Délmagyarország, 2001. október (91. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-24 / 248. szám

SZOMBAT, 2001. OKTÓBER 27. MEGYEI TÜKÖR 7 Ajándék volt a hosszú ünnep Csuka a Csorgóból Szegeden Kárász-nézők, Sándorfalván szüretelők Három napig ünneplőben Séta a Kárászon. Sokan nézelődtek itt a hosszú hétvégén. (Fotó: Gyenes Kálmán) Egyre több horgászbo­tos embert lehet látni a csa­tornák partján. Ezek az ároknál alig szélesebb fo­lyások tavalyelőtt azzal hívták föl magukra a fi­gyelmet, hogy sok helyen nem vezették le a belvizet. Ám egyre többen fedezik föl - újra -, hogy halat is rej­tenek. A hal pedig érték. A hosszú ünnep napjaiban is találkoztunk horgászok­kal. Olyanokkal is, akik­nek egyáltalán nem volt mindegy, hogy üres vagy teli szákkal mennek haza. „Nem szabad sajnálni azt, ami idő előtt lefordul a horog­ról. Mert nem veszíthetjük el, ami nem volt a miénk soha." Ezt mondtam a királyhegye­si víztározó pariján a goromba szélben kucorgó férfinak, aki szomorúan mesélte, az imént egy tizenöt kilósra becsült amurt akasztott, de az, miután megmu­tatta magát, elszakította a zsi­nórt. A mezőkovácsházi Szakái Zoltánt nem nagyon villanyoz­za föl a négyszáz éves angol hoigászbölcsesség. Tényleg na­gyon szomorú. Mellette ül a pokrócon fia, ifjabb Szakái Zol­tán. Mondják, ezúttal csak ket­ten jöttek el a családból az apa két barátjával. A másik Szakái fiú otthon maradt, mert beteg. Ok azonban mindenképp jönni akartak. A gyerekkel együtt öten utaz­tak a kocsiban. S végül a sütni Korrupciómentes Magyaror­szágért néven mozgalmat indí­tott a hetvenegy országos szö­vetséget tömörítő Társadalmi Unió. A szervezet minap meg­tartott közgyűlésén a delegátu­sok egybehangzóan úgy ítélték meg. hogy „a közállapotokra súlyosan kiható és szinte az egész közéletünket beárnyéko­ló erkölcsi romlást társadalmi Vesztegetés és más hivata­li bűncselekmények elköveté­sének alapos gyanúja miatt a Csongrád Megyei Rendőr­főkapitányság nyomozást ren­delt el T. Zsolt, a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal volt munkatársa ellen. T. 1999. augusztus 2. és 2001. július 6. között dolgozott a közigazga­való apró kárászokon kívül egy ponty árválkodik egyikük szák­jában. Aztán felbukkan a töltés tetején Sramkó Lajos a csuká­jával. A gát túloldalán a Csorgó nevű csatorna húzódik. Ezen a szakaszon alig látszik ki a víz­tükör a nádból. A nád - bár gá­tolja a víz folyását, ezért irtani kell - bizonyos szempontból hasznos; a benőtt csatorna ugyanis kedvelt élőhelye annak a ragadozónak, amelynek hú­sát a német konyha a süllőénél is nagyobbra értékeli. Sramkó Lajos elsősorban a Csorgó csu­kái miatt jött el a többiekkel. Eggyel boldogult, aztán kétszer is a ragadozó győzött. Az egyik csuka elment, lefordult a ho­rogról. mert Sramkó úr idő előtt rántott be. („Túl hamar volt ne­ki".) A másik csuka pofájában ugyan jól akadt a horog, a jó­szág azonban nekirugaszkodott és eltépte - vagy elharapta? - a zsinórt. Abba kellett hagyni a horgászatot. A Csorgó tisztának tűnik, legalábbis letisztultnak. Néhány helyen azonban meg­lepően mély. Gyorsan vonulnak fölöttünk a felhők, és a víztározó közepén, az egyik nádsziget mellett meg­világosodik a víz: a felhők kö­zött odasüt a nap. Lajos azt ta­nácsolja Zoltánnak, dobjon pon­tosan oda. Az amurok szeretik az ilyen helyeket. Hamarosan repül is a szivar alakú ólommal súlyozott végszerelék. Mindent megpróbálnak. És, mondják. eszközökkel, a társadalom mind nagyobb hányadának részvéte­lével lehet és kell megállítani". Szoó Sándor, a mozgalom ko­ordinátora lapunknak elmond­ta: olyan viszonyokat akarnak teremteni, amelyben a nyilvá­nosság magától értetődő, és amely viszonyok között a kor­rupció visszaszorítható. Szoó szerint ehhez a pol itika és a köz­tási hivatalban, munkaköre szerint a Magyarországra be­vándorló külföldi állampolgá­rok bevándorlási és letelepedé­si engedélyeit intézte. A rendelkezésre álló ada­tok szerint T. Zsolt, visszaél­ve helyzetével, a Magyaror­szágra a külföldi állampolgá­roktól bevándorlási és letele­végül is nem panaszkodhatnak. Hiszen eshetett volna az eső a hosszú ünnep alatt, mint ahogy ígérte a meteorológia. A király­hegyesi tározóra sem lehet pa­naszuk, mert máskor sokat szoktak fogni. A horgászat ko­moly dolog, vallja Zoltán, rá kell szánni egy egész napot, csak úgy érhet el eredményt az ember. Persze van úgy mégis, hogy belefáradunk a remény­kedésbe. „Ezért az amurért jöttünk volna", dünnyögi, és láthatom, ezt is teljesen komolyan mond­ja­Az utóbbi időben folyamato­san nő a horgászok száma. Az egyesületek közgyűlésein gyak­ran hangzik el, hogy „sok az eszkimó, kevés a fóka". Miköz­ben tagadhatatlan, sokan van­nak, akik egy-egy alkalommal ötszámjegyű összegeket hagy­nak a horgászboltban, még töb­ben vannak azok, akik aprán­ként vásárolják össze a felsze­relést, és ezt a sportot is valami­féle befektetésnek tekintik; vagy nyugdíj-kiegészítésnek, esetleg egyedüli pénzkereseti le­hetőségnek. Év elején kiizzad­ják a horgászengedély borsos árát, aztán amikor csak tehetik, járják a vizet, és a hűtőben gyűjtik, vagy eladják a fogást. S közben talán eszükbejut a kérdés, hogy vajon ők a munka­ügyi központ fogalmai szerint olyan embernek számítanak-e, akik „megtanultak halat fogni". Bakos András élet társadalmi kontrolljának erősítésére van szükség. A moz­galom azzal a céllal hívja élet­re és működteti majd a köztisz­teletben álló személyek alkotta társadalmi etika fórumát, hogy a grémium állásfoglalásával hozzájáruljon a protekcioniz­mus és a klienspolitizálás megszűnéséhez. Sz. C. Sz. pedési engedélyek megadásá­ért, pontosabban az enge­délyek kiadásának gyorsításá­ért - legalább hét vagy nyolc esetben - ellenszolgáltatást, többnyire pénzt fogadott el. T. Zsolt csak azoktól a ké­relmezőktől fogadott el „gyor­sítópénzt", akiknek egyébként a törvény szerint megadható volt az engedély. -ACsongrád Megyei Köz­igazgatási Hivatalt hivatalo­san nem tájékoztatta sem a rendőrség, sem az ügyészség - nyilatkozta lapunknak a in­tézmény helyettes vezetője. Gábor Erzsébet hozzátette: a volt munkatársuk ellen folyó nyomozásról mégis tudnak, ugyanis az utóbbi napokban a Három napig ünnep. Határidőnaplós, rohanó világunkban, ahol mo­biltelefonon érkeznek a még gyorsabb munkára ösztökélő parancsok, végtelenül hosszú pi­henőnek tűnt a magunk mögött hagyott vasár­nap, hétfő és kedd. De vajon valóban testünk, lelkünk felfrissítésére szántuk ezt a háromszor huszonnégy órát? Egy­általán: milyen progra­mokat terveztek egy nagyvárosban, s milyet egy kisebb településen élők? - próbáltunk utána járni az ünnepi „hétköz­napoknak" Szegeden és Sándorfalván. A külvárosban Szegeden, a tarjáni Vízto­rony téren hétfőn délelőtt (ami, ugye munkarendileg sokaknak szombat vala, míg szombaton „tartották" a hétfőt, merthogy hosszabb ünnepek nálunk el nem tel­hetnek naptárreformok nél­kül) nem sok jelét fedezhet­tük fel az ünneplésnek. A buszhoz, netán boltba sietők között csupán egyetlen, na­gyon nyugodt emberrel ta­lálkoztunk. Nagy Lajos taxis autójából szemlélte a panel­telepi szürkeséget. - Nincs hova kapkodnom, reggel fél hét óta mindössze egyetlen fuvarom volt - nyi­latkozott forgalmáról Nagy úr. Majd elmondta: lehet, rendőrség megkereste a köz­igazgatási hivatalt, és több adatot is kért egykori kollé­gájukról, egyúttal annyit kö­zöltek velük a nyomozók, hogy büntetőeljárás folyik el­lene. Gábor Erzsébet és munka­társai T. Zsolt személyiségi jo­gait tiszteletben tartva nem árulták el, hogy milyen adato­kat kért a hivataltól a rend­őrség. T. Zsolt jelenleg Bács­Kiskun megyében, Gátér köz­ségben jegyző. Ezt a tisztséget október elsejétől tölti be. Urbán Istvánné, Gátér pol­gármestere nem hivatalos for­rásból, de tud a jegyző ellen folyó büntetőeljárásról. EztT. Zsolt közölte vele. A polgár­hogy ez az október 23-i ün­nep háromnaposra nyújtóz­kodik, de a taxisok forgal­mán nem látszik meg, mint ahogy a vendéglősök sem lesznek gazdagabbak. - Az éjszakás társaim azt mesélték, vasárnap este úgy nézett ki a város, mintha ki­járási tilalmat rendeltek vol­na el. Nem nagyon járnak ma már az emberek szóra­kozni, drága lett a vendéglői mulatozás. Jómagam azt ta­pasztalom, inkább otthon, szűk családi körben beszél­getnek ünnepek idején az emberek a világ dolgairól. Jobb esetben. Mások pedig még ilyenkor is dolgoznak, a hétköznapi rohanásban el­maradt dolgaikat igyekezek bepótolni. Ahogy elhallgattam a pa­nelokból kiszűrődő zajokat (képszögnek helyet kereső fúró zaja nem is egy lép­csőház felől berregett), és sajnálhattam a hatalmas tapé­taköteg alatt görnyedő, si­etős férfit, valóban sokan há­zi feladatokat teljesítettek ezen a hétfőn. A Belvárosban De azért nem volt üres Szeged korzója sem. A Ká­rász utca egyik sarkánál turis­ták fotózgatták egymást, a Klauzál téren, a Kiss Dávid palotát díszítő hőmérőt bá­mulva motyogta egy néni ­„Tizenhat fok, lehetne mele­gebb is." A köszöntőszobrok mellett pedig két hölgy, s egy mester asszony nem kért a Csongrád Megyei Főügyész­ségtől, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságtól és a Csongrád Megyei Közigazga­tási Hivataltól tájékoztatást, megelégedett a jegyző által el­mondottakkal. Urbán Istvánné, amikor megkérdeztük, hogy tájékoztatta-e a képviselőket, azt válaszolta, nem. A pol­gármester többször megismé­telte: nem hív össze rendkí­vüli testületi ülést, nem tartja indokoltnak, és nem hiszi, hogy a vizsgálat befejezéséig fel kellene függesztenie állá­sából a jegyzőt. Gátér nyolctagú képviselő­testületének tagjait azonban megdöbbentette, hogy az ok­mosolygós kisfiú indult Ká­rász-túrára. -Annyi szépet hallottunk már a megújult Belvárosról, de bevallom, mi még nem mentünk rajta végig az át­adás óta. Az ünnep egyik dél­előttjét ezért arra használjuk fel nővéremmel és unokájá­val, hogy alaposabban meg­nézhessük az új díszeket ­beszélt terveikről egyikük, Nagy Lajosné, Mars téri ke­reskedő. Gyorsan tisztáztuk, nem rokona a taxis Nagy La­josnak (azért ennyire nem ki­csi a világ), majd Nagyné nem titkolta panaszát sem. - Olyan szép már ez a vá­ros, nyáron annyi remek sza­badtéri programot kínál. Csak az a baj, hogy nincs egyetlen olyan zenés szóra­kozóhelye sem, ahol mi, negyven fölöttiek táncolhat­nánk, vidámkodhatnák egy kicsit. Pedig egy ilyen hosszabb ünnep egyik es­téjét biztos ilyen kikapcso­lódásra szánnánk. A kertek alatt Néhány kilométerre Sze­gedtől, a sándorfalvi kisker­tekben már egy szó sem esett táncos mulatságokról. Tulaj­donképpen másról sem fag­gatózhatunk túl sokat, ugyan­is a nyáron oly pezsgő ví­kendvárosban alig találkoz­tunk emberrel. Attól a létra tetején egyensúlyozó úrtól, aki hétvégi házának falát re­parálta, meg igazán fölösle­ges lett volna megkérdezni: tóber l-jétől hivatalban lévő jegyzőjük ellen büntetőeljárás folyik, és erről ők semmit nem tudnak. Azok a képviselők, akikkel beszéltünk, azt mond­ták, a döntés előtt valamennyi­en megkapták T. Zsolt önélet­rajzát, amiben az „ügy" nem szerepelt. Az önéletrajzból azt sem tudták meg, hogy a jegyző milyen körülmények között szakította meg július 6-án munkaviszonyát a megyei közigazgatási hivatallal, és mit csinált kinevezéséig, október 1-jéig. T. Zsolt lapunknak elismer­te, hogy tud az ellene folyó büntetőeljárásról, de mást egyelőre nem akart elmondani. A. T. J.-O. Z. „Uram, mégis hogyan tölti az ünnepeket?" Aztán egy­szer csak szüret halk nesze­ire lettünk figyelmesek. Fe­kete István tanár úr és felesé­ge nevetve újságolták: ők még csak most tanulják a bo­rászkodást, de hátha sikerül finom mustot „csinálni" a frissen szedett szőlőből. - Hétköznapokon mind a ketten gyerekeket okítunk. Nejem Bugacon pedagógus, én Kiskunfélegyházán taní­tok, van lakásunk Szegeden és Félegyházán, így aztán elég mozgalmas életet élünk - beszélt munkájukról, pi­cinyke prés mellett guggolva a férj. - Ez a háromnapos ün­nep éppen elegendő volt ar­ra, hogy rendet tegyünk kert­jeinkben. De ahogy elnéz­tem a szomszédainkat, Sán­dorfalván már minden hobbi­gazdálkodó a télre készítette fel e hétvégén a házát. Szer­dán aztán kezdődhet a mun­ka. Mi például dolgozatjaví­tással rázódunk vissza a hét­köznapokba. Reméljük, ad­dig megoldódik a fogas kér­dés, mit is tegyünk a mustba, hogy ne forrjon borrá - vizs­gálgatta az éppen megtelt po­hár tartalmát házigazdánk. S mire kannába került az itóka, mi már Makkosházán nyugtázhattuk, magyaros ün­nepi szokásaink alapjaiban nem változtak: a baseball­sapkával koronázott gyere­ket ma is tyúkleves, rántott hús illata csalogatja fel a ját­szótérről. Bátyi Zoltán M M ARGOSZ • • • Biztosító Rt. Dinamikusan fejlődő, belga tulajdonú biztosító­társaságunk önálló ügyfélkör kiépítésére j vállalkozóként működő HELYI KÉPVISELŐKET keres Csongrád megye egész területéről. A hosszú távon stabil egzisztenciát teremtő munkához ingyenes képzést, a feltételek teljesítése esetén pedig 15 hónapon keresztül i akár havi 90 000 Ft támogatást nyújtunk. Bemutatkozó sorait vagy személyes érdeklődését a következő címen várjuk: 6720 Szeged. Híd u. 1. 62/551-320, fax: 62/423-658 Szakálék Mezőkovácsházáról jöttek el, hogy megakasszák, aztán elszalasszák a tizenöt kilós amurt. (Fotó: Gyenes Kálmán) A korrupció ellen Büntetőeljárás a közigazgatási hivatal volt munkatársa ellen Elhagyta a megyét. Gátéren jegyző Vesztegetés és más, hivatali bűncselekmények el­követésének alapos gyanúja miatt a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozást rendelt el T. Zsolt, a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal volt mun­katársa ellen. T. a nyáron távozott a hivataltól, később a megyéből is. Jelenleg egy Bács-Kiskun megyei kis községében jegyző. Egyelőre sem ő, sem a település polgármestere nem akar részletesen beszélni a történ­tekről. A képviselő-testületet nem tájékoztatták a fa­lu jegyzője ellen folyó büntetőeljárásról.

Next

/
Thumbnails
Contents