Délmagyarország, 2001. november (91. évfolyam, 255-279. szám)
2001-11-16 / 267. szám
PÉNTEK, 2001. NOVEMBER 16. CSALÁDI KÖR 9 Nosztalgiabútorok és a modernség Tizenhétezer négyzetméteren háromszáznegyven kiállító hozta a bőség zavarába az elmúlt hét végén a Bútorvilág 2001. bemutatá látogatóit. Az igényes budapesti standokon szinte mindenki találhatott izlése szerintit, újmódit és nosztalgiásat is, a bútorválaszték egyre gazdagabb - a trendbe majdnem minden belefér. Am itt-ott merészebb a design, vége a monokróm színvilágnak, jön a cinóber és a szilvakék, s a fenyőfa meg a cseresznye mellé itt a sztárdió és a virágzó körte. A 10. nemzetközi bútorvilág-kiállítás standjait egész napos kemény gyalogtúrával is nehezen mérhette fel a leendő vásárló, s küzdött a látványdominanciával. Hiszen volt minden: az exkluzív ausztrál bőrgarnitúrától a masszírozós relaxfotelig, s az ívesre formapréselt kárpitosbútorokig, lég- és biomatractól az „ágyirodáig", beépíthető készülékekkel telepakolt, ultramodem olasz konyhabútortól a klasszikus angol étkezőig, egyiptomi szőnyegtől a kommersz PVC-ig, az intarziával díszített bútorcsaládoktól a „reprezentatív, stílbútorokon és a „panelkultúrás szekrénysorokon" át az alumíniumkeretes, savmaratott üvegajtós, az új minimál irányzatot jelző „dobozos" sorokig, vagy az íves vonalvezetésű, melegséget sugárzó, régi-újmódi kiegészítő kisbútoroktól a „sehol sarok" formavilágú gyermekszobai berendezésekig. A hatalmas választék újdonságaiban való tájékozódni Makra Ágnes szegedi bútorstúdió-vezetőt kértük olvasóink segítőjének. A lakberendező nem a trendekben, inkább a „finomságokban" lát változásokat. A korábbi, kicsit nosztalgiás irányzatok (pl. a polgári romantika, az art deco) a lakberendezésben tovább vetekednek a modernebbekkel (pl. a high-techel, a minimálárnál), de egy-két stílusjegyben megújulnak. Az ülőbútoroknál érzékelhető a könnyedebb vonalvezetés, kecsesebbek, nőiesebbek a formák. Hódítanak a nyitott karos, formapréselt kárpitosgarnitúrák, íves lábú kisasztalok, s megjeLátványdominancia és stíluskavalkád Nőiesebb formák Sztárdió és virágzó körte Kopásálló kárpitok Cinóber szilvakékkel A korábbi, kicsit nosztalgiázó irányzat tovább él néhány stílusjeggyel megújulva lentek a szennytaszító anyaggal bevont szövetű, elegáns (ám drága) fotelek - irodákba szánva is. Elveszítette viszont jelentőségét az úgynevezett vezetői ülőgarnitúra. A munkaterekben a praktikus és kényelmi szempontok kerülnek előtérbe, variálható, laplábas bútordarabokkal, sokféleképpen állítható székekkel, paravánokkal. A bútorokról eltűnik a szürke szín (kivéve a székeket), marad a natúr (pl. a fenyő), és szélesebb a pácolt választék, a tölgy, a bükk, a dió, a cseresznye ifjabb és öregebb színei mellé itt van a reedwood, a mahagóni, a virágzó körte és a sztárdió. Az ülőgarnitúrákon kevesebb a pasztellszín, divatos a vörös, a cinóber, a szilvakék, a fenyőzöld. Erősen érzékelhető az olasz és spanyol hatás. S visszatérni látszanak a hatvanas évek lekerekített formái - különösen a kisbútoroknál. Az íves állótükrök, előszobafalak, konzolasztalkák tömör fenyőből és bükkből is könnyedek, és várhatóan népszerűek lesznek, bár a magyar bútorpiac nagyon lassan „kapcsol". A gyerekszobákba viszont valószínűleg gyorsabban bekéredzkednek a „sehol sarok" stílusú új bútorok, amik a praktikus, helytakarékos, erős színeket, natúr faanyagokat favorizáló trendekhez igazodnak. „Összképben" nincs vilámsmm gosság - talán mert a világítástechnikában sincs -, mondhatni folytatódik a keveredés, a „stflusgyilkolás"; az összehangolásban pedig a kisebb pénzű vásárló még mindig nagyon magára hagyott. Igaz, kérheti szakember segítségét; a Lakberendezők Országos Szövetsége által kiadott honoráriumszabályzat óránként 3500 forintot javall a lakberendezési tanácsadásért. Szabó Magdolna Oldalborda Mustáros csirkecomb Hozzávalók: 8 csirkecomb, 2 evőkanál finomra vágott vöröshagyma, 3 evőkanál olaj, 1 deci száraz fehérbor, 1 evőkanál mustár, só. A csirkecombok bőrét lehúzzuk, a húst a rostjaira merőlegesen bevagdossuk, enyhén megsózzuk. Megfelelő nagyságú alufóliát egy kanál olajjal bekenünk, egymás mellé rakjuk a combokat, és bekenjük a mustárba kevert hagyma, olaj, fehérbor keverékéből készített mártással. A fóliát ráhajtjuk a húsra, és sütőben 35-40 percig sütjük. Ezalatt a finom mártást magába szívja, és zamatos pecsenye lesz. Krumplipürével, vagy párolt zöldségkörettel nagyon finom. Húspótló - főzelékre Hozzávalók: 10 deka zsír, 1 fej vöröshagyma, 10 deka búzadara, 2 tojás, 3 deka zsemlemorzsa, só. Egy kanál zsírban megpirítjuk az apróra vágott vöröshagymát, majd feleresztjük fél liter vízzel, és addig főzzük, amíg a hagyma szétfő. Ekkor leszűrjük, a hagymát áttörjük, hozzáadjuk a darát, megsózzuk és puhára főzzük. Ha megfőtt, az egyik tojást belekeverjük, a tenyerünk között lapos szeleteket formázunk. A szeleteket tojásba, morzsába forgatjuk, majd forró zsiradékban pirosra sütjük. A masszát fűszerezhetjük még ízlés szerint borssal, majorannával és apróra vágott petrezselyemzölddel. Főzelékre olcsó, finom feltét, de salátával, hagymás tört krumplival önálló fogásként is adhatjuk. Máktorta Hozzávalók: A tésztához 8 tojás, 25 deka porcukor, 25 deka mák, egy kanál liszt, zsír. A töltelékhez: 2 és fél deci tej, 2 kanál liszt, 20 deka vaj, 20 deka porcukor, 1 csomag vaníliás cukor. A tojássárgákat habosra keverjük 20 deka porcukorral, beletesszük a darált mákot, és ezzel is elkeverjük. Végül hozzávegyítjük a tojásfehérjékből vert kemény habot. Egy tortaformát, vagy magas szélű tepsit kizsírozunk, liszttel megszórjuk, beleöntjük a masszát, és előbb alsó, majd felső lángon megsütjük. Ha kihűlt, három részre vágjuk, és megtöltjük krémmel. A hideg tejben simára keverjük a 2 kanál lisztet, majd tovább keverve főzzük, és hűlni hagyjuk. A vajat eldolgozzuk a porcukorral, a vaníliás cukorral és a kihűlt masszához vegyítjük. A torta tetejét is vékonyan bevonjuk krémmel, és cukrozott gyümölccsel vagy zselécukorkával díszítjük. Pudinggal, lekvárral vagy könnyebb krémmel is megtölthetjük a tortát. Nyaralótelelő Lecsó, Szabó Csukák, süllők Mártélyon A nyaralók, kiskerti házak téliesítésében az egyik legfontosabb feladat a víztelenítés. A hónapokra magára hagyott épületben nagy a fagyveszély, a vezetékekből ki kell engedni a vizet. Ne maradjon cseppnyi se a hidroforban, a vízmelegítőben, a WC-tartályban sem! Ajánlatos a kerti csapokat is teljesen kifolyatni. A föld alatt húzódó öntözővezetékek fagycsapját is ki kell ilyenkor nyitni, hogy kifolyhasson rajta a csövekben lévő víz. A fúrt kerti kutakból a fagyok beállta előtt tanácsos kinyomni a vizet, a csőcsonkot, a kúthengert rongyokba kell bugyolálni, fóliával lekötni. A kútról leszerelt szivattyúból ildomos kicsöpögtetni a vizet, olajjal „megmozgatni" a motort, s úgy eltenni fagymentes helyre. Az automatát is védett helyre kell vinni, a csatlakozók és a szórófejek leszerelendők. Az öntözőcsövekből ugyancsak ki kell folyami a vizet, s jó ügyelni arra, hogy feltekerve ne legyen törés bennük. A téliesítéskor gondolni illik a fűnyíróra is: az utolsó használat után alaposan ki kell tisztítani. Ha valami javítást igényel, ajánlatos most mesterember kezébe adni, hogy a tavaszt indításkészen várja. A kisebb kerti szerszámok is tisztogatásra, reparálásra várnak, „jólesik nekik", ha télire gázolajjal bekenve védik őket. A metszőolló, a fűrész megtisztogatása, szükség esetén szakember általi megélezése is igen fontos. A körültekintő gazda gondol a grillezőre, kerti tűzhelyre is; a túzteret megtisztítja a hamutól, eltávolítja a kormot, a szennyeződéseket. A drágább kemencéket és szabadtúzhelyeket a lefóliázás megóvhatja a fagytól. A gazdasszony pedig a nyári házból próbálhatja kirekeszteni a fagyos levegőt; az ablakok közé, elé tegyen szivacspámákat, összegöngyölt ruhákat, az ajtóhoz, ablakhoz belülről vastag pokrócot akasszon. A kis ház padlózatára rakott többrétegű újságpapír is hőszigetelő hatású. Sz. M. Több évtized óta hagyomány az őszi rablóhalfogó verseny a mártélyi holtágon; a vetélkedőt a hódmezővásárhelyi Dobó Ferenc Horgászegyesület szervezi. Általában csukák akadnak horogra e versenyeken, melyeket az egyesület tagjai közt hirdetnek meg, de olykor süllő is jelentkezik. Pikali Sándor egyesületi elnöktől megtudtuk: az idei, minap tartott vetélkedő melyen hetven felnőtt, és tizenhat ifjúsági illetve gyermekhorgász vett részt - első helyezettje, Bánfi József, 2 kiló 15 dekás süllővel nyerte meg a fődíjat, a második helyezett Szűcs István 1,80-as süllővel, a harmadik. Nagy István, másfél kilós csukát fogott. Ifjúsági kategóriában első Bögre János, második Kenéz Roland, harmadik Ravasz Adrián, 70-80 dekás csukákkal. „Elég kevés hal akadt horogra, a zsákmány nem igazán nyújt képet a mártélyi holtág gazdag rablóhalállományáról", mondja az egyesület elnöke. Hozzátéve: a holtágban a Tisza összes rablóhala szép számban föllelhető; a csukának elsősorban a sulymos-hínáros részek, a süllőnek többnyire a vízbe dőlt fák környéke nyújt menedéket. Persze, általános szabály nincsen. Leginkább csalihallal horgászva lehet eredményt elérni, ezen belül, mondja az elnök, gyakran eredményesebb a csónakból történő „mártogatás" az említett ragadozók föltételezett tartózkodási helyei környékén, mint az, amikor a horgász a vízparton üldögélve várja, hogy a hal találja meg a horgot. A villantózás, egyéb múcsalikkal történő hoigászat is eredményes lehet, ám ez november elejétől március végéig - egyesületi közgyűlési határozat értelmében - csak partról, illetve kikötött csónakból gyakorolható. A határozatot, tudtuk meg, az indokolja, hogy csónakkal adott esetben a vermelőhelyek fölé lehetett állni, s onnan esetleg villantózásnak álcázott (és szigorúan tiltott) „gereblyézést" művelni. Ilyet azonban hal- s természetszerető horgász aligha tesz. F. Cs. Csuka nélkül nem november a november! (Fotó: Tésik Attila) Gábor mádra A professzor elmondta: a konyhai rejtelmeket édesanyjától tanulta. Szívesen, bár ritkán forgatja a fakanalat, inkább csak hétvégenként főz. Kényes arra, hogy az egyszerű ételekhez is szépen, elegánsan legyen megterítve az asztal. A lecsó, Szahó Gábor módra pedig a következőképpen készül: - Erdélyi szalonnát megpirítok, az ízes-pörcös szalonnazsírban megpirítom-párolom a hagymát, paprikát, paradicsomot. Ha elkészült, vékony karikákra vágott csípős-erős kolbászt és tarhonyát teszek bele. Végül tojással dúsítom, melybe előzőleg egy kevés tejet keverek. Most induló sorozatunkban ismert szegedi, illetve Csongrád megyei urak és hölgyek adják közre egy-egy kedvenc receptjüket. Elsőként dr. Szabó Gábort, az élelmiszeripari főiskola főigazgatóját, az egyetem rektorhelyettesét kérdeztük.