszintes szerkezeti átkötéseknek is, amellyekkel a szélerőt vették fel. Talajnyomása csupán 4 kg/cm7- nem több, mint egy széken ülő emberé. Eiffel korában még kevés pontos számítási lehetőség volt, ezért jelentős szerepet kapott a jó statikai érzék, a mérnöki ösztön. Nem csoda, hogy az Eiffel-iroda a megvalósult alkotások (köztük a szegedi régi közúti híd) révén világhírű lett. Döbbenet és ellenérzés Minden tiltakozás ellenére, élénk nemzetközi érdeklődés mellett felépült az akkori világ legmagasabb építményének számító mű. A torony az egész városból látható, a „jó érzésű" párizsiak döbbenetét és ellenérzését váltva ki ezzel. De akkor még nem gondolta senki, hogy a XX. század is bőven tartogat ilyen meglepetéseket: helyi döbbenet, nemzetközi figyelem, a végén nagy siker. Valójában azonban csak arról volt szó, hogy a kifinomult közvéleményt készületlenül érte ez az alkotás, és a tiltakozás még mindig a vasszerkezetes építés különleges helyzetét mutatta. A két és fél év alatt megépült torony azonban lassan elfogadtatta magát, és ma már a város jelképe. Sőt városépítészeti szempontból is kitűnő helyen, a Katonai Akadémia és a Chaillot Palota közötti barokk kori várostengelyen áll. Az első igazán modern építményként meghaladta a középkori tornyok magasságát és könnyedségét. 100 méteres négyzet felett lendülnek át a kovácsoltvas ívek és a szerkezeti elemek között átjár a levegő. A pillérek között addig soha nem tapasztalt térélmény fogadta (és fogadja) a látogatót: ez a tér nem zárul önmagába, a Mars-mező tágas légtere átszövi, tér és tömeg összeölelkezik, külső és belső valójában egyetlen térvilágot alkot. A torony kitör szűkebb környezetéből, és a tetejéről olyan panorámát tár a párizsiak elé, amit a természet megtagadott ettől a pompás várostól. A Gépcsarnok acélszerkezete A világkiállítás másik szenzációja a Gépcsarnok, ami az ilyen irányú fáradozások csúcspontja volt. Acélszerkezete 115 métert ívelt át, 420 méteres hosszúságával és 45 méteres magasságával csodálatosan tágas és súlytalan benyomást kelthetett. Contamin mérnök a szerkezetet háromcsuklósra tervezte, vagyis minden erőt a csúcspontra és a két talppontra vitte. A támaszok és a gerendák már nem különültek el, a szerkezet egy lendülettel emelkedett alaptól a csúcsig. A szerkezet könnyedsége közvetlenül is érzékelhető: a háromcsuklós ívtartók rácsozása szinte lebegővé tette ezt a hatalm a s , de viszonylagos könnyűsége ellenére is igen nagy súlyú szerkezetet. Az ornamentikus díszítésnek nem maradt sok értelme és helye, csupán a főhomlokzat közepén, az óra körül, és a karzatok alsó felületén jelent meg. A Galerie des Machines megmutatta az acél új felhasználásának máig mutató lehetőségeit, de sajnos 1910-ben mégis lebontották. így ma csak korabeli fényképekről és a Musée d" Orsay-ban bemutatott modellről ismerjük. Ezeknél a mérnöki építményeknél és az újfajta épületeknél a szokatlan méretekkel is megbirkóztak, amelyekhez nem voltak előképek. De nem csak a méret és a tökély fokozódott, hanem új esztétika is született a nagy fesztávolságok alapján. Mint láthattuk, saját esztétikával bíró, új technikai építési hagyomány született a hidak, gyárak, pályaudvarok, vásár- és kiállítási csarnokok, valamint nagyáruházak építésével. E hagyomány vezérelvei a tárgyilagosság, a takarékosság, a szerkezeti tisztaság és a funkcionális szabadság. Az épület teljes létrehozását mindinkább meghatározta a technika és a nélkülözhetetlen mérnöki munka. A kiállítás e mérnöki alkotásai végleg visszaállították szerkezet és épületforma egységét, ami a gótika után veszett ki. Az Eiffeltorony és a Gépcsarnok tehát újfajta szépséget teremtett: a technikáét. Győzedelmeskedett a gépek világa, amelyet korábban a rútság szinonimájának tartottak. Ily módon lett e két alkotás a modernség szimbóluma. Demonstrálták, hogy akkorra a hagyományos esztéikai szempontokat szigorú funkciota szükségszerűségből fakadt ez a szemléletváltás, és az abban kialakult körülmények is hozzájárultak a vasszerkezetű építés európai kifejlődéséhez. A korabeli öntött- és kovácsoltvas épületek a modem építészet első lépéseit jelentik, alkotóik a modern formatervezés úttörői, és az itt elért eredményeket később az amerikai felhőkarcolóépítésben fejlesztették és kamatoztatták tovább. Az eddig bemutatott épületek korai vasszerkezetein mind megjelentek a rácsozott elemek, amelyek a szerkezetek tényleges és esztétikai értelemben vett könnyítését szolgálták. Az anyag nagy szilárdsága és kis alakváltozása tette lehetővé ezt így gazdaságos és könnyű szerkezetek készülhettek. Az acél máig megőrizte fontos szerkezeti és építészeti szerepét és ez tette lehetővé, hogy az építészeti tér teljesen új felfogása alakulhasson ki a XX. században. Mivel az építészet egyszerre művészet és tudomány, a fejlődés a XIX. században szintén e két vágányon futott egymással párhuzamosan. Ezért a következő rész az Art Nouveauról szól, ami az itt bemutatott mérnöki építészettel vállvetve igyekezett kora meghatározója lenni. Sós József Az Eiffel-torony építés közben 00 00 TBC Szeged Kft. 6728 Szeged, Cserje sor 7. (62) 460-666, (30) 969-6478 Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 6724 Szeged, Bakay N. u. 22. TeL/fax: 62/422-222. Kábelek, vezetékek és szerelési anyagok kis- és nagykereskedelme f Nyitva tartás: h.-p.: 7-16, szo.: 8-12. | Európai színvonalon, hazai árakon kínáljuk magyar transzportbetontermékeinket ...egy szilárd kapcsolat (ál ;ed, sszeli krt. 21. Telefax: 62/491-011. Nyitva: h.-p.: 8-17, szo.: 8-13-ig edi abutorok :zők Tolóajtós Iróbszekrények Fürdőszobai bútorok irodabútorok Raktári rendszerek Árnyékolástechnika