Délmagyarország, 2001. október (91. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-27 / 251. szám

A Délmagyarország és a Délvilág kulturális magazinja Szerkeszti: Hollosi Zsolt Tarján szélén haldoklik a Gyevi temető Hol sírjaink elpusztulnak £ zomorú volt a nő, pörgős mondatokká formálta panaszait. Beszélt betonról, amiből öt méter magas kerítést kellene emeltetni, és szólt pisztolyról is. E gyilkolásra nagyon is alkalmas fegyvert őrök kezébe adná, hogy valaki vigyázzon már arra a néhány hektárra, amit Gyevi temetőként ismernek (és félnek - tette hozzá) a tarjániak. Mert ha itt nem történik hamarosan valami, ismét gyerekhalál következik. - Mert azt tudja, ugye, hogy ebben a temetőben egy gyerekre már rádőlt sírkő is, menten belé is pusztult a szerencsétlen ragadta meg a karomat az asszonyság. Csak nem várjuk meg az újabb tragédiát - búcsúzott, boltba sietve, a kezében szorongatott üres nejlonszatyrot táncra kérte az őszi szél. Romboltak a vandálok Néhány napja öntötte rám a hölgy ezeket a panaszokat a Tarján széle utcában. Azóta persze egy centiméter betonfal sem épült, mint ahogy pisztollyal felfegyverzett marcona őrséget sem állított senki a temetőbe bevezető ösvényekre. A Gyevi temető nem is szorul ilyen védelemre. Ugyanis ezen a területen már nincs is mit elpusztítani - szemlélhettük a meggyötört tájat fotóriporter kollégámmal a beszélgetést követő napon. Kevés olyan sírt találtunk az 1700-as évek végén megnyitott, 1969-ben bezárt temetőben, amelyiken még nem gyakorlatoztak a vandálok. A kőkeresztek földből kitépve, összezúzva, s mintha a természet is szégyellné, hogy efféle vad dolgok megtörténhetnek, kövér leveleket növesztő bokrok, fák rejtik el a megdöbbentő látványt. Persze a pusztítók így is felfedezik a megrongált sírokat. Aztán már csak elő kell kapni a festékszóró sprayt, s készülhet a mázolmány. Ha pedig túl fáradt a „művész", táskájából szór inkább szemetet. Üres nejlonpalackokból talán egy teherautót is meg lehetne itt tölteni, de az se maradna zsákmány nélkül, aki egy szétrozsdásodott roncsautót szeretne hazavinni. Újságokból sem kicsiny a kínálat. A hetvenes éveket időző Filmkultúrától a pár hónapja nyomtatott pornólapokig mindenféle sajtótermék összegyűjthető a Gyeviben. Csak éppen kinek lenne kedve itt gyűjtögetni? Kocsikra rakták a szemetet Talán két évvel ezelőtt e körzet városházi képviselője megpróbálkozott a lehetetlennel - rendet akart varázsoltatni a felszámolásra ítélt sírkertben. Jöttek is a Környezetgazdálkodási Kht. munkásai, mázsaszámra pakolták kocsikra a szemetet, majd miután elvonultak egy-két hétig nem is lobbant lángra újabb papírhalom. Az éjszakák - mint a környéken élőktől megtudtuk - ma is nyugodtabbak. Elköltöztek ugyanis azok a hajléktalanok, akik kriptalakóként tengették életüket. Sírkövön főzték levesüket, tábortűz mellett melegedtek, s egy percig sem nyugKorhadó harangláb, feldúlt sírok, tört keresztek. (Fotók: Gyenes Kálmán) talankodtak a szellemek miatt. Persze, a Gyevi temetőt elnézve, nem is túlvilágiaktól kell errefelé rettegni. Kovács Józsefné is inkább tolvajoktól, lumpen csavaroktól félti az ujjára húzott gyűrűt, a nyakában lógó aranyláncot. - Itt lakunk a temető szomszédságában, így aztán az évek során jól láthattam, miféle vandalizmus folyt a gyevi temetőben. És mondhatom, nagyon elszomorító, hogy semmilyen védelmet nem kaptak a sírok. Hívtunk mi már ide rendőrt, de még tűzoltót is, amikor a temető kerítése mellett álló fabarakkot gyújtották fel a részeg hajléktalanok. De csak annyit értünk el, hogy legalább nem égtek benn a szerencsétlenek - idézte fel nem is oly régi emlékét Kovácsné a temető egyik olyan útján, ahol még át lehet sétálni annak, aki a Tarján széle utcából a Budapesti körút felé igyekezne. - Pedig én jómagam is sokat dolgoztam azon - vette át a szót férje -, hogy tisztább legyen ez a környék. Nem egyszer a szemetet gyűjtöttem kupacokba, máskor az útra szórtam egy kis sódert, csak ne legyen már annyira elszomorító a látvány. Ám az nem megoldás. Valami mást kéne tenni. Mivel a Gyevi temetőt már nem mentheti meg semmi, követni lehetne tán az öreg rókusi példát - javasolták Kovácsék. Ott lakópark épült a bűnbandáknak otthont adó, szintén lepusztított sírkert helyén. Efféle megoldás talán a József Attila sugárút mellett is megnyugvást hozna a környéken élőknek. És az se lenne baj, ha bevásárlóközpont épülne ide. De az ellen se tiltakozna senki, ha a temető felszámolása után egy szépen gondozott kegyeleti parkot alakítanának ki, legalább a sírkert egyik szegletében - próbáltuk közös erővel kitalálni, milyen jövőt is szánhatnak a városfejlesztők ennek a területnek. Kövessék a rókusi példát? - Olvastuk a Délmagyarban, hogy a temető gazdájának, a katolikus egyháznak szegedi vezetói is valami hasonló megoldáson gondolkodnak. Reméljük, mihamarabb találnak olyan befektetőt, aki pénzzel is támogatja a tervüket - köszöntek el Kovácsék. Valóban írtunk lapunkban arról, hogy a Gyevi sírkert sorsát vitatva a felsővárosi egyházközségben olyan döntés született: el kell adni a temetőt, még pedig versenytárgyalás kiírása után dőljön el, ki építkezhet majd a helyén. A befolyó pénzt pedig a felsővárosi templom renoválására költené az egyház. Igen ám, de a ma is érvényes városrendezési terv szerint kegyeleti park alakítható ki a Gyevi sírkert helyén. Ezt a „parancsot" csak közgyűlési határozat módosíthatja. Vagyis a panelok közé szorított temető sorsa bizonytalan. A József Attila sugárúti bejárat mellé kitett tábla tanúsága szerint egy elhatározás azért már megszületett. „Értesítjük a lakosságot, hogy az 1969. évben lezárt Gyevi temető (Szeged, József A. sgt.) megszűnik. A 1450999. évi kormányrendelet 19. és 20. szakaszában foglaltak szerint felhívjuk a hozzátartozók figyelmét, hogy temetkezési helyük kiürítésére (exhumálás, áthelyezés) 2002. május 31-ig van lehetőségük! Az ügyintézés és felvilágosítás a Dugonics temető gondnokságán történik, munkanapokon 8-15 óráig. (6724. Szeged, Rózsa u. 13.)" - olvasható a felsővárosi egyházközség hirdetményén. Egy temetóvel tehát hamarosan szegényebb lesz Szeged. Csütörtökön, Halottak napján utoljára vihet virágot szerettei sírjára az, aki még bemerészkedik a temetői ősboz.ótosba. De ha megjelennek a buldózerek, ugye, azért ejtünk majd néhány könnyet őseinkre, régen elhalt szegedi polgárokra emlékezve? Bátyi Zoltán Kovács József és neje szerint nagyon elszomorító, hogy semilyen védelmet nem kaptak a sírok A hetvenes éveket idéző Filmkultúráktól is a Gyeviben szabadult meg gazdájuk