Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-29 / 302. szám

SZOMBAT, 2001. DECEMBER 29. •NAPOS OLDAL" II. Száz éve született Marlene Dietrich MTI-PANORAMA Száz éve született Marlene Dietrich, a 20. század egyik szexszimbóluma. Marié Magdalene Dietrich von Losch 1901. december 27-én Berlinben látta meg a napvilágot. Apja rendőrhadnagy volt, aki korán meghalt, ezután porosz őrnagy nevelőapja adoptálta. Katonás nevelést kapott: meg kellett tanulnia zongorázni, hegedülni, sütnifőzni és franciául beszélni, hogy eszményi feleség lehessen. Később Berlinben beiratkozott Max Reinhardt színiiskolájába, ahol megismerkedett Rudolf Sieber filmgyári segédrendezővel, aki kisebb filmszerepekhez segítette, majd 1924-ben feleségül vette. Nem éltek sokáig együtt, de a kapcsolatból egy lány született. Marlene számára az igazi kiugrást az 1929-ben, Heinrich Mann Ronda tanár úr című regényéből forgatott Kék angyal hozta meg. A rendező, foseph von Sternberg egy revüben látta meg, és rá osztotta a főszerepet. Lola, az életunt éjszakai bárénekesnő hosszú lábát felemelve, cilinderrel a fején, sejtelmesen tekintett a kamerába, elvarázsolva a férfiakat. Először 1930ban járt Amerikában, mert a Paramount filmstúdió szerződtette ügyeletes végzet asszonyának, az MGM-nél szerződésben lévő Garbó riválisaként. A Marokkóban búgó hangú dizőz volt Gary Cooper oldalán, a Szőke Vénuszban Cary Grant volt partnere. Az Angyalban és a Bizsuban humoráról és szatirizáló képességéről tett tanúságot. 1934-ben már az egyik legjobban kereső sztárnak számított Hollywoodban, de pénzét percek alatt elköltötte ruhákra, irodalomra és általában a művészetekre. A politikától azonban nem tudott szabadulni: amikor a náci vezetés a „német filmipar uralkodó királynőjének" hívta haza, nemet mondott. Erkölcsileg és anyagilag segítette a fasizmus elől menekülő emigránsokat. Kosztosai egyike volt jean Gabin, akivel kapcsolata idővel barátságból szenvedélyes szerelemmé változott. A háború kitörésekor minden vagyonát pénzzé tette, s jelentkezett az amerikai hadseregbe. 1943-tól a bontvonalakon szórakoztatta a katonákat. Erdemeiért a Szabadság érdemrendet és a francia Becsületrendet is megkapta. A háború után először A halálos ölelés című szerelmi drámát forgatta Gabin partnereként. A kor szinte összes nagy rendezője foglalkoztatta, Alfréd Hitchcock, Fritz Lang, Orsón Welles. Billy Wilder rendezte a Vád tanúját, Stanley Kramer pedig 1961-ben az ítélet Nürnbergben című alkotást. Az utóbbi újra politikai állásfoglalását tükrözte, miként az is, hogy ő mondta el a nürnbergi háborús bűnösök peréről szóló amerikai dokumerítumfilm szövegét. Oscar-díjra egyszer jelölték, 1931 -ben a Megbecstelenítettben nyújtott alakításáért, az aranyszobrocskát azonban nem • A sztár 70 éves korában. kapta meg. A rekedtes hangjával 1953-tól a világ számos részén sanzonénesként is fellépett, tomboló sikerrel.. Ráadásként mindig a Lib Marleen című katonadalt énekelte, amivel a háború alatt négy nyelven vigasztalta a katonákat, de elhangzott a harcokban elesett katonákról szóló Hova tűnt a sok virág is, mindig németül. Németországi vendégszereplését többször incidensek kísérték, tüntetéseket szerveztek a „hazaáruló" ellen. A fellépésekkel 1975-ben combnyaktörése miatt kellett felhagynia. Utolsó filmje, a Csak egy dzsigoló 1978-ban a sztárparádé dacára bukás lett. 1986-ban Marlene címmel dokumentumfilm készült róla, de arcát nem engedte megmutatni, csak egy interjú hangzott el vele, a következő évben megjelent Istennek hála, berlini nő vagyok című önéletírása. Elete végén visszavonultan élt Párizsban. Izomsorvadása miatt nem engedett senkit maga közelébe, a közönség emlékezetében régi szépségében akart megmaradni. Rengeteget olvasott, a házmester naponta hat kilónyi újságot és könyvet cipelt neki. Telefonszámlája óriási volt, mivel a külvilággal így tartotta a kapcsolatot. Barátai között volt Edith Piaf, Remarque, Hemingway. Bár számtalan férfival és nővel hozták kapcsolatba, viszonyait diszkréten kezelte. Híres szakácsnő, szenvedélyes takarító és négy unokájának kiváló nagymamája volt, s leginkább az emberi butaságot gyűlölte. Norma Bosquet - bizalmasa és segítőtársa élete utolsó, Párizsban töltött 12 évében - úgy nyilatkozott, hogy Dietrich valószínűleg önkezével vetett véget életének, szándékosan vett be halálos adag altatót. A most 76 éves Bosquet asszony, aki naponta meglátogatta a teljes bezárkózottságban élő Marlenét, elmondta, hogy a sztár néhány nappal 1992. május 6-án bekövetkezett halála előtt agyvérzést kapott. Bénulása miatt nem maradhatott volna tovább egyedül a Montaigne sugárúton lévő lakásában, hanem be kellett volna vonulnia egy öregotthonba, erről azonban hallani sem akart. Végakaratának megfelelően Berlinben temették el édesanyja mellé. •Sokan vittek virágot Dietrich berlini sírjára. (MTI Fotó) Bródy János dalai pontosan jellemzik korunkat Könnyűzenei krónikás BR0DY JAN0S (KÉPÜNKÖN) IDÉN MEGJELENT, LEGÜJABB ÖNÁLLÓ LEMEZÉT, MELYNEK CÍME KOCKÁZATOK ÉS MELLÉKHATÁSOK, A SZERZŐ SZEGEDEN IS BEMUTATTA MÁR. A SÚLYOS BETEGSÉGÉBŐL FELÉPÜLT ZENÉSZ REMÉLI, HOGY ÚJ DALAI IS UGYANOLYAN HŰEN TÜKRÖZIK SZÜLETÉSÜK KORÁNAK HANGULATÁT, MINT KORÁBBI SZERZEMÉNYEI. -Az idén Kockázatok és mellékhatások címmel megjelent ötödik önálló albumának elkészültét mennyiben befolyásolta súlyos betegsége, melyből szerencsésen felépült! - A két dolog összefügg, bár a dalok már több éve érlelődtek A lemez anyaga végül ebben az évben állt össze. A címválasztást az indokolja, hogy az életben sok váratlan dolog történik velünk, amire senki nem készíthet fel bennünket. Magam számára hét esztendeje nem írtam dalokat. Ha az ember nagyon erős lelki megrázkódtatásokon megy keresztül, akkor egy kicsit másképp néz a világra, talán bölcsebb és okosabb. Több mint harminc éve vagyok a pályán, s úgy gondolom, hogy ezek a dalok sok év távlatából visszatekintve is pontosan jellemzik majd korunkat, mint ahogyan a régiek sem veszítették el érvényességüket. Ha igazán jól végzem a munkámat, akkor én valami olyasmi vagyok, mint Tinódi Lantos Sebestyén a maga korában: egy olyan krónikás, aki énekelt, ritmusos szövegek formájában rögzíti azt az emberi tapasztalatot, azokat az érzéseket és hangulatokat, melyek körülvesznek minket. Remélem, hogy amit csinálok, az nem egyszerű szórakoztatás, hanem kordokumentum is egyben. -Az Illés-zenekarba 1964-ben került. A pályakezdés időszakát melyik dal jellemezné a leginkább! - Szörényi Leventével már 1965ben elkezdtük írni saját nótáinkat, nagy szerepünk volt a rockzenének, ennek a globáhs zenei köznyelvnek a magyarországi meghonosításában. Az utcán című dal a mai napig hallható a rádióban, én is eljátszom-néha. A szövegét pár éve kicsit átírtam, múlt időbe tettem. Ez a zene az akkori társadalmi-politikai térben sok jelentéssel „Remélem, hogy amit csinálok, az nem egyszeri) szórakoztatás." (Fotó: Karnok Csaba) ruházódott fel, sok minden szorult bele, ami nem volt elmondható. - A hetvenes években született dalokban a politikai üzenet került előtérbe. A Ha én rózsa volnék nevezhető e korszak emblematikus szerzeményének! - Igen, bár az meg a '68-as csehszlovákiai események hatását tükrözi. Betiltott, nem kívánatos dalként hordozta azt az üzenetet, amit nem volt szabad nyilvánosan kimondani. - A '80-as években indult szólókarrierje. - Igen, bár nem készültem rá. Az első önálló lemezemen két hang szólal meg: az egyik a Hungárián Blues a maga sajátos, ironikus társadalomszemléletével, a másik pedig egy előadói habitusomból fakadó személyes hang, amit sokan éreznek magukhoz közelinek, főleg olyanok, akik magányosak. Ezekben a melankolikus, kicsit ironikusan romantikus dalokban kapcsolódási pontokra találnak. Ilyen a Földvár felé fél úton vagy a Filléres emlékeim. Későbbi szólólemezeimen is ezek a hangok keveredtek. A második, a Ne szólj szám címet viselte, azzal végződött, hogy „vétkesek közt cinkos, aki néma", ez is utalt már a társadalmi átalakulásokra. - Ebben az időszakban írta Szörényi Leventével színpadi műveit, melyek közül talán az István, a király a legsikeresebb. - És máig a legnagyobb hatású. A nyolcvanas évek végén jelent meg a Hang nélkül című albumom, majd az Utca másik oldalán című 1994-ben egyértelműen mutatta, hogy én a megváltozott társadalmi körülmények között is saját utamat járom. Erről a legtöbbször idézett dal, már-már városi népdal, a kocsmai folklór része a Hagyjál má' békibe című. - Az új albumról mit választana! - Most, az új évezred elején a történelem legmegdöbbentőbb eseményeiben repülőgépek szerepelnek, de azt a dalt, amit e kor jellemzőjeként említenék, még a szeptemberi események előtt írtam. A magyar történelem legtragikusabb fordulópontjait váratlan szerelvények és menetrenden kívüli vonatok indulása jelezte. A Jön a vonat című dal üzenete szerint megint közeledik valami, amire nem számítunk, és amire nem vagyunk kellőképpen felkészülve. És ez be is következett. -Es a folytatás! -Az új lemezemmel járom az országot, ez sok időt vesz igénybe, de közben már készülődöm arra, hogy Koncz Zsuzsa következő lemezének is fontos résztvevője lehessek. Egy-két dalt már fébg meg is írtam, azt viszont még nem tudom, hogy Zsuzsa mikor fog stúdióba vonulni, csak sejtem, hogy valamikor a jövő év elején. Ha az általam végtelenül tisztelt Halász Jutka érez magában annyi erőt, hogy ismét elkészítsen egy gyereklemezt, akkor azonnal elkezdhetjük a munkát. W.A. Moholy-Nagy - a fények költője Szegedi díjazottja is volt a közelmúltban megrendezett Kamera Hungária televíziós műsorok fesztiváljának - Fény-Kép-Hommage á Moholy-Nagy László címmel Kocsor Erika, a Magyar Televízó Szegedi Körzeti Stúdiójának munkatársa - ezzel a művével magánemberként nevezett - a műsorterv kategória első helyezettje lett. A tervezett dokumentumjáték a fényről és az 1946-ban elhunyt Moholy-Nagy Lászlóról szól, aki korának művészeti és technikai gondolkodását meghaladó, sokoldalú művésze volt: festőként, fotográfusként, filmesként, díszletés jelmeztervezőként, művészetelmélet íróként, tipográfusként és formatervezőként dolgozotott. - Moholynak a fényről alkotott gondolatai a 21. században is rendkívül aktuálisak - vélte a szegedi televíziós, aki körülbelül öt évvel ezelőtt a művész szülővárosában készített riportot egy szoboravatás kapcsán. Bár Moholy alakja korábban sem volt ismeretlen előtte, mégis mélyebben ekkor kezdett el foglalkozni vele, és ez szolgált a tervezett film alapötletéül. Moholy már a húszas években megfogalmazta, hogy a jövő kultúrája vizuáhs beállítottságú lesz, • Kocsor Erika a fesztiválon kapott díjjal, az ékkövekkel kirakott strucctojással. (Fotó: Miskolczi Róbert a gondolatai beigazolódtak: mai kultúránk elsősorban a látványra épül, szinte minden információt képek útján - internet, televízió - szerzünk meg. Elképzelése szerint a fény, a fénnyel való játék önálló művészeti ággá fejlődik. Munkásságában az új optikai képalkotás lehetőségeit kutatta: a határok kiterjesztésére törekedett és amikor a mozgó fény forma- és téralkotó képességénél állapodott meg, egy olyan tényezőhöz érkezett, ami áthatja korunk egész látványvilágának természetét. Moholy-Nagy László a vizuális kultúra előrenyomulásának igazi hajtóerejét ragadta meg. A nyertes szinopszisban megjelennek a művész gondolatai, valamint a róla szóló művészeti írások és vélemények, fényjátékok, filmjeiből részletek, fotográfiái, kevés festménye, mivel nem szerette a táblaképfestészetet, szerinte a műfaj halálra van ítéle. Munkásságában elhagyta a hagyományos médiumok területét, művészeti határterületen - a senki földjén - kísérletezett: azzal játszott, a fény milyen lenyomatokat képez, mindezt a befogadó hogyan tudja megragadni, felhasználni és átalakítani. Kocsor Erika a nyertesnek járó díszes, ékkövekkel kirakott strucctojás mellé kétmilbó forintot kapott a film megvalósítására. Ez az összeg az alkotás várható teljes költségét nem fedezi, a fennmaradó milliókat pályázat útján szeretné megszerezni. Bár a szegedi stúdióban nem készítenek dokumentumfilmeket, a szerző bizakodó, a közelmúltban egy pesti animációs stúdió érdeklődött a forgatókönyv iránt, a megvalósításban szeretnének producerként résztvenni. LÉVAY GIZELLA