Délmagyarország, 2001. november (91. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-24 / 274. szám

Az gáz, ha megtudják, hogy alteros vagyok" A vadhajtásokat le kell nyesni? matematikaórán látottak után nem sok jóra számítottam, amikor a szünetben arra kértem néhány fiút és egy lányt, hogy üljenek le velem beszélgetni. Kellemesen csalódtam, - Miért kerültetek ide? - Csúnyán beszéltem a tanárokkal, sőt: egyszer meg is ütöttem az egyiküket. És hozzávágtam az igazgatóhoz a naplót, - Én meg szétvertem az egyik tanár kocsiját, Pikkeltek rám. Ha valami rossz történt, biztos, csak én lehettem a bűnös, - Ahogy viselkedtek, nem csodálom, hogy pikkeltek rátok, - Persze, végül is igazuk volt, hogy kicsaptak. Kiszorultak. A szegedi alternatív iskolába azok járnak, akik nem tudták elvégezni az általános iskolát - Jöjjön csak, ha elég erősek az idegei -mondta Tóth Klárii, a szegedi alternatív iskola matematika szakos tanára, amikor megkérdeztem, bemehetek-e az egyik órájára, a „deviáns" gyerekekhez. Nem kellett öt percnél több, hogy megtudjam, mire gondolt. A tízfős hatodik osztályból csak hat-hét gyerek jött be mindjárt csengetés után, a többiek 5-6 perc késéssel érkeztek. Abból, hogy ez semmiféle feltűnést nem keltett, arra következtettem, nem egyedi esetről van szó. Mint ahogyan az sem lepett meg senkit, amikor az egyik fiú úgy tíz-tizenöt perc után fogta magát, se szó, se beszéd, kiment a teremből, és nem is jött vissza. Nyilván nem kötötték le túlzottan az egyenletek - ez volt ugyanis a téma. Az óra felénél nem önként, de még egy fiatalember távozott - miután hangosan végigfütyülte, dudorászta, brekegte, dobolta az első 15 percet. A mit vennél el (az egyenlet egyik feléből) kérdésre szellemesen azt válaszolta, hogy a Kati szüzességét, a tanárnő kiküldte a teremből. Kóstolgatják az embert, hogy megtudják, meddig mehetnek el - magyarázta utóbb Tóth Klára. A fegyelmezés eszköztára ebben az iskolában nem túlságosan gazdag: a gyerekeknek nem okoz komoly lelki megrázkódtatást, ha kiküldik őket az óráról, és az év végi bukáshoz is hozzászoktak már. A szóban forgó hatodik osztályban mindenki 15-16 éves. Az óra menetét csak hárman-négyen követték figyelemmel. Abból, hogy egy kupacban ülnek, arra lehet következtetni, igyekeznek magukat függetleníteni a gátlástalanul beszélgető, verekedő, ordibáló, poénkodó és röhögcsélő többiektől. - Engem nem zavar, mit csinálnak. A tanárnő úgyis velünk foglalkozik, ha látja, hogy tanulni akarunk mondja egyikük, egy lány. A különbség abban is megmutatkozik, hogy a szóban forgó négy tanulónak van például füzete. Az osztály többsége ugyanis semmilyen iskolai felszereléssel nem rendelkezik. Milyen terhet cipelnek? Negyvenöt perc alatt egyébként egészen jól meg lehet szokni az állandó zajt és idétlenkcdést, és azt is, hogy a gyerekek kivétel nélkül nagykabátban ülnek, egyikükön sapka is van. (Ennek megszerzésére az óra folyamán egyébkent többször sftó lányt, üljenek le velem beszélgetni. Kellemesen csalódtam. - Nem akartatok szerepelni a fotón. - Nagy gáz lenne, ha megtudnák, hogy alterosok vagyunk - mondja az egyik fiú. - Én nem bánom, ha megtudják. Tessék leírni a nevemet is: Kőszegi Mátyás vagyok. - Miért kerültetek ide? -Én a magatartásom miatt. Csúnyán beszéltem a tanárokkal, meg rájuk vágtam az ajtót, sőt: egyszer meg is ütöttem az egyiküket - mondja a lány. És hozzávágtam az igazgatóhoz a naplót. (Ő is vállalja a nevét: Rácz Kittinek hívják) - Miért? - Mert üldözték a legjobb barátnőmet. Úgy gondoltam, igazságtalanul bántják, és meg akartam védeni. - Én meg szétvertem az egyik tanár kocsiját - tájékoztat higgadtan az egyik fiú. - Pikkeltek rám. Ha valami rossz történt, biztos csak én lehettem a bűnös. - Ahogy viselkedtek, nem csodálom, hogy pikkeltek rátok. - Persze, végül is igazuk volt, hogy kicsaptak - mondja a fiú, és a többiek egyetértően bólogatnak. Annyit hallhatták már, hogy rosszak, hogy kilógnak a sorból, hogy teljesen természetesnek tekintik a helyzetüket. - Rosszabbak vagytok a többi gyereknél? - Nem. Tudunk mi kedvesek is lenni, de ha ránk szállnak, hamar idegesek leszünk -jelenti ki a kocsirongáló. - Nekem nem a magatartásommal volt baj, hanem az eredményeimmel - veszi át a szót Mátyás. - Alsóban még nem volt gond, de felsőben csupa egyes-kettes voltam. Az volt a baj, hogy a szüleim mindig másképp magyarázták el a dolgokat, a tanárok pedig azt nem fogadták el. Én is azt hiszem, igazuk volt, hogy megbuktattak. Tényleg nem ment a tanulás. - Nem bánjátok, hogy ide kerültetek? - De igen, mert itt nem lehet rendesen figyelni. Szeretnék visszakerülni - mondja Mátyás. - Én nem bánom - állítja Kitti. - Itt senki nem piszkál, sem a többiek, sem a tanárok, olyan vagyok, mint bárki más. Vagyis, mivel igyekszem, még jobb. - Most miért igyekszel jobban? - Rájöttem, hogy nem lesz az úgy jó, hogy nincs szakmám. Itt szövőnőnek tanulok majd. A tanárok azt mondják, 18 éves korukra a fiatalok többsége rájön, hogy szakma nélkül nem megy semmire, és rákapcsol. Attól kezdve nincs velük sok baj, és jelentős részüket vissza lehet téríteni a rendes kerékvágásba. Az általános iskola befejezése után kétéves szakma-előkészítő képzésre járhatnak ugyanebben az iskolában 9-10. osztályban, majd a 11-13. évfolyamon OKJ-s szakmákat tanulhatnak. Barakkokban szépüljön a lélek? Az iskolaépületekről, a József Attila sugárúti egykori malomról és a Balatoni utcai, barakkokkal kiegészített volt leánynevelőről sok mindent gondolhat az ember, csak azt nem, hogy alkalmasak arra: harmonikusabbá váljon bennük a személyiség. A felsővárosi vályogépületben egy szűk, belső udvarban lévő, kicsi és alacsony tantermekben folyik az oktatás, a könyvtárat a mosókonyhából, az igazgatói szobát a malomgarat helyiségéből alakították ki. Retkes Ákos igazgatóhelyettes íróasztalát egy szuterénszobában találtam meg egy hatalmas bojler mellett. A polcon lévő „Korszerű intézményvezetés" című sorozat és a lehangoló alagsori szoba ellentéte jól tükrözi a szándék és a lehetőségek közötti szakadékot. -A tanítás csak az egyik értelme ennek az iskolának. Az legalább olyan fontos, hogy amíg itt vannak, nincsenek máshol: rosszabb helyen. Például az utcán, vagy sajnos - otthon. Amíg itt vannak nem okoznak kárt, sem másoknak, sem maguknak - mondja az igazgatóhelyettes. Ezért szerveznek rengeteg délutáni programot is: lehet például breaktáncolni, cselgáncsozni, számítógépezni. A lehetőségeknek a helyszűke szab határt - mondja Retkes Ákos. - Szegeden nem egy iskolát bezártak, vannak üres épületek. Nem merült föl, hogy megkapják valamelyiket? - kérdezem Földes Sándor igazgatót. -Több épületet is kértünk, de nem kaptuk meg. így az a helyzet állt elő, hogy mivel évente 15-20 millió forintot nyerünk pályázatokon, be tudtuk szerezni a szakképzéshez a legmodernebb technikát. De azt fából készült barakkokban kell használnunk. Az orvosi szoba például itt van — nyit be az egyik felvonulási épületbe az igazgató. A légáramtól meglibben a csupasz pozdorjára szögezett gyerekrajz. Kecxer Gabriella Nem csak a hideg ellen védekeznek. (Fotó: Karnok Csaba) és többen kísérletet tettek) Mivel a teremben meglehetősen hideg van, nehéz eldönteni, ezért nem vetkőznek le a gyerekek, vagy mert átmeneti állapotnak tekintik az ott-tartózkodást. A Szegedi Alternatív Általános Iskola, Szakiskola és Speciális Szakiskola névre hallgató intézményt a városban gengszterképzőként emlegetik - tudom meg Földes Sándor igazgatótól. Olyan gyerekek járnak ide 1991 óta. akik valamilyen ok - bukás. deviáns magatartás, testi vagy szellemi akadályoztatás - miatt kiszorultak a hagyományos iskolákból. A magatartászavarosok körülbelül százan vannak. Ők azok a testileg és szellemileg teljesen ép gyerekek. akik 15-16-17 évesen járják itt a 6-7-8. osztályt - néha többször is -, miután 14 éves korukig nem tudták elvégezni az általános iskolát. Őket a társadalom egyszerűen deviánsnak tekinti, pedig. mint az igazgatótól és a tanároktól megtudom, sokuknak nem elsősorban a viselkedésével. hanem a tanulási képességeivel van baj. Van közöttük olyan diszlexiás és diszkalkuliás, akinek betegségét későn ismerték fel, vannak hiperaktív gyerekek és vannak más személyiségzavarral küszködők is. Másoknál a szociális helyzet, a családi körülmények nem tették lehetővé, hogy elfogadható eredményt érjenek el az iskolában. Közös bennük, hogy iskolai „előéletük" kudarcok és konfliktusok sorozatából állt, és a legtöbben dacból utasítják el a tanulást. A tanárok szerint nagy baj, hogy az egzisztenciáért küzdő vagy széthullott családokban nem tudnak kellőképpen figyelni a gyerekekre, de nem tudnak az iskolákban sem, ahol a hatalmas tananyag és a magas osztálylétszám miatt alig jut idő egy-egy gyerekre. - Az egész magyar iskolarendszer arról szól, hogy mit nem tud a gyerek. Ami pedig a személyiségüket illeti, az a vezérelv, hogy a vadhajtásokat le kell nyesni - summázza az egyik tanár. - Nem egy olyan diákunk van, aki alsó tagozatban végig kitűnő volt, aztán egyszer csak történt valami, és a következő évben nyolc tárgyból bukott - mesélik a tanárok. - Sokkal jobb lenne, ha a problémákat időben felismernék és azonnal megpróbálnának tenni ellene, mert mire hozzánk kerülnek, már nagyon nehéz visszafordítani a folyamatokat - mondja Földes Sándor. ,ltt olyan vagyok, mint bárki más" A matematikaórán látottak után nem sok jóra számítottam, amikor a szünetben arra kértem néhány fiút és az egyenletek iránt a legnagyobb érdeklődést tanú-