Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-21 / 297. szám

Családi kör AZ OTTHON MELLÉKLETÉ A DÉLMAGYARORSZÁGBAN ÉS A DÉLVILÁGBAN • SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA Az ajándék „felöltöztetése": merített papír és háncskosárka A fantáziadús csomagolás A KARACSONY MISZTÉRIUMÁNAK KÉZZEL FOGHATÓ ELEME AZ AJÁN­DÉK CSOMAGBA REJTÉSE, MAJD LE­LEPLEZÉST A CSOMAGOLÁS REND­KÍVÜL FONTOS: A LEGAPRÓBB AJÁNDÉKOT IS NAGGYÁ, VONZÓVÁ TESZI A „SZÉP RUHÁJA", S A LEG­POMPÁSABB MEGLEPETÉS ÉRTÉ­KÉBŐL IS ELVEHET A HEVENYÉ­SZETT „CICOMÁZÁS". A karácsonyi ajándékcsomagolást a „botkezűek" se próbálják meg megspórolni! A papír vagy más szerepe ugyanis abban a néhány iz­galmas, lélekemelő közös percben van, amíg a megajándékozott nyit­ja a csomagot, találgatja, mi van benne. Már a személyhez igazodó, az ajándékhoz illő „beburkolással" is lehet meglepetést, örömet okoz­ni, ki lehet fejezni vele, hogy az ajándékozó valami pluszt, sze­mélyes törődést is tanúsít. A sze­mélyre szóló dekoráció persze kis­sé fáradtságos, ám megmozgatja a fantáziát, s annak is örömkamatot hoz, aki készíti. A csomagolás mikéntje, színvo­nala egyfajta jelzés: tükrözi az aján­dékozó figyelmét, ötletgazdagsá­gát, ízlését, türelmét, s azt is, mennyi időt szánt az ajándék „fel­öltöztetésére", s ezzel a megaján­dékozottra. Manapság, amikor a csomagolóanyagok és díszítők so­ha nem látott választékban válo­gathatunk, egyáltalán nem nehéz szép pakkot tenni a karácsonyfa alá. A trendben idén is megmaradt a klasszikus elv: a gyerekeknek szánt ajándékokat „vidám ruhába" illik öltöztetni, a hölgyeknek ro­mantikusabb dekorok járnak, az urak csomagjai pedig rusztiku­sabb hatásúak. A módi szerint a természetes csomagolóanyagok divatja tovább tart: újrahasznosí­tott, gyűrt, batikolt, rusztikus ha­tású papírokkal, textilekkel, szá­rított termésekkel, szalma vagy IA gyerekeknek szánt ajándékokat „vidám ruhába" illik öltöztetni. (Fotó: Schmidt Andrea) mézeskalács díszekkel, textilsza­lagokkal, rafiakötözőkkel. A fénylő papírok, fóbák helyett (amik sok­szor nehézfémeket tartalmaznak) a környezetbarát megoldások ke­rültek előtérbe. A kézzel festett, merített papírok, a sprődebb vál­tozatok (pl. a tapéták) kiszorítják az átlátszóbb (pl. celofános) csoma­golóanyagokat. S az újakhoz már nem feltétlenül az aranyszalagos átkötés dukál. A természetes kö­tözőanyagok (pl. a jutazsákszalag, a rafia, a kenderzsineg) mellett di­vatosak a karácsonyi motívumos szalagok. Jobbára úgy, hogy az át­kötésbe, a masniba szárított ter­méseket aplikálnak díszítésül. Le­het toboz, mogyoró, narancs- vagy citromkarika, szalmadísz (csillag, harang), csuhéból készített figura. S lehet persze gyöngyszem, szí­nes cukorka vagy bonbon is. Az ügyetlenebbek választhatják a papírtasakos megoldást, a szép­séges, kész zacskók választéka óri­ási. (Ám, lehet, hogy a papírból sa­ját kezűleg készített, egyedi tasak­nak nagyobb az értéke a megaján­dékozott számára.) Reneszánszát éü a háncskosárka, a vesszőből font kisbőrönd, mint ajándékrejtő, s kínálkoznak a festett fémdobo­zok is, amik az ünnep múltával többféleképpen további szolgálat­ba állíthatók (pl. sütitárolónak, varrókészletnek, pamutgombolyag tartónak, bakfistitkok gyűjtőhe­lyének) . A kész csomagolókhoz is kötelező írni néhány személyes sort tartalmazó ajándékkísérőt. Akármibe csomagolunk is, ügyelni kell a színharmóniára. Az idei karácsony menő színei a bor­dó, a bronz és a barna. (Persze az „eredeti karácsonyszínek", a pi­ros, a zöld és az arany örök favo­ritok.) Hölgyeknek, gyerekeknek készülő ajándéknál azért senki se válassza az egyszínű, „komorbar­na" csomagolást. A divatos alap­színekre elég jelzésszerűen utalni, színkombinációkkal lehet őket al­kalmazni. Egységesen mélyebb színű pakkokat inkább az urak kapjanak (nekik még az idén is divatos a benetton- kék és zöld, meg a szürke is). - Az ezüst, az arany örökös divatként van jelen. Miként a papír mellett a bársony, a selyem is: exluzív ékszerek, par­fümök tradicionális keretei. Új módi viszont az „egyiket a má­sikba" - mondjuk az illatszer aján­dékot egy selyemkendőbe, a bög­rét egy konyharuhába, a testápo­lót egy szép törölközőbe - kötve csomagolni... Kis fejtörés, fantázia, lelemény, kézügyesség, idő - és megsokszorozható az ajándéko­zás oromé. SZABÓ MAGDOLNA A hiteles Beatles-történet MUNKATÁRSUNKTÓL „Liverpoob vagyok, ott születtem 1943 februárjában. Apám valaha matróz volt, de addigra buszsofőr lett. Anyám, lánykori nevén French, ír családból származott, rengeteg testvérrel. Anyám katoh­kus volt, apám nem - az ilyenek­re azt mondták, anghkán, de ő egyáltalán nem volt vallásos." ­vallja magáról bemutatkozáskép­pen George Harrison a közelmúlt­ban megjelent impozáns, több száz fotóval illusztrált Beatles antológi­ában. Eddig már több könyv meg­jelent a legendás zenekarról, de a mostani az első, amelyben ők ma­guk mesélik el a történetüket egé­szen a kezdetektől 1970-ig. A könyvet áthatja a négy Beatle személyes varázsa. Nyomon kö­vetkhetjük történetüket egészen a hverpooli gyermekkortól a megis­merkedésen és az akkor még Quarry Mennek hívott Beatles me­galakulásán, a negyedik Beatle, Ringó Starr csatlakozásán és a küz­delmes pályakezdő éveken át a vi­lághírig. Kitekintést kapunk az ak­kori zenei világba, megtudjuk, kik hatottak a Beatlesre, hogy jutottak el az első, sebtiben odavetett lemez­felvételektől addig a precíz műgon­dig, amellyel a Sgt Pepper nagyle­mez készült. A kötetben szereplő Paul, Geor­ge és Ringo-mondásokat nagyrészt a könyvvel azonos című televíziós műsorból, videóműsorokban el­hangzó interjúkból vették át a szerzők, akik természetesen új in­terjúkat is készítettek a sztárokkal. John Lennon szövegeit például többévi kitartó kutatómunkával szedték össze a világ minden táján megjelent kiadványokból, könyv­tárakból és magánarchívumokból. A kötetből bepillantást nyerhe­tünk a Beatles-legenda kuüssza­titkaiba, a fergeteges turnék han­gulatába, megimerhetjük a gomba­fejűek barátait és gondolatait, íz­lését és kedvteléseit, mindent, ami még elmondható, vagy leírható ve­lük kapcsolatban. Ennél teljesebb gyűjteményt a Beatles visszaemlé­kezésből összeállítani nem is lehet. A Beatles antológiát tekinthetjük akár a zenekar önéletrajzának is, mivel teljes egyetértésükkel ké­szült. A kötet szövegei éppoly él­vezetesek, miként a máig eleven Beatles-dalok. (Beatles antológia, Kossuth Ki­adó, Budapest, 367 oldal) Kedvencek MTI PANORAMA Olaszországban Harry Potter ki­ütéssel győzött a Télapó felett, de még a Jézuskát is maga mögé uta­sította. Egy újonnan napvilágot lá­tott felmérés szerint ugyanis a gyer­mekek 31 százaléka számára a vi­lághírnévre szert tett ifjú varázsló testesíti meg a karácsony szelle­mét. Egy reklámügynökség 760, hat és tizenkét év közötti olasz gyer­mektől kérdezte meg, melyik alak jelképezi a leginkább a szeretet ün­nepét. A második helyezést elért jó öreg Mikulásra 29 százalék sza­vazott, Jézuska a harmadikon vég­zett 24 százalékkal, utána már csak Walt Disney mitikus rajzfigu­rái következtek: Donald kacsa, Mi­ki egér, valamint Hófehérke a hét törpével körítve. Ők 16 százalé­kot kaptak. A jászoljelenetek szokásos sze­replői közül a szamár és a tehén 5 százalékkal, az angyalka pedig 3 százalékkal kullog a mezőny végén. Arra a kérdésre, hogy „miről is­mered fel a karácsonyi hangula­tot?", a gyermekeknek több mint a fele (55 százaléka) azt felelte: on­nan, hogy változnak a televíziós reklámok és a műsorok. Karácsonyvariációk Akadt család a baráti körben, amelynek tagjai vándorolni szeret­tek volna. Karácsony szent estéjén! -kérdeztük már-már megbot­ránkozva. Hiszen ez az „együtt a család„-ünnep! Fadíszítés, gyer­tyagyújtás. Elénekeljük az anyánktól tanult karácsonyi éneket, a refrén latinul, kellő bámulatot keltünk vele a saját családunkban, mert hiszen ki tud ma már latinul! Refrént! Se. Megemlékezünk azokról a szeretteinkről, akik már elmentek és azokról, akik él­nek, csak éppen most nem lehetnek velünk. Hát ez az!- mondta a baráti család feje, hol van az előírva, hogy éppen karácsony szent estéjén ne találkozhasson az ember azok­kal, akiket szeret! Ha már olyan szerencsénk van, hogy ugyanab­ban a váiosban lakunk - de annyit lótunk-futunk örökké, hogy so­se marad idő a nyugodt beszédre -, legalább a szentestei békes­ségben kerülhessünk össze! Legyen meg a családi gyertyagyújtás, aztán keljünk útra! Az éjféh miséig akár három-négy baráti csa­ládhoz is odaérnénk! Mit mondjak, nem jött össze... Vajon a hagyomány ilyen erős! Hogy még a vőlegény, meg a menyasszony is elválik, pont a szentestére, mert egyik is, másik is a saját családjánál, anyjánál, apjánál karácsonyozik! Vagya barátság nem tud annyira oldott len­ni, hogy ne vendégnek tekintsük otthonunkban, akit barátként sze­retünk! Ne kezdjünk görcsölni, hogy akkor ajándék, vacsora, mit tudom én! Miért-ne lehetne elég ajándék egy zöld ág, egy szem szaloncukor! felképe annak, hogy: „Gondoltam rád!" Lehetne. De valamiért mégiscsak csak a szükség, a családbeh változások viszik rá az embert, hogy kimozduljon szenteste. A „bo­nyolult" családoknál ez bevett. Elvált szülők, legalább a gyereknek két helyen kell lenni. Második házasság, ám nincs tabula rasa, egyik is, másik is tartozik a régi családjához. Nagymama egyedül, hát akkor legalább karácsony este gyűljünk össze nála. A variációk vég­telen számúak, azért, mert az élet egyáltalán nem olyan, hogy pa­pa, mama, három gyerek (Esetleg nagymama...) És akkor még nem beszéltünk a sokakról, akik vándorolnának, szívesen, szenteste, de nincs hova. Egyebek mellett ezért sem volt rossz ötlet a „ járkálós". Meglehet, föl kéne újítani, barátaim. SULYOK ERZSÉBET Csipetnyi konyhai lelemény Gyakorlatlan háziasszony számára az ünnepi családi trakta és ajándé­kozás a kelleténél több izgalmat okozhat. A szorongás legjobb ellensze­re a konyhában (is) a gyakorlat - meg persze néhány „dédnagyis" trükk ismerete. Nem kell például pánikba esni, ha a jó előre megvásárolt zöld­ség kissé megfonnyad - fél órára forró vízbe kell áztatni, és ismét friss­nek tűnik. A szerencsét hozó újévi lencse pedig úgy őrzi meg eredeti szí­nét, ha egy-két hámozott, nyers burgonyát teszünk hozzá a főzés kez­detén (amit később ki kell venni). Szebb, azaz csillogóbb lehet a mézes­kalács is - ha a sütés után mindjárt megkenik egy kis tojássárgájával. A sültek színe viszont attól lesz szebb, a hús meg ropogósabb, ha sü­tés közben megszórjuk egy pici cukorral. A só pedig a habverésnél se­gít: a tojásfehérjébe kell tenni a művelet kezdetén egy csipetnyit. Az ecet és a citromlé a hal ízének elvételében kisegítője a szakácsnőknek - va­lamelyikkel be kell kenni elkészítés előtt a halat. Iz, zamat javítására is van persze számos fortély: például a régi, illatvesztett kávét frisseb­bé lehet tenni, ha újra „megjáratják" a darálóban. Az eszközök okozta gondok enyhítésére is jó néhány bevált tapasz­talás van. A halszag és a hagymaszag elűzhető az evőeszközökről, ha azokat mosogatás előtt citromlével, ecettel átdörzsöljük, vagy ha ece­tet csöppentünk a mosogatólébe. A gyertyák könnyebben illeszthetők bele a tartóba, ha forró vízben előmelegítjük azt. Az ünnepi csomago­láshoz nélkülözhetetlen ollót házilag meg lehet élezni úgy, hogy vágunk vele néhány csíkot selyempapírból. A selyempapír jó segítő akkor is, ha az üdvözlőlapokra szánt bélyegek véletlenül összeragadnak: a papír alá téve, megvasalva őket szépen szétválnak. Célravezető ilyen esetben az is, ha a bélyegeket pár percre beteszik a mélyhűtőbe. A csomagok át­kötésére használt zsineget célszerű kicsit bevizezni, akkor nem csúszik, s amikor megszárad, stabilabban tart. Az egymásba szorult poharaknál is a víz segít: biztonságosan szétszedhetők, ha a külsőt egy meleg víz­zel telt edénybe rakjuk, a belsőbe pedig hideg vizet öntünk. NESZ. i A fonnyadt zöldséget fél órára forró vízbe kell tenni.

Next

/
Thumbnails
Contents