Délmagyarország, 2001. november (91. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-03 / 256. szám

SZOMBAT, 2001. NOVEMBER 3. NAPOS OLDAL II. Nézzük a tévét /

smerve a hazai közgondolkodás korlátait a valóban nehéz és kényes témákban, mint a melegek és az AIDS, alighanem bátor vállalkozásnak kell tekintenünk a TV2 film választását. Mindenszentek estéjén, fő műsoridőben, s amire még nem volt példa, reklámmegszakítás nélkül adták - a Philadelphiát. A 80-as években feltűnt, a 20. század pestisének is nevezett halálos kórban szenvedőktől máig sokan tagadják meg még az együttérzésüket is. Bár sajnos számos heteroszexuális beállítódásá ember fertőződött meg az idők során HIV-vírussal, tényszerű ismeretek hiányában rengetegen tartják ügy most is, hogy az AIDS kifejezetten a homoszexuálisok szexuális ütőn terjedő betegsége. A melegek iránti, széles körben eleven előítéletesség és ugyancsak a korlátozott ismeretanyag miatt számosan úgy vélekednek, hogy akit elér a baj, a „buzipestis" az megérdemli a sorsát. A Philadelphia volt az első hollywoodi film, 1994ben, amely annak ellenére elsöprő közönségsikert aratott, hogy ezX a kényes témát dolgozta fel. A kasszasikert rendkívül körültekintően előkészítő üzleti vállalkozástól persze nem kell azt várni, hogy túl mélyen belemegy a témakört övező erkölcsi dilemmákba. Abban viszont ragyogó, ahogyan érinti ezeket: nagyjából a felszínükön marad, de nem lehet ráfogni, hogy megkerüli a problémákat. Az alkotók a jól bevált hollywoodi recept szerint a film középpontjába nem a melegekkel és a homoszexuális AIDS-betegekkel közvetlenül kapcsolatos erkölcsi témákat állítják, hanem - az amerikai igazságszolgáltatásba vetett hitre apellálva - kifejezett jogi kérdéseket. Törvényt sértett az AIDS-beteg ügyvéd munkaadója, ha bizonyíthatóan nem a szakmai alkalmatlansága, hanem a szexuális beállítódása vagy a betegsége miatt bocsátotta el alkalmazottját. Ebben a munka- és személyiségjogi „kipárnázottságban" aztán, az érzelmi elemekben is bővelkedő tárgyalás során alkalom nyílik persze az előítéletes magatartásformák szordínós bírálatára - és alighanem ez a legtöbb, amit 1994-ben megtehetett egy filmipari vállalkozás. Tett persze mást is, például az Amerikában és világszerte közkedvelt Tom Hanks-et választotta a főszerepre, akitől a legvadabb buziundorban szenvedők is csak nehézségek árán képesek viszolyogni. \Tem tudni még, hogy bizonyos hazai politikai kö1 V rökből kiváltott-e bármiféle viszolygást a Philadephia ünnepnapi műsorra tűzése, de könnyű elképzelni. Hiszen azóta, hogy a terror támasztotta különb s különb félelmek eluralkodni látszanak a világon, még az egyén szabadságát sokra tartó, és azt a legtöbb jogszabállyal védő Amerikában is olyan dolgok történnek, amelyek az előítéletes és korlátozott gondolkodás fenyegetőmegerősödésére mutatnak. Teszem: anthraxos anyagot kapnak az abortuszklinikák... tLlChJancsó a legjobb epizódista Különdíjas a Macerás ügyek MTI-információ A zsűri különdíját nyerte el Hajdú Szabolcs Macerás ügyek című filmje a kijevi Molodist filmfesztiválon, a műben nyújtott alakításáért pedig Jancsó Miklósnak ítélték a legjobb epizódszereplőnek járó elismerést. A Magyar Filmunió sajtóirodájának közleménye szerint a filmes mustrát amelyen elsőfilmes rendezők alkotásait versenyeztették október 20-tól 28-ig rendezték meg. A fesztivál információs vetítésén bemutatták Gothár Péter Paszport című filmjét és Sopsits Árpád Torzók című alkotását is. A Csárdáskirálynő Edvinje: Vadász Dániel Jogi doktor a bonviván -Mit mondana el önmagáról bemutatkozásképpen? - Hét évig voltam a Debreceni' Csokonai Színház tagja, az évek során kórusfeladatok mellett nagyon sok kis szerepet eljátszottam operettekben, operákban, néha még prózai előadásokban is. Az elmúlt évadban kaptam meg a címzetes magánénekes státust. Kovalik Balázs ajánlására meghallgatott Oberfrank Péter zeneigazgató úr, aki Szokolay Sándor Vérnász című operájának Vőlegény szólamára keresett tenoristát. Végül nemcsak ezt az egy szerepet ajánlotta fel, hanem másik kettőt is. - Debrecenben mi volt a legnagyobb feladata? -Az elmúlt évadban a Denevérben Alfrédot énekeltem az első szereposztásban, a másodikban pedig Orlovskit játszottam. Számomra nagy kihívás volt, hiszen ez volt az első operettprodukció, amiben rögtön két jelentős szerepet is kaptam. Ráadásul abszolút különböző karakterekről van szó, és az éneklés mellett prózát is kellett mondanom. Sokat segített, hogy remek színészek és énekesek mellett dolgozhattam. A sikernek köszönhetően az Operettszínháztól is kaptam felkérést: Japánba utazom velük, ahol Edvint alakítom a Csárdáskirálynőben. Ugyanezzel a szereppel mutatkozom be bonvivánként a jövő héttől látható szegedi produkcióban is. Az Operettszínház hívott több más nagy szerepre is, de szegedi elfoglaltságaim miatt csak Franz von Suppé Boccacciójának címszerepét tudtam elvállalni. -Akinek így beindul a karrierje, általában nem sokáig marad Szegeden. - Magyarországon a fővároson kívül két olyan színház van - a debreceni és a szegedi -, ahol magánénekesi gárdával, állandó kórussal, zenekarral, repertoárszerű programmal hagyományos operatársulat működik. Szeged számomra kiváló hely arra, hogy alaposan megtanuljam a szakmát. Úgy gondolom, az itteni társulatban hamar a tűz közelébe kerülhetek, nagy lehetőségeket kaphatok, ráadásul itt is vannak nagy énekes egyéniségek, akiktől tanulni lehet, akik mellé fel lehet nőni. Valóban, bármikor elmehetnék, hiszen csak erre az évadra tizenkét ajánlatot kaptam különböző hazai színháuszonhét éves és jogi doktori oklevéllel rendelkezik a Szegedi Nemzeti Színház új tenoristája, akit Oberfrank Péter zeneigazgató Debrecenből szerződtetett a társulathoz, Először a Vérnász Vőlegényét énekelte a szegediekkel a fővárosban, majd Fenton szerepében debütált a Falstaff nagyszínházi előadás-sorozatában. Most újabb nagy feladatra készül: Edvin, azaz a bonviván lesz a Halasi Imre rendezésében jövő héten színre kerülő Csárdáskirálynőben, sokirányú képzésnek köszönhetően jól eligazodom a világ dolgaiban. Tudok tanácsot adni, ha a kollégák bizonytalanok például tb-ügyekben, vagy megkérdezik, hogyan lehet betéti társaságot vagy kft.-t létrehozni. Valószínűleg sohasem fogok klasszikus értelemben ügyvédi munkát folytatni, amíg tehetem, csinálom a színházat, amit imádok. De bármi történne, így könnyebben tudnék pályát módosítani. Anyagi szempontból persze biztosan nem tűnik túl racionálisnak a választásom. -Ki tudja? Akinek sikerül nemzetközi énekesi karriert befutnia, az nem panaszkodhat... — Karrieremet jogászként is elkezdhettem volna építeni, hiszen a jogi diplomám mellé európai uniós kereskedelmi szakképesítést is szereztem, ráadásul nyelvismerettel is rendelkezem, így ezen a területen is lettek volna lehetőségeim. Az, hogy feladtam a jogi pályát, csak a kívülállóknak tűnik furcsának. A legkiválóbb énekesek többnyire mindannyian feladtak valamit a színházért, nagyon ritka, akiből kizárólag énekes lehetett volna. A nagy művészegyéniségek kiváló orvosok, közgazdászok, tanárok vagy mint Simándy József - autószerelők lehettek volna. Azért választjuk mégis a művészetet, mert mi csak így lehetünk boldogok, csak így lehet teljes az életünk. Hollósi Zsolt Vadász Dániel szeptembertől szerződött a Szegedi Nemzeti Színház társulatához zaktól és külföldről is. Szeretném tudatosan felépíteni a pályámat, ezért most az a legfontosabb számomra, hogy a megfelelő szerepek kiválasztásával haladjak előre. - Kitől tanult énekelni? - Hét éve találkoztam a debreceni társulat magánénekesével, Mohos-Nagy Évával, aki a szegedi iskolán nevelkedett, hiszen Sinkó György növendéke volt. Három évig tanultam nála, utána kerültem jelenlegi énekmesteremhez Kéringer Lászlóhoz, az Operettszínház zenei betanításvezetőjéhez, aki a klasszikus bel canto iskolát tanítja. - Azt hallottam, az éneklés mellett egy tisztes polgári szakmát is kitanult... - A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán tavaly szereztem diplomát. Ez azért fontos, mert ennek a Podmaiticzlty Szilárd ü Vénusz a Rózsadombon A sárgásvörös dzseki, mert hátulról csak ennyit láttam a férfiből, elindult előttem, mintha természetesnek venné, hogy követem. „Uram, várjon egy pillanatra - megfordult mégis, hová megy?" Az ajtón túl leakasztott egy szintúgy sárgásvörös ruhát, kis gombócban dobta felém, és mint aki se lát, se hall, ment tovább. Belebújtam gyorsan és követtem, és le mertem volna fogadni, már megint egy lift, egy siló, vagy valami ilyesmi, hogy érthetetlen szavakkal magyarázza majd a Súlytaianító Gyár történetét, de nekem már az iskolában is elegem volt ezekből; az óriási gépekből, amik mint valami hatalmas fenevad ágaskodtak a sötétben, jobb esetben félhomályban. De nem így történt, nem volt lift, se siló. Hanem a végtelenbe vesző folyosó egy oldalajtaján benyitott, vagyis kinyitott. Az ajtó szemlátomást óriási kertre nyílt, s ezúttal a fák is normálisan néztek ki; felszórt kavicsúton haladtunk, és még rendes madarakat is hallottam. Igazán nevetségesen néztünk ki a színes öltözékben, mint a vándorútra kelt virágok, akik üldözőbe vették a méheket, poroznák már be őket. „Hallja, uram? Minek ez a cucc itt rajtunk?" - kérdeztem. „Hogy meg ne lássanak." „Kicsodák?" „A nézők." „Miféle nézők?" „Kedvesem, adásban vagyunk, ha nem tudnád!" „Adásban?" „Adásban. És nem kell mindenütt ott lenni. Néha el kell tűnni, attól nő a drámai feszültség a nézőben. Azon töri a fejét, mi lehet velünk, hová lettünk, ilyesmik. De ezt csak mi tehetjük meg, három ilyen ruha van, és csak öt percre." „Ne haragudjon, de nem értem." „Úgy beszélsz, mintha nem is tudom, honnan jönnél. Na, mindegy. Pontkövető kamerák állnak mindenütt, rejtekszínben. A DNS-lánc alapján bárki beazonosítható velük, és bárkit megnézhetsz, akár találomra is beüthetsz egy kódot vagy kódvariációt. így aztán mindenki néző is meg szerepiő is egyben." „Bárkit nézni lehet? Bármikor? Nem durva ez egy kicsit?" „Ugyan már, összekevered a gondolatrendőrséggel. Viszont nagyon jó hatással van mindenkire. Szóval, úgy csinálj meg bármit, hogy bárki láthatja. Eleinte minden emberjogi jöttment okoskodott, sőt, elképesztő megmozdulások söpörtek végig mindenütt. De aztán tettünk egy kísérletet. Azt mondtuk, hogy a kamerák, mindenek ellenére, működnek. Nem mondhatnám, hogy csoda történt, de mégiscsak olyasmi. A legdurvább statisztikák estek vissza, egyszóval, vagy éppen többel: teljesen megváltozott az emberek viselkedése azzal, hogy tudták, amit tesznek, nem történhet többé titokban, sötét utcákon vagy termekben, mindenkinek el kellett számolnia mindennel." „Úgy értsem ezt, mintha az Istennel..." „Értsd ahogy akarod. Rengeteg tanulmány születet arról, hogy hogyan alakul át az ember személyisége, hogyan hat rá a közösség előtti „csupasz" állapot. De engem nem érdekelnek a tanulmányok. Az eredmény érdekel. És az jó." „De akik működtetik ezeket a kamerákat, bármikor belenyúlhatnak vagy elronthatják, aztán már nincs is pontkövetés." „Ez igaz. Csakhogy a kamerákat nem emberek kezelik." „Hanem?" „Gépek, kicsikém, gépek." „De a gépeket megint csak emberek kezelik, nem?" „Nem. De tudom, hová akarsz kilyukadni. A lényeg, hogy csak a negyedik, ötödik, sőt helyenként a hatodik vonalban lép be az ember, és ennyi részre bontva az irányítást, amit egyébként a maffiaszerkezetből vettünk át, egyszerűen képtelenség más funkciók beindítása. Nem használhatják a gépeket és kamrákat másra, mint ami a funkciójuk. Eleget tanultunk azokból a nagy találmányokból, vegyük csak az atomenergia hasznosítását, amit úgy forgattak, ahogy akartak. Bomba vagy reaktor, bármi kijöhetett. Itt, ebben a szerkezetben ez képtelenség." „Akkor azt is látták, ahogy kiszakadtam a szekrényből?" „Kiszakadtál? Nem tudom, biztosan látta valaki. Pontosan az a lényeg, hogy nincs megmondva, kit látnak éppen és kit nem, hanem bárkit, ahogy mondtam, bármikor. Épp a bizonytalansági elem az, ami majdnem végtelenné teszi a rendszer kapacitását." „Hát, ezt jól kifundálták." „Tetszik, mi?" „Azt nem mondhatnám, vagyis, nem tudom, biztosan van értelme. De hát tessék rám nézni, még gyerek vagyok, ráadásul lány." „Szamárságokat beszélsz! Honnan veszed ezt?" „Semmi, igazán semmi, nem érdekes. Csak ezt valahogy nem veszi be a fejem, hogy... na mindegy, anyámékra gondoltam, de tényleg nem érdekes..." Nem volt nehéz meggyőznöm, mert a kavicsút, amin a szokásosnál könnyebben caplattam, célba ért: egy kis házhoz, amelynek pompás virágokkal körbefuttatott udvarán egy idősebb nő ült bordó és arany csíkos köntösben, az asztalán fehér csésze és piros kiöntő állt. Az asztaltól távol megálltunk, a kísérőm egy kerti fotelt kerített és az asztalhoz tolta. Az idősb nő az asztalra könyökölt, és kíváncsian várta, hogy elkezdjek valamit. ^ (folyt, köv.)