Délmagyarország, 2001. szeptember (91. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-29 / 228. szám

Igazi családi mozi Palásthy György történelmi mesefilmje A szalmabábuk lázadása <P alásthy György rendező ifjúsági filmjein generációk nőttek fel, elég ha csak a Hahó, Öcsire vagy az Égigérő fűre gondolunk. Most újabb gyerektörténettel rukkolt elő: a héten tartották a szegedi Belvárosi moziban A szalmabábuk lázadásának a díszelőadását. Az 7848-49-es forradalom leverése utáni időszakban Hétszáz Jeromos bábkészítőmester műhelyéből gyermeki perspektívából szemlélhetjük a megtorló éveket: különös tekintettel az igazi nagy harcra, amikor a szalmamadarak és szalmabábuk csatába indulnak a szabadságért. Mácsai Pál, Bánsági Ildikó, Haumann Péter és a gyerekek - Ritkán látni új magyar ifjúsági Jilmet a mozikban. A tapasztalata szerint mekkora az igény erre a műfajra? - A gyerekek részéről óriási, érdekes módon a bemulató ulán a kritika sosem fogadta a kegyeibe az ilyen filmeket. Nem tudom, miért nem szeretik. Kicsit lekezelő, néha ledorongoló bírálatok érték ezt picit lenézett a műfajt. Emlékszem, 1970-ben a Hahó, Öcsire az akkori egyik legnagyobb kritikusunk azt írta: bájolgás. Hat évvel később az Égigérő fű című filmeméri is megkaptam a magamét. Vigasztal, hogy harminc év ulán is ezeket filmeket játsszák, és az akkori kritikusok most hallgatnak. - Sajnos, a mai kor és az anyagi lehetőségek sem kedveznek ennek a műfajnak. Hogyan sikerült mégis leforgatni a Szalmahábukat? - Úgy tűnik, az ifjúsági filmeknek sosem jön el az ideje. A szerencsén múlott, hogy meg tudtuk csinálni. Tizenöt évvel ezelőtt rátaláltam a film alapjául szolgáló Páskándi Géza-regényre, ami rögtön megtetszett. Mindig is igényes voltam az. irodalmi alapanyagra: Mándy Iván, Török Sándor, Janikovszky Éva, Bálint Ágnes műveit dolgoztam fel. Páskándival a kezdet kezdetén nem tudtam megegyezni, mert amíg 6 a regény filozófiai mondanivalójához ragaszkodott, addig én a cselekményességet, mozgalmasságot tartottam fontosabbnak. Rettentően makacsok voltunk, nem tudtunk megegyezni. Fiókba tettem az ötletet. Végül kiírtak egy A film meséje Pest-Budán vagyunk, a világosi fegyverletétel után. Két kis árva bolyong a főváros utcáin: Penyige Pál és Derelye Borbála. Jó szerencséjük Hétszáz Jeromos bábkészítő mesterhez vezeti őket, kinek házában menedéket és munkát kapnak: hasonló sorsú társaikkal együtt szorgalmasan készítik a szalmabábukat, melyeket egy titokzatos úr rendelt a mestertől. A szalmabábukat az osztrák titkosrendőrök a bukott forradalom hőseinek ruháiban, őket jelképezve, nyilvánosan fel akarják akasztani a város főterén. Hogyan próbálják megakadályozni a gyerekek a bábuk felakasztását, hogyan jutnak el Szalmaországba és hozzák el a szalmakatonák seregét segítségül - erről szól a képzeletgazdag és fordulatos fdm. A történet végül jóra fordul, és a szabadságharc hőseiről is méltóképpen emlékezik meg. filmpályázatot az 1948-49-es szabadságharc emlékére, ahol zöld utat kapott a Szalmabábu. Szerencsére bekerültünk a millenniumi filmprogramba is, így tudtuk leforgatni. Kétszázmillió forintba került, ami a mai Jelenet a filmből - Haumann Péter (Hétszáz Jeromos) és a gyerekek a bábukat készítik filmárak mellett olcsónak számít. Ha Páskándi letekint az égi nézőtérről, elégedett lehet, mert mindkettőnk álma megvalósult: a film egyszerre elgondolkodtató és kalandos. -A mai gyerekek a pokémonon és Tomh Raideren nőnek fel, a mesefilmekben animációs figurák lövöldözik egymást halálra. Mi a véleménye az ilyen filmekről? - Nem szeretem őket. Idegen tőlem, és sajnálom azokat a gyerekeket, akik ilyen mozin nőnek fel. Azok a szörnyűségek, terrortámadások, amik az elmúlt időszakban történtek a nagyvilágban, minden művészembert arra köteleznek, hogy megmutassa a világ szép oldalát is. Öregemberként nekem nem azt kell elmondanom a gyerekeknek, amit éppen most látnak vagy láthatnak maguk körül, hanem amilyenné felnőttként formálhatnák a környezetüket és önmagukat. - Hogy érzi, a gyerekek ma is fogékonyak a lélek finomabb dolgai iránt? - Hogyne! Hatalmas élményem volt, amikor idén március 14-én a millenniumi filmprogram keretében bemutatták a filmet. Fültanúja voltam, amikor a vetítés után egy kislány pityergett az elégetett szalmabábuk miatt egy kisfiúnak. Nem értette, miért kellett őket elpusztítani. A kisfiú pedig, számomra szinte érthetetlen komolysággal állt ki az árulással szemben, a hősi halál mellett. Megértette, hogy vannak olyan értékeink, amiket nemes célért érdemes feláldozni. Ekkor győződtem meg róla, hogy a film üzenete eljut a legkisebbekhez is. - A bábkészítő mester. Hétszáz Jeromos idilli műhelye központi szerepet kap a filmben. A meseszerű jelenetek egyben nagyon életszerűek is. Honnan a vonzódás ehhez a világhoz? - A bábfigurák szeretetét a családomtól kaptam, ahol majdnem mindenki pedagógus. A nővérem óvónő, az unokám most tanul a tanárképzőn, az egyik lányom is tanárnő, a nagyapám pedig kántortanító volt. Nekem a főhős. Hétszáz Jeromos mester majdnem családtagnak számít. A filmben minden reggel elhangzó híres és kedves, Jó reggelt, kis boltom!" mondatát egy öreg ismerősömtől csentem. A Várban van egy század eleji hangulatot árasztó kis üveg- és porcelánüzlete. Bár ezeket a tárgyakat nem a saját kezével készítette - mint a bábukat Jeromos -, mégis élőnek tekinti őket, akiknek reggelente köszönni kell. Ez ma már szinte nevetségesnek tűnik, mégis nagyon fontosnak tartom, hogy megérezzük a tárgyak és a báPalásthy György: Kötelességem, hogy megmutassam a világ szép oldalát is. (Fotó: Gyenes Kálmán) buk lelkét, és így rátaláljunk a saját érzékenységünkre. - Több évtizedes pályafutása során most használt először számítógépes animációs technikát. Milyen érzés volt képernyő előtt filmet készíteni? - Sokszor őrjítő! Idős fejjel kellett megtanulnom egy számomra teljesen ismeretlen technikát. Eleinte rettentő nehéz volt, sok belső harc árán sikerült mégis ráállnom a logikájára. Először is a szalmabábuk mozgatását csak animációs trükkökkel tudtuk megoldani. El kellett felejteni a madzagokkal mozgatható marionettbábukat, a pálcákkal irányítható vajangokat és a kesztyűs bábot. Nekünk mást kellett - ekkora időtartamra Magyarországon először - kitalálni. Két eljárást használtunk. Az egyik a hagyományos kockázott animáció volt, amikor a bábut a felvevőgép előtt centiről centire mozdítottuk, hogy a gép minden képkockát exponáljon. Tudni, hogy másodpercenként 25 kockával pereg a film. El lehet képzelni, egy egyperces jelenetnél hányszor kellett a bábun mozdítani! A szalmamadarak repülését pedig számítógépes modellezéssel oldottuk meg. Nagyon bonyolult volt, szerintem új műfajt teremtettünk. Bonyolította a helyzetet, amikor a gyerekekkel együtt játszottak a bábuk. Három évig készítettük a filmet, fantasztikus precizitással és alázattal. -Az I848-49-es forradalmi események történéseit, az azt követő megtorlás időszakát nem lehet vidámnak nevezni. Mégis, humorban és poénokban bővelkedő filmet forgatott belőle úgy, hogy a mondanivaló komolysága nem csorbult. Milyen szerkesztési elveket tartott fontosnak a film készítésénél? - Nem gondolom, hogy a gyerekek ebből a filmből tanulják meg a forradalmi eseményeket. Azonban bízom benne, rájönnek, a mi történelmünknek is megvannak azok az epizódjai és hősei, amelyek és akik érdemesek arra, hogy ideálok legyenek. Most forgatják Magyarországon Gerarde Depardieu főszereplésével a Napóleont. A mi történelmünknek is megvannak a maguk napóleoni csatái és hősei. A filmemben Hétszáz Jeromos mester nem hivatásos katona, hanem az események hatására egyszercsak hőssé emelkedik. A többieknek példát mutatva feláldozza a számára legkedvesebb szalmabábukat a hazájáért. Ezt az emberi magatartást hatalmas dolognák tartom. Nem szabad, hogy elfelejtkezzünk róla. Lévoy Gizella Haumann Péter a forgatásról „Sok vidám és komoly élményem fűződik a filmhez. Az egyik, hogy 10 év után végre újból készült magyar ifjúsági film. Nagy öröm. hogy komoly szándék és pénz is adódott a létrejöttéhez. A másik nagy öröm Palásthyhoz kötődik, mindig nagy élmény vele dolgozni. A legnagyobb élvezetet a gyerekek adták, élmény volt a napi tízórai megfeszített munka mellett nekik, velük együtt játszani. Nyilvánvaló, hogy a gyerekeknek sok a megfeszített egész napi munka. A figyelmük ébren tartására, kicsit a magam, az ők és a film sikere érdekében is játszottam. Ünnepélyes, nagy, örömteli feladat volt ennyi gyereket ellátni jó feladattal, jó játékkal. A forgatás színhelyén egy traktor állt, felültünk rá és - noha állt - azt játszottuk, hogy megy a traktor. Minden gyereknek kiosztottam a traktor tartozékainak megfelelő szerepet és az álló traktor megindult, dudált, bömböli a motor, viluxolt, indexelt... Nagyszerű traktorfutamok voltak és nagyon jól éreztük magunkat!"