Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-21 / 17. szám

HÉTFŐ, 2002. JANUÁR 21. • MEGYEI TÜKÖR" 7 Életképek papíron Több díjat is nyert már novelláival a vásárhelyi Kardos Mihályné. A nyu­galmazott tanítónő írásaival lapunkban is találkozhatnak olvasóink, hi­szen hamarosan ötvenedik Urai írása jelenik meg postabontás rovatunk­ban. Irodalmi szárnypróbálgatásai ugyan még aktív korában, a hetvenes években is voltak, ám az akkor született novellái már elkallódtak. „Amikor nyugdíjba mentem, a bennem továbbélő közlési vágy haj­tott afelé, hogy megírjam, ábrázoljam mindazt, ami látok" - mondta. Kardos Mihályné novelláinak fő témái: a természet és az emberi kap­csolatok. Alkotásai saját élményeiből sarjadnak. Az egykori Münnich Ferenc Általános Iskola tanítója verseket is ír. S hogy miért lépett min­dezekkel a nyilvánosság elé? Családja és ismerősei biztatására. Mint mondja, nagyon könnyen alkot. Több folyóiratban és kiadványban is olvashatók versei és noveUái, így a Szegedi Kristályban, az Őszidőben, a Kardoskúti Antológiákban, a Mentorban, a Délibábban. Néhány pá­lyázaton indult, a Délibábba pedig úgy került be, hogy barátja, Kovács­né Fejes Erzsébet, aki maga is amatőr alkotó, küldte el a szerkesztőjé­nek, ráadásul Kardosné tudta nélkül. „Később bevaUotta, hogy legépelte a versemet, s beküldte a laphoz" - tette hozzá Kardos Mihályné. „Nem haragudtam rá, hiszen mindket­ten Csicsatéren születtünk, azaz földiek vagyunk, meg aztán ő a tanács művelődési osztályán dolgozott, onnét is ismertük egymást. Azonban az irodalom által kötöttünk nagyon jó barátságot." Kardos Mihályné szerint versei „nem olyan nagyok", inkább a pró­zaírást szereti. Legkedvesebb noveUájában, a Nemzedékváltás címűben édesanyja halálát köti össze, lírai mondatfűzéssel unokája születésével. Alkotásainak kritikusai: saját családtagjai. Nadrág című első novellá­ját a Mosonmagyaróvárról Vásárhelyre hazajött lánya olvasta el lege­lőször. írásaival eddig tíznél is több díjat nyert. „Harmadik- és különdíjakat kaptam a leginkább, és sokan azt hiszik, hogy ezekkel rengeteg pénz is járt. Hát ebből - mondta - nem lehetett meggazdagodni. De nem is ez hajt..." KOROM ANDRÁS Van fehér is, mint a sarki éjszaka A vadászgörény szimata Óriási „hörcsögjárás" volt az utób­bi években a szakemberek szerint. A rágcsálók elszaporodtak a föl­deken, jócskán károsítva a termést, és a gazdák mérgekkel igyekeztek küzdeni ellenük. Holott a mérgek­nek „mellékhatásaik" is ismere­tesek, például nem biztos, hogy csak a hörcsög dobja föl a talpát tő­lük, hanem azok a védett, ritka ragadozó madarak, egyéb állatok is elpusztulhatnak, amelyek esznek a mérgezett rágcsálóból. Miként küzdhet az ember az elszaporo­dott kártevők eUen? Például - a semmiféle „mellékhatással" nem járó - vadászgörénnyel, amely többnyire fehér, mint a sarki éj­szaka nyár közepén, s olykor hob­biáUatként is tartják. A vadászgörény kimagaslóan ha­tékony, és abszolút környezetbarát, mondja a hódmezővásárhelyi Ko­csis Imre, aki tartja is, tenyészti is ezeket a különleges állatokat. Há­rom éve foglalkozik vadászgöré­nyekkel. Videofilmen ismerkedett meg velük - előtte sosem látott ilyet -, megtetszettek nekik, s rö­videsen rendelt is egyet Kaposvár­ról. Nemsokára megérkezett a szál­lítmány, postai úton, aztán még kettő Keszthelyről. Jelenleg tucat­nyi, ketrecben tartott, galambsze­líd vadászgörény gazdája Kocsis Imre. Kérésre megy, viszi a göré­nyeket, és az adott mezőgazdasá­gi területet legmesszebbmenőkig „megszabadítja" a hörcsögtől. Vá­rosi házaknál, tanyákon pedig, ahol a patkányok okoznak gondot, ott a patkányok számára fellegzik be, ha megjelennek ezek a világítóan fehér bundájú, piros szemű állat­kák. A görény bebújik a lyukba, ami benn van, megfogja, a netán kimenekülő áldozatot pedig a lyuk­nál álló, a vadászatban szintén részt vevő kutya „teszi ártalmatlan­ná." S miért fehér a vadászgörény? Ennek éppen száz oka van, példá­ul - mondják a szakértők - ne­hogy a kutya összekeverje a gö­rényt a célelőirányzott zsák­mánnyal. De azért természetes, „vadas" színű, és félalbínó vadász­görények is jócskán akadnak, töb­bek között Kocsis Imre tulajdoná­ban is. Szász Imre - aki nemcsak József Attila-díjas író, a Magyar PEN Club volt titkára, egykori Eötvös-kollégista, hanem például az Ez elment vadászni című szo­ciográfia szerzője is - egyik va­dásztörténetében leírja, miként vadásznak üregi nyúlra görénnyel. Ugyanúgy, mint hörcsögre, pat­kányra, ám itt puskás ember is áll a lyuknál, nehogy elmeneküljön a görény által a lyukból kikerge­tett üregi nyúl. Kocsis Imre, mint már mondtuk, nemcsak tartja, hanem tenyészti is a vadászgörényt. Az apróságok, mihelyt cseperedni kézdenek, tej­jel elkevert daráithúst esznek, a felnőtt görény elsősorban húsevő, de szereti a gyümölcsöt, a főtt krumplit, főtt zöldségeket is. A va­dászgörény különös ismertetője­le: rendkívül szelíd teremtés, ha ap­ró kora óta foglalkoztak vele. Né­melyek hobbiállatként tartják, la­kásban. „Előszeretettel rejt el kü­lönféle tárgyakat olyan helyekre, ahová csak ő tud bebújni, például szekrény mögé", mondja Kocsis Imre. A vadászgörénytartókat esze­rint a szomszédok onnan ismerik föl, hogy gyakran hallatszik a falon túlról szekrénytologatás. F.CS. A vadászgörény - ellentétben a méreggel - mellékhatások nélkül irt­ja a rágcsálókat. Fbtá- Tésik Attila Buliból tartott buliba, közben életet mentett Megköszönte a fuldokló Antipolitika Zsong Szentes. A város polgárai a „zs" és az „sz"ma­gasságában kiejthető hangerővel beszélgetnek arról, ami most velük történik. A legutóbbi polgármester­választáson a szavazásra jogosult szentesieknek hozzávetőleg negyven százaléka ment el szavazni. Elenyésző azoknak a száma, akik érvénytelen sza­vazatot adtak le. Az érvényes voksok kétharmadát Szirbik Imre kapta a másik három jelölttel szem­ben. akik labdába sem rúgtak. Demokráciában a közvetlen választásnál nincs erösebb legitimitás. Szirbik Imre két cikluson át ve­zeti a várost, s a büntetőügyben való szereplésé­ről csak akkor beszél, ha nagyon muszáj. Akkor se szívesen, mert szerinte ez pusztán politikai felü­let. Témánkat tekintve egyetértek. Szentes polgár­mesterét megilleti az ártatlanság vélelme, mint bárki mást a római jog alkalmazásának területén. Csakhogy pontosan ez a kultúrterület a hazája an­nak a gyakorlatnak, mely a pohtika világát némi­képpen elkülöm'ti a magánszférától. 1998-ban a választásra jogosult szentesiek egynegyede arról döntött, hogy olyan várost akar. mint az előző cik­lusban. A polgármester által oly sokat emlegetett, a postaládákba bedobott vádirat a helyi értelmiség álláspontja szerint - amelyre Szirbik akkor aggodal­mában igényt tartott - bumerángeffektust produkált. Vagyis a polgármester még nagyobbat nyert. A vá­lasztók tehát nem mondhatják, hogy nem kaptak tájékoztatást; viszont a tájékoztatás módja sértet­te az ízlésüket. A szentesi polgároknak van ízlése. Baloldalon most szabad a pálya, mert az országgyűlési képvi­selőséget megcélzó szentesi polgármester feltehető­en pártja nyomására lemondott az MSZP színeiben való indulásról. Pedig az MSZP Szentesen eléggé ne­hezen képzelhető el Szirbik nélkül, és ez fordítva is igaz. A választópolgárok összességét mégis egy passzív, véleményalkotásra képtelen tömegnek né­zi mind Szirbik, mind az MSZP A demokratikusabb forgatókönyv szerint a har­madrendű vádlott természetesen elfogadja a bíró­ságtól kapott mentességet, tudomásul veszi, hogy nincs kimondva az ártatlansága, de az ítélethirde­tés után közvetlenül lemond. Odahívja azokat, aki­ket kedvel és azoküt, akiket nem annyira. Elmond­ja. nem érzi magát bűnösnek. Teheti azt annak tu­datában, hogy egy élő organizmust hagy néhány hó­napra magára, amely pályán áll, s az általános vá­lasztások előtt ilyen rövid idővel törvény szerint már nem lehet időközit kiírni. Lemondását pedig ez­zel indokolja: az áprilisi orsszággyűlési választáson a szentesiek véleményt nyilváníthatnak a nem jog­erős ítélet fényében eddigi városépítő munkájáról. A jelenlegi szituációban viszont városának polgá­rai pontosan ettől a lehetőségtől vannak megfoszt­va. BLAHÓ GABRIELLA Egy szegedi fiatalember, Barna Zoltán élete kockáztatásával mentett ki egy fuldoklót a Tisza jéghideg vízéből. Az eset több, mint egy éve történt. A Belváro­si híd pillérétől vízbe ugró, súlyo­san megsérült férfi, az öngyil­kosjelölt, később köszönetet mondott megmentőjének. Az életmentő holnap veszi át a kor­mánykitüntetést a megyei köz­igazgatási hivatal vezetőjétől, Vass Mártontól. A Szegedi Nemzeti Színház szí­nészklubjában dolgozó Barna Zol­tán meglepődött, hogy megkapja az életmentő érdemérmet, bár ko­rábban már szóltak neki, hogy számíthat valamilyen elismerés­re, de már azt hitte, megfeledkez­tek róla. A fiatal szegedi férfi elmondta, persze örül, hogy „díjazzák" a tettét, bár akkor és ott nem az elismerés miatt ugrott az alig négyfokos vízbe, hanem azért, mert tudta, ha nem teszi meg, az az ember megfullad. Az akkor sor­állományú katona, Barna Zoltán így emlékszik a történtekre: - Azon a napon, november 19­én éjszaka egy újszegedi szórako­zóhelyen mulattunk. Éjfél körül el­határoztuk, hogy egy szegedi disz­kóban folytatjuk a bulit. Már a hídon jártunk, amikor észre vet­tük, hogy az egyik átívelő pillé­ren piros kabátos férfi álldogál. Legalább negyedórán keresztül kér­tük, hogy jöjjön le, de ránk se rán­tott, hanem egyszer csak beleve­tette magát a jéghideg Tiszába. Próbáltunk segítséget hívni, de egyetlen taxi sem állt meg. Tudtuk, hideg a víz, a férfinek egyre keve­Barna Zoltán még hetekig titkolta, hogy a jéghideg Tiszából kimentett egy férfit. Fotó: Miskolczi Róbert sebb az esélye az életbenmaradás­ra, segítségnyújtásra már nem le­het sok időnk, ezért lerohantunk a rakpartra. Ott szerencsére talál­tunk valakit, aki a mobiltelefon­ján értesítette a rendőröket. Közben a vízben lévő férfi el­kezdett jajveszékelni. A többiek, a társaiul nem mozdultak, én azonban nem tudtam tétlenül nézni a srác kapálózását, ledob­tam a ruháimat és egy szál alsó­ban belevetettem magam a jéghi­deg vízbe. Erős volt a sodrás... Majdnem a folyó közepéig be kel­lett úsznom. Amikor odaértem, megragadtam és megpróbáltam kiemelni, amikor ez sikerült, el­kezdtem kifelé evickélni. Pár száz méterrel a híd lábától tudtam a partra vonszolni. A rakparton már mentők várták az életmentőt és az öngyilkost. Zoltán megszárítkozott, felöltö­zött, és..., és hajnalig mulatott. - A buliban elmeséltem egy lánynak, hogy mi történt nem sokkal korábban, de ő nem hitte el, azt gondolta, kitaláltam. Azután hazamentem, nem szól­tam senkinek, de egy idő után mégis megtudták... ILLYÉS SZABOLCS Gyenes fotótárlata MUNKATÁRSUNKTÓL Kardos Mihályné vásárhelyi tanítónő írásaival már tíznél is több pá­lyázaton nyert díjat. Fotó: Tésik Attila Szeged-Szentmihályon, a Móricz Zsigmond Művelődési Házban ma, 17 órakor Csicsai Antal mű­vészeti szakíró, az intézmény igaz­gatója nyitja meg lapunk nemzet­közi versenyeken is többször díja­zott munkatársának, Gyenes Kál­mánnak a fotókiállítását A tárlat január 25-éig naponta 12 és 17 óra között tekinthető meg. Ugyan­ezt a kiállítást január 28-ától a Gyálaréti Művelődési Centrum­ban is megrendezik, ahol február 1 -jéig lesznek láthatók Gyenes Kál­mán fotói.

Next

/
Thumbnails
Contents