Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-14 / 291. szám

12 "MEGYEI TÜKÖR" PÉNTEK, 2001. DECEMBER 14. Ormos Ferenc katonadolgai „Tábornok" a tyúkólban Ormos Ferenccel (balról) könyvéről Varga István beszélgetett. Fotó: Korom András Szárny és kerék Felnőtteknek szóló előadással lepi meg a publikumot a szegedi Kövér Béla Bábszínház vasárnap este hétkor. A Szárny ás kerék című produkció a színház stúdiósai májusi vizsgaelőadásának, Kányádi Sándor Apokrif ének című művének a művészi továbbgondolása. Míg a Rumi László rendezte Kányádi-mű a kerék feltalálójának állított emléket, a mostani bemutató Ikarusz történetét dolgozza fel. Ezt a produkciót a szegedi bábosok novemberben eljátszották a budapesti Millenáris Kulturális Központ közönségének. Németh László és az Égető Eszter Birkózás az „Őrültekkel" Ormos Ferenc Katonadolog című könyvét mutatták be szerdán este a vásárhelyi Németh László Városi Könyvtár olvasótermében. Varga István tanszékvezető folytatott beszélgetést a szerzővel, a nyugalmazott tanárral, aki ugyan kezdetben visszafogottan mesélt a könyv születéséről, ám a hallgatóság nagy örömére, gyorsan feloldódott, és az egyik történet után a másikat idézte fel. Ormos Ferencnek a Katonadolog már a harmadik könyve, hiszen mint mondta: alkotásaiba beleszámítja azt a matematikai példatárat is, mely ma már elavult, mert fillérekkel számol, de annak idején az egész országban használták. A Katonadolog című kötetben saját élményeire emlékszik vissza, méghozzá nem is akármilyenekre, hiszen 1939 és 1945 között sok minden történt vele. így elmesélte, milyen nehezen indult tanári pályája. Miután megkapta a diplomáját, öt évig munkanélküli volt, majd vándortanítóként dolgozott Szabolcs megyében, ahol akkor kísérletként újra bevezették ezt a foglalkozást. Két év után kapott kinevezést Vásárhelyre, mégpedig Csicsatérre. Csakhogy az okmányban Csicsa-tér szerepelt, és erről azt hitte, benn van a városban. Csalódott, mert kiderült, tanyai iskoláról van szó. Ormos Ferenc közben kántorkodott is, anélkül, hogy tudott volna latinul. Mosolygott is a pap, amikor egy körmenet alkalmából a kántor olvasott fel a Biblia latin szövegéből, amúgy a maga módján, és kiejtésével. Ormos Ferenc azonban nem dolgozhatott sokáig a csicsatéri iskolában, mert 1939-ben behívták katonának. Innen indulnak katonaélményei, s könyve. Volt géppuskás, végzett tisztiiskolát, lett hadapród őrmester. Elmesélte huszti élményeit, ahol kiképezték, s melyről azt hitte, hogy az magyar város. Csalódott, mert annak idején még az állomáson álló konflison is ortodox zsidó fogta az ostort, és még a cipész is izraelita volt. Huszttal kapcsolatos élményeihez tartoztak a kényszerű várlátogatások is, melyeket rohamban, géppuskával a vállán kellett gyakran megtennie. Ungvárt és Nagyszőlősön viszont nagyszámú magyar élt. Ormos Ferenc katonaélményei közé tartozik a már ungvári kiképzése apró mozzanata, amikor a szállásuk nyitott ablakán ki kellett dobálniuk mindent, ami a szobában volt, beleértve ebbe az ágyúkat is, majd az Ung folyó homokos partján az eredeti szoba hasonmását kellett belőle felépíteniük. Magyarország hadba lépését követően hamarosan SAS-behívót kapott. Be is vonult hat hónapra. Hogy miért csak ennyire hívták, sosem tudta meg, de nem is kérdezte. Mint mondta, a humora ugyan a lövészárokban sem hagyta el, ahol ők konzerveket, a tetvek pedig őket ették, csak éppen nem történt sok kacagni való. Géppuskásként az élete gyakran veszélyben forgott. A nehézkesen használható fegyverrel szemben az oroszok kezében akkor már géppisztoly szórta a golyókat. Ormos Ferenc elmesélte azt is, hogy körülbelül 50 lövés után meg kellett állnia, mert az amúgy mívesen kidolgozott fegyver túlmelegedett. A beszélgetés során kiderült, még német tolmácsként is dolgozott a háború alatt, pedig csak annyit tudott ezen a nyelven, amit az iskolában belevertek. Történt ugyanis, hogy miután átesett a nehézpuskás kiképzésen valahol, páncéltörőként tartották nyilván. így egyszer kapott egy páncélöklöt. Csakhogy nem tudta hogyan kell használni. A következő bevetésen elfoglaltak egy ukrajnai falut, és reggel arra ébredtek, hogy szemből rajokban indultak meg ellenük a szovjet tankok. Mindenki az erdőbe menekült, és miután a páncélöklöt úgy találta el egy lövedék, hogy az használhatatlanná vált, Ormos Ferenc el is dobta. Később egy német tiszt előadását „tolmácsolta", aki a páncélököl használatát oktatta. Ormos Ferencnek fogalma nem volt, a tiszt mit beszél, azt magyarázta helyette, amit ő tudott erről az eszközről. Érdekes körülmények között esett fogságba Mendén, azaz a főváros közelében. Egy tanya jégvermében volt akkor már szedett-vedett százada parancsnokaként a szállása. Egy napon megkapták egy hátizsákban a cigaretta ellátmányt. Másnap akarta elosztani, csakhogy hajnalra az oroszok a hátukba kerültek, így mindenki arra szaladt, amerre tudott. Ormos Ferenc azonban úgy döntött, a cigiért visszaszalad a tanyához. Szaladt is a kukoricakúpok között, és a tanyánál kiugorva meglátott egy orosz tisztet, pisztollyal a kezében. Az viszont nem vette észre őt. A muszka katonák azonban igen, hiszen feltűnő aranysujtásos karpaszományos egyenruhát viselt. Csak azért nem lőtték agyon, mert ő beleszaladt az orosz katonák közé. így végül puskatussal ütötték le, majd bezárták egy tyúkólba, és kapott ennivalót és mahorkát. Azt sodorta naplója lapjaiba, hogy legyen cigarettája. Aztán tábornoknak hitték, s többször is kihallgatták, mire rájöttek, fogalma sincs semmiről. Végül egy év fogság után 1945ben került haza. Ormos Ferenc történeteit nevetve hallgatták a könyvbemutató résztvevői. Hiszen bármily szörnyű dologról is mesélt, megcsillogtatta egészséges humorát. KOROM ANDRÁS Lehet-e aktuálisabb Németh László életműve, mint most, születésének századik évfordulóján? Idén a népi írók fő ideológusáról, a regény-, dráma- és tanulmányíróról országszerte, így Vásárhelyen is megemlékeztek. Vásárhelyen, abban a városban, melyben ma is kultusza él annak a tanárnak, aki kényszerű száműzetését töltötte itt, s aki beemelte a várost az irodalomba. A magyar irodalomban mindezidáig csak egyetlen regény játszódik Hódmezővásárhelyen, illetve metaforikus képében, Csomorkányon: Németh László Égető Észtere. Nem véletlen, hiszen az író kényszerű vásárhelyi száműzetése során gimnáziumi óraadó tanárként olyan várossal ismerkedett meg, amely egyszerre volt otthona a meg nem értett, így különccé vált zseniknek, s a műveltségükkel mit kezdeni nem tudó polgároknak. „Vásárhely tanított meg rá, hogy irodalmunk - írta Németh László 1960-ban - amennyiben adott, milyen felületes, mondhatnám importált képet adott a magyar vidéki városok, legalábbis egy részük életéről. Az egyik, amit ezekre a városokra rákentek: a műveletlenség. Nos, nemigen hiszem, hogy az ország bármely pontján, még az értelmiséget magába szívó Budapesten is, ezer lélekre több művelt fő esett volna mint Vásárhelyen. A másik a provincializmus, a vakondszemszög: az emberek csak a városukat látják abban is, ami túlesik rajt. Ennek is éppen a fordítottja volt igaz." Németh László amilyen számára is különös módon írta meg ezt a regényét, olyannyira belopta magát a vásárhelyiek szívébe. S miközben majd mindenki tudja, melyik regényalakját kiről is mintázta, azt már csak kevesen ismerik, hogy rendhagyó módon fogant, s ahogy Grezsa Ferenc Németh László vásárhelyi korszaka című tanulmánykötetében megfogalmazta „a tervezés hirtelensége a megírás gyorsaságát másolja." A regény ötlete Sárospatakon pattant ki az író fejéből, aki 1948 júniusában éppen a vásárhelyi diákjairól szóló „Drága jó nyolcadik" című írásán dolgozott. Egykori szállásadónője, Kristóné élettörténetét júliusban kezdte papírra vetni Vásárhelyen, a Bercsényi utcai házban, ahová kikölcsönözte forrásként - a regénybeli Égető Lőrincz (azaz a valóságban Kenéz Sándor) 1900 és 1906 között megjelent Vásárhelyi Híradóját, illetve a Tanyai Újság 1913-as Plohnfotókkal illusztrált évfolyamát. A regényt július 4-én kezdte írni, s a következő év áprihs 4-én fejezte be. Úgy, hogy közben a tervezettnél nagyobb terjedelem, a modellek, s az anyagbőség miatt úgy érezte, belebukott a regénybe. Az Égető Eszter utóélete se mindennapi. Nyomdai szedését 1950 tavaszán szétdobálták, miután Horváth Márton elmondta a Válasz körét támadó beszédét. Végül hat évvel később Tóbiás Áron rendezte először sajtó alá, mégpedig kalandos körülmények között, hiszen a véletlenül fennmaradt egyik korrektúrapéldányt és a Válasz 1948 decembere és 1949 júniusa között megjelent részleteit használhatta. A regénnyel menet közben akadt még egy kis probléma. Németh László többször is módosította a címét, így volt az „Három világ" majd „Örültek", sőt „A lélek lépcsőin" is. Hogyan változott ez Égető Eszterré? „Amikor az Égető Eszter első kiadása megjelent - írta az ötödik, 1965-ben megjelent kiadás utószavában az író - a külső lektor, akinek a tekintélye a kiadást lehetővé tette, bátor, s megbecsülő véleményét két kívánsággal toldotta meg; az egyik: hogy a könyv címét, ami eredetileg Őrültek volt, megváltoztassuk." így aztán a mai olvasó az Égető Eszter regényalakjaiként ismeri Máté Józsefet, Szilágyi tanár urat, Bozsót, Gulácsi doktort, Gyenest és Hallgató Sanyit akkor is, ha nem tudja, hogy az adott regényalak modellje egykoron valóban élt Vásárhelyen. Abban a városban, ahol a legfőbb baj - Németh László szerint - nem a műveletlenséggel volt, hanem hogy a meglevő műveltséggel sem lehetett mit kezdeni. „A város néhány cívis család kezében volt, akik nem tűrtek beleszólást a helyi ügyekbe: az országos dolgok pedig Pesten intéződtek: aki lenni akart valami, oda kellett mennie, a helyben maradtak a vidéknek kijáró eleve-megvetésben éltek." B. K.A. Betiltott riport a decemberi Tiszatájban MUNKATÁRSUNKTÓL Bertók László két költeményével indul a Tiszatáj decemberi száma, amelynek szépirodalmi rovatában többek között Nagy Gáspár és Király Levente néhány verse, Szathmári István novellája, Sándor Iván készülő regényének egy részlete is olvasható. Irodalom és Szolidaritás a címe annak az összeállításnak, amellyel arról emlékezik meg a lap, hogy húsz évvel ezelőtt vezették be Lengyelországban a hadiállapotot: éjszaka törtek rá a Szolidaritás embereire, ezreket internáltak és kihirdették a statáriumot. Kiss Gy. Csaba bevezetőjében úgy fogalmaz: a folyóirat összeállítása tanúságtétel a magyar-lengyel barátság nemes hagyománya mellett. A témához kapcsolódó verseken és novellákon kívül közli a folyóirat Sükösd Miklós Áronnak azt a lengyelországi riportját is, ami miatt betiltották a Mozgó Világ 1981. márciusi számát. Pál József Assisi Szent Ferenc Istendicséretének fordításáról és értelmezéséről írt tanulmányt, Baka István „oroszversét", a Sztyepan Pehotnij testamentumát pedig Szőke Katalin elemzi. A legendák varázsa címmel Vekerdi László Miskolczy Ambrus könyvét ajánlja az olvasók figyelmébe, Grendel Lajos új regényéről Németh Zoltán ad közre recenziót. Tandori Dezső válogatott verseit Tőzsér Árpád méltatja. „A Tisza-parton mit keresek?" sorozatban Deák Ferenc Munkácsy-díjas grafikusművésszel készült beszélgetés. Amíg a készlet tart! Wild spíder RC autó Walkie Talkie A kedvezményes ár csak ezen a hétvégén, december 15-16-án érvényes, amíg a készlet tart! Zenélő magnó (Sorai Egy mosollyal több