Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-05 / 4. szám

SZOMBAT, 2002. JANUÁR 5. •AKTUÁLIS" 5 Hulladékarányosan számolt szemétdíj Folytatás az 1. oldalról. A szemétdíj húsz százalékkal nőtt az idén. A kedvezmények nélküli, lakossági hulladékszállítási díj ta­valy bruttó 762 volt, ez az összeg januártól 918 forintra emelkedett. A nyugdíjasok decemberig 381 fo­rintot fizettek. Az új rendelet szerint a családi házban egyedül, vagy másodma­gukkal élők az ürítési díj felének megfelelő kedvezményre jogosul­tak. A családi házas körzetekben heti 110 liter hulladék szállítási, kezelési és ártalmatlanítási díját kell megfizetni. Társasházban, a la­kók számától függően, 240, 770 vagy 1100 literes hulladékgyűjtő edények ürítését fizetik - a gyako­riság a házban keletkező szemét mennyiségétől függ. A környezet­gazdálkodási kht. idén is tíz száza­lék kedvezményt ad azoknak, akik egy összegben befizetik az éves hulladékszállítási díjat. A kedvez­ményezettek ajándéksorsoláson vesznek részt, s visszanyerhetik az éves szemétdíjat is. NY. P Egy év haladék a HACCP-nek A „Széchenyitől" is lehet pénzt kérni Rendeletmódosításnak köszön­hetően egy év haladékot kaptak a vendéglátósok és a közétkezte­tésben érdekelt vállalkozások: csak 2002. december 31-ét köve­tően kérheti számon tőlük a fo­gyasztóvédelem és az ANTSZ az élelmiszerbiztonsági rendszer (HACCP) meglétét. Egy 1999 végén megszületett gaz­dasági, egészségügyi és földművelé­sügyi miniszteri együttes rendelet értelmében már 2002. január 1-jé­től megkövetelték volna a vendég­látásban és a közétkeztetésben az úgynevezett HACCP-rendszer mű­ködését. A jogszabályt azonban nemrégiben, 2001. december 22-én módosították, s a bevezetésre idén december 31 -éig haladékot adtak. A hír hallatán valószínűleg örömujjon­gásban törnek ki az érdekeltek, hi­szen a Magyar Közlönyt december­ben késve postázták, legtöbbjük­nek pedig nem is tartozik a minden­napi olvasmányok közé. A bűvös négy betű a Veszélyelem­zés Kritikus Szabályozási Pontok" elnevezést kapta a magyarban, s azt jelenti, hogy a vállalkozóknak sa­ját élelmiszer-biztonsági rendszert kell működtetniük. Az alapelvvel természetesen min­denki egyetért, hiszen a cél az, hogy a fogyasztó jól járjon, étteremben friss, meleg ételt, cukrászdában szal­monellamentes krémest kapjon. A HACCP-rendszer bevezetésével egyedül az volt a gond, hogy az ere­deti rendelet kevés időt hagyott az átállásra, ráadásul még az EU-ban sem követelik meg valamennyi tag­országban. A HACCP-hez ugyanis pénz kell, korszerű konyhai beren­dezések, no meg egy tanfolyam el­végzését igazoló dokumentum, amelyet ugyancsak nem fillérekért adnak. „A Kisosz a kezdetektől a halasz­tásért lobbizott és nem értette ezt az előrerohanást - mondta Marto­nosi István, az érdekképviselet Csongrád megyei titkára -, s végül sikerült is kiharcokii a további egy év türelmi időt. A módosított ren­delet szerint az üzleteknek a HACCP-rendszer alkalmazását csak 2002. december 31-ig kötelesek megkezdeni. Vagyis az ellenőrző fo­gyasztóvédelmi felügyelőség és az ANTSZ addig a napig nem bírságol­hat". Martonosi azért is örül a ha­ladéknak, mert immáron a Széche­nyi-terv programjaihoz is lehet pá­lyázni, s 500 ezer forint vissza nem térítendő támogatással lehet csök­kenteni az amúgy tetemes költsé­geket. A megyei titkár arra is fölhívta a figyelmet, hogy annak a vállalkozó­nak, aki eddig is korszerű eszközök­kel, kulturáltan szolgálta ki vendé­geit, nem kell kicserélnie a beren­dezéseit. Neki csak a veszélyességi, azaz kritikus pontokat kell ellenőriz­nie, s adminisztrálnia az étel elké­szítésének valamennyi fázisát. Aki azonban csak ezt követően kezd el vendéglátással, közétkeztetéssel fog­lalkozni, annak érdemes a legna­gyobb körültekintéssel berendez­nie az üzletét. EK. Anna nem tűnik el A szegediek közkedvelt ásványvize, a gyomorpanaszok ellen is hatékony Anna-víz palackozott formájában legközelebb a felújított Trsza Lajos kö­rúti fürdőben bukkan majd fel. Az eddigi palackozó cég ellen ugyanis fel­számolási eljárás indult. Az utolsó Anna-vizes palackokra 2001 nyarán helyezték a kupako­kat, a közkedvelt szegedi ásványvízzel azóta nem is találkozhattunk az üzletekben. Az elmúlt év őszén pedig már azt is tudni lehetett, nem át­meneti leállásról van szó, hanem végleg abbahagyja a termelést az An­na Ásványvíz Palackozó Kft. „Az ásványvizeiket szinte termelési áron kínáló multinacionáhs cé­gek nemcsak az Anna-vizet, hanem más híres magyarországi márka­neveket is kiszorítottak a piacról" - fogalmazta akkoriban Lengyel Jó­zsef, a Fürdővizek Szeged Kft. úgyvezető igazgatója. Annak a cégnek a vezetője értékelte így a helyzetet, amelynek tulajdonosa, a szegedi ön­kormányzat 1996-ban bérbe adta a flakonba zárás jogát a három ma­gánszemély által erre a célra létrehozott Anna Ásványvíz Palackozó Kft.-nek. A cég ellen 2001. november 13-án indult hivatalosan felszá­molás, amelyet három hitelező indított: a Fúrdpvizek Szeged Kft., a Multigran, valamint a Constar International Tet Hungaria Kft. - tájé­koztatta lapunkat Tihanyi Ernő, a felszámolással megbízott Dr. Felső Vállalkozás Szervező és Csődtanácsadó Kft. képviselője. A tartozás összege a mai gazdasági körülmények között szinte nevetségesnek szá­mít, alig közelíti meg a 8 millió forintot. A legtöbbet, 7,3 milliót azon­ban a bérbeadó, a Fürdővizek Szeged Kft. követel. Lengyel József a hite­lező szemszögéből még azt említette meg, a tartozás összege is bizo­nyítja, mennyire nehéz manapság a nagy márkákkal versenyezni a pia­con. A híres szegedi ásványvíz ugyanis a legutolsó időkben még a fla­konok és a címkék árát is nehezen tudta kitermelni. A Fürdővizek Kft. vezetője azonban hozzátette, az Anna-vizet nem kell siratni, mivel vál­tozatlanul a nagyközönség rendelkezésére áll: az Anna-kútról bárki in­gyen hazaviheti. Palackozott, szénsavas fomiájában pedig majd az új Anna-fürdőben jelenik meg, a lerobbant épület, a „gőz" felújításához ugyanis 2002 második felében már hozzákezdenek. Itt egy korszerű látványpalackozó zárja majd újra flakonokba a föld kincsét. FEKETE KLÁRA Kulturális központ lesz a Korzó vagy valami másl Választék az ötletbörzén A januári közgyűlésen valószínűleg még csak „első olvasatban" foglalkoznak a Korzóval. A jelenleg üres, használaton kí­vüli Korzó mozi sorsáról való­színűleg nem születhet még dön­tés a januári közgyűlésen. Am az előkészítő munka fölgyorsult, s az év első hónapjaiban annyi biztosan eldől: béreli-c a város to­vább, vagy a tulajdonos kincs­tárra bízza, mit kezd a Széchenyi téri patinás épület helyiségeivel. Számtalan ötlet volt eddig arról, hogyan gazdagíthatná a központi fekvésű hely a város kulturális éle­tét azután is, hogy moziként már nem funkcionál. Mint ismert, lege­lőször a Szegedi Kortárs Balett sze­retett volna itt önálló „fészekhez" jutni, s KorZó, azaz Kortárs Zóna néven működtetni egy sokfunk­ciós, a kortárs művészeti ágak pro­dukcióit bemutató kulturális köz­pontot. Utóbb az egykori szegedi színilázi ember, Iszlai Zoltán, illet­ve az általa jegyzett, közművelődé­si és színházi szakemberek, rádiós újságírók, a város kulturáhs életét szívükön viselő értelmiségiek által alapított egyesület jelentkezett, hogy befogadószínházként működtetnék a volt mozit. Információnk szerint szemet vetett a belvárosi helyre egy vállalkozó is, aki átvenné a bérletet az önkormányzattól és kulturális­szórakoztató helyként használná a Korzót. A legutóbbi városi döntés ebben a tárgyban az volt, hogy a kulturá­lis bizottság gyűjtse össze a külön­féle ötleteket, kérjen városi intézmé­nyektől is - mint a színház vagy a Bartók Béla Művelődési Központ ­elképzeléseket a lehetséges felhasz­nálásokról. Ez a folyamat most zaj­lik. A január 18-i közgyűlésre min­den valószínűség szerint elkészül egy összegezés, amely tartalmazza a színház, a balett, az Iszlai-vezet­te Szegedi Korzó Színház Egyesület, a MASZK és az eddigi működtető, a Mozgókép Kft. javaslatait. A kul­turális bizottság az ezektől a szer­vezetektől kapott ötletek, elképze­lések alapján szeremé kialakítani a közgyűlés elé terjesztendő javasla­tát. Berekné dr. Petri Ildikó, a bizott­ság elnöke egyelőre nem ismeri az összes javaslatot, és persze a bizott­ság leendő álláspontjáról sem le­het előre semmit tudni. Ám az biz­Fotó: Schmidt Andrea tos, mondta érdeklődésünkre az el­nök asszony, hogy mihamarabb el kell dönteni: a város szellemi életé­nek további gazdagítása érdekében vállalja-e az önkormányzat, hogy továbbra is bérli a Korzót és az ez­után eldöntendő módon, de kultu­rális célokra használja, avagy le­mond arról, hogy így is támogassa Szeged kulturáhs, művészeti civil szervezeteit és saját fönntartású művészeti intézményeit. A januári közgyűlés valószínűleg még csak amolyan „első olvasat­ban" foglalkozik a témával, s a kul­turáhs bizottság a képviselők javas­latait is figyelembe véve formálja to­vább határozati javaslatát a Korzó hasznosításáról. S. E. Török alkotó művei is láthatók Vásárhelyen Megidézett ősi segítő erők Különböző stílusok, különböző témák jellemzik a IV vásárhelyi kerámiaszimpózium - a Tornyai János Múzeumban megtekinthető - alkotásait. Ami közös bennülc valamilyen úton-módon mind­egyikük választ keres a ma új és még újabb kihívásaira. Világunk, persze, már túl van egy csomó „régi" kihíváson is, az em­beriség túlélte a korábbi megpró­báltatásokat, s e sikerrel kezelt prob­lémákból akár tanulhatnánk is. Legalábbis erre figyelmeztet a török Nurdan Arslan. Egyik műve: jóko­ra, göcsörtös oszlop, sok tűzvészt lá­tott, féhg elszenesedett fatörzsnek tűnik, rajta szövegtöredékeket tar­talmazó, égett szélű, pergamen vagy állatbőr hatást keltő lapokkal. Vihar­vert útmutatóoszlop. Föliratait, me­lyek figyelmeztetni akartak a múlt szörnyűségeire, későbbi korok nem vették figyelembe, és csaknem el­pusztították őket, hordozójával együtt. Mint egy semmibe vett ti­lalomfa - a semmibevétel követ­kezményeivel. A mű egyébiránt ti­pikusan globalitás-korabeli alkotás, az orkhoni feliratok éppúgy „beug­ranak" láttán, mint a qumráni te­kercsek; maguk a szövegek a XXI. századi ember jövőért aggódását fe­jezik ki. A vajdasági Nemes Fekete Edit plasztikáiban - melyek a művész él­ményanyagából, a szerbiai hábo­rúk traumájából táplálkoznak ­nem nehéz fölfedezni a háború, a mindenkori háborúk elleni tiltako­zást. A leegyszerűsített figurák (mindegyik egyforma) első pillantás­ra félig-meddig fedezékbe ásott, az égen lelhető, láthatatlan repülőgé­pekre irányított ágyúkat idéznek ­a második pillantásra azonban már A IV hódmezővásárhelyi kerámiaszimpózium alkotásai várják az érdeklődőket. Fotó: Tésik Attila föld felé hajló, apácaruhás, sebe­sülteket gondozó nőalakokat is sej­tetnek. Ennél kevesebb művészi eszközzel ennél többet mondani ­aligha lehet! Kerezsi Gyöngyi alkotásai láttán a néző fölteszi a kérdést: ment-é előrébb a technika által a vi­lág? Sőt: ment-e az ember által előrébb? Az egyik Kerezsi Gyöngyi­szobor: kerekeken guruló teknőc (teknője két oldalán tengeralattjá­ró ablakaira emlékeztető nyílások), a teknőcön elefánt (hengerekből), az elefánton pedig ugrabugráló bohóc. Az egyik indiai teremtésmítosz sze­rint a világ óriás teknősbékán álló elefánton nyugszik, nyilvánvalóan erre utal a mű, illetve arra: a legfe­lül álló lény, az ember (és világa), oly­kor, hm, nevetséges. (Vagy siral­mas? A legjobb bohócok nemcsak megnevettetik, „meg is ríkatják" a közönséget.) Ráadásul az ember az „alapok alapjait" is saját képére és hasonlatosságára formázta: a teknős és az elefánt már nem élő, nem va­lódi, mindkettő kiüresedett - épp­úgy, mint a kezében tartott hal. 1b­táhsan az ember uralja a világot ­üzeni a szobor -, meg kellene a bo­hócnak komolyodnia már! Tóth Magdolna Sára plasztikái a magyar s az általános emberi őstörténetből merítenek. Tbtemsorozatának alak­jai éppúgy lehetnének indián figu­rák, mint ősmagyarok, és a széttárt karokból - amely karok éppúgy idézhetik a szárnyakat, mint a ke­reszt vízszintes ágát - fonálon le­csüngő kő „vízcsöppek" a tibeti szél­csengőre, de akár az inka quipuk­ra is emlékeztetnek. „Meg lett idéz­ve" minden emberiséget segítő erő. FARKAS CSABA

Next

/
Thumbnails
Contents