Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-27 / 300. szám

CSÜTÖRTÖK, 2001. DECEMBER 27. "AKTUÁLIS" 3 Makó visszakapja az átadott kórházi vagyont Ünnepi ajándék a megyétől Lassú őrlés BAKOS ANDRÁS „Isten malmai lassan de biztossan őrölnek" - olvasom abban a levélben, amelyet egy íráshoz nem szokott kéz körmölt le. A dolgozatot az ünnep előtt hozta az idős apátfalvi férfi, aki régebben az egyik parlamenti párt megyei elnöke volt. Tény, hogy zűrös körülmények között váltották le ebből a tisztéből, és zárták ki a pártból. Erről a levélben is szó van. Az írás elsősorban mégis arról szól, hogy végre nemcsak neki rossz, hanem annak a pohtikusnak is, aki őt annak idején - a makói városi bíróság 1995-ös, jogerős ítélete szerint - alaptalanul rágalmazta. A levél mellé csatolt bírósági irat szerint a rágalomért a politikust százhatvan napi tétel, tizenhatezer forint pénzbüntetésre ítélték, mert azt nyilatkozta egy vele készült interjúban, hogy a bácsit gazdasági bűncselekmények miatt zárták ki a pártból. A levelet író bácsi szerint természetes, hogy a bíróság akkor, abban a perben az ő javára döntött, ám igazából most szolgáltattak neki igazságot. A legfőbb ügyész ugyanis a politikus - 1998 óta országgyűlési képviselő - mentelmi jogának felfüggesztését kérte a parlamenttől, csalás gyanúja miatt. S valóban: azt a tortúrát, amit a makói országgyűlési képviselő karácsony előtt megélt, tényleg lehet bünhődésnek nevezni. Igaz ugyan, hogy a parlament nem adta ki őt, így a legfőbb ügyész által említett eljárás nem kezdődhet meg, ez azonban csak egyetlen győztes csata volt egy olyan háborúban, amiben ő nem is harcosnak, hanem vadnak érezhette magát. Átélhette, hogy az országos televíziócsatornák munkatársai egymást taszigálva próbáltak hozzáférni. Eddigi munkája során soha ennyire nem érdeklődött iránta a sajtó, pedig ő tényleg dolgozott, csakhogy sokakkal ellentétben mindig is feszengett a nagypolitika színpadán. Megélhette, hogy a fényképét első oldalán közlő újságot felesége asztalára tették a figyelmes munkatársak, és kisfia arról beszélt neki az óvoda kapujában, hogy nem kellett volna kiállnia pártja elnöke mellett. Családja együtt bűnhődött vele, miközben ki sem derült, hogy bűn-e az, amit elkövetett. Úgy látszik, igaza van a bácsinak, és ennek így kell történnie. Hiába a remény, nem lesznek láthatóbbak azok az erők, szándékok, amelyek a magyar politika folyamatait irányítják. Nem tisztábbak az eszközök sem. A legfőbb ügyész „mozgása" pedig ezután valószínűleg mindig témát ad az épp aktuális ellenzéki pártnak, bárki is töltse be ezt a posztot. Tényleg úgy látszik, az a kerék, amely előbb a bácsit, most pedig a képviselőt elkapta, bárkit, bármikor elkaphat. És idővel tudni lehet előre, ki kerül sorra legközelebb. De, hogy ehhez az egészhez az Istennek is köze lenne, azt ­ahogy a jobboldali napilap neves publicistája szokta írni - én nem tudom. Tíz év után ismét tulajdonos lesz a makói önkormányzat a város legfontosabb egészségügyi intéz­ményében. A Dr. Diósszilágyi Sámuel Kórház-rendelőintézet tulajdonjogáról az ünnep előtt hozott határozatot a megyei közgyűlés, döntő többséggel. A makói önkormányzat 1991­ben határozta el, hogy megállapo­dást köt a megyei önkormányzat­tal a fekvő- és járóbeteg-szakellá­tásról. A többség úgy vélte a ma­kói testületben, ahhoz, hogy a ma­kói kórház is fejlődjön, át kell ad­ni a nagyobb lehetőségekkel ren­delkező megyei önkormányzat­nak. A város polgármestere most levélben kérte a megyei testülettől, juttassa vissza tulajdonjogot a vá­rosnak. Búzás Péter a többi megyei működtetésű intézmény státusá­ra hivatkozott, és arra, hogy a ma­kói kórház rekonstrukciója nyo­mán több kórházi épületnek is megváltozik a funkciója a város­ban. A megyei testület pedig ezúttal úgy határozott, hogy a Lonovics sugárút 17. alatti épület tulajdon­jogát - mivel a kórház idegosztá­lya elköltözik innen - térítésmen­tesen átadja a városi önkormány­zatnak. Ezen túl, a rekonstrukció befejezése - 2003 - után a makói önkormányzat az 1991-ben kö­tött megállapodás által leírt ingat­lanok értékével a kórházi vagyon résztulajdonosává válik. Búzás Péter a döntést követően kérdésünkre elmondta: örült a döntésnek. Abban, hogy ez ilyen simán megszületett, jelentős sze­repe volt a vagyonbizottsági előké­szítésnek is. - Ez a város szempontjából na­gyon fontos, pozitív döntés, és kö­szönet illeti mindazokat, akik se­A hamarosan meginduló rekonstrukció, a felújítás értéke a megyei önkormányzaté marad, a régi va­gyon pedig a várost illeti. Fotó: Káinok Csaba gítettek - mondta lapunknak Bú­zás Péter. - Tény, régóta szerettük volna, hogy a tulajdonjog vissza­kerüljön a városhoz. De ez most különösen azért fontos, mert a kórházi rekonstrukció arról is szól, hogy egy tömbben fog működni az intézmény összes osztálya. És bi­zony nem mindegy, hogy a Lono­vics sugárúti épület, amelyben ma az idegosztály működik, a rekonst­rukció befejezésekor a megye vagy a város tulajdonában lesz. A dön­tésnek köszönhetően a makói ön­kormányzathoz kerül, s egy ilyen épület bizony sok mindenre hasz­nálható, sokat ér. Ezen túl azért fontos, hogy az 1991 -ben átadott vagyon visszakerül, mert így a később beinduló egészségügyi pri­vatizációt is kedvezőbb pozíció­ból várhatja a város. - A siker most részben annak köszönhető, hogy megváltozott a megyei közgyűlés összetétele. Megjelent az a törekvés a közgyűlés munkájában, hogy ha tudja, lehetőleg segítse a települé­seket - mondta Marosvári Attila, a megyei közgyűlés makói alelnö­ke. - Ilyen szándékkal, szellemben született támogató döntés a mó­rahalmi fürdőfejlesztés ügyében, s a szentesi, csongrádi iskolák átvé­teléről is. A megyei határozat szerint amíg a Lonovics sugárúti épületre szük­sége van a kórháznak, a megyei önkormányzatot ott ingyenes használati jog illeti meg. A Kórház utcai épületegyüttesben a megyei pénzből megvalósult beruházá­sok, rekonstrukciók és felújítások értéke a megyei önkormányzat tu­lajdonában marad. Az osztatlan közös tulajdon létrehozásáról el­vi megállapodást kell kötni. BAKOS ANDRÁS Látogatások szentestén Püspöki szentmise a Csillag-kápolnában Karácsony a rácsok mögött Ünnepi misén - a börtönkápolna bejárata. Fotó: Miskolczi Róbert MUNKATÁRSUNKTÓL A korábbi évek gyakorlatához ha­sonlóan a város vezetői az idén is felkeresték azokat az intézménye­ket, hivatalokat ahol még szentes­te sem állhatott meg a munka. Ványai Éva alpolgármester de­cember 24-én délután előbb a tűzoltókat, majd az újszegedi gyer­mekkórház dolgozóit és betegeit látogatta meg. Az osztály két la­kója, a másfél éves Szűcs Zsófi és a 14 hónapos Kolompár Kriszto­fer kezdetben megilletődötten fi­gyelte a város ajándékait tartalma­zó dobozokat, de pár perc múlva előbb a hölgy, Zsófi, majd kisvár­tatva Krisztofer „engedett", és mind a ketten mosolyogva ropog­tatták az édességeket. Ványai Éva mellett Szeged töb­bi vezetője is útra kelt a város aján­dékaival hétfő délután és kora es­te. Bartha László polgármester a mentők és a rendőrség ügyeletét, Mezey Róbert jegyző a II. számú kórház traumatológiai osztályát, Tímár László gazdasági alpolgár­mester a gyermekklinikát és a se­bészetet, Lengyel Györgyi kancel­lár pedig a Tisza Lajos körúti gyer­mekügyeletet kereste fel. Folytatás az 1. oldalról Kulturális és sportprogramokat is szerveztek idén karácsonykor a Csillagban. Színpadra lépett a bör­tön Kaptár Bandje, s előadták műsorukat a roma hagyományőrző zenészek is. Míg a sportosabb ra­bok benevezhettek a sakk- és kár­tyaversenyre. - Karácsonyi menüről is gon­doskodtunk elítéltjeink számára. December 24-én például halászlé és túrós csusza szerepelt az étren­den - mondta el Veszelka parancs­nok. A szent ünnep kapcsán Majzik Mátyást, a Szegedi Fegyház és Bör­tön katolikus lelkészét arról kérdez­tük, mennyiben változott a hit­élet az elmúlt évek során a Csillag­ban. - Közel ötvenéves tiltás után, a rendszerváltást követően nyújt­hattak ismét lelki vigaszt az egy­házak képviselői a Szegeden ra­boskodóknak. Tavaly szeptember elsején aztán megalakult ország­szerte a börtönlelkészi szolgálat, így immár szervezett keretek kö­zött zajlik a hitélet hazánk vala­mennyi fegyintézetében. A Csil­lag több mint 900 elítéltje közül mintegy kétszázan vallják vallá­sosnak magukat, míg az istentisz­teleteken száznál is nagyobb szám­ban jelennek meg rendszeresen ­mondta Majzik atya. - A sok-sok évre bezártak világá­ban különösen érezhető, hogy nemcsak meleg ételre, ágyra, fűtött szobára van szüksége az ember­nek, hanem lelki támaszra is. Ezért rendkívül fontos az a szolgálat, amit az egyházak végeznek a Csil­lagban. Az évtizedekre bezártság­ra ítéltek, de leginkább azok, akik tényleges életfogytig tartó bünteté­süket töltik, pedig még inkább csak papjuktól nyerhetnek el vigaszta­lást, hiszen tőlük hallják a vigasz­taló szavakat: a lét nem ér véget a test halálával, rácsok mögött is zajlik életük, nem értelmetlenül múlnak el fölöttük az esztendők ­fogalmazott a szenteste napján Majzik Mátyás. Majd hozzátette: - Az egyházak, valamint az im­már tízéves múltra visszatekintő börtönpasztorációs szolgálat aján­dékokkal is igyekszik elvisel­hetőbbé tenni a börtönéletet. Az idei karácsonyi ajándékgyűjtő ak­ció eredményeként közel 200 cso­magot oszthattunk szét a rabok között. BÁTYI ZOLTÁN A gyermekkórház dolgozói és kis betegei is örültek a város ajándé­kainak. Fotó: Miskolczi Róbert Ki segít az őstermelőkön? Mi lesz 1,2 millió őstermelővel? - kérdezte nemré­giben Dán János makói honatya a parlamentben az agrártárca illetékesétől. A kisgazda képviselő úgy fo­galmazott: Bánk bán Tiborca aggasztónak érzi jelen­legi helyzetét és esetenként szinte kilátástalannak lát­ja jövőjét. Dán János a mezőgazdaságból élők helyzetét vázol­va felidézte, hogy a rendszerváltozás során az ipari munkahelyek zöme megszűnt és kényszerből az is gaz­dálkodni kezdett, akinek korábban nem ez volt az élet­hivatása. Noha a Kárpát-medencében a jó föld és a kedvező időjárás általában bő terméssel hálálja meg a befektetett szorgos munkát, a gazdák életszínvona­la elmarad a társadalom más rétegeiéhez képest. A kisgazda frakcióvezető-helyettes emlékeztetett arra, hogy miközben a termeléshez szükséges eszközök ára nyugati színvonalú, az elérhető árbevétel elkeserítően alacsony. Dán János szerint a megoldás az új értéke­sítési lehetőségek keresésében, a termékpálya-szabá­lyozásban keresendő, emellett hazánkban is be kell vezetni az uniós támogatási módszereket, konstruk­ciókat és mértékeket. Ha pedig mindez nem lehet­séges, tovább kell csökkenteni a gazdálkodók adóter­heit (ezt különben a makói képviselő korábban már szorgalmazta). Véleménye szerint ennek híján az 1,2 millió őstermelő sorsa az uniós csatlakozást kö­vetően kilátástalanná válik. Az FVM nevében Kékkői Zoltán államtitkár reagált Dán János szavaira. Elmondta, hogy a tárca számí­tásai szerint 1,3 millió őstermelő 28 százaléka nem végez statisztikailag értékelhető termelő tevékenysé­get. Az egy hektárnál nagyobb területen gazdálkodó őstermelők már most is részesülnek különböző tá­mogatási formákban, így például a hektáronként 12 ezer forintos földalapú, vagy a hasonlóképp minden­kinek járó állattenyésztési támogatásban. Noha az uni­ós csatlakozás közelsége arra ösztönzi a tárcát, hogy elsősorban a családi gazdaságok megerősítésének szenteljen figyelmet, a kistermelők problémáit is igyekeznek megoldani. Ennek keretében ösztönzik in­tegrálódásukat, a vidékfejlesztési programokkal pe­dig olyan tevékenységek felvételét támogatják, ame­lyek révén a kistermelőknek nem kell az éles piaci ver­senybe beszállniuk, mégis tisztességes jövedelem­hez juthatnak. SZ. I. M.

Next

/
Thumbnails
Contents