Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-22 / 298. szám

II. A TORONY ALATT SZOMBAT, 2001. DECEMBER 22. Szegedi tájképek (28.) Hídsóhaj a Belvárosban e

izony, ennek a hídnak az elődjét is felrobbantották a második világháborúban - csuklott el tanító nénink hangja a rakparton. Ha jól emlékszem, néhány könnycseppjét is megsimogatta az Nap, őszi, langyos sugárral. De egy perccel később már csak ránk figyelt tanárunk, s szigorú tekintettel fürkészte arcunkat - ugyan mennyit jegyzünk meg Szeged történetéből. Vajon el tudjuk-e majd egy nappal később is mondani, hogy Szeged első vashídját a nagyárvíz után bizony Feketeházy János mérnök tervei alapján építették, 1882-ben. Ama bizonyos szörnyű hídrobbantás hangja pedig 1944. október 9-én rémisztette halálra Szeged lakóit, míg az újjáépített hidat pedig 1948-ban adták át a forgalomnak. Nyelte fülünk a sok adatot, csak éppen feleltetés helyett Újszegedről álmodoztunk. És persze egy vadonatúj, csővázas bringáról, amivel fölkapaszkodhatnánk a Híd utcán, áttekerhetnénk ezen a vasívvel koronázott hídon, hajunkat szél cibálná, mellettünk csörömpölne a Széchenyi tértől az újszegedi vasútállomásig guruló villamos, majd röpülhetnék a ligetig, azon is át, amíg félig érett cseresznyék illatától nem bódul az orrunk a sző regi útra néző házak kertjeinél. Biciklivel Szeged öreg - vagy ahogy nem oly régóta hivatalosan is nevezik: Belvárosi - hídján? Bizony, akkoriban az efféle mutatvány még nem vetekedhetett az amerikai akciófilmek nagyjeleneteivel. Kényelmesen poroszkáló traktorok mögött csak egészen ritkán szitkozódott a Trabant gazdája, a belvárosi csúcsforgalom - már ha volt egyáltalán ilyen - legfeljebb néhány percig tartott. Persze azért teltházas hídról is készíthetett szép fotókat Somogyiné Magdika, a Délmagyarország gyorsléptű fotóriportere. Majálisra ballagó apukák válláról integettek kamerájába a copfos, pufókarcú lányok, a liget fáin pedig minden levél fuldoklott a sültkolbász vastag szagától. Aztán egyszer csak kinőtte a város szeretett hídját. Még a villamos sínjeit is kiszaggatták az úttestből, hátha jobban elférnek a Románia felől csörtető kamionok. A biciklisek meg fejüket válluk közé rejtve menekültek a panelszállító monstrumok elől, és meg sem hallották fejkendős nénik siránkozását - jaj, istenem, egyszer még összeroppan a mi hidunk. Ki tudja, ha a hetvenes évek végére nem készül el az új híd, az a négysávosán pöffeszkedő, talán valóban ilyen csúf véget ér vashidunk. S bár túlélte a XX. századot, ebben a csecsemőkorú XXI.-ben épp olyan aggódva figyeljük roppanásait, mint húsz éve tettük. Attól persze nem kell tartani, hogy az öreg szerkezet egyszer csak fölkerekedik, meg sem áll a nyugdíjintézetig, s bejelenti: már pedig engem tessenek, de rögvest nyugállományba küldeni. Ám arra sem kell már sokat várnunk, hogy jelentkezzék a Guiness rekordok könyvének szerkesztője, s fényképet csináltasson erről a Tiszát árnyékoló világcsodáról. Ugyanis gömbölyű kis Földünkön igencsak kevés olyan híd akad, amelyik több terhet cipelne a hátán csúcsforgalom idején, mint a Szeged Belvárosi. Éjszaka ugyan csak egy-két taxi suhan át rajta, papától kapott kocsicsodájukkal a hetyke zsúrfiúk is nyugodtan megrendezhetik gyorsulási versenyeiket. De hajnalban, amikora Nap fénye talán még egyetlen fénycsíkot sem húz a fekete Tiszára, egy pillanat alatt kocsisereg özönlik a hídra. yi legszívósabb forgalomszámláló talán öt percig bírná r\ ilyenkor szemzsibbadás nélkül. Az autósok viszont mert hogy ezen a vasszerkezeten nap, mint nap újabb csodák születnek - évek óta különösebb baleset nélkül átkormányozzák járgányaikat Újszegedről Szegedre, hogy nyolctíz órával később ugyanazt az utat visszafelé is megtegyék - öt káromkodás per másodperces sebességgel. Szuszog, sóhajtozik ilyenkor a mi jó hidunk, nyögdécsel is talán, s örömmel hallgatja a kocsi rádióból szűrődő híreket - Szeged szenátusa azért harcol, hogy a város felépíthesse harmadik hídját. A vasgerendák pedig arról faggatják egymást - vajon mikorra gyűlnek össze a hídépítéshez szükséges milliárdok? Mert ők, bizony, már nagyon szeretnék, ha olyan újságlapot sodorna vastestükre a szél, amelyikben arról számol be a zsurnaliszta: átgurították a hordót Szeged harmadik hídján. S aligha találtatik olyan szegedi polgár, aki nem fogalmazna hasonló kívánságot, amikor Szeged térképére, vagy a Belvárosi hídon araszoló kocsisorra néz. Bátyi Zoltán Ahogy a társaság igazgatója látja Sínen van az SZKT Szegedi lányok sikerei TA-információ Két országos szakmai versenyen is szép sikerrel szerepeltek az elmúlt napokban a szegedi MIOK József Nádor Szakképző Iskola diákjai. A szegedi idegenforgalmi osztály csapata területi számítástechnikai versenyre nevezett be. A miskolci vetélkedőn összesen 20 középiskola válogatottja vett részt. Az elsősorban informatikát tanulók között egyédüli női gárdaként - az idegenforgalmis lányok 11. helyezést értek el. A csapat tagja volt Bodnár Viktória csapatAz évezred első esztendeje igen változatos fejezeteket írt a Szegedi Közlekedési Társaság krónikájában is. Akik figyelemmel kísérték a híradásokat, azok úgy érezhették, a cégnek egyszer fent, másszor lent. Az esztendő vége felé már kisimulni látszanak a dolgok. A kft. ügyvezető igazgatóját, dr. Tóth István Tibort kértük összegzésre. - Melyek voltak a legfontosabb események, amelyeket mindenképpen ki kell emelni a 2001-ből? Örömből, avagy bosszúságokból jutott több? - Ha arra gondolunk, hogy februárban még vészharangot igyekeztek kongatni egyesek a fejünk fölött, miszerint a Tisza Volán bekebelezi a társaságot, akkor azt mondhatom, mára a helyzet stabilizálódott - szögezte le dr. Tóth István Tibor. Mondhatni: SZKT-, troli- és eiektromos közlekedés ellenes volt a légkör. A tulajdonos felismerte, hogy mi valóban a város érdekeit képviseljük. Szemben egy profitorientált céggel. Másrészt: az EU-csatlakozás tükrében nagyon is fontosak a környezetvédelmi kérdések. Mindenesetre mostanra, decemberre óriási előrelépés tapasztalható mind politikai, mind gazdasági szempontból. - Kukkantsunk bele a társaság kasszájába! Honnan jöttek a gazdálkodás, a működtetés biztosításához szükséges forintok? - Az önkormányzattól 560 milliós támogatást kaptunk. Ezenkívül a pályázati pénzek is szépen hoztak állami forintokat. A trolipályázatra 37 millió forintot kaptunk, amelyet nem kell visszatéríteni. Hasonló összeget pedig kamatmentes kölcsönként. A villamos fogyasztásmérőket 5 millióval segítették meg. Más, apróbb-cseprőbb dolgokra szintén 5 milliót nyertünk el. Ha mindent összevetünk az állami forrástöbblet 8090 millióra rúg. Ez azért jelentősnek mondható a cég életében, és ez meg is tette hatását, láthatóak az eredmények a járműfelújításokban. - Milyen konkrétumokat lehet kiemelni? - Év eleje óta működik az 506-os, 507-es Ikarus trolibusz, felújításon esett át a 601-es, Dr. Tóth István Tibor bízik a szegedi elektromos közlekedés jövőjében. Fotó: Miskolczi Róbert 606-os Skoda, a 700-as kicsi, plusz 7 Skoda érkezett, és érkezik még a jövőben is. A felső vezetékre is igen nagy gondot fordítottunk. Hosszú évek óta nem költöttünk annyit a felújításukra, karbantartásukra, mint az idén. Ez mintegy 15 millió forintot tett ki, és ez csak az anyagérték. Azt ki lehet jelenteni, hogy ebben az esztendőben főként azért küzdöttünk, hogy a trolikérdés rendeződjön. Ha belegondolunk, hogy 13 troli kerül forgalomba, akkor megállapíthatjuk, hogy egy ekkora cég, egy ekkora város esetében szép eredmény. - Ha már az eredményt említette, hogyan alakult az üzem eredménye? - Az is javuló tendenciát mutat - mondta az igazgató. Hosszú éveket nézve látszik, elindult egy olyan folyamat, amely a cég üzemeltetésének jövőjét vázolja fel. Olyan szerkezetgazdálkodás alakul ki, amely „eladható" a tulajdonos számára is. - Ha azt mondjuk, hogy az idei év jelszava az „arccal a trolik felé" volt, akkor jövőre mi lesz? - Sajnos még mindig nem lehet leállni a rendkívüli mértékű felújítással. A jelenlegi trolipark 1993-94 óta, gyakorlatilag megállás nélkül megy. A Skodákból kettőt újítottunk fel, kilenc még fiatalításra vár. Az Ikarus 280 T-sek is megérettek a rekonstrukcióra. Sok-sok kilométer van már mögöttük. Legalább olyan mértékű felújítás kell jövőre is, mint az idén volt. És ha így lesz, akkor a trolival utolérjük magunkat, ám a fejlesztésről még akkor sem beszéltünk igazán. Mindenki örülne, ha a 800-as alacsonypadlóshoz hasonló járművek szolgálnának egy korszerű hálózaton. - Akkor váltsunk át a sínekre! Mi lesz a villamosokkal, a vonalakkal? - A Tátrák ugyan fiatalok, mindössze 3-4 évesek, de a futásteljesítményük alapján kerékcseréken, egy közepes karbantartáson át kell esniük. Az FW-knél a 821 -es felújítása befejeződik, várjuk nagyon, hogy a Dugonics téri összeköttetés megvalósuljon. A munka márciusban kezdődik, másfél-két hónap alatt be kellene fejeződnie. A téren egy kitérővél el lehet majd kanyarodni a 3-as vonala felé, illetve onnan a 4-es vonala irányába. Megvalósul Móra- és Tarjánváros közvetlen összekapcsolása. - Melyek voltak azok a gazdasági szerkezeti változások, amelyek már éreztették, hogy új szelek fújdogálnak az SZKT háza táján? - A leegyszerűsített vezetési struktúra is fokozta a vállalat hatékonyságát. A szigorú költséggazdálkodás mellett a folyamatok újraszervezése pozitívan hatott az energiafelhasználásra, a karbantartásra, a gazdasági eredményességre egyaránt. V. F. S. vezető, továbbá Berta Gabriella, Bővíz Adrianna és Fejes Annamária. A mérlegképes könyvelők budapesti szakmai tanulmányi versenyén a MIOK szegedi hallgatói közül Tóth Erika érte el a legnagyobb sikert, mindenkit megelőzve az első helyen végzett! Márta Enikő a 3., Csóti Anikó a 4., Varga Gabriella az 5.,Tóth Adrienn a 8., Mraznicza Zsolt pedig a 21. helyen végzett. Csapatversenyben is a szegediek lettek az elsők. A versenyzők felkészülését dr. Vályi Lászlóné irányította. Mikrobusz a mozgássérült gyermekeknek TA-információ A szegedi Mozgássérültek Alternatív Egyesületének elnöke. Fekete Albertné lapunknak elmondta, hogy a kétszázhatvan tagot számláló egyesületnek van egy mikrobusza, amely júniusban meghibásodott. Mivel csak tagdíjakból és alapítványi pénzekből tudják fenntartani magukat, ezért problémájukkal az önkormányzathoz fordultak, ahol Zsák Krisztina segítségükre sietett. A gépjármű most kedden már forgalomba állt, és szállítja, nemcsak az egyesület tagjait, hanem a más jellegű fogyatékosságban szenvedő embereket is. Ezúton szeretnének köszönetet mondani dr. Bartha László polgármesternek, a város önkormányzatának, az AutoRail Kft.-nek és az Ingatlankezelő és Vagyongazdálkodó Rt.-nek azért a nagylelkű támogatásért, amelyet a mikrobusz javításához nyújtottak. Nagy örömükre szolgált az is, hogy a Szociális- és Családügyi Minisztérium egy új Fiat dubló típusú gépjárművel ajándékozta meg az egyesületet. Számvetés a nyugdíjasoknál TA-információ Nem könnyű nyugdíjasnak lenni. Sommásan így lehetne megfogalmazni a Szegedi Nyugdíjasok Egyesületének napokban tartott közgyűlésén elhangzottakat. A legnagyobb taglétszámú szegedi nyugdíjas egyesülés évi értekezletén Marsi Mihályné elnök számolt be az idei év tevékenységéről, arról az erőfeszítésekről, amelyek nemcsak az évek múlásával tűnnek egyre nehezebbnek, hanem a szűkös anyagi körülmények miatt is. Az egyesület lelkes kis gárdája - a vezetőség, az úgynevezett összekötők és az őket támogató szponzorok igyekeznek megtenni mindent annak érdekében, hogy az idős emberek jól érezzék magukat az egyesületben. Fontos számukra az együttlét, hiszen sokan magányosak, betegesek, a mozgás is nehezükre esik már, így az öszekötők munkája (havonta egyszer látogatják meg az idős tagokat) egyre felelősségteljesebbé válik. A közgyűlési beszámolók elfogadása után rövid karácsonyi megemlékezést tartottak, majd apró figyelmességgel, kis szeretetcsomaggal kedveskedtek a tagjaiknak. A törődés, a gondoskodás egyik legfontosabb eleme az idős emberek életének. Fotó: Schmidt Andrea