Délmagyarország, 2001. november (91. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-21 / 271. szám

4 AKTUÁLIS SZERDA, 2001. NOVEMBER 21. „ALI itt a halálnak vagyunk kitéve... // Ha kevés az önerő Rövid távon van fűteniva­lója a vásárhelyi Jankovics Sándornak és élettársának. Be­recz Ilonának - hosszabb tá­von azonban nincs. Nem is le­het „kifűteni" azt az istálló­ból átalakított helyiséget, melyben laknak, pedig jön a tél. Jankovicsékkal az egyik tüzép-telepen beszéltünk először, fakérget (errefelé úgy mondják: „fahajat") pakoltak kétkerekű kiskocsijukra. Ez a legolcsóbb tüzelőanyag, tíz ki­ló tíz forint. Jobb tűzrevalóra nem telik, mondta a rokkant­nyugdíjas férfi, aki motorbal­esete óta nem tud kigyógyul­ni különféle bajaiból. Élettár­sával együtt legutóbb nemrég nyújtottak be kérelmet az ön­kormányzathoz, „tüzelőutal­ványra". Füst a szobában Az istálló, melyben élnek, Jankovics testvéreké - tudtuk meg tőlük. Fűteni csak úgy lehet, hogy lyukat vágtak a falon, és kidugták a kályha­csövet. Ez a kémény. „Ha fúj a szél, visszanyomja az összes füstöt, ki kell nyitni az ajtót, és kimegy a meleg", mondja Jankovics Sándor. Hozzáte­szi, bárcsak megítélné nekik a tüzelővásárlási támogatást az önkormányzat! És bárcsak hozzá tudná segíteni őket a lehetó legegyszerűbb lakás­hoz! A hódvásárhelyi önkor­mányzatnál jól ismerik Jan­kovicsékat, akik - mint meg­tudtuk - rendszeresen fölkere­sik a hivatalt, segélyeket, tá­mogatást kérve. A hivatal se­gélyezi is őket, különféle mó­dokon, mondta Kiss András­né lakosságszolgálati iroda­vezető. Eseti segély, átmene­ti segély, vásárlási utalvány, ti­zenötezer forint értékben építóanyag. Tüzelővásárlás­ban is tudják támogatni őket olykor. Lakásügyük azonban bonyolultabb - tudtuk meg Kókay István lakás- és helyi­séggazdálkodási csoportve­zetőtól. Elmondta: a nagyon rossz anyagi helyzetű pár (Jan­kovics Sándor 12 ezer 500 fo­rint rokkantnyugdíjat kap ha­vonta, élettársa 12 ezer 800 forint rendszeres szociális se­gélyt) többször benyújtott la­káscélú helyi támogatásra vo­natkozó kérelmet, mióta a je­lenlegi, istállóból átalakított helyiségben élnek. A kérel­met a hivatal kénytelen volt el­utasítani, mert a tulajdonosok Jankovicsék még egy félkomfortos lakás fönntartásához sem keresnek eleget. Mi lesz velük a télen? (Fotó: Tésik Attila) A jászol helye Benéztünk az istállóból átalakított lakásba. A fehérre meszelt falon háziáldás, képeslapkivágások, minden tiszta. Akik itt élnek, erőnek erejével fönn akarják tartani a rendezettségnek, ha mást nem is lehet, a látszatát. Amennyiben kívülről nem lenne nyilvánvaló, hogy istállóba lépünk be, s belül nem látszana a jászol helye, a levegőben pedig minden meszelés és miegyebek ellenére nem érződne az állatok egykori ott­tartózkodásának a párája - akkor el sem hinnénk: istállóban vagyunk. Zsúfolt, piciny lakás, első pillanatra úgy néz ki a volt istálló. Ja, és benn hidegebb van, mint kinn. nem járultak hozzá a jelzá­logjog bejegyzéséhez. A kérelem jogos, de... Jankovicsék esetét a lakás­ügyi szaktanácsadó testület is kivizsgálta, kérelmüket jogos­nak találta, de az említett okok miatt, még méltányosságból sem tudta őket támogatásra ja­vasolni. (Jankovics Sándor­nak korábban volt egy önkor­mányzati bérlakása, ezt 1984­ben térítés ellenében, akkori családi helyzetéból követ­kezően, leadta, és a nem fo­gadta el az önkormányzat ál­tal - a szaktanácsadó testület és más, illetékes szervezetek javaslatára - fölajánlott Észak utcai, egyszobás, komfort nél­küli bérlakást sem.) „Az ön­kormányzatnak pillanatnyilag nincs ingatlana, amelyet ren­delkezésükre bocsáthatna, jö­vedelmi viszonyaik ismereté­ben", mondja Kókay István. Jankovics Sándorék azóta is folyamatosan kérelmekkel ke­resik föl a hivatalt, hol lakást, hol támogatást kérve, a támo­gatási eljárás mindig meg is in­dul, de sorozatosan megakad azon, hogy Jankovicsék nem tudják csatolni a szükséges iratokat. „Nincs reális esély arra nézvést, hogy ha kapná­nak is támogatást, akkor meg­oldják problémájukat", mond­ja Kókay István, az említette­ket Jankovicsék segélycentri­kus életfelfogásával és a férfi rossz egészségi állapotával in­dokolva. (Jankovics korábban súlyos motorbalesetet szenve­dett, lába, teste összetört, tüde­je sem egészséges. Azóta élet­társa gondozza, „ha ó nem len­ne, már rég nem élnék", mond­ja Jankovics Sándor.) Kókay István hozzáteszi az eddigiek­hez: a szociálislakás-helyzet javulhat, ha a város szociális­lakás-pályázata kedvező elbí­rálásban részesül. A lakások, ha minden jól alakul, 2002 vé­gére készülhetnek el. Ha kiveszik a platinát Jankovics Sándor éppen át­vizesedett farost lemezeket próbált fűrészelni az udvaron, amikor beállítottunk hozzájuk. Egy szál tűzifa nem sok, annyi sem volt a háznál. „Tényleg megkapjuk az utalványt?", hi­tetlenkedett örömtől csillogó szemmel a pár, amikor meg­tudták tőlünk, tudomásunk sze­rint nemsokára postázzák nekik a tizenötezer forintos tüzelővá­sárlási támogatási határozatot. „Nagyon köszönjük a segítsé­get Kiss Andrásnének, az ön­kormányzatnak!", mondták. Ám a lakásügy... Ahhoz, hogy a hivatal segíthessen, túl kis jövedelmet tudnak fölmutatni Jankovicsék, kevés az önerő. „Mi itt a halálnak vagyunk kitéve", véli Jankovics Sán­dor, élettársa némán néz ma­ga elé, a szobalevegőben lát­szik a lehelet.,.Nemsokára be­vonulok a kórházba, kiveszik a lábamból a platinát. Mező­gazdasági kocsikovács és ló­patkoló a szakmám, legalább harminc évig dolgoztam, kita­nultam a körmözés-gyógyko­vácsságot is. Ha a lábam javul, meg a sérvem is rendbejön, meglássák, lesz nekünk pén­zünk! Lesz itt önerő!" Még három mondat. 1. A hivatal mindent megtett, ami a hivataltól elvárható, ez biztos. 2. Ez a két ember Vásárhe­lyen nem biztos, hogy túléli a telet. 3. Tud-e valaki megol­dást? Farkas Csaba Vári tus István-napok Kortárszenei kamarakoncert A harmincadik évfordulóját ünneplő Vántus István kortárs­zenei napok rendezvénysoroza­tának nyitókoncertjén egy kivé­tellel a kilenc éve elhunyt név­adó komponista kortársai, a ma 60-70 éves zeneszerző-gene­ráció képviseltette magát egy­egy művel a nagyszámú és fo­gékony közönség előtt. Kocsár Miklós vonóstriójá­ban (Szecsődi Ferenc, Behán Pál. Sin Katalin) az egymásba öltött variációk színes ötleteket vonultattak föl, bár talán kissé bőbeszédűen. Temesi Mária nagy érzelmi intenzitással éne­kelte Lendvav Kamilló Csoóri Sándor verseire komponált Két dalát. Dombiné Kemény Erzsé­bet zongorakíséretével. Szép pillanata a műnek a Virágvasár­nap játékos „csacsiügetéses" közegében a Szent István-i ma­gyarsággondolat áhítatos ze­nei szigete. Optimizmust sugall Hollós Máté a zongorára írott művé­vel, A remény dalával. A felis­merhetően Örömóda-szerű té­ma körül kanyargó kérdő mo­tívumok zenei folyamatossá­ga megragadó volt Kerek Fe­renc értő előadásában. A Hár­fás Kvintettet - a Szöllőssy-vo­nósnégyes és Natalia Gorbuno­va adta elő - néhány éve írta Szőnyi Erzsébet. A Kodály nyomdokain járó, táncritmiká­ban is bővelkedő mű, csípett, pengetett, csúszó hangok so­kaságát használja. Vántus István rézfúvós kvintettjét zengő harmóniák, gondosan megkomponált hang­hatások, ritmikusság, máshol a lírai, szemlélődő hangvétel jellemzik. A darab Boros Jó­zsef. Pintér Attila (trombita), Kálmán János (kürt). Sasvári Csaba (harsona) és Nagy Zsolt (tuba) előadásában nagy sikert aratott. Végül a két legnagy­szerűbb művet említem. Kon­centrált, emelkedett zeneiség­gel csendült fel Szervánszky Endre ihletett műve, a Három vallásos ének. Az ének (Avva­kuvomits Györgyi) fuvola (Sza­bó Norbert) zongora (Huszár Lajos) hármasában a sajátos arculatú magánszólamok egy­máshoz közelítése az áhítat, a közös hanggá olvadó imák ér­zetét sejttették. Az est fénypontja Sári /ri­zse/Jelenetek című kétfuvolás darabja volt. Sutyinszki Beáta és Bálint János szinte eggyé forrott artikulációval, még a hangszín hasonlóságát is magá­ba foglaló, érzékeny egymásra figyeléssel muzsikáltak. Tuda­tos építkezés, lendület, érzel­messég és utalások játéka mind jelen vannak a műben. Igazi zenei élmény volt! Illés Mária Szegedi sikerek Békéscsabán Munkatársunktól Békéscsabán rendezték meg a hét végén az országos gyermek Ki mit tud? és gyer­mekművészeti fesztivál dön­tőjét. A versenyre 72 iskola 350 diákja nevezett. Szege­det a Talent Tehetségkutató Énekstúdió képviselte, mely­nek tanulói szép sikereket ér­tek el. Szólóének kategóriá­ban első lett Varga Julianna (Karolina általános iskola) és Ottlakán Barbara (Tömör­kény gimnázium). Második lett Nyerges Ahel (Tömörkény gimnázium), a harmadik he­lyet pedig Polyákovics Geor­gina (Bálint Sándor Általá­nos Iskola) szerezte meg. Du­ettben második helyet szer­zett Varga Julianna és Nyerges Abel. A zsűritói kiemelt kü­löndíjat kapott Hamza János (Zrínyi Miklós Általános Is­kola). Drogos diákok és a nyomozók Munkatársunktól Még tartanak a meghallgatások annak a három szegedi diáknak az ügyében, akiket kábítószerrel való visszaéléssel gyanúsít a rendőrség. Mint megírtuk: október 12-én éjjel a fiatalkorú, a Déri Miksa szakközépiskola kollégiumában lakó Cs. D.-nél kábítószert találtak a vám- és pénzügyőrség munkatársai. A vámosok értesítették a rendőrséget, a nyomozók pedig házkutatást tartottak a kollégiumban, ahol két diák, Ó. N. és K. Gy. szekrényében is találtak drogot, összesen 44 csomag marihuánát. A diákok ellen fegyelmi eljárás indult az iskolában, de az még nem fejezódött be. Az Ungaria Zongoranégyes Szegeden A sorsközösség ­o művészet ereje Az Ungaria Zongorané­gyes volt hétfőn vendége a közéleti kávéháznak. Az együttes tagjai nemlátó mu­zsikusok, akik tíz éve hódol­nak a közös zenélésnek - Far­kas Mátyás, Lakatos Tamás, Magyar Csaba és Németh Ta­más közel száz alkalommal lépett fel az ország 28 városá­ban, és az idén már Németor­szágban is. Zenei alapképzé­süket mindannyian a buda­pesti vakok iskolájában kap­ták, majd késóbb zongo­raművészi diplomát szerez­tek. - Már annyira összeszok­tunk, hogy egymás rezdülése­it is érezzük - fogalmaz az együttes művészeti vezetóje, Németh Tamás. A közelmúlt­ban a Magyar Rádió készített felvételt az egyik nagysikerű koncertjükről. A kétszer négy­kezestjátszó csoport unikum jelenség a zenei világban, pél­da nélküli a vállalkozásuk. Missziónak tekintik a közös zenélést. Megfogalmazásuk szerint erkölcsi üzenettel bír, hogy nem adják meg magukat a sorsnak, a muzsikálás örö­mét szeretnék átadni minden­kinek. Koncertjeik rendre telt házasak, Szegeden sem volt ez másképp: zenekedvelók, vakok és egyszerű érdeklődők ültek be a közéleti kávéház különleges estjére. Repertoár­jukon az igényes művészi ze­ne mellett a könnyed hang­vételű, népszerű darabok is megtalálhatók, Bach, Mozart, Brahms és Liszt mellett a mai kortárs zeneszerzők műveit is igyekeznek bemutatni, így Horváth Balázs és Székely Ba­lázs egy-egy darabja is fel­csendül a koncerteken, me­lyek műsora estéről estére vál­tozik. Kérdésre elmondják, hogy havonta egy-két alka­lommal próbálnak a pesti va­kok általános iskolájában, ami közel sem olyan egyszerű, hi­szen Pest mellett Mosóma­gyaróváron és Szegeden él­nek az együttes tagjai. - A kamarazenélés során, ha bár­melyikünk hibát vét, a másik nagy lélekjelenléttel korrigál­ja azt, hogy a közönség mind­ebből semmit ne érzékeljen - meséli Németh Tamás. A művészetben és a magánélet­ben is sorsközösséget vállal­nak egymással, barátok let­tek az évek alatt, elmondják egymásnak a legapróbb prob­lémáikat is. Erőt merítenek a muzsikából és a felbonthatat­lan barátságukból. Tevékenységüket a buda­pesti vakok iskolájában mű­ködő „Szól a szív" Alapítvány támogatja. Legközelebb no­vember 29-én, Kecskeméten hallhatja őket a nagyközön­ség. L. G. Az együttes tagjai Hálaadás napi jazzkoncert Munkatársunktól A hazai dzsesszéletben az utóbbi években közismertté vált Hot Jazz Band lép fel azon a hálaadás napi vacso­rán, amelyet második alka­lommal rendeznek meg no­vember 22-én, csütörtökön este a szegedi Gödör étte­remben. A hattagú budapes­ti zenekar autentikus korai muzsikát játszik, de az 1930­as és 1940-es évek legna­gyobb magyar slágereit fel­idéző előadásuk is lenyűgöz­te eddig e stílus kedvelóit. A Bényei Tamás vezette együttes több külföldi fesz­tiválon nyert trófeát, fellé­pett az Egyesült Államok­ban, és olyan pódiumtársak­kal szerepelt együtt, mint Eddy Davis, Benkó Sándor és Joe Murányi. A szegediek a Dóm téri dixie-gálán talál­kozhattak a csapattal. A holnap este fél hétkor kezdődó, amerikai mintára szervezett Thanksgiving Day-t, vagyis hálaadás napi rendezvényt hagyományte­remtő szándékkal indították az elmúlt évben. A családi jellegű, karácsonyhoz hason­latos ünnepet az Egyesült Ál­lamokban először 1621-ben ülték meg a zarándokok. A minden év november negye­dik csütörtökjére eső ünne­pen hagyományosan pulykát tálalnak fel a családi asztal­ra. Nem lesz ez másként a szegedi hálaadás napi vacso­rán sem.

Next

/
Thumbnails
Contents