Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-22 / 298. szám

II. A TORONY ALATT SZOMBAT, 2001. DECEMBER 22. Szegedi tájképek (28.) Hídsóhaj a Belvárosban e izony, ennek a hídnak az elődjét is felrobbantották a második világháborúban - csuklott el tanító nénink hangja a rakparton. Ha jól emlékszem, néhány könny­cseppjét is megsimogatta az Nap, őszi, langyos sugárral. De egy perccel később már csak ránk figyelt tanárunk, s szigorú tekintettel fürkészte arcunkat - ugyan mennyit jegyzünk meg Szeged történetéből. Vajon el tudjuk-e majd egy nappal később is mondani, hogy Szeged első vas­hídját a nagyárvíz után bizony Feketeházy János mérnök tervei alapján építették, 1882-ben. Ama bizonyos szörnyű hídrobbantás hangja pedig 1944. október 9-én rémisztet­te halálra Szeged lakóit, míg az újjáépített hidat pedig 1948-ban adták át a forgalomnak. Nyelte fülünk a sok adatot, csak éppen feleltetés helyett Újszegedről álmodoztunk. És persze egy vadonatúj, cső­vázas bringáról, amivel fölkapaszkodhatnánk a Híd utcán, áttekerhetnénk ezen a vasívvel koronázott hídon, hajun­kat szél cibálná, mellettünk csörömpölne a Széchenyi tér­től az újszegedi vasútállomásig guruló villamos, majd rö­pülhetnék a ligetig, azon is át, amíg félig érett cseresznyék illatától nem bódul az orrunk a sző regi útra néző házak kertjeinél. Biciklivel Szeged öreg - vagy ahogy nem oly régóta hi­vatalosan is nevezik: Belvárosi - hídján? Bizony, akkori­ban az efféle mutatvány még nem vetekedhetett az ame­rikai akciófilmek nagyjeleneteivel. Kényelmesen porosz­káló traktorok mögött csak egészen ritkán szitkozódott a Trabant gazdája, a belvárosi csúcsforgalom - már ha volt egyáltalán ilyen - legfeljebb néhány percig tartott. Per­sze azért teltházas hídról is készíthetett szép fotókat So­mogyiné Magdika, a Délmagyarország gyorsléptű fotóri­portere. Majálisra ballagó apukák válláról integettek ka­merájába a copfos, pufókarcú lányok, a liget fáin pedig minden levél fuldoklott a sültkolbász vastag szagától. Aztán egyszer csak kinőtte a város szeretett hídját. Még a villamos sínjeit is kiszaggatták az úttestből, hát­ha jobban elférnek a Románia felől csörtető kamionok. A biciklisek meg fejüket válluk közé rejtve menekültek a panelszállító monstrumok elől, és meg sem hallották fej­kendős nénik siránkozását - jaj, istenem, egyszer még összeroppan a mi hidunk. Ki tudja, ha a hetvenes évek végére nem készül el az új híd, az a négysávosán pöffesz­kedő, talán valóban ilyen csúf véget ér vashidunk. S bár túlélte a XX. századot, ebben a csecsemőkorú XXI.-ben épp olyan aggódva figyeljük roppanásait, mint húsz éve tet­tük. Attól persze nem kell tartani, hogy az öreg szerkezet egyszer csak fölkerekedik, meg sem áll a nyugdíjintéze­tig, s bejelenti: már pedig engem tessenek, de rögvest nyugállományba küldeni. Ám arra sem kell már sokat vár­nunk, hogy jelentkezzék a Guiness rekordok könyvének szerkesztője, s fényképet csináltasson erről a Tiszát árnyé­koló világcsodáról. Ugyanis gömbölyű kis Földünkön igen­csak kevés olyan híd akad, amelyik több terhet cipelne a hátán csúcsforgalom idején, mint a Szeged Belvárosi. Éj­szaka ugyan csak egy-két taxi suhan át rajta, papától ka­pott kocsicsodájukkal a hetyke zsúrfiúk is nyugodtan megrendezhetik gyorsulási versenyeiket. De hajnalban, amikora Nap fénye talán még egyetlen fénycsíkot sem húz a fekete Tiszára, egy pillanat alatt kocsisereg özönlik a híd­ra. yi legszívósabb forgalomszámláló talán öt percig bírná r\ ilyenkor szemzsibbadás nélkül. Az autósok viszont ­mert hogy ezen a vasszerkezeten nap, mint nap újabb cso­dák születnek - évek óta különösebb baleset nélkül átkor­mányozzák járgányaikat Újszegedről Szegedre, hogy nyolc­tíz órával később ugyanazt az utat visszafelé is megtegyék - öt káromkodás per másodperces sebességgel. Szuszog, sóhajtozik ilyenkor a mi jó hidunk, nyögdécsel is talán, s örömmel hallgatja a kocsi rádióból szűrődő híreket - Sze­ged szenátusa azért harcol, hogy a város felépíthesse harmadik hídját. A vasgerendák pedig arról faggatják egymást - vajon mikorra gyűlnek össze a hídépítéshez szük­séges milliárdok? Mert ők, bizony, már nagyon szeretnék, ha olyan újságlapot sodorna vastestükre a szél, amelyik­ben arról számol be a zsurnaliszta: átgurították a hordót Szeged harmadik hídján. S aligha találtatik olyan szege­di polgár, aki nem fogalmazna hasonló kívánságot, ami­kor Szeged térképére, vagy a Belvárosi hídon araszoló ko­csisorra néz. Bátyi Zoltán Ahogy a társaság igazgatója látja Sínen van az SZKT Szegedi lányok sikerei TA-információ Két országos szakmai ver­senyen is szép sikerrel szerepel­tek az elmúlt napokban a sze­gedi MIOK József Nádor Szak­képző Iskola diákjai. A szege­di idegenforgalmi osztály csa­pata területi számítástechni­kai versenyre nevezett be. A miskolci vetélkedőn összesen 20 középiskola válogatottja vett részt. Az elsősorban in­formatikát tanulók között ­egyédüli női gárdaként - az idegenforgalmis lányok 11. he­lyezést értek el. A csapat tag­ja volt Bodnár Viktória csapat­Az évezred első esztendeje igen változatos fejezeteket írt a Szegedi Közlekedési Társa­ság krónikájában is. Akik fi­gyelemmel kísérték a híradá­sokat, azok úgy érezhették, a cégnek egyszer fent, másszor lent. Az esztendő vége felé már kisimulni látszanak a dol­gok. A kft. ügyvezető igazga­tóját, dr. Tóth István Tibort kértük összegzésre. - Melyek voltak a legfonto­sabb események, amelyeket mindenképpen ki kell emelni a 2001-ből? Örömből, avagy bosszúságokból jutott több? - Ha arra gondolunk, hogy februárban még vészharangot igyekeztek kongatni egyesek a fejünk fölött, miszerint a Tisza Volán bekebelezi a társaságot, akkor azt mondhatom, mára a helyzet stabilizálódott - szögez­te le dr. Tóth István Tibor. ­Mondhatni: SZKT-, troli- és eiektromos közlekedés ellenes volt a légkör. A tulajdonos fel­ismerte, hogy mi valóban a vá­ros érdekeit képviseljük. Szem­ben egy profitorientált céggel. Másrészt: az EU-csatlakozás tük­rében nagyon is fontosak a kör­nyezetvédelmi kérdések. Min­denesetre mostanra, december­re óriási előrelépés tapasztal­ható mind politikai, mind gaz­dasági szempontból. - Kukkantsunk bele a tár­saság kasszájába! Honnan jöt­tek a gazdálkodás, a működ­tetés biztosításához szüksé­ges forintok? - Az önkormányzattól 560 milliós támogatást kaptunk. Ezenkívül a pályázati pénzek is szépen hoztak állami forinto­kat. A trolipályázatra 37 millió forintot kaptunk, amelyet nem kell visszatéríteni. Hasonló összeget pedig kamatmentes kölcsönként. A villamos fogyasz­tásmérőket 5 millióval segítet­ték meg. Más, apróbb-cseprőbb dolgokra szintén 5 milliót nyer­tünk el. Ha mindent összeve­tünk az állami forrástöbblet 80­90 millióra rúg. Ez azért jelen­tősnek mondható a cég életé­ben, és ez meg is tette hatását, láthatóak az eredmények a jár­műfelújításokban. - Milyen konkrétumokat le­het kiemelni? - Év eleje óta működik az 506-os, 507-es Ikarus trolibusz, felújításon esett át a 601-es, Dr. Tóth István Tibor bízik a szegedi elektromos közlekedés jövőjében. Fotó: Miskolczi Róbert 606-os Skoda, a 700-as kicsi, plusz 7 Skoda érkezett, és érke­zik még a jövőben is. A felső vezetékre is igen nagy gondot fordítottunk. Hosszú évek óta nem költöttünk annyit a felújí­tásukra, karbantartásukra, mint az idén. Ez mintegy 15 millió forintot tett ki, és ez csak az anyagérték. Azt ki lehet jelente­ni, hogy ebben az esztendőben főként azért küzdöttünk, hogy a trolikérdés rendeződjön. Ha belegondolunk, hogy 13 troli kerül forgalomba, akkor megál­lapíthatjuk, hogy egy ekkora cég, egy ekkora város esetében szép eredmény. - Ha már az eredményt em­lítette, hogyan alakult az üzem eredménye? - Az is javuló tendenciát mu­tat - mondta az igazgató. ­Hosszú éveket nézve látszik, el­indult egy olyan folyamat, amely a cég üzemeltetésének jövőjét vázolja fel. Olyan szerkezetgaz­dálkodás alakul ki, amely „elad­ható" a tulajdonos számára is. - Ha azt mondjuk, hogy az idei év jelszava az „arccal a trolik felé" volt, akkor jövőre mi lesz? - Sajnos még mindig nem le­het leállni a rendkívüli mértékű felújítással. A jelenlegi trolipark 1993-94 óta, gyakorlatilag megállás nélkül megy. A Sko­dákból kettőt újítottunk fel, ki­lenc még fiatalításra vár. Az Ika­rus 280 T-sek is megérettek a re­konstrukcióra. Sok-sok kilomé­ter van már mögöttük. Leg­alább olyan mértékű felújítás kell jövőre is, mint az idén volt. És ha így lesz, akkor a trolival utolérjük magunkat, ám a fej­lesztésről még akkor sem be­széltünk igazán. Mindenki örül­ne, ha a 800-as alacsonypadlós­hoz hasonló járművek szolgál­nának egy korszerű hálózaton. - Akkor váltsunk át a sí­nekre! Mi lesz a villamosok­kal, a vonalakkal? - A Tátrák ugyan fiatalok, mindössze 3-4 évesek, de a fu­tásteljesítményük alapján ke­rékcseréken, egy közepes kar­bantartáson át kell esniük. Az FW-knél a 821 -es felújítása be­fejeződik, várjuk nagyon, hogy a Dugonics téri összeköttetés megvalósuljon. A munka már­ciusban kezdődik, másfél-két hónap alatt be kellene fejeződ­nie. A téren egy kitérővél el le­het majd kanyarodni a 3-as vo­nala felé, illetve onnan a 4-es vonala irányába. Megvalósul Móra- és Tarjánváros közvetlen összekapcsolása. - Melyek voltak azok a gaz­dasági szerkezeti változások, amelyek már éreztették, hogy új szelek fújdogálnak az SZKT háza táján? - A leegyszerűsített vezetési struktúra is fokozta a vállalat hatékonyságát. A szigorú költ­séggazdálkodás mellett a fo­lyamatok újraszervezése pozití­van hatott az energiafelhasz­nálásra, a karbantartásra, a gaz­dasági eredményességre egy­aránt. V. F. S. vezető, továbbá Berta Gabriel­la, Bővíz Adrianna és Fejes An­namária. A mérlegképes könyvelők budapesti szakmai tanulmá­nyi versenyén a MIOK szegedi hallgatói közül Tóth Erika érte el a legnagyobb sikert, min­denkit megelőzve az első he­lyen végzett! Márta Enikő a 3., Csóti Anikó a 4., Varga Gab­riella az 5.,Tóth Adrienn a 8., Mraznicza Zsolt pedig a 21. helyen végzett. Csapatverseny­ben is a szegediek lettek az el­sők. A versenyzők felkészülését dr. Vályi Lászlóné irányította. Mikrobusz a mozgássérült gyermekeknek TA-információ A szegedi Mozgássérültek Al­ternatív Egyesületének elnöke. Fekete Albertné lapunknak el­mondta, hogy a kétszázhatvan tagot számláló egyesületnek van egy mikrobusza, amely jú­niusban meghibásodott. Mivel csak tagdíjakból és alapítványi pénzekből tudják fenntartani magukat, ezért problémájukkal az önkormányzathoz fordultak, ahol Zsák Krisztina segítségük­re sietett. A gépjármű most ked­den már forgalomba állt, és szállítja, nemcsak az egyesület tagjait, hanem a más jellegű fo­gyatékosságban szenvedő em­bereket is. Ezúton szeretnének köszönetet mondani dr. Bartha László polgármesternek, a város önkormányzatának, az AutoRa­il Kft.-nek és az Ingatlankezelő és Vagyongazdálkodó Rt.-nek azért a nagylelkű támogatásért, amelyet a mikrobusz javításához nyújtottak. Nagy örömükre szol­gált az is, hogy a Szociális- és Családügyi Minisztérium egy új Fiat dubló típusú gépjárművel ajándékozta meg az egyesüle­tet. Számvetés a nyugdíjasoknál TA-információ Nem könnyű nyugdíjasnak len­ni. Sommásan így lehetne meg­fogalmazni a Szegedi Nyugdíja­sok Egyesületének napokban tar­tott közgyűlésén elhangzottakat. A legnagyobb taglétszámú sze­gedi nyugdíjas egyesülés évi ér­tekezletén Marsi Mihályné elnök számolt be az idei év tevékenysé­géről, arról az erőfeszítésekről, amelyek nemcsak az évek múlá­sával tűnnek egyre nehezebb­nek, hanem a szűkös anyagi kö­rülmények miatt is. Az egyesület lelkes kis gárdája - a vezetőség, az úgynevezett összekötők és az őket támogató szponzorok ­igyekeznek megtenni mindent annak érdekében, hogy az idős emberek jól érezzék magukat az egyesületben. Fontos számukra az együttlét, hiszen sokan ma­gányosak, betegesek, a mozgás is nehezükre esik már, így az ösze­kötők munkája (havonta egyszer látogatják meg az idős tagokat) egyre felelősségteljesebbé válik. A közgyűlési beszámolók el­fogadása után rövid karácsonyi megemlékezést tartottak, majd apró figyelmességgel, kis szere­tetcsomaggal kedveskedtek a tagjaiknak. A törődés, a gondoskodás egyik legfontosabb eleme az idős emberek életének. Fotó: Schmidt Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents