Délmagyarország, 2001. szeptember (91. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-06 / 208. szám

Csecsemő- és kisgyermekápoló szakos tanulók a Kossuth Zsuzsanna szakközépiskolában. (Fotó: Karnok Csaba) Szentesen kevés a jelentkező Megszűnt a nappali tagozatos ápolószakképzés a szentesi Koros Sámuel Közgazdasági és Egészség­ügyi Szakközépiskolában, mert egyetlen évfolyam elindításához sincs elég jelentkező. Az intézmény igazgatóhelyettese, dr. Karlik Natália szerint a fiata­lok inkább más pályát választanak a felelősségteljes munkát igénylő, három műszakos, rosszul fizetett ápoló szakma helyett. Az igazgatóhelyettes szerint sokan azért sem jelentkeznek az iskolába, mert a há­roméves képzés helyett inkább a csupán egy évvel hosszabb főiskolát végzik el, ahol felsőfokú oklevelet szerezhetnek. Több éve utánpótlási gondokkal küzd az ápoló szakma hazánk­ban. Egyes szakembe­rek szerint néhány esz­tendő múlva kritikus helyzet alakulhat ki, ha a kórházak és a klini­kák szakképzetlen munkatársakat lesznek kénytelenek felvenni a betegek gondozására. Úgy tűnik, ennek veszé­lyét egyelőre sem a szakma, sem a társada­lom nem ismeri fel elég­gé. A szegedi Kossuth Zsu­zsanna Egészségügyi Szak­középiskolában három éve nem indítanak ápoló szakot nappali tagozaton a rendkí­vül csekély érdeklődés mi­att. Idén például mindössze három diák jelentkezett erre a képzésre, de az önkor­mányzat számításai szerint legalább harminc tanulót kellene beiskolázni ahhoz, hogy az oktatás ne legyen ráfizetéses. így aztán idén sem képeznek a felnőtt bete­gek gondozásában segítő ápolókat a szakközépiskolá­ban. A csecsemő- és kis­gyermekápoló szakot vi­szont el tudták indítani, az első évfolyamon tizenheten tanulnak. Az intézmény igazgatója, Tripolszky Imréné elmondta: az ápoló szak iránti érdeklő­dés drasztikus csökkené­se azóta tapasztalható, hogy a hagyományos, érettségi bizonyítványt nyújtó egész­ségügyi szakközépiskolai oktatás megszűnt. Ma ugyanis már csak érettségi­vel jelentkezhetnek a fiata­lok a hároméves szakképző évfolyamokra. Az ápoló szak iránti ala­csony érdeklődés azzal ma­gyarázható, hogy az ebben a szakmában dolgozók mun­káját nent becsüli meg a tár­sadalom. Az ápolók az egészségügyi ranglétra le­galsó fokán helyezkednek el, fizetésük a 40 ezer forin­tos minimálbért nem vagy alig haladja meg. Az igazga­tónő szerint a huszonéves fi­atalok nem szívesen választ­ják az ápoló szakmát, hiszen számtalan, jobb feltételeket és több fizetést nyújtó állás közül válogathatnak. Az iskola vezetőjének vé­leményét a tanulók is meg­erősítették. A csecsemő- és kisgyermekápoló szakra járó Bartók Beáta kórházban töl­tött gyakorlata közben ta­pasztalta, hogy nem csak az orvosok egy része „nézi le" az ápolókat, hanem ez utób­biak sem mindig becsülik meg egymást, s olykor hi­ányzik körükben az össze­tartás. Ez pedig szerinte oda vezet, hogy a betegek sem értékelik eléggé a munkáju­kat. Beáta ennek ellenére szeretne beteg gyerekek ápolásával foglalkozni. ­Élek-halok a gyerekekért. Amikor látom, hogy szen­vednek, mindent megteszek, hogy segítsek rajtuk. Talán azért is választottam ezt a szakmát, mert otthon sokat segítettem anyukámnak az ikertestvéreim gondozásá­ban - mondja. Évfolyamtár­sa, Csányi Georgina is szí­vesen foglalkozik gyerekek­kel. - A legkisebbek még nem tudnak beszélni, ezért nekem kell kitalálni, miért sírnak, hol éreznek fájdal­mat - fogalmazza meg en­nek a szakmának az egyik szépségét Georgina, aki az iskola befejezése után újszü­löttosztályon helyezkedne el, de-leukémiás gyerekeket is gondozna. Süli Katalinnál családi indíttatás is szerepet játszott abban, hogy szívesen gon­dozna újszülötteket és kis­gyermekeket. Édesanyja a szegedi női klinikán dolgo­zik, s Katalin is nagyon sze­reti a csecsemőket. Beáta és Katalin fejében már megfor­dult az a gondolat, hogy ápoló szakos főiskolai dip­lomát szerezzenek, mert úgy vélik, felsőfokú oklevéllel jobban tudnának érvénye­sülni. Ezzel Tripolszky Imréné is egyetért. Az alacsonyabb szintű szakképzettséggel rendelkezők öt-tíz százaléka a végzés után elhagyja a pá­lyát, még ennél is nagyobb, negyvenszázalékos a lemor­zsolódás a tanulmányok ide­je alatt. Az igazgatónő en­nek ellenére optimista. Úgy véli, innen már csak felfelé vihet az út. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy az egészségügyi kormányzat és az intézmények is felismer­jék az ápolók hiányából fa­kadó veszélyt. A szegedi önkormányzat II. számű kórházában például jelenleg húsz ápolót tudnának fel­venni, három műszakos munkaidőben. Lapunk úgy tudja, az Egészségügyi Mi­nisztériumban keresik az ápoló szakma iránti érdeklő­dés növekedéséhez vezető megoldást, amelyről a jövő héten tájékoztatják az okta­tási intézményeket. HegedOs Szabolcs 4 HIRDETÉS CSÜTÖRTÖK, 2001. SZEPTEMBER 6. Nincs utánpótlás a szakképzett ápolókból Lenézik a munkájukat Vonzó volt a menedzser szak Pótfelvételi Összesítették a nyári egyetemi pótfelvételi eljárás eredményeit. A Szegedi Tudományegye­tem (SZTE) több kara hirdetett meg olyan sza­kokat, amelyekre a rendes felvételi eljárás le­zárása után is vártak jelentkezőket. Ők azon­ban már csak költségtérítéses képzésre kerül­hettek be. Ennek lehetőségét azoknak is fel­ajánlották, akik júliusban nem érték el a felvé­teli ponthatárt, de a költségtérítéses képzésben megállapított alacsonyabb pontszámot telje­sítették. A szegedi egyetem általános orvos szakán meghirdetett harminc helyre nyolcan nyújtot­tak be pótjelentkezést, s valamennyiüket fel is vették nappali tagozatra. Az egészségügyi fő­iskolai karon feltöltötték az általános szociá­eredmények lis munkás szak harmincfős keretszámát. A felvett hallgatók levelező képzésben vesznek részt. Az élelmiszeripari főiskolai karon a vál­lalkozó menedzser szak vonzotta a legtöbb Hatalt a pótfelvételi eljárásban. Ide negyven­hármán, élelmiszertechnológus-mérnök szak­ra tízen, élelmiszer-ipari gépészmérnök szak­ra hatan jelentkeztek. A levelező tagozatra be­jutott diákokon kívül nappali tagozatra felvet­tek még tizenkét olyan hallgatót, akik július­ban nem érték el a ponthatárt. A tanárképző fő­iskolai kar nyolc szakon, illetve szakpáron hir­detett meg pótfelvételit, ebből hetet levelezős képzési formában indítanak. A 272 jelentkező­ből 244-et vettek fel. H. Sz. Rögtön megtetszett a tanító néni" Elsősök az iskolapadban Sok kisdiák örömére vagy bánatára közel egy hete elkezdődött a tanítás az iskolákban. A legna­gyobb várakozással a most első osztályba indu­lók kezdték el a tanulmá­nyaikat. Arról, hogy ho­gyan telt ez az elmúlt hét, a szegedi Zrínyi Ilona Al­talános Iskola két első osztályában tájékozód­tunk. - Mindenhova mászókákat rajzolok - mesélte cinkos mo­sollyal a kifestőfüzetre mu­tatva Gyurisics Konrád, aki az idén kezdte el az első osz­tályt a szegedi Zrínyi Ilona Altalános Iskolában. A kisfi­únak nagy a mozgásigénye, a tanóra alatt is jár a keze, a lá­ba. Szeret szaladgálni, múlt­kor egy szobrot is megmá­szott, amikor édesanyja rövid időre máshová figyelt. - Az is­kolában minden alkatú kisdi­áknak találunk játékos felada­tot, hogy belerázódjon a ko­molyabb munkába - meséli dr Reiszné Maier Szilvia taní­tónő. A fokozatosság elvét al­kalmazta az intézmény, ami­kor a májusi beiratkozás utá­ni héten egy közös délutánra invitálta a leendő nebulók mellett a szülőket is. Mondó­kákat és meséket mondtak, majd rajzoltak a gyerekek, mi­közben megismerkedtek egy­mással, a tanteremmel és a le­endő tanító nénivel. Augusz­tus végén pedig már mint ré­gi ismerőst köszöntötték egy­mást, és az általuk készített rajzokkal díszített tanterem várta őket. A Zrínyiben az idei tanévben két első osztály in­dult 28-28 fővel. Az ünnepi és mókás első nap Verdi Aida című operájának bevonulási indulójára érkeztek meg a leg­kisebbek, majd körbejárták az intézményt, a folyosókat, a tantermeket. Az óvodából az iskolába való sikeres átállást segítette, hogy elsó nap nem is kellett Első napok az iskolában. (Fotó: Schmidt Andrea) elhozniuk a tankönyveket: mesekönyvek, játékok és szí­nes ceruzák kerültek az asz­talra. Jöhetett a még ovipót­lójátékos tanítás. - Egy, ket­tő, három... a ceruzáit szá­molja egészen harmincig Bat­ki Fruzsina, akinek idősebb testvére segít otthon a házi feladatnál. Vonalkák, kari­kák, virágok és pillangók sor­jáznak a füzetében, a gyakor­lásnak köszönhetően erősöd­nek a ujjcsontjai. A két osz­tályban majdnem minden­ki napközis. Kovács Lucát édesanyja fokozatosan szok­tatja a délutáni iskolai elfog­laltsághoz, még tanítás után hazaviszi, de minden nap egy picit később jön érte. így ész­revétlenül pár héten belül ő is napközis lehet. - Nekem már első nap megtetszett a tanító néni ­hangzik egy rakás meskönyv mögül egy vékonyka hang, akinek gazdája bőszen ren­dezgeti a tanszereit. - Nehéz az iskola táska? - kérdezem, és határozott nem volt a fele­let. A különféle úriénnyel és mesefigurával díszített színes táskákban mindössze pár fü­zet és egy könyv díszeleg. Az utolsó padban egymás mellett ül Pap Vivien Nikolett és Dimovics Dani. Első látás­ra rokonszenvet éreztek egy­más iránt, és az ismerkedéskor az is kiderült, hogy mindket­tőjük édesanyja ugyanebben az iskolában koptatta a padot. Barátok lettek. Az osztályba jár több olyan kisdiák is, aki­nek még a nagymamája is itt tanult. A palatábla és pala­vessző ideje már jócskán le­járt, a nádpálca is a múlté, azonban akkor és most is a csetlő és botló apróságok így indultak el a tanulás sokszor rögös útján. Lévay Gizella Mesterkurzus a konzervatóriumban A stuttgarti Állami Zeneművészeti Főisko­la professzora, Hamari Júlia tart mesterkurzust ezen a héten a Szegedi Tudományegyetem Konzervatóriumában. A világhírű magyar énekművész az intézet tizenegy növendékét választotta ki, akikkel négy napon át foglalko­zik. A tehetséges itjú énekesek szombaton 17 órától ingyenes koncerten adnak számot felké­szültségükről a Bartók Béla Művelődési Köz­pont nagytermében. Hamari Júlia a budapesti Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskolán szerzett diplomát, majd Stuttgartban tanult tovább. 1967 óta a düssel­dorfi Rajnai Német Opera magánénekese, az elmúlt évtizedekben rendszeresen fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a milánói Scalá­ban, a New York-i Metropolitanben és a lon­doni Covent Gardenben. Ünnepelt Carmen, Dido, Rosina, Orfeo, Dorabella és Octavian volt, kiváló dal- és oratóriuménekesként is be­utazta a világot. Néhány éve visszavonult az operaszínpadtői és a tanításnak szenteli az éle­tét. A szegedi magánének tanszék vezetője, Temesi Mária minden évben igyekszik egy ne­ves énekmestert felkérni, hogy a szegedi kon­zervatórium legtehetségesebb növendékeit meghallgassa és énektechnikai, zenei, művé­szi tanácsokat adjon. Nagy szó, hogy idén Hamari Júliát sikerült megnyerni, akit a világ minden tájáról felkeresnek jó tanácsokért az énekesjelöltek. Szemináriumai a laikusok szá­mára is élvezetesek, hiszen a félórányi inten­zív munka során hihetetlenül sokat fejlődik egy-egy növendék. Tegnap délelőtt először az ötödéves Lang Ottilia Rossini Kis miséjéből választott egy áriát, majd évfolyamtársa, Kó­nya Krisztina Gara Mária kabalettáját énekel­te Erkel operájából, a Hunyadi Lászlóból. Mindketten izgultak egy kicsit, ám az erős koncentrációt követelő foglalkozás után azt mondták, nagy élmény volt a közös munka Hamari Júliával, mert jól hasznosítható taná­csokat adott és éles szemmel a legfontosabb dolgokat ragadta meg. H. Zs. BÉKÉSCSABAI AGROKKR RT. Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi és Szolgáltató Részvénytársaság AGROPARTNER MEZŐGAZDASÁGI SZAKÜZLET 6791 Szeged, Kettőshatári út 4. Tel.: 62/554-510. Fax: 62/461-694 Meghívó! Tisztelt Partnerünk! A Békéscsabai Agroker Rt. „Kertészeti napok" elnevezésű rendezvényt szervez 2001. szeptember 6-tól 8-ig, 10-16 óráig, amelynek helye Szeged-Kiskundorozsma, Kettőshatári út 4. (a nagybani zöldségpiac mellett) A kertészeti napok keretében bemutatásra kerülnek a SAME FRUTTETO és SAME SOLARIS traktorok, valamint a hozzájuk kapcsolható munkagépek, melyek elsősorban zöldség-gyümölcs-virág termesztők részére ajánlott. Továbbá bemutatásra kerül a cég által forgalmazott MTZ család néhány tagja. Megnyitó: 2001. szeptember 6., 10 óra Akicós vásárlási lehetőség a kiállítás alatt Agorpartner üzletünkben! Minden érdeklődől szeretettel várunk.

Next

/
Thumbnails
Contents