Délmagyarország, 2001. november (91. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-22 / 272. szám

CSÜTÖRTÖK, 2001. NOVEMBER 22. SZILUETT 9 Megjelent a Kernádi (Fotó: MTPSándor Katalin) Megjelent a két népszerű színész, Hernádi Judit.és Kern András közös lemeze, a Kemádi, melyet november 19-én mutattak be Budapesten az Articsóka Étteremben. Együtt énekel a négy grácia (Fotó: MTkföldi Imre) Csillagok éneke címmel közös karácsonyi műsort ad négy magyar énekesnő: Erica C. Csepregi Éva, Dolly és Vincze Lilla a Budapest Kongresszusi Központban, decem­ber 20-án. Tom Cruise leánykérőben Beszélgetés Nagy-Kálózy Eszterrel Karády Katalin és a józan erotika Huszonöt éve halt meg Jean Gabin Végül is nem ment rosszul" Egy brit lap értesülése szerint Tom Cruise egy roman­tikus vacsora során térden állva kérte a spanyol szí­nésznőt, hogy legyen a felesége. Állítólag Penélope Cruz igent mondott, és jövő év elején megtartják az esküvőt. A színész az esküvő előtt még szeremé lezárni a vagyon­megosztással járó jogi procedúrát ex feleségével, Ni­cole Kidmannel. Miután a színésznő a nyilvánosság előtt is vállalta kapcsolatát Tom Cruise-zal, még nagyobb nép­szerűségnek örvend. Eddig is számtalan szerepajánlattal látták el a filmrendezők, és egyéb felkérések is érkeztek, de úgy tűnik, most megszaporodtak az ajánlatok, és ter­mészetesen vele együtt nőtt a gázsi összege is. Nemrég pél­dául a Barcelonai Operaházban „vendégeskedett"; a fel­lépésért 500 000 dollárt kapott. A közelmúltban Szegeden járt Nagy­Kálózy Eszter és Rudolf Péter, akik ha­talmas sikerrel mutatták be Shakes­peare Rómeó és Júliáját - ketten. Kilenc éve párost alkotnak az életben is, há­rom gyermekük született. A színésznő a nagy visszatérők közé tartozik, szám­talan színpadi szerep várja, és decem­berben mutatják be legújabb filmjét, a Bacsó Péter rendezte Hamvadó cigaret­tavéget, melyben a legendás Karády Katalint alakítja. MTI Panoráma Huszonöt éve, 1976. no­vember 15-én halt meg Je­an Gabin francia filmszí­nész. Már életében mí­tosszá vált: egyedülálló ki­vételként csaknem negy­ven esztendeig vezette a népszerűségi listákat. Hosszú pályafutása során kilencvennégy film főszere­pét játszotta el, viszonya volt egyebek között Mis­tinguette-tel, Michéle Mor­gannal, Marlene Dietrich­hel. Jean Gabin, eredeti nevén Jean-Alexis Moncorgé 1904. május I7-én született a Párizs­hoz közeli Mérielben, sokgyer­mekes művészcsaládban. Ap­ját, Georges Moncorgét, ope­rett-társulatok énekes-táncos­komikusát Joseph Gabin néven ismerték, anyja, Helene Petit, énekesnő volt. A szülők nem sokat foglalkoztak a gyerekek­kel, a kis Jean-Alexis állandó­an csavargott, kerülte az isko­lát. Apja színészt szeretett vol­na faragni belőle, ő viszont kez­detben ellenállt, riasztotta a sok szövegtanulás. A pénzre azonban nagy szüksége volt: 18 évesen enge­dett apja unszolásának, aki be­mutatta a fiút Pierre Fréjolnak. a Folies Bergére gazdasági igaz­gatójának. Statisztaszerepet ka­pott. 1928 májusában Mistingu­ette, Franciaország koronázat­lan revükirálynője, partnert ke­resett, és választása Jean Ga­binre esett. A jóvágású fiatal­ember meghódította Párizst, a párizsi nőket - állítólag magát a nagy Misst is. A film világa 1930-ban nyílt meg előtte, ami­kor eljátszotta a Mindenkinek a maga szerencséje című komé­dia főszerepét. A következő években sokféle feladatot ka­pott, és a 30-as évek közepén már válogathatott a szerepek között. 1937-ben már a legna­gyobbak között volt, filmen­ként százezer frankos gázsival. Renoir ebben az évben készítet­te vele A nagy ábránd című filmjét, amely megkapta a fran­cia film nagydíját, kitüntették a velencei filmfesztiválon. Ame­rikában az év legjobb külföldi filmje lett, az 1958-as brüssze­li világkiállítás alkalmával ren­dezett filmversenyen bekerült minden idők 12 legjobb han­gosfilmje közé. Gabin 34 évesen, ereje és hímeve teljében, szerelmi ka­landok garmadával a háta mö­gött találkozott Michéle Mor­gannal, akivel a Ködös utak forgatásán szerettek egymásba. Ez a film is nagy sikert aratott, számos díjat nyert, a Ga­bin-Morgan kettős lett a fran­cia közönség legkedveltebb sze­relmespáija. A háború egy időre külföld­re űzte. 1942-ben érkezett Hollywoodba, ahol - angol nyelvtudás híján - újra kellett kezdenie a pályát. Ezúttal is szerencséje volt: találkozott az akkori idők egyik legnagyobb sztárjával, Marlene Diet­richhel, miatta vált el második feleségétől. Botrányokban és látványos kibékülésekben bővelkedő kapcsolatuk 1946­ig tartott, rossznyelvek szerint Gabin csak azért tartott ki Di­etrich mellett, mert ő volt az egyetlen Hollywoodban, aki­vel anyanyelvén megértette ma­gát. Itt készült filmjei a feledés homályába merültek. Hazájá­tól távol pokolian érezte ma­gát, kedvetlenül dolgozott. 1943-ban elhagyta az Egye­sült Államokat, beállt a szabad francia hadseregbe, ahonnan 1945 júliusában szerelt le. Ami­kor visszatért Párizsba, tapasz­talnia kellett, hogy kiment a di­vatból, elfeledték. Ehhez az is hozzájárult, hogy hirtelen megőszült, megtestesedett. 0 maga is leszámolt filmes pálya­futásával, Normandiában föld­birtokot vásárolt, harmadszor is megnősült, családot alapított. 1950-ben tért vissza a vá­szonra a Könnyebb egy tevének című habkönnyű vígjátékban. Művészi pozícióját teljes egé­szében az ötvenes évek máso­dik felében szerezte vissza. A Gabin-filmekre tódult a közön­ség. A Simoné Signoret-\ai kö­zösen készített A macska című filmben (1971) nyújtott alakítá­sukért a nyugat-berlini fesztivál zsűrije nekik ítélte mind a női, mind a férfialakítás fődíját. Ga­bin utolsó filmjét, a Szentévet 1976-ban forgatta. A népszerűségre fütyült, zár­kózott volt, hallgatag, s bár ra­jongóinak megadta a tisztele­tet, tulajdonképpen csak hábo­rítatlan nyugalomra vágyott. Az elmúlás gondolata nem foglal­koztatta, 1976. novemberi meghűlését sem vette komo­lyan. November 15-én meghalt, halálát tüdőembólia okozta. Né­hány nap múlva a Becsületrend lovagjává avatták volna. Élet­művét leginkább az a mondat jellemzi, amelyet oly sokszor hangoztatott: Végül is nem ment rosszul... - Sokakat meglepett, hogy elvállalta a decemberben bemutatásra kerülő Ka­rády-film címszerepét. Tel­jesen eltérő karakterek, ho­gyan építette fel a figurát? - Mindig is rendkívül furcsa és izgalmas nőnek találtam Ka­rády Katalint, jellegzetesen markáns egyénisége volt a ma­gyar filmvilágnak. Mindenkit megigézett, akivel kapcsolatba került. Ellentétes érzelmeket váltott ki az emberekből, az át­lagnál erősebb testalkatú volt, a mély, búgó hangjának és ki­sugárzásának köszönhetően mégis nagyon erotikus jelen­ségnek tartották. Sokáig nem tudtam őt hová tenni, hiszen nem volt párja a világon. Talán azért vállaltam el a szerepet is, hogy közelebb kerüljek hoz­zá. Gimnazista korom óta ra­jongok érte, szinte minden filmjét megnéztem, és főisko­lásként is az ő slágereit hallgat­tuk. A Bacsó-filmben azonban nem ezekre az emlékekre ha­gyatkoztam, mivel a rendező egészen új szemszögből mu­tatja be Karádyt. Magánem­berként ismerhetjük meg a filmvászonról, amit nagyon ne­héz volt megformálni, mivel nem maradt fenn róla hiteles könyv. - Karády a végzet asszonya volt a privát életben is? nánk, hogy a hétköznapi élet­ben egy csupa szív, rendkívül emberséges és hihetetlenül ér­zékeny nő volt. - Mi az, ami leginkább iz­gatta művészileg ebben a figurában? - Ennek az ellentétnek az ábrázolása. Még életében le­genda lett belőle: a férfiak és még a nők is rajongtak , gcte, miközben rendkívül józanul gondolkodott, és egyszer csak kiszállt az egészből. Ki tudja, miért döntött így? Ez is a legen­da része. - Ön viszont három gyer­mek édesanyjaként jó pár év után tért vissza a szín­padra. Sosem fordult meg a fejében, hogy abbahagyja a színészetet? - Rudolf Péterrel, a férjem­mel eredetileg is úgy tervez­tük, hogy a harmadik gyerek után visszajövök játszani. Nem volt könnyű, mivel az otthon és a színház összeegyeztetése, a gyerekek ellátása, a próbák, előadások, utazások összehan­golása nagyon nagy szervezést és önfegyelmet kíván. Ma már nincsenek könnyed, laza nap­jaink, beleszoktunk ebbe a fe­szített életmódba. - Művészként milyen a közérzete? - Ha sokat játszhatok, akkor természetesen jó. Azonban mostanában olyan furcsa törté­nések jellemzik a szakmánkat, amiket nem értek. - Mire gondol? - Megmagyarázhatatlan ki­rekesztődést érzékelek a pályán. Sosem tudhatja pontosan az em­ber, hogy hová és miért sorol­ják be, most éppen miért szere­tik vagy éppen miért mellőzik a színházi vezetők. Miért kez­denek el hirtelen foglalkozni valakivel a kritikusok, mitől lesz egyszerre érdekes, miköz­ben évek óta igyekszik ugyano­lyan színvonalon dolgozni. Ezt az egészet mintha valamilyen láthatatlan gépezet mozgatná, ami bizonytalanná teszi a kap­csolatokat. Lévay Gizella Nagy­Kálózy Eszter: Furcsa történések jellemzik a szak­mánkat. (Fotó: Karnok Csaba) - Nem hiszem, a magán­életben nem lehet a végzet asszonyaként élni. Egy-egy szerepben igen, de folyamato­san képtelenség. Ezt a démoni figurát „hozta" a filmjeiben, és akkoriban a lábai előtt hever­tek a férfiak. Fantasztikus kar­riert futott be, amit akkor is és ma is nagyon nehéz egy művésznek feldolgozni. Főleg egy olyan valakinek, aki erede­tileg nem volt otthonos ebben a világban, egyszerű és sze­gény családból származott. És egyszer csak ő lett az ország első számú Nője. Nagyon okos volt, jól kezelte ezt a helyzetet, a sikerei ellenére nem esett végletekbe. Nem is gondol-

Next

/
Thumbnails
Contents