Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-22 / 298. szám

V. • NAPOS OLDAL" SZOMBAT, 2001. DECEMBER 22. Gáspár Sándor az értékekről a Csocsóról és az Oscarról Nem ítélek el senkit sem GASPAR SÁNDOR (KÉPÜNKÖN) KO­ZÉPKORÚ SZÍNÉSSZÉ ÉRETT, PÁ­LYÁJA CSÚCSÁN EGYMÁST ÉRIK A JOBBNÁL JOBB SZÍNHÁZI ÉS FILM­SZEREPEK, PANASZRA NEM LEHET OKA, HISZEN A KÖZÖNSÉG ÉS A KRITIKA EGYARÁNT A SZÍVÉBE FO­GADTA. MÉGIS. BÁR ÖRÜL A SIKE­REKNEK, CSENDES SZOMORÚSÁG­GAL BESZÉL AZ ANYAGI KISZOLGÁL­TATOTTSÁGRÓL, ÉS AZ EMIATTI EL­| KESEREDÉS ELLENI HARCÁRÓL A : KÖZELMÚLTBAN ÜNNEPELNI JÖTT I SZEGEDRE, HISZEN LEGÚJABB FILMJÉBEN, A CSOCSÓBAN EGY KA­CAGTATÓAN GROTESZK FIGURÁT ALAKÍT. - Koltai Róbert nyilatkozta, hogy részben azért szereti önt, mert nagyon szigorú embernek ismeri. - Nagyon jó ez a szereposztás Koltai részéről, hogy engem leszi­gorúz. O meg folyamatosan azt a szerepet játssza az életben, hogy csetlik-botlik, mindent elhagy, fel­borít, mindenért elnézést kér. Min­dehhez képest én csak szimplán normális vagyok, vagyis szigorúnak tűnhetek a szemében. Egyébként nagyon szeretünk együtt dolgozni, a legjobb barátok vagyunk az élet­ben is. -Az utóbbi években a pályatár­sainak egy része a jobb megélhe­tésért reklámfilmekben és tévés műsorvezetőként is látható a ké­pernyőn, ön viszont nem vállal ilyen szerepet. Mi erről a jelen­ségről a véleménye! - Manapság a kezdő színészek­nek a megélhetés sokkal nagyobb gondot jelent mint bármikor. Nem tudok pálcát törni annak a feje fö­lött, aki olcsó, rissz-rossz produk­ciókban tűnik fel, és így koptatja az arcát és a nevét. Nem ítélek el senkit, legfeljebb erőt kívánok ne­ki, hogy a műfajok és értékek kö­zött ne felejtsen el differenciálni. Stohl András esete a nagyszerű • Színészi életében ideális egyensúlyban vannak a groteszk és a drámai szerepek. (Fotó: Miskolczi Róbert) példa erre: a tévében is megfelel az elvárásoknak, és a színházban, filmben is nagyszerű. -Az ország egyik legfoglalkoz­tatottabb színésze, sokan szere­tik és elismerik. Művészileg ho­gyan érzi magát a pályán! - Nincs okom panaszra, valóban jobbnál jobb feladatokat kapok és örömmel dolgozom. Egy színész élete és hangulata mindig válto­zó: ha egy színházi este, vagy filmpremier jól sikerül, akkor fel­töltődik az ember, a szürke hét­köznapokban pedig vigyáznia kell arra, hogy ne keseredjen meg. El­gondolkodtat, hogy középkorú, többgyermekes családapaként még rövid távon sem tervezhetek előre. Ezt az egzisztenciális ki­szolgáltatottságot nagyon nehe­zen viselem és méltatlannak ér­zem. Nem akarok panaszkodni, színészként sokan élnek mini­málbérből, én az ismert művé­szek közé tartozom, mégsem tu­dok a családomnak olyan egzisz­tenciábs biztonságot teremteni, mint egy középpolgár. -A mozikban most bemutatott Csocsóban a mindenkori hatal­mat kiszolgáló tragikomikus figu­rát alakít. Miért lett ilyen ez a szerep! - Mert ez a típus pohtikai rend­szertől függetlenül mindig jelen van. Olyan ember, aki maga körül képtelen feldolgozni a világ törté­néseit és a magánéletében sem tud rendet teremteni. Egy szerencsét­len, kiszolgáltatott, agresszív és szeretetre éhes személyiség, aki valójában áldozata a korának. Szí­nészileg rendkívül izgalmas egy olyan embert eljátszani, aki az éle­tének minden pontján csődöt mond. Egyébként ma is láthatunk ilyen figurákat, nem feltétlenül a politikusok között, hanem a szín­ház világában, igazgatókra, magas beosztású emberekre is rá lehet is­merni. - Pályája alatt mindig megtalál­ták ezek a groteszk figurák. Vonz­za ezeket a problematikus szere­peket! - A színészi életemben eddig ide­áhs egyensúlyban voltak a komi­kus, a groteszk és a drámai szere­pek. A közönség inkább a vidá­mabb darabokat, a szatírákat ked­veli és jegyzi meg. Azonban na­gyon sok komoly drámai filmet is forgattam, például Grunwalsky Fe­renccel és Molnár Györggyel. A színházban pedig egyik este egy vígjátékban, a Bolha a fülben című darabban, másik nap pedig az Ot­hellóban játszom. -Az eltelt évben egymást érték a magyar filmbemutatók. Mi kel­lett ahhoz, hogy a hazai filmgyár­tásban valami megmozduljon! - A magyar filmes szakma is be­látta, hogy fölösleges árkokat ásnia a művész- és a közönségfilmek kö­zé. Ezt az áldatlan vitát hülyeség­nek tartom. A főiskolán most végzők már nem hiszik el, hogy az elkészített filmtekercset elég, ha tíz év múlva emelik le a polcról és mutatják meg a közönségnek. Ugyanakkor játszhattam Sopsits Árpád legújabb filmjében, a Törzók­ban is. Tüdőm, hogy itthon ezt a mozit kevesen fogják megnézni, mégis a világon egymás után kap­ja a díjakat a rangos fesztiválokon. Ha jól tudom, Magyarországot a Torzó fogja képviselni az Oscar­díjért folyó harcban. LÉVAY GIZELLA Ünnepi előadáson köszöntik a negyven éve éneklő Gyimesi Kálmánt Jubileumi igoletto A VAROS ES A SZÍNHÁZ VEZETESE A MA ESTI RIGOLETTO-ELŐADÁS UTÁN KÖSZÖNTI A CÍMSZEREPLŐ GYIMESI KÁLMÁNT. AZ ÉRDEMES MŰVÉSZ BARITONISTA, A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ ÖRÖKÖS TAGJA EZZEL A RÉGI NAGY SZEREPÉVEL ÜNNEPLI ÉNEKESI PÁLYAFUTÁSÁNAK 40 ÉVES ÉVFORDULÓJÁT. AZ OPERÁT MOL­NÁR LÁSZLÓ DIRIGÁLJA, GILDA SZE­REPÉT VAJDA JÚLIA, A HERCEGET DARÓCZI TAMÁS, SPARAFUCILÉT RÁCZ ISTVÁN, MADDALENÁT SZON­DA ÉVA ÉNEKLI. Gyimesi Kálmánt már egészen fi­atalon nagy tehetségnek tartották. Másodéves zeneakadémista volt, amikor a világhírű tenorista, Tito Schipa mesterkurzust tartott Bu­dapesten, és kiválasztott néhány tehetséges fiatal énekest - köztük őt is -, akikkel dolgozni akart. Gyime­si Kálmán 1961-ben, utolsó éves ze­neakadémiai hallgatóként az Olasz Intézet támogatásával Sienába me­hetett, az Accademia Chigianára, ahol részt vett a hímeves szoprán, Gina Cigna mesterkurzusán. Tfeljes Verdi-szerepeket tanult meg vele, és megismerhette az autentikus bel canto stílust. Közben Franco Ferra­rához járt kamarazenére, Hermann Scherchen vezette a zenekari próbá­kat, akinek akkoriban Lórin Maa­zel volt az asszisztense. Fiatal bari­tonistaként olaszországi ösztöndí­I Gyimesi Kálmán (Rigoletto) és Vajda Júlia (Gilda). (Fotó: Veréb Simon) jának köszönhette azt is, hogy lát­hatta a firenzei Teatro Comunale Tbsca- és Manon-előadását ugyan­azzal a legendás triásszal: Renata Te­baldival, Mario del Monacóval és egyik példaképével, Tito Gobbival. A karmester sem volt kisebb egyé­niség, mint a zseniális Thlho Sera­fin. Amikor lejárt az ösztöndíja, Gi­na Cigna kapacitálta, hogy ne jöj­jön vissza Magyarországra, marad­jon kint Itáliában, majd segítik, hogy elinduljon a karrierje. Nem vállalkozott erre, nem akart szüle­itől és az országtól elszakadni. Zeneakadémiai vizsgáját meg­hallgatta Vaszy Viktor is, aki 1962. augusztus l-jétől Szegedre szerződ­tette - Gyimesi Kálmán azóta a Szegedi Nemzeti Színház magáné­nekese. 1963-ban A szicíliai vecsernyében Monforte szerepe volt az első nagy kiugrása. A következő évadban már elnyerte a Juhász Gyula-díjat Gott­fried von Einem Danton halála című operájának főszerepéért. Ha­mar beindult a pályája, egymás után kapta a szebbnél szebb szerepeket. Megismerte és megszerette a szege­di közönség, Vaszy Viktor pedig bí­zott benne, rengeteg feladatot adott neki. Sok nagy bariton szerepet éne­kelt el modem operákban is, olya­nokban, amelyeknek magyarorszá­gi bemutatóját is Szegeden tartot­ták. Emlékezetes volt például Hin­demith Mathis, a festő című ope­rája, amelynek címszerepét játszot­ta, vagy Einem operája, a Dürren­matt-dráma alapján komponált Az öreg hölgy látogatása, amelyben Hl volt. A főszerepet játszotta Németh Amadé Villonjában is. Vaszy akkoriban elfelejtett ope­ráltat is igyekezett bemutatni Sze­geden, amelyeket sehol sem ját­szottak az országban. Ilyen volt a Nabucco, A szicfliai vecsemye, A végzet hatalma, a Manón Lescaut. Ezeket mind a Gyimesi Kálmán közreműködésével megtartott sze­gedi bemutató után tűzte műsorá­ra az Operaház. Gyimesi termé­szetesen a legnépszerűbb operák csodálatos bariton főszerepeit is sorra elénekelte, például emléke­zetes Luna volt A trubadúrban, Scarpia a Toscában, Amonasro az Aidában. Többször vendégszerepelt az Operaházban is, az utóbbi évek­ben fellépett Pécsett és Debrecen­ben is. Óriási sikerrel játszotta a Dóm téri színpadon A cigánybáró­ban Zsupán Kálmánt, amiért 1999­ben megkapta a szabadtéri arany­gyűrűjét. A nagyszínházban tavaly a Csókos asszonyban Kubanek hen­tes szerepében énekelte: „Tanulj meg fiacskám komédiázni...", most pedig a Csárdáskirálynőben adja Kerekes Ferkót. A 68 esztendősen is kiválóan éneklő művésszel a jeles jubileum alkalmából ma este egyik legkedve­sebb és legjobb szerepében, Rigolet­tóként találkozhat újra a szegedi publikum. HOLLÓSI ZSOLT Az egyiptomi fáraók világa Kőbe zárt titkok A Nílus menti ország, Egyip­tom varázsa a római császáro­kat, az arab tudósokat és a kö­zépkori utazókat is hatalmába kerítette. A mai, számítógépes kor embere szintén lenyűgözve szemléli a több ezer éves szob­rokat, festményeket és apró mű­tárgyakat. Egyes vélemények szerint az egyiptomi művészet hatása em­beri jellegében rejlik. Eltekintve a monumentális templomok­tól és szoborkolosszusoktól, a legtöbb műalkotás méreteiben áttekinthető, jelentése azonnal érthető. Férfiakat, asszonyokat és gyerekeket formáztak meg, egyszerű ruhában, kevés köny­nyen érthető ismertetőjellel. Testtartásuk és mozdulatuk leg­többször önbizalmat sugároz. S persze ott vannak a gizai pira­misok, a karnaki templomvá­ros, vagy a Királyok Völgye Tu­tanhamon sírjával, amely má­ig emberek százezreit vonzza. Csodáljuk az ókori egyiptomiak magas színvonalú építészetét, képzőművészetét, kifinomult irodalmát és írását. Ezeknek az alkotásoknak a létrejöttét is bemutatja az a rendkívül igényes kötet, amely „Egyiptom - a fáraók világa" címmel jelent meg idén. Ez azonban csak töredéke a könyv tartalmának. Emellett megis­merhetjük belőle a Nílus-völ­gyi kultúra történetét a legkoráb­bi időktől a görög-római művé­szet elterjedéséig, de nyomon követhetjük az állam, a társada­lom és a vallás alakulását, vál­tozásait is. Bepillanthatunk az istenek világába, a tiszteletük­re rendezett szertartásokba. Megtudhatjuk azt is, milyen kép élt az egyiptomiakban a túl­világról, s hogyan mumifikál­ták az elhunytakat. A színes képekkel és grafikák­kal gazdagon illusztrált könyv­ben nemcsak arról olvashatunk, hogyan gondolkodtak a Nílus mentén élő emberek, hanem azt is megismerhetjük, hogyan tekintettek az általuk megte­remtett kultúrára a későbbi ko­rok utazói, tudósai, s miként vélekednek erről a mai kutatók. A kötet végén az egyiptomi ása­tások aktuális kérdéseire is vá­laszt kap az olvasó. (Egyiptom - a fáraók világa, Vmce Kiadó, Bp. 2001, 540 ol­dal, 12 OOO forint.) H. SZ. kitayvÉndiÉz Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424-789 e-mail: fokusz.szeged@lira.hu H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. www.fekwszenline.hw Könyvtoplista Az Alexandra Könyvesbolt (Szeged Plaza) heti sikerhstája 1. J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (Animus) 2. J. R. R. Tolkien: A gyűrűk ura (Európa) 3. Frei Tamás: Egy riporter dossziéja (Park Kiadó) 4. Vujity Tvrtko: Ujabb pokob történetek, (Alexandra) 5. Müller Péter: Jóskönyv - Ji-King (Doctor Herz Bt.) 6. Helen Fielding: Bridget Jones naplója (Európa) 7. Kepes András: Könyvjelző (Park Kiadó) 8. Jennifer Lash: Vérségi kötelék (Szabad Föld) 9. Ellen Weiss: Shrek (Ulpius Ház - GLM Unió) 10. Farkasházy Tivadar: Hét és fél (Glória) Létay Dórát is kitüntetik Dómján Edit-díjasok Létay Dórának, Szabó Mártának és Varga Évának ítélték az idén a fia­tal vidéki színésznők elismerésé­re létrehozott Dómján Edit-díjat, a jutalmakat ma, szombaton adják át a művésznő egyik dalát idéző „Köszönet mindenért" című em­lékesten Budapesten, a Madách Kamarában. Az alapítványt - Dómján Edit művészetének, nevének és emlé­kének megőrzésére - 1991-ben hívta életre Almási Éva, Avar Ist­ván, Kaló Flórián, Lőte Attila, Nagy Anna, Petrovics Emil, Psota Irén, Szabó Gyula, Szinetár Miklós, va­lamint az időközben elhunyt Káldy Nóra színművész és Mándy Iván író. A Madách Színház legendás művésznőjének nevét viselő díjat 1992-ben osztották ki először, az akkor már két évtizede eltávozott Dómján Edit születésének 60. év­fordulóján, s azóta többek között a szegedi színház vezető szí­nésznője, Fekete Gizi is megkap­ta. Az idei díjazottak között is van olyan, akit jól ismer a szegedi kö­zönség: Létay Dóra 1993-ban fejez­te be tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a Budapesti Kamaraszínházban kezdte, majd a Miskolci Nemzeti • Létay Dóra. (MTI Fotó) Színház tagja volt. Szikora János főrendezősége idején három éven át játszott a Szegedi Nemzeti Szín­házban is. 1999-től szabadúszó művész. Fontosabb szerepei: Sha­kespeare Rómeó és Júkája, a Sok hűhó semmiért Beatricéje. Szín­padra lépett Bulgakov A Mester és Margarita, illetve a My Fair Lady főszerepében. Nagy sikerrel ala­kítja Schaffer: Amadeus című da­rabjában Constanze szerepét.

Next

/
Thumbnails
Contents