Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-24 / 20. szám

Sziluett DELMAG YARORSZAG ES A DÉLVILÁG MELLEKLETE NŐKNEK • SZERKESZTI: KECZER GABRIELLA Mulat az egész világ Álarcosbál, farsang, karnevál A KARNEVAL SZO EREDETILEG AZT JELENTI, HOGY „ÉG VELED. HÚS!", EZ AZ IDŐSZAK UGYANIS A NAGYBÖJT IDŐSZAKÁT ELŐZI MEG ÉS A KERESZTÉNY NAPTÁR SZERINT VÍZKE­RESZTTŐL HAMVAZÓSZERDÁIG TART MAGA A KARNEVÁL SZÓ TEHÁT EREDETILEG A HÚSHA­GYÓ KEDDET JELÖLTE, DE UTALT A FARSANGI ESZEM-ISZOMRA IS. Dél-Európában a farsang régen az egyik leg­nagyobb ünnepnek számított. Velencében a Szent Márk tér és a mai Via Garibaldi adott otthont a felvonulóknak, ahol az emberek a húsvéti készülődés mellett a szabadságot is ünnepelték. Hiszen ezeken a napokon eny­hébb büntetés járt bizonyos dolgok kimon­dásáért, sőt a bálozok még egymás ottho­nába is megtorlás nélkül betörhettek. Maga a felvonulás inkább egy óriási színjátékhoz hasonlított, ahol az utca népe szereplő és néző is lehetett egyszerre. A velencei karne­vál színpompás jelmezei olyan népszerűvé váltak Európa többi országában is, hogy Ma­gyarországra már Mátyás király is Olaszor­szágból hozatta a farsangi kosztümöket. Rio de Janeiróba a brazilok szerint minden évben tömegesen érkeztek turisták a karnevál­ra. Ilyenkor mutatkoznak be a dél-amerikai or­szág legnevesebb szambaiskolái is, amelyek a két napig tartó rendezvény alatt versenyeznek egymással. A belépők méregdrágák, de annak sem kell bánkódnia, aki nem engedheti meg magának, hogy részt vegyen a riói karneválon. A bálozni vágyók ugyanis Európában is részt vehetnek hasonló, ha nem is annyira fergete­ges és híres karneválokon. A franciaországi Nizza és a németországi Köln városa jeleske­dik ilyen téren, Ausztriában a farsangi mulat­ságok központja a karintiai Villach. A kölni fesz­tiválra a város lakói bevallásuk szerint már novemberben elkezdenek készülődni. Főleg az asszonyok izgatottak ilyenkor, hiszen hamva­zószerdán férfiak nélkül mulatoznak, az urak, ha akarnak sem mehetnek a fehérnép közé. A.É. Rehabilitálták Mata Harit MATA HAR ARTATLAN - JELENTETTE KJ A FRANCIA IGAZSÁGÜGYI MINISZ­TÉRIUM 84 ÉVVEL AZUTÁN, HOGY A HÍRES-HÍRHEDT TÁNCOSNŐT KÉMKEDÉS VÁDJÁVAL KIVÉGEZTÉK. Pl ERRE BOUCHARDON TÁBORNOK­NAK, A HALÁLOS ÍTÉLET MEGHOZÓ­JÁNAK FIA ANNAK ELLENÉRE MEG VAN GYŐZŐDVE AZ ÍTÉLET HELYES­SÉGÉRŐL, HOGY BEBIZONYOSODOTT: BÁR MATA HARI NEM VOLT SZENT VALÓJÁBAN SOHA NEM SZOLGÁLT HASZNÁLHATÓ INFORMÁCIÓKKAL A NÉMETEKNEK. Mata Hari, a világ egyik legismer­tebb kémje 1917-ben állt a ki­végzőosztag elé, miután megvádol­ták azzal, hogy titkos információ­kat adott ki a németeknek. Az íté­lethozatalkor 41 éves volt, s szép­sége még mindig megigézte a férfi­akat. Nemcsak gyönyörűen, de bát­ran lépett kfvégzői elé. - Nem en­gedte, hogy bekössék a szemét, far­kasszemet nézett velünk, s mielőtt eldördültek volna a fegyvereink, ránk mosolygott és küldött egy csó­kot - mesélte az egyik kivégző tiszt. A sors iróniája, hogy Mata Hari ka­tonák kezétől halt meg, hiszen éle­tében sokszor mondogatta: - Sze­retem a katonákat. Inkább vagyok egy szegény katonatiszt szeretője, mint egy gazdag bankáré. Minderről Leon Schirmann, A diákköltő Az észak-hollandiai Leeuwardenben, a franciák által kémkedés vádjával halálra ítélt Ás kivégzett táncosnő szülővárosában rátaláltak egy versre, amelyet a későbbi Mata Hari 1888-ban, diáklány korában írt egy osztálytársának emlékkönyvébe. Az emlékkönyvet a hajdani osztálytárs, Grietje de Hoo leszármazottja, Pierre de Hoo találta meg az örökségét képező könyvtári anyagban. Mata Hari, született Margaretha Geertruida Zelle 12 éves lehetett, amikor a verset írta. A holland nyelvű költeményben, melyet „Grietjének,, ajánl, a fiatal diáklány a XIX. század végi holland polgárság erényeit dicséri. A leendő Mata Hari kézírása jól olvasható, betűi jobb széle felé dőlnek az oldalnak, amelynek felső sarkát virágmotívum díszíti. Grietje de Hoo egészen 1904-ben tüdőgyulladás miatt bekövetkezett haláláig jó barátságban volt Mata Harival, a későbbi híres táncosnővel. műltedvelő történész ír új könyvé­ben, aki az elmúlt tíz évet poros le­véltárakban töltötte, hogy tanul­mányozza a kémnő életét. Ő hozott nyilvánosságra több olyan tényt, amelyek új fénybe állítják Mata Hari életét. - A bíróság elé tárt anya­gokat, bizonyítékokat meghamisí­tották - állítja Schirmann, aki sze­rint a kémnő halála pohtikai gyil­kosság volt. Ki hinné, hogy Mata Hari - szü­letett Margaretha Zelle - története teljesen átlagosan indult, s jó dara­big úgy is folytatódott? A fiatal lány­nak, akit apja már csecsemőkorá­ban elhagyott, édesanyja is hamar meghalt, s Margaretha (gyeden va­gyona kivételes szépsége maradt. Mivel azonban ebből nem élt meg, 19 évesen válaszolt egy újságban megjelent házassági hirdetésre, s három hónappal később Johnny MacLeod, a nála kétszer idősebb, va­gyonos holland ezredes felesége lett. Nem sokkal az esküvő után meg­szülte fiát, Normant, és lányát, Nont. A család sokat utazott, s az egyik indokínai hajóúton tragédia történt: egy bosszúálló szolgájuk megmérgezte a gyerekeket. A há­roméves kisfiú meghalt, s bár hú­ga túlélte, soha nem nyerte vissza egészségét. Maigaretha, miután fér­je egyre többet ivott és egyre durvább lett, elhatározta, hogy elhagyja, még annak árán is, hogy elveszíti kislá­nyát. Elhatározását tett követte, s 1905-ben, kiszabadulva a fojtogató kapcsolatból, Párizsba szökött. Új életet kezdett: Mata Hari néven bukkant fel az éjszakai mulatók­ban, ahol műsora az est fénypont­jának számított. Mindössze egy át­tetsző fátyolban, felékszerezve lej­tette egzotikus táncát, viharos tet­szést aratva az úri közönség köré­ben. Miniszterek, tábornokok, művészek, üzletemberek versengtek kegyeiért. Mindez természetesen az anyagiakban is megmutatkozott: hódolói egymást túlszárnyalva vá­sárolták neki a házakat, bundákat, ékszereket. Ennek ellenére Mata Hari a háború kezdetén ismét pénz­zavarral küszködött, ezért 1916­ban kénytelen volt elvállalni az együttműködést a francia titkosszol­gálattal. Bár kiderült, hogy soha nem szolgáltatott használható in­formációt, egy évvel később letartóz­tatták kettős kémkedés vádjával. Elfogásából propagandashow-t csi­náltak, példát statuálva a franciák­nak, s megmutatva, milyen sors vár az árulókra. Mata Harit a bíróság több ezer francia katona haláláért okolta, a pu­ritán társadalom azonban másért ítélte el: a táncosnő életvitele, visel­kedése felháborította és megbot­ránkoztatta a háborúban álló fran­ciákat. Vagyonokat költött ékszer­re, ruhákra, s elismerte, hogy szíve­sen bújik ágyba különböző nemze­tek férfijaival, összehasonlítva tel­jesítményüket, szokásaikat. Végül oda jutott az ügy, hogy őt hibáztat­ták mindenért, ami szégyentelen és botrányos volt a múlt század ele­ji Franciaországban. Összeálü'totta: POMARANSKI LUCA Mit árul el a jelmez 1 Ha egy-egy farsangi maszkahál alkalmával nem lenne mindenki a maga jelmezével elfoglalva, rájöhetne, hogy az álarc Ás a jelmez sokszor őszintébb képet ad visekijéról, mint saját arca. Piroska: A bál legszürkébb, legunalmasabb alakjával állunk szem­ben. Aki csak a felét kijárta az általános iskolának, tudhatja, hogy far­sangkor egy osztályra is legalább 3-4 Piroska jutott kosárkával, nagy­mama és farkas nélkül. Iszlám vezér: Ne engedjük a Piroska közelébe, bár amúgy sem va­lószínű, hogy az <5 társaságát keresné. A jelmez viselője humonxs, de nagyon elfoglalt ember. Csak egy lepedőt rántott le a fregoliról, egy kockás konyharuhát kötözött a fejére és vad borostát festett kedve­se szemceruzájával az állóra. Brazil főhősnők: Ók azok, akik évekkel ezelőtt tündérnek vagy vár­kisasszonynak öltöztek volna. Ha brazil hősnőnk fehér botot tart a kezében, hívhatjuk Esmeraldának. de máskülönben tartózkodjunk megszólításától, mert vérig sértődik, ha nem találjuk el minimum négy szóból álló nevét. Orvos: Hölgyek, vigyázat. A Vészhelyzet című sorozat George Clooney-ja óta csak a társaság legveszélyesebb szívtiprói öltöznek or­vosnak. Szívesen kölcsönadják illatos zsebkendőjüket az elpilledő höl­gyeknek, persze telefonszámukat előtte Ixdeírják. és ha ez nem se­gít a gyengélkedőkön, jöhet a szívmasszázs. Kedvencük mégis a szá­jon át lélegeztetés valamelyik sötét sarokban. Apácaruha: Nem kell csodálkozni, ha az apácaszoknya alatt vö­rös neccharisrrya és bór miniszoknya lapul. Az iUetö egy éjfél körü­li vad vetkózÁssel készül meghökkenteni a társaságot, vagy ha ez el­marad, akkor a férfiak kedvence jó útra tért és őszintén szeretne már lehorgonyozni az igazi mellett. ASZÓDI ÉVA Minek öltözne? AZT MONDJÁK, AZ EMBER EGYÉNISÉGÉRŐL SOK MINDENT ELÁRUL, HOGY FARSANG IDEJÉN MILYEN JELMEZT ÖLT VAGY ÖLTENE MAGÁRA. A MEGKÉR­DEZETT URAKRA INKÁBB AZ UTÓBBI HŰK. HISZEN - BEVALLÁSUK SZERINT - NEM JÁRNAK TÉLBÚCSÚZTATÓ ÖSSZEJÖVETELEKRE. ÍGY HÁT MARADTUNK A FANTÁZIA BIRODALMÁBAN ÉS MEGKÉRDEZTÜK: MINEK ÖLTÖZNE LEG­SZÍVESEBBEN EGY FARSANGI BÁLBAN? KOVÁCS ZOLTÁN diák A kedvesem a külsőm miatt varjú­nak szokott nevezni, ezért legszíve­sebben ilyen madárnak öltöznék egy farsangi bulin. Óvodás korom­ban még a klasszikus maskarákat szerettem, királynak és pókember­nek öltöztem. Szerintem a jelmez bizonyos mértékig tükrözi a viselője egyéniségét, ilyenkor elrugaszkod­hat a valóságtól és megmutatiiatja a rejtett oldalát Ls. Ha az ember so­káig fiatalosan él és gondolko­dik, idősebb korában is elengedhe­ti a fantáziáját és magára ölthet va­lamilyen jelmezt farsang idejcn. FARKAS SÁNDOR diile Anyukám ösztönzésérc pár éve Té­rülj, terülj asztalkám!-nak öltöz­tem be az iskolai farsangi búbra. A jelmezem nagyon egyszerű volt: déli gyümölcsöket erősítettem a hátamra, amikkel természetesen megkínáltam a zsűri tagjait. Sze­rették az egészséges finomságo­kat, meg is nyertem a jelmezver­senyt. Mostanában nem jártam ilyen bulin, de ha elmennék, biz­tos Harry Rtttemek öltöznék. A va­rázslóerőmet arra használnám, hogy az embereken segítsek. MIHÓK JÁNOS nyugdíjas: Télbúcsúztató farsangokba fiata­labb koromban jártam. Milyen mas­karát vennék fel most? Szeretetet és egyseget hirdető jelmezbe bújnék, mert ezek nagyon hiányoznak a vi­lágból. Megragadnám az alkalmat, hegy felhívjam az emberek fi^tclmét erre a problémára. Katolikusként mondom: a hit maga a szeretet, én, ha jelmezt vennék fel, akkor az biz­tosan valamelyik (ezüst követő apos­tol lenne. Az emberek egyre kevés­bé nyitottak erre a kérdésre, túl so­kat foglalkoznak a politikával és egymás iránt is közönyösek. SZÖVEG: LÉW GIZELLA, FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT

Next

/
Thumbnails
Contents