Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-10 / 287. szám

HÉTFŐ, 2001. DECEMBER 10. AKTUÁLIS3 ŐRFI FERENC Aláírást gyűjtenek az egészségügyi bérekért Demonstráció csak jövőre Keressük karácsonyt Tegnap már a második gyertyát is meggyújtottuk az ádventi koszorún, tényleg közel a karácsony. A városok ma már egymással is versenyezve, sok mindent elkövetnek azért, hogy besegítsenek az ünnepi előkészületekbe. Ahogy nyáron világosítanak, ilyenkor karácsonyfával, rendezvényekkel, díszvilágítássá] igyekeznek emelni ádvent fényét. Szeged önkormányzati vezetése is megszervezte a polgárok karácsonyi felkészülését, a maga képére és hasonlatosságára. Kézműves vásár, ünnepi várakozás a Dóm téren, díszvilágítás a Kárász utcán, plusz egy karácsonyfa a Klauzál téren. A karácsonyi hetek megnyitóján mondta is a polgármester, minél gyakrabban látogassunk ki a Dóm térre, hogy itt, együtt készülhessünk a karácsonyra. Jelentem, jó polgár módjára, én már kint is voltam a minap. Megvártam, hogy kicsit besötétedjen, fogtam a feleségem, s meg sem álltam vele a Dóm térig. Lelassítva addig sietős lépteinket, a püspöki palota mellett illő áhítattal beléptünk a Dóm térre. Tényleg hangulata, szelleme van a helynek, érezni a felemelő csendet. Mint megannyi mécses, meleg fényekkel sorakoztak a kuckónyi sátrak - megyünk is feléjük, sorra járjuk valamennyit. Kézműves és kisiparos munkák mindenütt, agyagból, bőrből, fából, gyapjúból, viaszból. Szépek, de most éppen nem találunk magunknak való ajándékot - vagy mégis ! Valami csoda szép dallam éri el a fülünket. Az egyik sarki sátorban, megtörve a kézműves hagyományokat, egy fiatalember CD-ket meg kazettákat árult. Azt mondja, kelta spirituális zene amit hallunk. Visszük a CD-t. Mint minden ember, mi is szeretjük a tüzet, most is jó volt megállni az ünnepi heteket végig parázsló farönkök mellett most is minden elismerésem az ötletadóknak, meg azoknak, akik az idén is heteken át táplálják, őrzik a parányi lángocskákat. Megtekintettük a város legújabb alkotását is, a nyolc és fél méter magas betlehemes szoborfát. Több kevesebb sikerrel próbáltuk megfejteni a magyar néphit ás a keresztény szimbolika faragott jeleit. Uram bocsa', de ez is a népi folklórhoz tartozik, egy kedves, ifjú párocska fallikas, értsd termékenységi szimbólumnak tippelte a faoszlopot... Nem baj. Innét is továbbsétálva, egyszer csak megcsapta orrunkat a küttöskalács és a forralt bor jóságos illata, közelünkben meg éppen dalba fogott a Szélkiáltó együttes. Ez az, ezt vártam, mindent kérek! Majszoljuk a kürtöskalácsot, szürcsöljük a forralt bort, az arra járókkal egy közösségbe verődve hallgatjuk a tiszta, magyar, istenes népzenét, mögöttünk a betlehemi jelenet, előttünk a karácsonyfa díszletével. Igaza volt a polgármesternek, akkor, ott, mi tényleg testben és lélekben együtt készültünk a karácsonyra a többiekkel. Aztán illően elköszöntek a Szélkiáltóék, magam is azt mondtam feleségemnek, hogy szerintem most már odébbállhatunk, nézzük meg, mi van még a városban. Elindultunk a Dugonics tér irányába. A Nagyáruház nagyon szép karácsonyi fényfüggönnyel hívja fel magára a figyelmet. A Dugonics tér üres, sötét és dísztelen, nyoma sincs karácsonynak. Csak egy főttkukorica- meg egy cukrozottmogyoró-árus fagyasztja magát a tér két szélen, mintha őrségben lennének. De hoppá, megint karácsony jön! Már messziről látjuk: fényárban az egész Kárász utca. Díszburkolat, díszvilágítás, díszházak - önmagában is szép, mint egy karácsonyi ajándék! Nincsenek túl sokan az utcán, igaz a boltokban sem. Mintha az üzletek is behúzódtak volna kirakatüvegeik mögé, egy sem bújik elő, lehet, hogy nem is jöhet ki áruival az utcára, mint mondjuk a Lajtán túl országok bármelyik városában. A primer gyönyörűség után ezen morfondírozva jutottunk el a Klauzál térre, ahol tényleg impozáns és csodaszép a város második karácsonyfája is, a sétálóutca metszéspontjában. Körülötte senki. Elidőznénk itt is szívesen, jól össze is fáztunk már - megint szívesen hörpintenék egy kis forralt bort, mondjuk most vörösből, a feleségem meg forró puncsot a narancsosból, persze nem műanyag pohárból, hanem kerámiahögréból; meg harapnánk is hozzá valamit, például héjában sült krumplit valamilyen szósszal, vagy frankfurti virslit mustárral - mint tavaly ilyenkor Bécsben, a Grabenen. Vagy a város bármely más terén, sétálóutcáján ilyentájt. Szívesen bevágnánk persze egy szegedi gulyást is, mint most a strassbourgiak, szegedi szakácsok jóvoltából. Tüdőm, jaj a díszburkolat! Jó, akkor legalább a Széchenyi téren. Mire ezt így végiggondoljuk, kiérünk a Kárász utca köszöntő szobraihoz, ahol állj, nincs tovább! Odaát sötét van, a Széchenyi tér be van zárva. Ahogy a Dóm téri csendnek tényleg örültem, úgy bosszantott fel az élettelenség emitt. Itt pár évvel ezelőtt még nyüzsgött a nép a karácsonyi vásári forgatagban. S az vesse rá az első követ, aki sohasem verekedte magát keresztül azon a kétségkívül prolisabb bazári sokadalmon. Itt is a karácsonyra készültek ám az emberek, a maguk módján! Akik ugyanúgy szegedi polgárok, mint a Dóm tér látogatói, legfeljebb nem ugyanolyanok. Mindenesetre most sikerült kipucolni őket a Belvárosból a bevásárló központokba, a Mars térre, no meg persze a Cserepes sorra. Nekem hiányoznak. Visszamehettünk volna a Dóm térre, azt mondtam, nem megyünk, mert a másik polgári felem háborog. De arra befizetek, amikor a város vezetői, a képviselő urak és hölgyek, a polgármesteri hivatal dolgozói, a koalíciós pártok tagjai ott térdepelnek az egydimenziós betlehemi figurák előtt, s áhítattal hallgatják a vallásos népi énekestár dallamait, majd beszerzik az ajándékokat: egy gyertyatartó a nagyinak, egy a másiknak, mázas fazék az asszonynak, bögrécske a gyerekeknek, fatányér az apjuknak együtt készülnek a karácsonyra. Új parancsnok MUNKATÁRSUNKTÓL parancsnokának. A jelenlegi igazgató, Kátai József dandártábornok Béndek fózsef vezérőrnagy, a ha- december 26-án nyugállományba tárőrség országos parancsnoka Ár- vonul. Árvái Ferenc a Miskolci Havai Ferenc ezredest nevezte ki a tárőr Igazgatóságról kerül KiskunKiskunhalasi Határőr Igazgatóság halasra. A szegedi gyermekkórház orvosai sincsenek rózsásabb helyzetben, mint társaik. Képünk illusztráció. Fotó: Karnok Csaba Folytatás az 1. oldalról A demonstrációra való hajlandóság nem véletlen: a 440 kamarai küldött 53 százaléka szerint a készülő kórháztörvény nyomán nem várható érdemi javulás az egészségügyben. A résztvevők egyharmada optimista, míg a többiek úgy vélik: a rendelkezésükre bocsátott információk alapján nem lehet megítélni a készülő törvény hatásait. A MOK ma már nem tartja szükségesnek a törvény visszavonását, miután a kamara számos indítványát beépítették a tervezetbe. Azt azonban nem látják bizonyítottnak - fogalmazott Kupcsulik Péter -, hogy csak a magántőke bevonása javíthat az egészségügy finanszírozásán. A MOK azt sem látja biztosítottnak, hogy az orvosok jövedelme emelkedik azután, hogy munkáltatóik nem önkormányzatok, hanem közhasznú társaságok lesznek. A küldöttek közül néhányan azonban arra emlékeztettek: az alapellátás privatizációját is bizonytalanság előzte meg, a rendszer mégis működőképesnek bizonyult. „A minimálbér 50 ezer forintra emelésével a kezdő beteghordó, és a 15 éves munkaviszonnyal rendelkező szakápoló ugyanannyit keresne jövőre, és ez tarthatatlan helyzet" - szögezte le Simonka fános Aurél professzor, a Szegedi Orvosi Kamara (SZOKj elnöke. A testület kedden dönt arról, támogatják-e az aláírásgyűjtést. Simonka professzor szerint erre minden esély megvan. A Szegedért Egyesület és az MSZP által a szegedi egészségügyi privatizáció kapcsán kezdeményezett népszavazás támogatásáról is keddi ülésén dönt a SZOK. Simonka János Aurél szerint ebben az esetben nem lesz könnyű a kamara állásfoglalását megfogalmazni, mert bár a célokkal egyetértenek, a kérdésfeltevés nem teljesen egyértelmű. KÉRI BARNABÁS Sikeres sporthónap Kistelek önkormányzata novemberben sporthónapot hirdetett a város minden mozgásra, sportolásra vágyó polgára számára. A tollaslabda napon például három kategóriában huszonöt versenyző fogott ütőt, ami után Pálinkás Pál gyermekorvos, a kisteleki tollaslabda szakosztály tagja Egészséges táplálkozás címmel tartott előadást. A gimnázium tornatermében a tenisz szakosztály nyílt edzésen mutatkozott be, amit ügyességi és teniszverseny követett. Darabosné Majoros Ildikó szakosztályvezető Mozgás életerő címmel tartott előadást a természetjárás szépségeiről. A Pro-Art Táncstúdió egész napos táncprogramot és bemutatót szervezett a sporthónap keretében. Novemberben nyílt asztahteniszversenyt, aerobic- és karatebemutatót is rendeztek Kisteleken. A sporthónap zárórendezvényét a Rózsaliget-kollégium dísztermében tartották, ahol a négy fős csapatok totókat és tesztlapokat töltöttek ki. A polgármester bére MUNKATÁRSUNKTÓL A december 5-én lapunkban megjelent Vita a fizetésekről című cikkünkben azt írtuk, hogy Röszkén a jegyzőnek magasabb a bére, mint a polgármesteré. Magyari László polgármester arról tájékoztatott bennünket, hogy Röszkén a jegyző fizetése nem haladja meg a polgármester munkabérét. Az érintettektől és olvasóinktól elnézést kérünk. A legkulturáltabb község Kategóriájában első lett Algyő a közművelődést pártoló hazai önkormányzatok közül. A néptáncegyüttes, a népi kórus és az idén átadott tájház változatos kulturális programokat biztosít a község lakóinak. Algyő község kategóriájának legjobbjaként szerepelt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiírt, „Közművelődést pártoló önkormányzat - 2001" című pályázaton. Az az önkormányzat nyerhette el az első díjat, amelyik településforma szerinti kategóriájában a legtöbbet fordította a kultúra pártolására, természetesen lakosságszámának arányában. - Az első díj egymillió forintos támogatást jelent, amit kulturális fejlesztésre kell elköltenünk - közölte Piri József polgármester. Nagyon büszkék vagyunk erre az elismerésre, mert a bírálók nem csak az összegszerűséget nézték, hanem azt is, hogy mit és milyen hatékonyan valósítottunk meg a forrásokból. Idén több nagy lépést is tettünk a kultúra fejlesztése érdekében, hiszen a művészeti oktatás intézményesítése mellett átadtuk a tájházat, amelyben a népi, hagyományos élet momentumaival ismerkedhetnek meg a látogatók, és emellett információs központként is szolgál. A népművészet és a népi kultúra ápolását is kiemelten fontosnak tartja az önkormányzat, mondta a polgármester, hiszen a faluház koordinálásával az algyői hagyományőrző néptáncegyüttes és a Móra Ferenc népi kórus működésének feltételeit is biztosították. A községben tanuló gyermekeknek lehetőségük van iskolai keretek között zene, néptánc és kézművesség tanulására. A Pro Musica Művészeti Iskola is kihelyezett tagozatot indított Algyőn, tudtuk meg Piri Józseftől. A pályázatot elbíráló bizottság hgyelembe vette a községek nemzetközi kulturális kapcsolatait is. Algyő ebből is jól vizsgázott, hiszen a bajor Hebertsfelddel, a vajdasági Martonossal és a Temes megyei Újvárral is élő kapcsolatot tartanak a kulturális egyesületek révén. A népművészeti előadásokat színielőadások és irodalmi kávéház is az algyőiek rendelkezésére áll. Emellett minden évben falunap, egészségnap, hagyományos búcsú és színházi nap szervezését is vállalja a kitüntetett önkormányzat. ILLYÉS SZABOLCS Az algyői Faluház dolgozóinak egész éves munkája is hozzájárult az első díjhoz. Fotó: Kamok Csaba