Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-01 / 280. szám

SZOMBAT, 2001. DECEMBER 1. • NAPOS OLDAL" II. Nézzük a tévét Érdekes képződmény a Magyar ATV. A közönség úgy van félretájékozva Magyarországon, hogy az egyes tévécsatornáknak határozott arcuk leend, és a vonások között rendre felfedezni vél politikai hovatartozásra vallót is. Holott az ATVnek például nincs arca, sazaz egyetlen határozott vonása, hogy eladja a műsoridejét. Különféle produceri irodáknak, tévés műhelyeknek, vállalkozóknak. így fordulhat elő, hogy egyik pillanatban profi beszélgetős műsort látunk, a másikban vér amatőrt - és akkor még finom vagyok. Egyszer olyan újságírók kluboznak benne, akik a mai szörnyű politikai skatulyázásban a balliberális jelzőjű dobozba vannak gyömöszkölve, holott egyfolytában elfogulatlanok igyekeznek lenni és egy szakmát tisztességesen képviselni. Másszor olyanok, akik szeretik magukat konzervatív sajtómunkásoknak föltüntetni, holott csak ellenállhatatlan vonzódást éreznek a mostani hatalomhoz és nagyon utálják az ellenzékét. Zsigerből politizálnak, vagyis nem sok közük van az újságíráshoz mint szakmához. Nemrégiben teljes oldalon közölt erre bizonyítékokat egy újság, idézte a szavaikat, köztük azt a mondatot, melyben egyikük megkapó hangutánzó szót talált Göncz Árpád beszédmódjára. Szerinte az exelnök - röfög. A szóban forgó tévécsatorna sajátsága úgy hozta, hogy a Göncz Árpáddal történt Juszt László-beszélgetés is ezen a csatomán volt látható. Azért én bízom benne, hogy a közönség előbb-utóbb jól eligazodik. A röfögős sajtónőt is képes a helyén, azaz az ólban látni és az elnököt is azon a méltó helyen, ami a magyar demokráciában a legfőbb közjogi méltóságot betöltő embernek kijár. Plusz a szeretet. Mert az le nem tagadható tény, hogy ebben az országban a népesség túlnyomó többsége szeretettel övezi a tíz évig volt elnököt. Sok oka van annak, hogy miért, de ebben a beszélgetésben ő maga fogalmazta meg legszebben és legegyszerűbben az egyik lehetséges választ. Göncz szereti ezt az országot és népét. Csak úgy, magától értetődő természetességgel. Ahogyan levegőt veszünk. És a népek - mint a szeizmográf. Mármost az a helyzet, hogy emlegetett sajtónő már egyáltalán nem lesz emlegetve, amikor az elnököt még mindig meghatározó történelmi személyiségként tiszteli és szereti ország-világ. Vagyis: miről beszélünk? Az egyetlen értelmes, amit tehetünk: abbahagyni! SULYOK ERZSÉBET Szerb Antal-emlékkiállítás A kék virág lovagja MTI Szerb Antal születésének századik évfordulója alkalmából „Örökre a kék virág lovagja és talán bohóca maradok" címmel kiállítás nyílt a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. Petrányi Ilona, a tárlat rendezője elmondta: a címül választott, Szerb Antal naplójából származó idézet kifejezi az író romantikus vonásait, valamint azt, hogy kívülről, ironikusan is tudta szemlélni magát. A múzeum birtokában lévő hagyatékból válogatott kiállítás egyik célja, hogy a tudós és az író-művészember kettős karakterén keresztül, ugyanakkor mégis egységben láttassa az alkotót. Hozzáfűzte: szándékuk az volt, hogy bemutassák a Szerb Antal-i önmeghatározásnak megfelelően a „szellemi kalandor" személyiséget. A kiállítási fejezetek egy-egy ismert - például A Pendragon legenda, áz Utas és holdvilág - regényhez kapcsolódnak. A látogatók Szakmai és etikai kifogások is megfogalmazódnak A klónozás kérdőjelei többek között eredeti dokumentumokat, kéziratokat böngészhetnek, Szerb Antal személyes tárgyai sorában megtekinthetik például íróasztalát és írógépét, könyvtárának néhány kötetét. Az érdeklődők meghallgathatják azt a háromperces felvételt is, amely a kutatók mai ismeretei szerint egyetlen dokumentumként őrzi Szerb Antal hangját. A felvétel az 1941 -es Nagy emberek, gyermekcipőben című rádió-előadás részlete. Az évforduló alkalmából megjelent Szerb Antal eddig fellelt leveleit csokorba gyűjtő kötet is a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában. HAT SEJTBŐL ALLO EMBERI EMBRIOKEZDEMÉNYT ALKOTTAK MEG HUMÁN KLÓNOZÁSSAL EGY AMERIKAI, MASSACHUSETTS ÁLLAMBELI LABORATÓRIUMBAN, OKTÓBER 13-ÁN. A KÍSÉRLETET ÉS EREDMÉNYÉT A NAPOKBAN HOZTÁK NYILVÁNOSSÁGRA, MELY AZONNAL VIHAROS VITÁKAT VÁLTOTT KI MIND TUDOMÁNYOS, MIND MÁS KÖRÖKBEN. ANNAK ELLENÉRE, HOGY A KÍSÉRLET CÉÜA NEM ÉLŐ EMBERI KLÓNOK LÉTREHOZÁSA, HANEM GYÓGYÍTÁSRAALKALMAS SZÖVETEK, ŐSSEJTEK MEGALKOTÁSA VOLT. RASKÓ ISTVÁN, A SZEGEDI BIOLÓGIAI KÖZPONT GENETIKAI INTÉZETÉNEK VEZETŐJE SZERINT A KÍSÉRLET SZAKMAILAG ERŐSEN AGGÁLYOS ÉS KORAI VOLT. Nyolc emberi petesejtet kiónoztak a massachusettsi Worcesterben október 13-án, melynek eredményeit egy szakmai lap a napokban közölte. A módszer ugyanaz volt, mint amit korábban Dolly báránynál alkalmaztak: a női petesejt magját eltávolították, és egy emberi hámsejt magjával helyettesítették. Ez utóbbi, mivel testi sejt, a teljes genetikai állományt tartalmazza. Elektromos impulzussal a sejtben olyan változást idéztek elő, mint ami akkor történik, amikor a hímivarsejt behatol a petesejtbe. Ennek hatására a petesejt osztódni kezdett. A nyolc sejtből kettő indult fejlődésnek, az egyik négy, a másik hat sejtté osztódott, mielőtt megállt volna a növekedése. Raskó István, a Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézetének vezetője szerint az, hogy az egyik alapsejt hatfelé osztódott, már önmagában jelzi, hogy valami nem volt rendben. A sejtosztódásos embriófejlódés ugyanis úgy megy végbe, hogy két sejtből négy, a négyből pedig nyolc lesz. Hat sejt csak úgy jöhet létre, hogy a négysejtes állapotú embrió sejtjeiből csak egy osztódik tovább, vagyis az embrió eleve beteg. - Ilyen okok miatt gondolom úgy, hogy ez a kísérlet elhamarkodott volt. Még az állatkísérletekkel kapcsolatban is vannak bizonytalan tényezők - először ezeket kell tisztázni, és csak azt követően áttérni az emberkísérletekre - mondja az intézetvezető. Az egyetlen különbség Dolly klónozása és a mostani kísérlet között az, hogy most az osztódásnak induló sejthalmazt nem egy kihordó anyába, hanem szövettenyésztésre alkalmas edényekbe helyezték. " Raskó István professzor az SZBK Genetikai Intézetében (Fotó: Karnok Csaba) HEVES ELLENZES A VILAGBAN Az amerikai Fehér Ház nyilatkozatban ítélte el a humán klónozási kísérletet. George W. Bush amerikai elnök ismét felszólította a kongresszust, hogy léptessék életbe azokat a törvényjavaslatokat, amelyek megtiltanák az emberi embriókkal folytatott kísérleteket. Phüippe Busquin, az Európai Unió tudományos főbiztosa szintén elítélte a massachusettsi kísérletet és közös európai álláspont kialakítását sürgette. Egy nappal az eset után Nagy-Britanniában a Lordok Háza elfogadta a szaporodási célú klónozást betiltó törvénytervezetet. A Vatikán közleményben ítélte el az amerikai kísérletet, ismételten kifejtve azt az álláspontját, hogy az emberi élet magától a fogantatástól veszi kezdetét, akkor is, ha ez utóbbi „embertelen módon" történik. A Szentszék állásfoglalásában rendkívül súlyosnak és drámainak nevezte mindazt, amit az amerikai cég tett. A kutatók arról tájékoztatták a nyilvánosságot, hogy céljuk nem egy élő emberi klón létrehozása, vagyis klónozással történő szaporítás volt, hanem embrionáhs őssejtek gyógyászati célú előállítása. Őssejtekből elvileg bármilyen testi szövet kialakítható, így létfontosságú szerveket lehetne pótolni az ember saját sejtállományából úgy, hogy nem merülnének fel kilökődéshez vezető immunológiai összeférhetetlenségi problémák. Raskó István szerint azonban ez nem ilyen egyszerű. Nem lehet tudni például, hogy egy adott össejtvonalból milyen új, differenciált sejtek jönnek létre, és hogy a sejtosztódás során milyen hibák keletkeznek. Ráadásul, bár a massachusettsi kutatók azt állítják, az általuk létrehozott sejtcsoport nem alkalmas a beültetésre, nem lehet tudni, mikor és kinek juthat az eszébe reproduktív célokra használni a kiónozott emberi sejteket. Ez hihetetlenül veszélyes: egy ciprusi születésű amerikai biológus, Panayotís Zavos például a törvényi tiltás ellenére is dolgozik az emberi embriók klónozásán, tíz házaspár részvételével. A kutató korábban arról beszélt, hogy kétszáz asszonyba kívánnak klónozással megtermékenyített embriókat beültetni egy titkos laboratóriumban. A szegedi kutató szerint más megoldást kell keresni őssejtek, majd azokból szövetek előálb'tására. A jelenség megértéséhez tudni kell, hogy a sejtek korai szakaszban sok irányú fejlődésre képesek, bármilyen testi sejt (hámsejt, támasztósejt, idegsejt stb.) kialakulhat belőlük. Őssejtek mesterséges előállításához a petesejt magját helyettesítő, valamilyen funkcióra már „szakosodott" testi sejtnek vissza kell programozódnia őssejtes, azaz kialakult funkció nélküh állapotba, hogy azután bármilyen szövetet létrehozhassunk belőlük. - Ez a kutatás jövője: megtalálni a petesejtben azokat az anyagokat, amelyek képesek arra, hogy a felnőtt szövetből származó testi sejtet visszaprogramozzák az őssejtes állapotba. Ebben az esetben elég lenne sejteket kivenni a betegből, visszaprogramozni azokat őssejtes állapotba, majd egyszerűen visszaültetni. Ha ez sikerülne, szövetpótlással számos betegséget lehetne gyógyítani, például az Alzheimer-kórt, a cukorbetegséget, a szívizombetegségeket, a leukémiát, de „saját anyagból" pótolni lehetne az égett bőrszövetet is. Egy másik járható út lehetne, ha sikerülne a felnőtt szervezetben, az idegrendszerben található igen csekély számú őssejtet kinyerni - ezek között van olyan, amely minden sejtösszetevő bányába képes differenciálódni, elvileg tehát bármilyen funkciójú sejt keletkezhet belőle. Még egyszerűbb lenne a születés után a köldökzsinórvérben levő őssejteket használni. Ezeken a módszereken nagyon sok tudós dolgozik, és ha eredménnyel járnának, nem lenne szükség olyan, szakmailag és etikailag erősen megkérdőjelezhető módszerekre, mint amilyennel a massachusettsiek kísérleteznek mondja az SZBK intézetvezetője. Jóllehet a sajtó a massachusettsi eredményt azonnal tudományos áttörésként és a humángenetika újabb mérföldköveként kezdte emlegetni, Raskó professzor szerint a kísérlet tudományos tartalma igencsak sekély. Ezért nem lett volna szabad felborzolni a jogosan aggódó közvéleményt. KECZER GABRIELLA PODMANICZKY SZILÁRD 14 Vénusz a Rózsadombon A férfitől átvettem a papírt, a ragacsos lapokat széthajtottam, s azt a széket, amit az előbb nem tudtam megmozdítani, magam alá húztam, és leültem a napfényes szobában. Az ülés egészen jólesett, lábaimat magam előtt kinyújtottam, mintha elfáradtam volna az egész napos csatangolásban. „Mi ez? „Kérdeztem". Valami kapcsolási rajz?" „Egy szifonrendszer és a vízhálózat." „Szódát akar csinálni?" „Nem, kedves hercegnő, ezen végig kell vezetnem." „Ugyan, ne bolondozzon már. Miért kell?" „Ha tehetném, inkább útközben mondanám el. Mehetünk?" „Várjon-várjon. Egy tapodtat se mozdulok addig, amíg pontosan el nem mondja az egészet." „Pedig jobban tenné, ha útközben hallgatna meg." „Maga tisztára olyan, mint az apám. Otthon soha nem kapcsolja be a rádiót, csak a kocsiban. Mindig azt mondja, majd útközben meghallgatom a hűeket." „Ha lehet, erről most nem vitatkoznék." „Márpedig fog. Vagy elvisz erőszakkal? Meg mi volt ez az ablakkeretes verekedés?" „Szívem szerint nem beszélnék semmiről." „Jó nagy szíve lehet." „Meg kellene szoknia, hogy ne a szavaknak higgyen, hanem szó nélkül lássa át a helyzetet, és annak alapján döntsön." „Agyafúrt egy ember maga. Azt hittem, dadának küldték, de még egy mesét se hajlandó leadni. Ja igen, és mi az, hogy küldték? Ki küldte?" „Épp erről beszéltem az imént. Senki. Jöttem, mert küldtek, vagyis éreztem, hogy jönnöm kell." „Én meg azt érzem, hogy nem megyek. Élihez mit szól? Miért bű olyan homályos lenni, mint egy margarinnal bekent ablak?" „Sajnos, hercegnő, mert úgy látom, egyelőre még nem tudunk egymással beszélni. Ezért is kértem, hogy majd útközben. Szeretném meggyőzni." „Tfessék, győzzön meg! Egyébként van gyereke?" „Van egy fiam és három lányom." „Ez megnyugtat, szóval, maga is egy rendes kis apa." „Ne élcelődjön, az én gyerekeim a legnagyobb boldogságban nőttek föl." „Azt maga csak gondolja. Honnan a csudából tudja ezt a legnagyobb boldogságot; lehet, hogy a francba kívánták az egészet, csak nem szóltak. Ja, persze, elfelejtettem, maga megérzi? Maga, teljesen rávett erre a magázásra. Szevasz!" És felé nyújtottam a kezem, bár azonnal kétségeim támadtak, hogy megfogjam a kezét egy ilyen észlény pacáknak. „Szevasz", válaszolta. „Mehetünk?" „Na, jól van, menjünk, mi mást csinálhatnék De ne felejtsed, hogy én ellene voltam az egésznek" A férfi elindult a lépcsőn a felső szoba felé, visszanézett, megyek-e. Mentem. Mire beértem a szobába, a férfi már fél lábbal kint lógott az ablakban, egy vastag kötélbe kapaszkodott, amiről először azt hittem, hogy egy jó hosszú kolbász, mert kapaszkodás közben a fogai közé szorította. Aztán fölmászott és eltűnt az ablakkeretből. Az ablakon túl fenséges pázsit virított, erdők és dombok vonulatai, és a távolban ott láttam azt a nyújtott félgömb alakú építményt is. A férfi egy háncslétrát lógatott az ablakba, leszólt, hogy másszak föl. „Mi van, apuskám, lányszöktetés? Amikor minden olyan elektronikusan működik itt, minek egy ilyen létramászás?" „Még nem tökéletes minden", válaszolta a férfi, és ahogy lógatta a létrát, másik kezével egy hatalmas, álló virágvázát szíjazott a fejére. „Klassz a bukósisakod. Nekem is viselnem kell?", mondtam, miközben megmarkoltam a háncslétra libegő szélét. Nem mertem lenézni, bár nem voltunk túl magasan, a gyomrom azért a talpam és a fejem között liftezett. „Ez nem bukósisak, hercegnő. A gázégőnek eltört a tartórúdja, és ha túlságosan alulról fújatom a léghajót forró levegővel, soha nem emelkedünk föl." „Aha", mondtam, félig oda se figyeltem, és örültem, hogy nem copfom van, mert pont copfosra fonták a háncslétrát, és ebben a lebegő állapotban könnyen lehet, hogy a saját hajamba kapaszkodnék." Bebillentem a kasárba, a férfi a fején a vázával egyenes derékkal egyensúlyozott, egy rántással kiakasztotta a ház oldalából a karabinert, s a fején a vázán elcsavart valami bizgentyűt, erős láng csapott ki a lufi belseje felé, ami a legvadabb színekben pompázott: kék, piros, stb. „Nem égeti le a fejét?", kérdeztem jótét kísérőmet, mert egy karcolást még csak-csak bekötök... „Nyugodt lehetsz, így jöttem." „így jött a világra? Nem értem? Nagy a zaj", és hiába vártam a választ, a harsogó gázláng majd kitépte a dobhártyámat. De mintha azt mondta volna, hogy így. (Folyt, köv.)