Délmagyarország, 2002. február (92. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-16 / 40. szám

SZOMBAT, 2002. FEBRUÁR 16. "NAPOS OLDAL" II. Nézzük a tévét A jelenség egyáltalán nem új, azt is mondhatjuk, hogy Pesten már hagyománya van. A tévénéző időről időre fölkapja a fejét, amikor véletlenül valamely kis magántévé adására kattint és ott váratlanul professzionálisan megcsinált műsorra bukkan. Ez azért váratlan, mert ezeken a tévécsatornákon általában csak úgy hemzsegnek az amatőr dolgok és emberek. Nos, ilyenkor többnyire az van a háttérben, hogy a közszolgálati tévéktől kimgdosott. kiutált, kiszorított újságírók némi kétségbeesett és fejvesztett kapkodás, keresgélés után mégis lábra állnak és találnak maguknak egy helyet, ahol dolgozhatnak. Azt csinálhatják, amihez értenek. Ahogyan a pesti tévések, többen, műsoridőt bérelnek például a magyar ATV-től, nagyjából ugyanígy tesznek a szegedi volt körzeti tévések: legújabban a tavaly kiakolbólított törzsgárda tagjai fogtak össze és béreltek heti egy órát a Telin tévétől. Az emlékezetes, javarészt Szegeden kulminálódott tiltakozási bullám (amelyben nemcsak a kifizetetlenül maradt járandóságaikért, hanem a regionális televíziózás és a közszolgálatiság megmaradásáért emeltek szót) kisodort a királyi tévé szegedi végvárából számos gyakorlott újságírót, akik két hete Nézőpont címmel közéleti magazint gyártanak bérelt technikával és ezt pénteken esténként (7-től 8 óráig) bérelt műsoridőben a Telin tévé csatornáján sugározzák (felvételről a makói és a csongrádi tévén is megy, az ismétlés a Telinen vasárnap délelőtt 10-től látható). Valódi kérdések - egyenes válaszok. íg}' fogalmazták meg egyetlen mondatban a program tartalmát. Az első, febmár eleji adásban egy helyi, a szegedi önkormányzat működéséről készült közvélemény-kutatás eredményeivel foglalkoztak - miután a szegedi polgármester, nyilván más elfoglaltsága miatt, nem fáradt be a stúdióba, kissé féloldalasra sikerült a dolog. Két politológus folytatott érdekes beszélgetést a „Ki a polgár?" témában, majd két volt szegedi polgármester, Lippai Pál és Szalay István vendégeskedett a Nézőpontban. A második, a múlt héten adott műsorban a Szegedi Ruhagyár sorsa volt terítéken, kényszerűen megint hiányzott a nyilatkozók közül, mert nem ért rá, a város képviselője és a felszámoló. .. Ráért viszont és el is fáradt a Télin stúdiójába a szeged-csanádi megyés püspök, aki rokonszenves nyíltsággal foglalt állást a „politizál az egyház, vagy nem politizál" tárgykörben. Azt mondta, ha a szónak azt az értelmét tekintjük, hogy hatalomra törés akkor nem politizál; ha azt, hogy a politikának mit kell tennie az általános emberi jogok érvényesülése terén - akkor az egyház politizál. Kötelessége felvilágosítani a híveket az egyház szociális tanításáról - mondta Gyulay Endre a legutóbbi körlevele témájáról, és belső meggyőződésre épülő nyugalmából még az sem zökkentette ki, hogy a tévések egy Sándorfalván készült riporttal szembesítették, amelyben hívei helytelenítették, hogy politikai természetű szövegek hangozzanak el a templomban. Végül az éppen Szegeden kampányoló exrendőrtiszt, Doszpot Péter ült be a stúdióba, a személyiségéről beszédes könnyedséggel és komolysággal válaszolgatott Kozó Attila kérdéseire. A műsort készítők szakmai felkészültsége „átjött": rendesen meg volt szerkesztve, a lehetőségek határáig műfaji változatosságra törekedett, azokról a témáról beszélt, amelyek mostanában ezen a vidéken sokakat érdekelnek. Baricz Árpád, Csala Gabriella, Hell István, Klucsik Edit, Kozó Attila, Madarász Gábor, Szincsok György, Vojnár Éva dolgozik a heti Nézőpontban. Egykori MTV-sek. SULYOK ERZSÉBET Könyvtoplista A Humanitas Bt. könyvesboltjának (Szeged, Fekete sas u. 22.) heti sikerlistája 1. Tolkien: A Gyűrűk Ura (Európa) 2. Márai Sándor: Füveskönyv (Helikon) 3. Dr. Kende Péter: A Viktor (Kende Art) 4. Müller Péter: Jóskönyv (Magyar Könyvklub) 5. Szabó M.: Katalin utca (Európa] 6. Joanne Harris: Csokoládé (Ulpius-ház) 7. Vujity Tvrtko: Újabb pokoli történetek (Alexandra) 8. Bayer Zsolt: Hol a pofátlanság határa (Kairosz) 9. Szutyejev: Vidám mesék (Móra) 10. Dr. Doreen Virtue: Angyalokkal gyógyítás (Mandala-Véda) Európa-fesztiválra készülnek a deszkiek Rekordkísérlet kólótánccal IA deszki Bánát Néptáncegyüttes minden bizonnyal hazai pályán is hatalmas sikert arat majd. Deszk legyőzte Stuttgartot. De legyőzte Bázelt és Stockholmot is. Am senki ne higgye, hogy deszki vitézek talpig fegyverben vonultak fel a fent említett nagyvárosok alá, hogy véres csatában bizonygassák erejüket. A harc nagyon is békés volt és Párizs városában zajlott, ahol tavaly nyáron rendezték meg a VI. szerb folklór Európa-fesztivált. Ezen az anyaország, vagyis Jugoszlávia határain kívül élő szerbek néptánccsoportjai - közöttük a deszki Bánát Néptáncegyüttes mérték össze tudásukat. Régiónk képviselői nem először mutathatták be műsorukat ilyen rangos eseményen, hiszen 1999-ben Belgrádban, 2000-ben Linzben is dobogós helyezést értek el a szerbek Európa-fesztiválján, míg a francia fővárosban a 33 tánccsoport közül a negyedik helyen végeztek a Csongrád megyei település táncosai. Am ennél is nagyobb siker született, amikor azt kellett eldönteni, hol legyen a következő, a VII. fesztivál. Ekkor lépett sorompók közé Stuttgart, Bázel és Stockholm, akikkel szemben a 3200 lakosú Deszk küldöttsége benyújtotta rendezési igényét. — Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a kemény lobbizás után végül is Deszk került ki győztesen a szavazásból - emlékezett a minap a tavaly Párizsban történtekre Simicz József. Deszk polgármesterét, valamit Rusz Borivojt, a Bánát Szerb Kulturális Egyesület elnökét, a Szerb Országos Önkormányzat alelnökét arról faggattam: még most, az előkészületek kellős közepén is, látva a temérdek tennivalót, éreznek-e akkora erőt településükben, hogy magas színvonalon megrendezzenek egy ekkora, várhatóan több ezres vendégsereg fogadásával együtt járó fesztivált? - Önbizalom nélkül bele se vágtunk volna - válaszolt azonnal Simicz József és Rusz Borivoj, teljes egyetértésben. - Már Párizsban azt mondtam kortesbeszédemben: uraim, ez a fesztivál szép volt, jó volt, de mi még szebbet és jobbat fogunk rendezni a mi falunkban. És ezt komolyan is gondoltam. Az eddigi fesztiválok - amelyeket mindig a pünkösdi ünnep idején rendeztek, s egyébként az idén sem lesz másként - egynaposak voltak. Deszk község képviselőtestülete és a Bánát Szerb Kulturális Egyesület vezetése viszont úgy döntött: mi kétnapos fesztiválon látjuk vendégül a világ miden tájáról hozzánk sereglő szerb táncosokat - fogalmazott Simicz József. Rusz Borivoj elmondta: az előzetes számítások szerint mintegy harminc táncegyüttes szerepeltetéséről kell gondoskodni a deszki sportcsarnokban. Mivel egy csoportban közel ötven táncos kap helyet, csak a fellépők száma megközelítheti a másfél ezer főt. Jugoszlávia közelsége miatt a szomszédos országból is sok vendégre számítanak, valamint a táncosokat kísérők és a Csongrád megyei érdeklődők száma sem lesz csekély. Tehát nagyon könnyen előfordulhat, hogy a menettánc idején, vagyis május 18-án, szombaton több vendég lesz Deszken, mint ahányan a faluban élnek. - Az előkészületek közepette azt látom, hogy községünk minden polgára szívügyének tekinti ezt a rendezvényt. Emellett kiváló segítőkre is számíthatunk. A Tisza Volán Rt. utazási irodája, az Alföld Tours, amely az 1998-as szegedi kajak-kenu világbajnokság idején már egy világeseményen bizonyított, például a szállásokról gondoskodik, Szeged szállodáit, moteljeit, kollégiumait kínálva a DélMagyarországra érkezőknek. De már gyűjtjük a bográcsokat is, ugyanis május 18-án este, amikor a falu központját lezárjuk, több mint ötezer fő vacsorájához kell megfőznünk a gulyást - számolt be a készülődés részleteiről Simicz József. Majd hozzátette: nem feledkeznek meg a táncfesztivált színesítő kísérő programokról sem. Kaput nyit a népművészeti vásár, ahonnan a bóvlit száműzik, s minden bizonnyal sokan lesznek kíváncsiak a veterán autók találkozójára is. - Egy ilyen Európa-fesztivál természetes nem olcsó mulatság. Számításaink szerint több mint 6 milbót kell áldoznunk a siker érdekében, ám minden remény megvan arra, hogy önkormányzatunk pénzforrásait pályázati és szponzori forintokkal tudjuk majd kiegészíteni - mondta el Deszk polgármestere. Aki beszélgetésünk végén azt is elárulta: a rekordok könyvébe kívánkozó világcsúcsra is készülnek a Maros-parti településen. - Ezernél is jóval több táncos szólítunk majd egyetlen hatalmas kólótáncba, s ilyen produkciót eddig még a világon sehol nem nézhetett meg közönség. Csupán egy gondunk van - falunkban kevés azok száma, akik több nyelvet beszélve, tolmácsként segédkezhetnének a tánccsoportok mellett. Ezért azt kérném a megyénkben élőktől: aki kedvet érez ilyen munkához, s járatos a szerb, az angol vagy a német nyelvben, keresse Deszken a fesztivál szervezőit. Nagyon szívesen biztosítunk számukra hasznos elfoglaltságot a május 18-19-i rendezvényen. BÁTYI ZOLTÁN PODMANICZKY SZILÁRD Vénusz a Rózsadombon A tévét a hálószobában találtam, és közvetlenül mellette egy polcon a rádiót. Benyomtam a kapcsológombot a tévén, többször is, de semmi. A rádió is hallgatott. Persze, ha ez a világ itt áll, akkor áram sincs; de azért megnéztem a dugókat: a falban. Az első gondoltam mindjárt az volt, hogy áramot kell csinálnom. De hogyan? Figyeltem volna jobban az órákon! Leültem egy székre, magam alá húztam a lábam és vártam, hátha valami eszembe jut. Előbb csak annyi, hogy ha itt valóban áll az idő, akkor a falaknak nem szabadna állniuk, mindennek össze kellene roppannia vagy eltűnnie, de olyan erővel, hogy engem is magával vigyen. De nem értek hozzá, sajnos nem! Akkor a napot se láthatnám, morogtam tovább. Valami hibádzik ebben, és azt kell megtalálnom. Az érintésből kell kiindulnom, azt hiszem. De mi az, amit én átadok? Mi az, ami belőlem átkúszva elindítja az egészet? Lehet, hogy csak azért nincs áram, mert a folyók is leálltak, meg a reaktorok, meg a szélgépek. Szóval áramot valahogy mégis lehetne csinálni. De mivel? Már föl-alá járkáltam a szobában, hogy visszaemlékezzek, láttam-e valahol ilyen áramfejlesztőt, mikor kiléptem a nyitott erkélyajtón. A nap lágyan sütött, mintha változott volna az elmúlt percekben) ?), de amikor a korlátnak támaszkodva a tér felé hajoltam, a szemembe villant valami. Azonnal elvakított, hasító fájdalom indult a szememből a tarkóm felé. Hátraléptem és az előbbi helyre néztem. Ott ült az öreg. Ott, ahová támasztottam. De mi csillog rajta? Lassan újra a korlát felé hajoltam, s mielőtt elvakított volna, visszahőköltem. Az öregen sziporkázik valami. Óra nem volt rajta, se fémgomb, nem emlékszem. De nagyon jól elszórakoztatnak ezek az élő hullák! Visszamentem a térre, hogy megnézzem az öreget. Ölében a tenyere szétnyílt, a bot kicsúszott belőle. A tenyere mélyén ott csillogott egy ezüstös érme. Közelebb hajoltam. Koronás fej és hosszú hajkorona domborképe rajta. Nyúltam, hogy kiemelem, de nem játszottam el újra az érintést, ki tudja, a második fokozatban mi lesz az öreggel. De nem is ez aggasztott, inkább az, hogy az érme eddig nem volt a kezében. Azonnal a férfire gondoltam, akivel a léghajón a barlangig jöttem. Elég volt egy gondolat: fölemeltem a fejem, s a kirakatban megláttam; ott állt a hátam mögött. Megfordultam, hidegen és kifejezéstelenül bámult. Hátán a zsák fele akkora rakománnyal teb. „Gyere", mondta egészen barátságosan. „Hová?", kérdeztem zavartan, bár biztos voltam benne, hogy a válasz a visszamaszk lesz, de abban is bíztam, jobb belátásra tért, mondjuk, ugyan mitől, viszont nem dühöng, hogy leléptem. „A maszkhoz nem megyek." Nem válaszolt. Levette a hátizsákját és ráült. „Akkor hová?" „Magával nem próbálkozom többet. Nem bízom." „És miben bízol itt?", mondta, és mint egy hadvezér, az égre tárta a karját. „A visszamaszk az egyetlen, amivel vissza lehet jutni?" „Nem tudok másról." „És?" „És?" „És akkor lehet másképp is, nem?" „Nem tudom." „De a visszamaszkot honnan tudja? És miért pont az én arcom kell hozzá, hogy belenyomjam abba az izzó keretbe? Gondolja, hogy elment az eszem?.Megfoghat, lekötözhet/belenyomhatja a fejem, de én oda magamtól nern megyek." „Nem akarók érőjzakos lenni, soha nem voltam az." „És?" " > * „És?" • „Akkor most arra akar kérni, hogy menjek oda magamtól, és nyomjam bele á fejem?" „Vagy itt maradunk mind a ketten, vagy legalább egyikünk visszajut." „Ilyenek a tévében szoktak lenni. Vagy senki vagy maga! Gondolja, ez nekem választási lehetőség?" „Nem gondolom, csak mondom." „Maga ki akar engem dumálni." Erre azonnal nem válaszolt. Dühös lettem. Az öregre is, hogy itt ül mellettem tétlenül, meg erre az egészre. Hogy fogok innen kikeveredni? „Mondja - jutott eszembe a fenti tévé tud maga áramot csinálni? „Mit? Hogyhogy áramot?" „Ott fönt - mutattam a lakásra - van egy tévé, meg, gondolom, máshol is, és ha tudnánk áramot csinálni, leadhatnánk valami jeleket, vagy foghatnánk, hogy tudjuk, mi van." „Nem rossz", mondta a férfi. „Magának nem jutott ez soha eszébe?" „Nem. Nem, mert valahogy az az érzésem, szóval, nem véletlenül nem jutott eszembe, szerintem ez a világ jól le van határolva, nincsenek benne kimenetek és bementek." „Téved - mutattam az öregre itt ez a hapsi mesélte el, hogy hogy állítja le a fekete lyuk az időt." „Úristen!", nyöszörögte a férfi, és tenyerébe temette az arcát. (Folyt, köv.)