Délmagyarország, 2001. november (91. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-16 / 267. szám

PÉNTEK, 2001. NOVEMBER 16. CSALÁDI KÖR 9 Nosztalgiabútorok és a modernség Tizenhétezer négyzet­méteren háromszáznegy­ven kiállító hozta a bőség zavarába az elmúlt hét végén a Bútorvilág 2001. bemutatá látogatóit. Az igényes budapesti stan­dokon szinte mindenki ta­lálhatott izlése szerintit, újmódit és nosztalgiásat is, a bútorválaszték egy­re gazdagabb - a trendbe majdnem minden belefér. Am itt-ott merészebb a de­sign, vége a monokróm színvilágnak, jön a cinó­ber és a szilvakék, s a fenyőfa meg a cseresznye mellé itt a sztárdió és a virágzó körte. A 10. nemzetközi bútorvi­lág-kiállítás standjait egész na­pos kemény gyalogtúrával is nehezen mérhette fel a leendő vásárló, s küzdött a látvány­dominanciával. Hiszen volt minden: az exkluzív ausztrál bőrgarnitúrától a masszírozós relaxfotelig, s az ívesre for­mapréselt kárpitosbútorokig, lég- és biomatractól az „ágy­irodáig", beépíthető készülé­kekkel telepakolt, ultramodem olasz konyhabútortól a klasszi­kus angol étkezőig, egyipto­mi szőnyegtől a kommersz PVC-ig, az intarziával díszí­tett bútorcsaládoktól a „repre­zentatív, stílbútorokon és a „panelkultúrás szekrénysoro­kon" át az alumíniumkeretes, savmaratott üvegajtós, az új minimál irányzatot jelző „do­bozos" sorokig, vagy az íves vonalvezetésű, melegséget su­gárzó, régi-újmódi kiegészítő kisbútoroktól a „sehol sarok" formavilágú gyermekszobai berendezésekig. A hatalmas választék újdon­ságaiban való tájékozódni Makra Ágnes szegedi bútor­stúdió-vezetőt kértük olvasó­ink segítőjének. A lakberen­dező nem a trendekben, in­kább a „finomságokban" lát változásokat. A korábbi, kicsit nosztalgiás irányzatok (pl. a polgári romantika, az art deco) a lakberendezésben tovább ve­tekednek a modernebbekkel (pl. a high-techel, a minimá­lárnál), de egy-két stílusjegy­ben megújulnak. Az ülőbúto­roknál érzékelhető a könnye­debb vonalvezetés, kecseseb­bek, nőiesebbek a formák. Hó­dítanak a nyitott karos, for­mapréselt kárpitosgarnitúrák, íves lábú kisasztalok, s megje­Látványdominancia és stíluskavalkád Nőiesebb formák Sztárdió és virágzó körte Kopásálló kárpitok Cinóber szilvakékkel A korábbi, kicsit nosztalgiázó irányzat tovább él néhány stílusjeggyel megújulva lentek a szennytaszító anyag­gal bevont szövetű, elegáns (ám drága) fotelek - irodákba szánva is. Elveszítette viszont jelentőségét az úgynevezett vezetői ülőgarnitúra. A munka­terekben a praktikus és kényel­mi szempontok kerülnek előtérbe, variálható, laplábas bútordarabokkal, sokfélekép­pen állítható székekkel, para­vánokkal. A bútorokról eltűnik a szürke szín (kivéve a széke­ket), marad a natúr (pl. a fenyő), és szélesebb a pácolt választék, a tölgy, a bükk, a dió, a cseresznye ifjabb és öre­gebb színei mellé itt van a re­edwood, a mahagóni, a virág­zó körte és a sztárdió. Az ülőgarnitúrákon kevesebb a pasztellszín, divatos a vörös, a cinóber, a szilvakék, a fe­nyőzöld. Erősen érzékelhető az olasz és spanyol hatás. S vissza­térni látszanak a hatvanas évek lekerekített formái - különö­sen a kisbútoroknál. Az íves ál­lótükrök, előszobafalak, kon­zolasztalkák tömör fenyőből és bükkből is könnyedek, és vár­hatóan népszerűek lesznek, bár a magyar bútorpiac nagyon las­san „kapcsol". A gyerekszo­bákba viszont valószínűleg gyorsabban bekéredzkednek a „sehol sarok" stílusú új bútorok, amik a praktikus, helytakaré­kos, erős színeket, natúr fa­anyagokat favorizáló trendek­hez igazodnak. „Összképben" nincs vilá­msmm gosság - talán mert a világítás­technikában sincs -, mondhat­ni folytatódik a keveredés, a „stflusgyilkolás"; az összehan­golásban pedig a kisebb pénzű vásárló még mindig nagyon magára hagyott. Igaz, kérheti szakember segítségét; a Lakbe­rendezők Országos Szövetsé­ge által kiadott honorárium­szabályzat óránként 3500 fo­rintot javall a lakberendezési tanácsadásért. Szabó Magdolna Oldalborda Mustáros csirkecomb Hozzávalók: 8 csirkecomb, 2 evőkanál finomra vágott vö­röshagyma, 3 evőkanál olaj, 1 deci száraz fehérbor, 1 evőka­nál mustár, só. A csirkecombok bőrét lehúzzuk, a húst a rostjaira merőle­gesen bevagdossuk, enyhén megsózzuk. Megfelelő nagyságú alufóliát egy kanál olajjal bekenünk, egymás mellé rakjuk a com­bokat, és bekenjük a mustárba kevert hagyma, olaj, fehérbor keverékéből készített mártással. A fóliát ráhajtjuk a húsra, és sütőben 35-40 percig sütjük. Ezalatt a finom mártást magába szívja, és zamatos pecsenye lesz. Krumplipürével, vagy párolt zöldségkörettel nagyon finom. Húspótló - főzelékre Hozzávalók: 10 deka zsír, 1 fej vöröshagyma, 10 deka bú­zadara, 2 tojás, 3 deka zsemlemorzsa, só. Egy kanál zsírban megpirítjuk az apróra vágott vöröshagy­mát, majd feleresztjük fél liter vízzel, és addig főzzük, amíg a hagyma szétfő. Ekkor leszűrjük, a hagymát áttörjük, hozzá­adjuk a darát, megsózzuk és puhára főzzük. Ha megfőtt, az egyik tojást belekeverjük, a tenyerünk között lapos szeleteket formá­zunk. A szeleteket tojásba, morzsába forgatjuk, majd forró zsi­radékban pirosra sütjük. A masszát fűszerezhetjük még ízlés sze­rint borssal, majorannával és apróra vágott petrezselyemzöld­del. Főzelékre olcsó, finom feltét, de salátával, hagymás tört krumplival önálló fogásként is adhatjuk. Máktorta Hozzávalók: A tésztához 8 tojás, 25 deka porcukor, 25 de­ka mák, egy kanál liszt, zsír. A töltelékhez: 2 és fél deci tej, 2 kanál liszt, 20 deka vaj, 20 deka porcukor, 1 csomag vaníliás cukor. A tojássárgákat habosra keverjük 20 deka porcukorral, be­letesszük a darált mákot, és ezzel is elkeverjük. Végül hozzá­vegyítjük a tojásfehérjékből vert kemény habot. Egy tortafor­mát, vagy magas szélű tepsit kizsírozunk, liszttel megszórjuk, beleöntjük a masszát, és előbb alsó, majd felső lángon meg­sütjük. Ha kihűlt, három részre vágjuk, és megtöltjük krémmel. A hideg tejben simára keverjük a 2 kanál lisztet, majd tovább keverve főzzük, és hűlni hagyjuk. A vajat eldolgozzuk a por­cukorral, a vaníliás cukorral és a kihűlt masszához vegyítjük. A torta tetejét is vékonyan bevonjuk krémmel, és cukrozott gyü­mölccsel vagy zselécukorkával díszítjük. Pudinggal, lekvárral vagy könnyebb krémmel is megtölthetjük a tortát. Nyaralótelelő Lecsó, Szabó Csukák, süllők Mártélyon A nyaralók, kiskerti házak téliesítésében az egyik legfon­tosabb feladat a víztelenítés. A hónapokra magára hagyott épületben nagy a fagyveszély, a vezetékekből ki kell enged­ni a vizet. Ne maradjon csepp­nyi se a hidroforban, a vízme­legítőben, a WC-tartályban sem! Ajánlatos a kerti csapokat is teljesen kifolyatni. A föld alatt húzódó öntözővezetékek fagycsapját is ki kell ilyenkor nyitni, hogy kifolyhasson raj­ta a csövekben lévő víz. A fúrt kerti kutakból a fagyok beáll­ta előtt tanácsos kinyomni a vizet, a csőcsonkot, a kúthen­gert rongyokba kell bugyolál­ni, fóliával lekötni. A kútról le­szerelt szivattyúból ildomos kicsöpögtetni a vizet, olajjal „megmozgatni" a motort, s úgy eltenni fagymentes helyre. Az automatát is védett helyre kell vinni, a csatlakozók és a szó­rófejek leszerelendők. Az ön­tözőcsövekből ugyancsak ki kell folyami a vizet, s jó ügyel­ni arra, hogy feltekerve ne le­gyen törés bennük. A téliesítéskor gondolni il­lik a fűnyíróra is: az utolsó használat után alaposan ki kell tisztítani. Ha valami javítást igényel, ajánlatos most mes­terember kezébe adni, hogy a tavaszt indításkészen várja. A kisebb kerti szerszámok is tisz­togatásra, reparálásra várnak, „jólesik nekik", ha télire gáz­olajjal bekenve védik őket. A metszőolló, a fűrész megtiszto­gatása, szükség esetén szak­ember általi megélezése is igen fontos. A körültekintő gazda gondol a grillezőre, kerti tűzhelyre is; a túzteret megtisztítja a hamu­tól, eltávolítja a kormot, a szennyeződéseket. A drágább kemencéket és szabadtúzhe­lyeket a lefóliázás megóvhat­ja a fagytól. A gazdasszony pe­dig a nyári házból próbálhatja kirekeszteni a fagyos levegőt; az ablakok közé, elé tegyen szivacspámákat, összegöngyölt ruhákat, az ajtóhoz, ablakhoz belülről vastag pokrócot akasszon. A kis ház padlózatá­ra rakott többrétegű újság­papír is hőszigetelő hatású. Sz. M. Több évtized óta hagyomány az őszi rablóhalfogó verseny a mártélyi holtágon; a vetélkedőt a hód­mezővásárhelyi Dobó Ferenc Horgászegyesület szervezi. Általában csukák akadnak horogra e versenyeken, melyeket az egyesület tagjai közt hirdetnek meg, de olykor süllő is jelentkezik. Pikali Sándor egyesületi elnöktől megtudtuk: az idei, minap tartott vetélkedő ­melyen hetven felnőtt, és tizenhat ifjúsági illetve gyermekhorgász vett részt - első helyezettje, Bánfi József, 2 kiló 15 dekás süllővel nyerte meg a fődíjat, a második helyezett Szűcs István 1,80-as süllővel, a harmadik. Nagy István, másfél kilós csukát fogott. Ifjúsági kategóriában első Bögre János, második Kenéz Roland, harmadik Ravasz Adrián, 70-80 dekás csukák­kal. „Elég kevés hal akadt horogra, a zsákmány nem igazán nyújt képet a mártélyi holtág gazdag rabló­halállományáról", mondja az egyesület elnöke. Hozzá­téve: a holtágban a Tisza összes rablóhala szép számban föllelhető; a csukának elsősorban a sulymos-hínáros részek, a süllőnek többnyire a vízbe dőlt fák környéke nyújt menedéket. Persze, általános szabály nincsen. Leginkább csalihallal horgászva lehet eredményt elérni, ezen belül, mondja az elnök, gyakran eredményesebb a csónakból történő „mártogatás" az említett ragadozók föltételezett tartózkodási helyei környékén, mint az, amikor a horgász a vízparton üldögélve várja, hogy a hal találja meg a horgot. A villantózás, egyéb múcsalikkal történő hoigászat is eredményes lehet, ám ez november elejétől március végéig - egyesületi közgyűlési határozat értelmében - csak partról, illetve kikötött csónakból gyakorolható. A határozatot, tudtuk meg, az indokolja, hogy csónakkal adott esetben a vermelőhelyek fölé lehetett állni, s onnan esetleg villantózásnak álcázott (és szigorúan tiltott) „gereblyézést" művelni. Ilyet azonban hal- s természetszerető horgász aligha tesz. F. Cs. Csuka nélkül nem november a november! (Fotó: Tésik Attila) Gábor mádra A professzor elmondta: a konyhai rejtelmeket édesanyjától tanulta. Szívesen, bár ritkán forgatja a fakanalat, inkább csak hétvégenként főz. Kényes arra, hogy az egyszerű ételekhez is szépen, elegánsan legyen megterítve az asztal. A lecsó, Szahó Gábor módra pe­dig a következőképpen készül: - Erdélyi szalonnát megpirítok, az ízes-pörcös sza­lonnazsírban megpirítom-párolom a hagymát, paprikát, paradicsomot. Ha elkészült, vékony karikákra vágott csípős-erős kolbászt és tarhonyát teszek bele. Végül to­jással dúsítom, melybe előzőleg egy kevés tejet keve­rek. Most induló sorozatunk­ban ismert szegedi, illetve Csongrád me­gyei urak és hölgyek adják közre egy-egy kedvenc re­ceptjüket. Első­ként dr. Szabó Gábort, az élel­miszeripari fő­iskola főigaz­gatóját, az egyetem rek­torhelyettesét kérdeztük.

Next

/
Thumbnails
Contents