Délmagyarország, 2001. október (91. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-15 / 241. szám
SZERDA, 2001. OKTÓBER 17. AKTUALIS 9 Takács János, a 90 éves aktív lelkész Nem nyaralótelep az itteni életünk" Takács János vásárhelyi evangélikus lelkész az elmúlt héten ünnepelte kilencvenedik születésnapját. Túl a kilencedik ikszen, még mindig aktívan, munkával telnek a napjai. Hatvan évvel ezelőtt költözött be a Márton utcai evangélikus lelkészi hivatal lakásába, és még ma is ott él. Ötvenéves korában kezdett bele a görögnyelv-tanulásba, majd nyolcvan évesen zsoltárokat fordított görögről magyarra. A zsoltárokat korábban csak héberről közvetítették a magyaroknak. „Senki nem tudhat olyan tökéletesen héber nyelven, hogy az így íródott szöveget megfelelően magyarra fordítsa; sok eltérés születhet a héber bonyolult szóösszetételeiből - magyarázta Takács János evangélikus lelkész. - Az, hogy a héberek által már korábban görögre fordított szöveget tolmácsolják a magyaroknak, korábban senkinek nem jutott az eszébe. A görög szöveg tökéletesen tükrözi a zsoltárok eredeti szövegét, így a magyarosítás során sem történtek apró eltérések." Amikor Takács Jánost élete legmeghatározóbb élményéről kérdeztem, gondolkodás nélkül jött a válasz: „Egyértelműen a szülőházamban eltöltött évek voltak a legfontosabbak számomra. Az ott kapott nevelés határozta meg életemet. Ha elölről kezdhetném, ugyanígy tennék mindent. Annak ellenére, hogy voltak nehéz időszakok, hiszen az itteni életünk nem egy nyaralótelephez, inkább egy küzdőtérhez hasonlít. De ez az élet rendje, ehhez kell alkalmazkodni. Az összes élményem elevenen él az emlékezetemben, és minél régebbiek, annál szebbnek látom őket. A szülői házban töltött évek különösen meghatározóak. Mert soha egyetlen rossz szót nem hallottam a szüleimtől, ők soha nem veszekedtek: nyugodt és csendes életet éltünk. A családi kötelékek felbomlásánál nem tudok fájdalmasabbat elképzelni, különösen a gyerekek szempontjából." Takács János szülei mellett a pedagógusokról is hatalmas tisztelettel és szeretettel beszélt. Hangsúlyozta: ma sokkal nehezebb helyzetben vannak a tanárok. Annak idején hetven-nyolcvan gyerekkel kellett egy tanárnak egyszerre foglalkoznia, most viszont gyakran tizenöt-húsz diákkal sem lehet bírni egyszerre. A vásárhelyi lelkész a kilencedik ikszen túl, még ma is kerékpárral közlekedik a városban. Korábbi éveiben, a II. világháborút követő hiányos vasútközlekedés idején, kétszer megjárta Budapestet, ráadásul kétkeréken. Egy éjszaka oda, egy éjszaka vissza, és mint mondta: nem is volt túl hosszú az út. T. Sz. Takács János evangélikus lelkész ötvenévesen kezdett görögül tanulni. (Fotó: Karnok Csaba) Westel. Számtalan mobil, számos kedvezmény. Kitaláltad már, milyen mobilt akarsz? Ha nem, most egyből kedvet kapsz majd. És még sok mindén mást. 30 lebeszélhető perc* új havidíjas előfizetőknek, 30 díjmentesen küldhető SMS új DOMINO-soknak. uj havidíjas előfizetőknek MOST+30 lebeszélhető perc UJ DOMINO vásárlóknak MOST+30 díjmentes SMC WESTEL üzlet: Szeged, Feketesas u. 25., tel.: 06-62/421-575, 06-30/900-9008 Szeged, Kárász u. 12., tel.: 06-30/900-9033 Dfjmentes házhozszállítás: 06-30/930-5361, 06-30/930-5330 Westel partnerek: Fish Telecom: Hódmezővásárhely, Andrássy úti parkoló - Szentes, Kossuth tér S. • Puszta-Tel Kft.: Makó, Szegedi út 2. • Kiru-Fon Kft.: Szeged, Mikszáth Kálmán u. 17. - Mórahalom, István király útja 2. - West-Szeg 2001 Kft.: Szeged. Rókusi krt. 42-64. (Tesco) • Szeged. Kossuth Lajos sgt. 119. (Szeged Plaza) • Mobilvilág Bt.: Csongrád, Fó út. 40. • Westcom GSM Kft.: Szeged, Feketesas u. 14. • Szeged. Kossuth Lajos sgt. 10-12. . Szeged, Roosevelt tér S. • BBK Hungary Kft.: Szeged, Zápot út 4. (C0RA) • Kistelek, Kossuth u. 30. • Elektrofil Kft.: Csongrád, Fó u. 62. • Szentes, Szabadság tér 1. • ECO-Phone Bt.: Hódmezővásárhely, Szántó Kovács János u. 20. • Trendex Rt.: Szeged, Mérey u. 17. V áklio 2001. oátobol 1*101 novofntow 10* vagy á h'v'V-l „ejOlg Ult ' Hálom rgyvivH inán honjfluo tuvi 10 pm lOoáiás á Mtoká láHOK*, továsoáia. amely ál efeO leOev napiáit tomppal kenáMH lOTjfctv M»«« 01 nhMmáctó DM (á wv,W XákUáláOOI ihmenhscn MvtiáM), Mi+210, ál uHowtOeiv Ölelve á weMel partneieánel WÁOMVII ML IHÁ fotwí MLeravill ofotért Belami autót vett Több mint tíz évig bámulta Belami az autósújságok ajánlatait. Megnézett ezerhatszáznyolcvankilenc reklámot arról, miért a legjobb kocsi az új kocsi. Alaposan megforgatta agyában a kérdést: ugyan mennyit kéne még dolgozni ahhoz, hogy olyan autót vegyen, ami nem talál el saját lábán a szerelőhöz. Aztán bevágta magát serdülő korba ért gépjárművébe, és hallgatta, hogyan csámcsognak a rozsdafaló bogarak a karosszérián rendezett állófogadáson. - Na, ennek aztán vége! - bámulta kedvenc újságjának hirdetési oldalát a külváros nyugalmazott szépfiúja. Es belécsöppent a hatalmas izgalmi állapotba, amikor meglátta a kocsit, ami szívének lelkének oly kedves. Kicsit használt a drága, nem is tegnap lökdösték le a gyártószalagról, de oly szépen csillog, s mint mondják, lökhárítójától sárvédőjéig megbízható. Az ár láttán: I millió 300 ezer forint - Belami ugyan bemutatott egy 9,9 pontra értékelhető hátraszaltót, és eljárta a magyar vándort a hokedlin, de aztán számolni kezdett. A matematika órát egyébként már abban az autószalonban kezdte el, ahol használt gépjárművek forgalmazásával is foglalkoztak - miként fogalmazott az a roppant kedves hölgy, aki ügyintézői beosztásban kínálta hellyel Belamiékat. Miközben Belami összes fülén ömlöttek befelé az információk kötelezően befizetendő első részletről, kamatról, felvehető hitelekről, bankokról, devizának árfolyamáról, eurónak térhódításáról, a lassan vénülő széplegény számba vette lehetőségeit. Vállalkozásának túlzott terebélyesedése miatt ugyan még nem nyúlt méregpohár után egyetlen igazgatósági tag sem a tíz legnagyobb multi cégnél, de némi forint csak befolydogált már a számlájukra. Egy kis örökség is érkezett a Belami és family kasszájába, meg aztán itt a gyerek banki könyve is - bámulta Belami Kisrambó piruló orcáját -, amire nagymamától a húsvéti nyúlon át a keresztanyáig mindenki pakolt már kisebb-nagyobb összegeket. - Belevágunk. Kell nekünk ez az autó! - táncolta körbe Belami a kocsit. S mivel szent ígéretet tett a bájos hölgynek, hogy holnapra egy összegben és nejlonzacskóban leteszik asztalára a kezdő részletet, az a nap heveny kutakodásban telt tovább. Polcok aljáról előbb takarékkönyvek utaztak „Mind megszüntetjük, ide az utolsó fillért is!" jeligével a bankba. Majd Belami állt feje tejére, nehogy egyetlen forint is bent rekedjen valamelyik zsebének mélyén. Miután pedig Belami né (szül.: Görcs Jolán) is kiforgatta az összes pénztárcájának valamennyi rekeszét, s csupán Csont Bééitől, a Búvár Bt.-t üzemeltető, kukák fosztogatására szakosodó kényszervállalkozótól nem kérdezték meg, van-e egy százasa hónap végéig. Efféle faggatózásra nem is volt szükség, ugyanis a könyves polcon ücsörgő cserépmalacban maradt annyi csörgő pénzeszköz, ami kipótolta a hiányt. - Ha a régi autót sikerül eladnunk, akár még ehetünk is a hét végén - nyugtatta meg családját Belami, midőn újfent betértek a csillogó autók szalonjába. Ott pedig már ment minden, ahogy azt mondani szokta a karika, csapkodás közben. Kitöltöttek 684 papírt, s annak másolatát, bemutattak 438 igazolást, aláírtak 254 meghatalmazást. S miután a hölgy, ki változatlanul nagyon kedves vala, két nap alatt 137 hivatalban, közés pénzintézetben, hatóságnál és felügyeletnél begyűjtötte a pecséteket és szignókat, elhangzott a bűvös mondat: - Uram, lehet beszállni. A gépjármű immár az önöké. Es kigördültek a kocsi bolt udvarából. Az autó nem nyikorgott, nem recsegett, a kormány fordult, de nem görbült, a motor hangja mennyei zene kategóriában indulhatott minden jelentősebb táncdalfesztiválon, s egyetlen lámpa sem jelezte a műszerfalon, hogy csöpög az olaj, elkopott a fékbetét, haldoklik a sebváltó. - Hát ez van most - hívta ki cimboráit egy kis bámészkodásra Belami, egy órával később, a Zsibbadt brigádvezetőből. Hűlt is a gyomra a sok tátott szájúnak abban a minutában, majd Belami hátát verdesték, bordáját szorongatták, mert hát mégiscsak jó dolog az, ha a Panel Pál-lakótelepre is bekopogtat a gazdasági csoda. - Hát járjon szerencsével az összes úton - rázogatta Belami kezét Minek Dönci. - De mielőtt még elindulna, ugyan árulja már el, miért kért Józsi csapostól kölcsön egy féldecis poharat? - Hogy minek? Hát tankolni indulok. Tényleg, maguk szerint mennyiért töltik ezt tele benzinnel? - forgatta az üvegipari terméket ujjai között Belami, és könnyes szemmel simogatta Hitelke névre keresztelt szép autóját. Bátyi Zoltán