Délmagyarország, 2001. október (91. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-11 / 238. szám

CSÜTÖRTÖK, 2001. OKTÓBER 11. MEGYEI TÜKÖR 7 Lovas kocsival Vásárhelyről Szegedre Oda-vissza tíz éra út Szórványos taps Makón a helyzet változatlan - gondolhatja az a tisztviselő, aki az országgyűlési ülések jegyzőkönyvét készíti. Talán még mosolyog is azon, hogy a szöveg tanúsága szerint a makói képviselő minden ősszel mond valamit arról, mit kellene tennie a minisztériumnak azért, hogy történjen végre valami jó is. A jelek szerint mégsem történik. A hagymatermelők egy része pedig - évről évre ez derül ki a honatya interpellációiból - időnként megunja a vöröshagymával való bíbelődést, és akkor kevés a hagyma, a következő évben viszont, az előző évi magasabb áron felbátorodva megint belevág, és ha nem jön az aszály, vagy a belső rothadást előidéző baktériumos betegség, akkor megint túltermelési válságról beszélhet a képviselő. Négy éve biztosan így megy ez, de lehet, hogy régebben is így ment - gondolja, akinek az a feladata, hogy hallgasson és jegyzeteljen az ország házában, ahonnan Makó tényleg nagyon messze van. Jól látja, sok minden tényleg nem változik. És ezen akár mosolyogni is lehet. Mi, akik itt olvassuk azt a bizonyos jegyzőkönyvet, és nem csak a képviselőtől tudjuk, mi minden nem változott a hagyma körül, a jegyzőkönyvben olyasmit is észreveszünk, amit a jegyzetelő nem tart érdekesnek. Szemet szúr például, hogy az FKGP agrárminisztere - azé a párté, amelyet a régi típusú szövetkezetek a legnagyobb politikai ellenfelükként tartanak számon olyan mondatra ragadtatja magát, hogy a válság, Jő oka az, hogy szétesett, dezorganizált lett a termelés". És föltűnik az is, hogy míg a kezdetekkor a makói képviselő hagymás hozzászólásai után a jegyzőkönyvben azt olvashattuk, „taps a kormánypártok soraiban" - és csak az tűnt furcsának, miért nem tapsolt az ellenzék; hiszen alkalmasint ők is hagymával főznek -, most ezt olvassuk: „szórványos taps a kisgazdapárt soraiban." Vagyis: tovább csökkent a tetszési index. Ami azért elgondolkodtató, mert a makói honatya gyakorlatilag ugyanazt mondja négy éve, és hozzászólásainak megszerkesztettsége, retorikai színvonala sem változott. Nyilván tudják a Makó környékiek is, hogy üán János a frakción belül nem a reformpárti többséggel tart, az elnök híve, kitartott mellette, tisztességből. Ez a szórványos taps mégis furcsa, hiszen most nem a pártról van szó, hanem a hagymáról. A képviselőt - hiába, hogy nem politizál - csak azok tapsolják meg, akik hozzá hasonlóan az elnökkel vannak. Ezek után azt is mondhatnánk, ha tudnánk messziről, ironikusan nézni ezt az egész katyvaszt - mint az a bizonyos tisztviselő-, hogy a hagymakérdés politikai szempontból egy ideig a koalíció belügye volt, azóta azonban lefokozták; jelenleg csupán a Torgyán-hű erők vesszőparipájának számít. De némi jóindulattal is csupán bosszantó apróság, egyébként is, tudomásul kell vennif?), hogy az átalakulásnak vannak vesztesei. A szórványos taps mindennél meggyőzőbben jelzi: még csak remény sincs arra, hogy „a helyzet" megváltozik. Bakos András A tanári pálya továbbra sem vonzá a fiataloknak A húsz százalékot nem kell túlértékelni Varga László: Az érdekérvényesítés 1998 óta csupán informális kapcsolatokon keresztül működik. (Fotó: Karnok Csaba) Évtizedes válságban a csongrádi idegenforgalom? Elszalasztott lehetőségek Tandari István már abbahagyta a munkát, de sötétpej lova bármikor indulásra kész. (Fotó: Tésik Attila) A húszszázalékos béremelést nem kell lebecsülni, de túlértékelni sem szabad - véli Varga László, a Pedagógusok Szakszervezetének érdekvédelmi titkára. Komoly problémának tartja, hogy a kormánynak nincs világos koncepciója a tanári fizetéseknek más szférák jövedelmeihez való felzárkóztatására. -Milyenek ma Magyarországon a pedagógusok érdekérvényesítésilehetőségei? - 1998 óta az érdekérvényesítés nem jogszabályi alapokon, hanem csupán informális kapcsolatokon keresztül működik. Ebben az évben ugyanis a kormány megszüntette az érdekegyeztetés hivatalos fórumát, a KIÉT-et, amelyet a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény idei módosításakor a jogszabályból is kivettek. Ugyanakkor a kormány készített egy tervezetet a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsának felállításáról, amit a szakszervezetekkel is megvitatott, és napokon belül várható ennek a javaslatnak az aláírása. -Az érdekegyeztetés jogszabályban történő biztosítása azonban még nem feltétlenüljelent valóságos párbeszédet az említett felek között. Látnak-e garanciát a munkaügyi tanács érdemi működésére? - Az érdekegyeztetés kikényszerítése annyival könynyebbé válik, hogy ezután lesz jogszabályi alapja, amire hivatkozni lehet. De a tárgyalásra vagy a megállapodásra irányuló kormányzati szándék komolyságáról csak a későbbi egyeztetések során tudunk meggyőződni. - Milyen példát hozna arra, hogy a szakszervezet jelentős kérdésben érvényesíteni tudta a pedagógusok érdekeit? - Nem szerettük volna például, hogy a szeptemberi béremelés kapcsán növeljék a kötelező óraszámot. A pénzügyi kormányzatot azonban nem Jehetett eltéríteni ettől a szándékától. Sikerült viszont elérnünk, hogy a kétórás emeléssel nem az egy oktatóra eső tanítási órák száma növekedett. hanem a plusz munkaidőt az oktatással kapcsolatos egyéb feladatok elvégzésére lehet fordítani. Ezáltal több száz pedagógus álláshelyet tudtunk megvédeni az országban. - Hogyan fogadta az érdekképviselet a kormánynak azt az ötletét, hogy a tanárok egy részét számítógéphez kívánják juttatni? - Az akciónak örülünk, de nem szabad úgy felfogni, hogy a pedagógus ajándékba kapja a számítógépet. Hiszen három évig valamilyen feladatot kell végeznie, ami lehet például adatszolgáltatás a közoktatás informatikai rendszeréhez, vagy a minőségbiztosítás valamely részfeladata. Ezeket az akciótól függetlenül is meg kellene csinálni, de most legalább munkaeszközt is kapnak hozzá a tanárok. - A szeptemberre ígért húszszázalékos béremelést az októberi fizetéssel kézhez kapták a pedagógusok, de gondolom, ezzel nem jutott nyugvópontra a tanárok fizetésének felzárkóztatásáról folyó vita... -Ahúsz százalékot nem kell lebecsülni, de túlértékelni sem szabad. Fontos kérdés, hogy mekkora bérbázisra épül rá. Ezzel az emeléssel a pedagógus-átlagkereset 2002-re arra a szintre jut vissza, ahol 1990ben volt. Ezt figyelembe véve a húszszázalékos emelés nem nagy áttörés. A másik probléma, hogy a mostani béremelésen túl nem látjuk a folytatást, vagyis azt, hogy a kormány milyen lépésekben kívánja felzárkóztatni a tanárok fizetését más szférák jövedelmeihez. Ezért továbbra sem látni azt a perspektívát, ami alapján egy fiatalnak érdemes a pedagóguspályát választania. Hegedűs Sxabolcs Alig két-három lovas kocsis fuvaros van ma már csak Vásárhelyen. Sokáig Tandari István is közéjük tartozott, a hatvanhárom esztendős kocsis tizenhat éves korától kezdve fuvarozásból élt. Öt éve hagyta abba a munkát, egészségi állapota miatt. Egy lova máig van, kocsija kettő is, de csak a takarmányt, a tűzifát hozza haza vele, esetleg a szomszédoknak segít, ha valamit szállítani kell. De rakodni már nem bír: vállán az évtizedek során föl-le pakolt, számolatlan tonnányi teher. Tandari Istvánnak édesapja is kocsisként dolgozott, következésképp már gyerekkorában elsajátította a lovas ismereteket. Hatan voltak testvérek, hamar el kellett kezdenie a pénzkeresést, ötödik osztályban kimaradt az iskolából. „Mindig olyan helyeken dolgoztam, ahol ló is volt", mondja. Első lovát tizenhat éves korában vette, téglagyári keresetéből; akkoriban három-négyezer forint volt egy ló. Ezzel kezdte el a fuvarozást. Aztán elment vállalathoz, kocsisnak, majd maszek fuvarosok alkalmazottja lett. Még később kisiparosként - egészen pontosan: szekérfuvarozó kisiparosként dolgozott tovább. „Az embernek nem dirigált senki, nem mondták, hogy így meg úgy, a lényeg: elvégeztem, amit kell", hallom tőle. Márpedig munka bőven akadt, és nehogy azt higgye valaki: a kocsisnak csak hajtania kell a lovat, oszt' kész! Nem. Saját maga rakja le-föl a terhet. Egy kocsihoz egy ember dukál. Napjában kéthárom forduló is lehet. Ma már léteznek rakodógépek, de korábban... „Máig meg tudom mutatni Vásárhelyen azokat a házakat, amelyeknek anyagát én fuvaroztam össze", mondja. Hordta a téglát, sódert, homokot, betongerendákat, meszet, cementet, miegyebet. Sokáig Szegedre járt át dolgozni, onnan hozta a hoznivalót Vásárhelyre. Reggel, parA harmadik évezred első esztendejére kritikus helyzetbe jutott a megye névadó városának idegenforgalma. E kategorikus megállapítást Góg János csongrádi politikus tette, aki jelenleg a megyei közgyűlés idegenforgalmi tanácsnoki tisztségét is betölti ugyan, ám szülővárosának vezetői ez idáig alig használták ki, hogy földijük „a tűz közelében ül". Az elmúlt évtizedekben a csongrádi idegenforgalom alapvetően a Körös-toroki üdülőterület kínálta lehetőségekre koncentrálódott, de gyakran a kedvezőtlen vízállás, az áramlások hatása, valamint a változékony időjárás miatt az idényjellegű idegenforgalmi megjelenés a vállalkozók és az üdülőtulajdonosok és a turisták számára is egyre kevésbé vonzó. A megyei közgyűlés idegenforgalmi tanácsnoka, Góg János úgy véli: elsősorban don, éjjel kettőkor indult a kocsival-lóval, hajnali hatra Szegeden volt, tízre fölpakolta az árut, s ballagott lassacskán visszafelé. Vissza némileg több ideig tartott az út, a tele kocsival. Délután négy-ötre ért Vásárhelyre, s következett a lepakolás... Oda-vissza átlag tízórás volt az út - több mint egy napi munkaidő. „Evekig heti tíztizenkét órát töltöttem itthon, családi körben, a háznál", mondja Tandari István. Akkoriban Vásárhelyen hatvan fuvaros is működött. ezen gondok miatt torpant meg, majd került válságba a legszebb Tisza-parti kisváros idegenfogalma. Mivel a helyi önkormányzati képviselő-testület tagjaként az előző választási ciklusban maga is szorgalmazta egy idegenforgalmi koncepció elkészítését, nem igazán érti, hogy az 1995-ben elfogadott iránymutatásban foglaltakat miért nem tekinti mérvadónak a város jelenlegi vezetése. Az idegenforgalmi koncepció egyik lényeges része az idegenforgalom helyszíneinek áthelyezése. Góg János szerint megfelelő elképzelés a serházzugi holtág és környéke idegenforgalomba történő bekapcsolása, hiszen a holtág rehabilitációja, valamint a volt kertészeti telep helyén (ahol termálkúttal rendelkezik az önkormányzat) idegenforgalmi központ létrehozása mind olyan lehetőséget adna, amely alkalmat teremtene egy egész esztendős turisztikai kínálat kialakítására. Ehhez képest a város hatodik éve nem veszi lovas kocsis. Ma? Ma mindössze ketten-hárman akadnak a városban, olyanok, akik valóban ezzel foglalkoznak. „Munka máig lenne, csinálnám én, ha egészségem engedné", hallom Tandari Istvántól. Nem mintha rengeteg pénzt össze lehetett volna keresni ezzel: a lótartás sokba kerül. Évente százszázhúszezer forint - és kéthárom lova mindig volt. „Egy eredménye mégis akad a munkámnak: ház van a Tejünk fölött", így Tandari István. Jó kuncsaftköröm volt, komolyan az idegenforgalmi koncepciót, amely Góg János szerint korántsem asztalfiók-kitöltőnek készült. A csongrádi turisztikai gondokról ez idáig nyilvánosan szinte senki sem beszélt, a problémák szőnyeg alá söprése persze csak átmenetileg adott megoldást. Az idegenforgalmi tanácsnok úgy véli: az előbbre jutás e szakterületen is csak a szándékon múlik, hiszen egy kétmilliárd forint főösszegű költségvetéssel rendelkező önkormányzat esetében nem pénz kérdése a különféle pályázati lehetőségek kihasználása. Mint mondta: példa erre a labdarúgás támogatása, hiszen bármilyen nehéz pénzügyi helyzetben is volt az önkormányzat, a labdarúgás támogatására évente akár több mint 12 millió forintot is elő tudott teremteni. A szocialista politikus szerint a jelenlegi kormánynak sok „parkolópályás" intézkedése volt, de amit az idegenforgalom fejlesztése érdekében meg lehetett tenmáig keresnek, amikor fuvarozni kéne, de nem az én derekamnak való ez. Hiába, az a sok tonna teher, amit évtizedeken át megmozgattam..." Ám azért nagyon nehezen szakad el a munkától. Szultán nevű, sötétpej lova akármikor befogható, a cséza, amellyel lakodalmasokat fuvarozott lakodalmakkor, s diákokat a híres, vásárhelyi „sárgulások" alkalmával máig ott áll az udvarban, az erős gumiskocsi mellett. Hátha mégis menni kell. Farkas Csaba ni, azt az Orbán-kabinet megtette. A támogatások kihasználásáról szólva Góg János kifejtette: ha a megye egyik legkisebb városa. Mórahalom az elmúlt három évben fedett termálmedencét tudott építeni, és több százmillió forintos fejlesztési programokba kezdhetett, a megye névadó településének vezetése is megtehette volna a szükséges lépéseket. Mint mondta: Lakitelektől, Kerekdombtól, Kiskunhalastól és Kiskunmajsától idegenforgalmi szempontból „fényévnyire" maradt le az egyébként önmagában is varázslatos Tisza-parti kisváros. A választási ciklusból hátralévő időszakban Góg János nem lát reményt a változásra, és ebben a véleményében megerősítette őt az is, hogy az elmúlt három évben a csongrádi önkormányzati vezetők nem tartottak igényt a megyei közgyűlés idegenforgalmi tanácsnokának segítőkészségére. M. Sz. J.