Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-12 / 10. szám

V. •NAPOS OLDAL" SZOMBAT, 2002. JANUÁR 12. A kilométeres átmérőjű aszteroidák globális pusztítást idéznének elő A kisbolygók veszélyeztetik a Földet EGY HÁROMSZÁZ MÉTER ÁTMÉRŐJŰ KISBOLYGÓ HÚZOTT EL KEDDEN A FÖLD MELLETT KÉTSZER OLYAN TÁVOL, MINT A BOLYGÓNK ÉS A HOLD KÖZÖTTI „ÚT". AZ ASZTEROIDA NEM FENYEGETTE UGYAN A FÖLDET, MÉGIS ARRA FIGYELMEZTET BENNÜNKET, HOGY EZEK AZ ÉGI OBJEKTUMOK NEM KIS VESZÉLYT JELENTENEK AZ EMBERISÉGRE. HA A DECEMBERBEN FELFEDEZETT ÉGITEST FELÉNK TARTOTT VOLNA, KESERŰBBEK LETTEK VOLNA AZ ÚJÉVI KÖSZÖNTÉSEK. EGY HÓNAP ALATT UGYANIS SEMMIT SEM TEHETNÉNK A KATASZTRÓFA ELHÁRÍTÁSÁÉRT. Vakító fónyvillanásra és robbanásra ébredtek az emberek a szibériai Tünguzka-folyó völgyében 1908. június 30-án reggel. A következő pillanatban mindent elsöprő lökéshullám száguldott végig a tajgán, majd pedig kétszer megkerülte a Földet. A fák több ezer négyzetkilométeres területen meggyulladtak és kidőltek, akár az egymás mellé borított gyufaszálak. Az esemény után még a tízezer kilométerre lévő Londonban is finom por szállt a levegőben. Globális pusztítók A szakemberek kezdettől fogva sejtették, hogy kisbolygó vagy üstökösmag becsapódása okozta a rejtélyes katasztrófát. A bizonyítékok azonban hiányoztak. Sem becsapódási krátert, sem pedig a feltételezett kozmikus test darabjait nem találták meg. Az első tudományos expedíció 1930-ban látogatott a területre, és tagjait megdöbbentette a pusztítás mértéke. A robbanás energiája 10-15 millió tonna TNT robbanóerejének felelt meg (ez hatszázszor nagyobb, mint a Hirosimára ledobott atombombáé]. Közel egy évszázaddal a történtek után a kutatók nem sokkal jutottak előbbre. A Bolognai Egyetem tudósai azonban nemrég megpróbálták pontosítani a Tlinguzka-elméletet, miután elemezték a korabeli földrengésjelző készülékek adatait, rögzítették több mint hatvanezer fa dőlési irányát, s felvázolták az égitest lehetséges pályáit. Azt mondják: elképzelhető, hogy a katasztrófát kiváltó test egy igen laza szerkezetű, kis sűrűségű aszteroida volt. Hasonló eset tulajdonképpen bármikor történhet, hiszen a Földet folyamatosan veszélyeztetik azok az apró égitestek, amelyek a Naprendszerben száguldozva becsapódhatnak bolygónk felszínébe. A csillagászok legfrissebb számításai szerint ugyanakkor a következő ezer évben nem fenyeget ilyen veszély. Ez a megállapítás csak az eddig megismert kisbolygókra igaz, van azonban még számos olyan aszteroida, amely „felfedezésre vár", s éppen ezért haladási iránya teljesen ismeretlen a szakemberek elótt. A Szegcdi "Tudományegyetem munkatársa, Sárneczky Krisztián elmondta, ma már meghaladja az ezret a Föld közelébe került, ismertté vált égitestek száma. Közülük körülbelül nyolcszáz aszteroida átmérője éri el az egy kilométert, illetve közeb'tette meg a Földet legalább 7,5 millió kilométerre (bolygónk és holdjának távolsága 380 ezer kilométer). Ezek már globális pusztítást okoznának, ha a Földbe csapódnának. Sárneczky Krisztián hozzátette: eddig a kisbolygóknak csupán az egynegyedét fedezték fel a kutatók, akik arra törekszenek, hogy 2010-re 95 százalékukat megismerjék. „Oldalba löknék" az égitestet Egy-egy újabb, úgynevezett földsúroló kisbolygó felfedezése rendkívüli szenzációnak számít. A csillagászok műszereikkel ma már ké• A 49 ezer évvel ezelőtt keletkezett arizonai Barringer-meteorkráter átmérője 1186, mélysége pedig 200 méter pesek a kilométeres méretű aszteroidák folyamatos követésére, ám az ezeknél kisebb égitesteket nehezebb észrevenni. Tavaly augusztusban fedeztek fel egy kisbolygót a Plútó mögött, amely elhódította a legnagyobb aszteroida címet a Cerestől. Az új égitest 1200 kilométeres átmérőjével szemben az 1801-ben megismert legelső kisbolygó „csupán" 950 kilométeres mérettel büszkélkedhet. Nevezetes aszteroida a 33 kilométer hosszú és 13 kilométer széles, szabálytalan alakú Erósz, amelyet tavaly február óta tanulmányoz a NEAR űrszonda. A tudósok reményei szerint az Eroszról begyűjtött adatokból megismerhetjük a kisbolygók anyagának összetételét és szerkezetét, ami hasznos információkat jelenthet egy esetleges Földet fenyegető égitest becsapódásának elhárításához. Sárneczky Krisztián szerint csak akkor tehetünk valamit, ha idejekorán, tíz-húsz évvel a várható becsapódás előtt felismerjük a veszélyt. Ebben az esetben megpróbálhatjuk letéríteni az égitestet pályájáról. Például a kisbolygóra helyezett hajtóművel vagy robbantással. A SZTE munkatársa a 2000-ben kiadott Csillagászati évkönyvben - Keresztúri Ákossal közösen írt tanulmányában - úgy véli, a néhányszor tízméteres objektumokat elég lenne megfelelően „oldalba lökni": nagy sebességű mesterséges test ütköztetésével eltéríthető a veszélyes kisbolygó. A száz méter feletti aszteroidáknál a felszínen vagy annak közelében kell robbantani atom- vagy hidrogénbombát, amelynek sugárzásától az égitest felszíne felforrósodik és lerobban a kisbolygóról, megváltoztatva mozgását. Az aszteroidát a felszínébe fúrt lyukba helyezett atombombával szétrobbantani nem érdemes, mert az égitest darabjai további veszélyt okozhatnak. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a bomba a várt eredményt hozná. Szatmáry Károly, a szegedi egyetem csillagásza elmondta, az Armageddon című amerikai film után - amelyben a Földet a kisbolygó szétrobbantásával menti meg a főhős - a szakemberek számításokat végeztek, és arra az eredményre jutottak, hogy a bomba csak megrepesztette volna az égitestet. Tűzvihar, szökőár, jégkorszak A veszély időben történő felismerése miatt rendkívül fontos szerepük van azoknak a kisbolygókereső programoknak, amelyek az utóbbi húsz évben folyamatosan fejlődő technikával igyekeznek a világűr minél nagyobb részét megfigyelni. Ha ugyanis egy túl későn észlelt aszteroida becsapódna a Földbe, óriási katasztrófát okozna. Szatmáry Károly szerint az ütközéskor tűzvihar alakulna ki, a tengerbe esve pedig a szárazföldi partvidéket több tíz kilométer széles sávban letaroló szökőár emelkedne a magasba. A becsapódáskor a földből kidobódó anyag - a légkörbe kerülve - leárnyékolná a napot, így kisebb jégkorszak következne, amelyben sok élőlény kihalna. A katasztrófa felvázolt képe pedig nem példa nélküli, hiszen 65 millió évvel ezelőtt hasonló kisbolygó-becsapódás pecsételte meg a dinoszauruszok sorsát. HEGEDŰS SZABOLCS A szamuráj író még ma is kultuszfigurának számít Japánban Zseni volt vagy bolond? Krizantém és kard, ezek a japán történelem és kultúra meghatározó ellentétes szimbólumai. Míg az előbbi a közismert japán teaszertartásra és az ikebanára, a virágkötészetre utal, addig az utóbbi az élet sötét oldalát jelképezó ősi szamurájhagyományi és a halál kultuszát idézi, ami a külvilág előtt - megtévesztő módon - sokáig teljesen rejtve maradt. A népszerií karatefilmeken és a keleti kultúrát negédes rt> manükával átfűzi) alkotásokon kívül egyetlen olyan komoly irodalmi éleünű született, ami nyíltan felvállalta önazonosságát. Éppen harminc éve, 1971 januárjában temették el Misima Jukiót, aki a Nobel-díj várományosaként a huszadik századi japán irodalom egyik legtehetségesebb és egyben legellentmondásosabb egyénisége volt, különös alakjának megfejtése máig foglalkoztatja a szakembereket. A tokiói nyilvános szertartáson több mint tízezer ember vett részt, ez volt a legnagyobb temetés, amit valaha (apánban rendeztek. Misima rendkívül termékeny művész volt, több mint száz regényt, drámát és novellát írt, filmszínészként, harcművészként és poliükai kommentátorként állandóan a napi sajtó érdeklődésének kereszttüzében élt. Életét és halálát éppoly művészi igényességgel tervezte meg, mint a világhímevet hozó az Egy maszk vallomása, az Aranytemplom vagy a Hullámok sűrűjében című regényeit. A japán kultúrát rendkívül érzékletesen ábrázoló, több tabutémát - köztük saját homoszexuahtását - szokatlan őszinteséggel és nyíltsággal feldolgozó, közismerten az ósi hagyományokhoz, a császári eszményképhez ragaszkodó író magánélete a romantika cáfolata volt: többnyire fegyelmezetten és szorgalmasan élt, legtöbb energiáját az írásba, az edzötermek• Misima Jukio ben és kendótermekben folytatott állhatatos edzésekbe fektette. „Olyan tehetségű író, mint Misima, nünden két-háromszáz évben csak egy születik" - nyilatkozta róla egyik barátja. A közvéleményt azonban nagyon megosztotta, sokan halála után csupán egy magamutogató kultuszfigurának aposztrofálták, aki időnként szívesen állt modellt aktfotókhoz és olcsó kabarékban lépett fel. És voltak, akik nemzedékének legtehetségsebb írójaként zseninek tartották. Misima alternatívát talált az irodalomra, amit „a szavak ellentétének" nevezett. Életének utolsó éveit a bunburjódó, a művészet és a cselekvés kettős útja szerint élte, amely végül öngyilkosságához vezetett. 1967-ben létrehozta saját magánhadseregét, a Tatenokait (A Pajzs Társasága), mely után tudatosan készült arra, hogy tragikus halálával felrázza a japán társadalmat és felébressze a régi harci szellemet. A császár tette rá a legerősebb hatást, innen származott az az elhatározása, hogy harakirit - rituális hasfelmetszést - követ el, a hagyomány szerint ezt a tettet az a szamuráj követi el, aki hűségét akarja kifejezni ura iránt: „Szívem a Halálhoz, az Éjszakához és a Vérhez vonzódik" - fogalmazta meg hitvallását. Misima Jukio 1970-ben magánhadserege négy katonájával túszul ejtette a japán honvédelmi erők hadseregparancsnokát, majd az összehívott katonákat felkelésre, a császári hatalom visszaállítására buzdította. Sikertelen kísérlete után brutális kegyetlenséggel végzett önmagával, tettével évekig sokkolta a japán és a nemzetközi közvéleményt, még mindig ő az egyetlen japán író, akinek műveit a legtöbb nyelvre lefordították. A közelmúltban jelent meg a Szenzár Kiadó gondozásában Henry Scott Stokes Misima Jukio élete és halála című műve, melyben végigköveti az író ellentmondásokkal teli életének főbb állomásait, irodalmi pályafutásának meghatározó korszakait és azokat a szellemi-ideológiai irányzatokat, ami: mioly hatást gyakoroltak Misima világnézetére. I.ÉVAY GIZELLA Seiji Ozawa a Musikvereinből a Staatsoperbe készül Bombasiker az újévi CD Minden eddiginél rövidebb idő alatt, már január 7-én a kereskedelembe került az idei bécsi újévi koncert CD-je, amely azonban az előzetes megrendelések alapján már akkor aranylemez volt, amikor még el sem készült. A szokás szerint a Musikverein nagytermében tartott, s a világ 48 országában, köztük Magyarországon is élőben közvetített koncertet idén Seiji Ozawa japán karmester vezényelte, aki hamarosan elfoglalja a bécsi operaház főzeneigazgatói bársonyszékét. Előzőleg akadtak aggódok, mivel első ízben vezényelte az ifjabb és idősebb Johann Strauss zenéjére alapozott, vagyis jellegzetesen osztrák hangversenyt távolkeleti karmester. Ozawa azonban utólag remek kritikákat kapott, s a tévénézők is kifejezték tetszésüket a maguk módján: Ausztriában közel egymillió ember nézte végig a közvetítést, ami a közszolgálati televízió számára 62 százalékos piaci részesedést jelentett. Ami a lemezt illeti: a producer az elmúlt héten csütörtökön adta le az Ozawa által jóváhagyott felvételt egy hannoveri stúdióban, majd a Universal Music ugyancsak hannoveri üzemében készítették el a lemezeket alig három munkanap alatt, így kerülhetett a Philips-CD már hétfőn a bécsi lemezboltokba. • Seiji Ozawa az újévi bécsi koncerten. (MTI Telefotó)