Délmagyarország, 2001. szeptember (91. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-04 / 206. szám

4 KAPCSOLATOK KEDD, 2001. SZEPTEMBER 4. Ezeréves szabadtéri „Milleneumi évad" - virít a Szegedi Nemzeti Színház két oldalán álló, szellő­zőrácsos építmények falában kialakított reklámkirakat üvegén. Nyelvtanórákon a „millennium" riasz­tó ellenpárjaként említődött a „millene­um", amelyet nemhogy leírni, de még ki­mondani is snassz. Egy vitrinnel odébb, a Szőrényi-triló­gia plakátján már a hibátlan „millenni­um" olvasható: a föliratkészítőnek csak sorban át kellett volna másolnia a betű­ket. Minthogy ez nem sikerült, Thalia szentélyének melléképületén szezonkez­dettől hirdettük: így írunk mi. De sebaj: a szabadtéri éppen 930 év múlva lesz ezeréves, addig még maradt egy kis idő a „millennium " szó írásmód­jának elsajátítására. Ny. P. Cser Miklós vezényletével győzött a Victoria Kórussiker Arezzóban Cser Miklós profi operakarmesterként vállalta a szegedi kamarakórus vezetését. (A szerző felvétele) A énekkari kultúra egyik legrangosabb se­regszemléjén, az au­gusztus végén megren­dezett arezzói nemzet­közi kórusversenyen több dijat elnyerve, nagy sikert aratott a ha­marosan harmadik szü­letésnapját ünneplő sze­gedi Victoria Kamarakó­rus. A nem mindennapi eredményről az együttes vezetőjét, Cser Miklóst kérdeztük, aki a Pécsi Nemzeti Színház zene­igazgatójaként és az Operaház karmestere­ként nem kis áldozatot hozva vállalja a rend­szeres munkát a szegedi kórussal. - A Victoria Kamarakó­rus kevésbé ismert, mint a sok éve működő szegedi énekkarok. Hogyan jött létre, milyen eredménye­ket ért el eddig'.' - Szegeden élő két fiam, Cser Krisztián és Cser Ádám baráti köréből alakult meg az együttes, amely szeptember 12-én ünnepeli harmadik születésnapját. Fiaim kérésé­re azért vállaltam el a vezeté­sét, mert szorosan kötődöm a kóruskultúrához, hiszen a Zeneakadémián Vásárhelyi Zoltán, Makláry József és Párkai István növendékeként először középiskolai énekta­nári és karvezetői szakot vé­geztem. Köszönetet kell mondanom a szegedi karna­gyoknak azért, mert a Victo­ria Kamarakórus tagjai ko­rábban a különböző helyi kó­rusokban már énekeltek, és kiváló zenei felkészültséggel rendelkeznek. 1999-ben részt vettünk a VII. budapesti nemzetközi kórusversenyen, amelyen a kamarakórusok kategóriában másodikok let­tünk. A siker lendületet adott, ezt követően Szegeden és országszerte több koncer­ten is bemutatkoztunk, és el­nyertük a hazai Kodály-kó­rusverseny kamarakórus ka­tegóriájának első díját. Úgy gondoltam, jó lenne külföl­dön is megméretni a kórust, ezért elküldtem a demófelvé­telünket Arezzóba. Elfogad­ták a nevezésünket az ottani rangos verseny kortárs zenei és többszólamú kategóriájá­ba. Az utóbbiban a négyta­gútól a negyvenfósig min­denféle kórus szerepelt, a mi együttesünk huszonegy éne­kessel lépett fel. Arezzo előtt tettünk egy kis kitérőt: meg­hívást kaptunk régi barátom­tól, Czifra Jánostól, a salz­burgi dóm zeneigazgatójától egy koncertre. - Milyen műveket vittek az olaszországi verseny­re? - A kortárs zenei kategó­riában az előző év zeneszer­zóversenyének gyóztes mű­vei közül kellett egy kötele­ző darabot választanunk. Patrice Granadel, nizzai születésű fiatal komponista Kaddis dreimal tausend jah­re című, roppant nehéz, ti­zenkét szólamú művével egy londoni és egy cremonai kó­rus előtt sikerült elnyernünk az első díjat. Szinte az egész nyarunk ráment a felké­szülésre, a kórus tizenkét ki­választott tagjával először egyénenként foglalkoztam, s csak utána jöttek a szólam-, majd az összpróbák. Beval­lom, nem csak a harmincöt fokos meleg, hanem az iszo­nyatos koncentrációt igénylő munka is megizzasztott ben­nünket. Megérte, mert ren­geteget tanultak a kórusta­gok, ráadásul a díjjal kétmil­lió líra is járt. A többszóla­mú kategóriában - ahol hu­szonkét kórus indult ­ugyancsak jól szerepeltünk, bekerültünk a döntőbe, ahol a neves Fülöp-szigeteki aka­démiai kórus mögött a má­sodik helyezést sikerült megszereznünk. A fesztivál­versenybe is beválogattak bennünket, ahol elnyertük a reneszánsz kategória első dí­ját. Szerepeltünk a vasárnapi gálakoncerten is, ahol Arez­zo város nagydíjáért folyt a verseny. A Fülöp-szigeteki­ek győztek, de bennünket említettek másodikként. A különböző díjakkal összesen hat és fél millió lírát sikerült „összegyűjtenünk", ami azért fontos, mert ebból tud­tuk fedezni a közel nyolc­százezer forintos autóbusz­költséget. A Nemzeti Kultu­rális Alap támogatása is so­kat segített. - Szegedtől milyen segít­séget kap a kórus? - Nem tudok elég hálás lenni Kiss Ernő népművelő­nek, aki három évvel ezelőtt befogadott bennünket, és az­óta helyet biztosít a próbá­inkhoz az igazgatásával mű­ködő újszegedi Bálint Sán­dor Művelődési Házban. A várostól más támogatást ed­dig nem kaptunk. Hallási Zsalt Szabadkai diákok Szegeden és Ópusztaszeren Hétszázan az emlékparkba „Megismerni az egye­temes magyar történel­met" - ez a mottója an­nak a nagyszabású sza­badkai akciónak, ame­lyet a délvidéki város vezetése még évekkel ezelőtt tervbe vett, de csak most valósít meg. Kasza József miniszter­elnök-helyettes még sza­badkai polgármester­ként szorgalmazta a vá­ros általános iskoláinak vezetőinél, hogy egyet­len tanuló se fejezze be úgy a 8. osztályt, hogy ne látta volna nemzeti történeti emlékhelyün­ket. A fenti ötlet a korábbi időszakban nem talált na­gyobb visszhangra. A Milo­sevics-rezsim nem nézte jó szemmel a kisebbség nemze­ti öntudatának „ébredezé­sét", inkább elnyomta, meg­bénította az ilyen kezdemé­nyezéseket. A tavalyi de­mokratikus fordulat után azonban ismét napirendre kerülhetett ez a téma. Kern Imre, a szabadkai önkormányzat végrehajtó ta­nácsának elnöke szerint mintegy 700 diák ül majd autóbuszba szeptember 17­én, s előbb Szabadka testvér­városába, Szegedre látogat, azt követően pedig az Ópusztaszeri Nemzeti Törté­neti Emlékparkba. Ispáno­vics István, Szabadka pol­gármestere lapunknak el­mondta: tisztában van azzal, hogy milyen nehéz bejutni az emlékhelyre, ezért köszö­ni a szegedi és az ópuszta­szeri szervezőknek, hogy ilyen gesztussal élnek. Sza­badka egyébként viszonozni óhajtja ezt a gesztust, s lehe­tőségeikhez mérten igyekez­nek majd minél többet meg­mutatni Szabadkából és kör­nyékéből. Kerek Attila, a szegedi polgármesteri hivatal ifjúsá­gi, kulturális és sportirodájá­nak vezetője elmondta, hogy a szabadkai tanulókat szer­vezetten és felkészülten vár­ják. A mintegy 10-12 autó­busznyi diák először Sze­gedre látogat. Itt a hivatalos fogadtatás után városnézé­sen vesznek részt, majd Ópusztaszerre utaznak. Ott megtekintik a Feszty-körké­pet és a skanzent. A délvidé­ki diákokat a Csongrád me­gyei és a szegedi önkor­mányzat, valamint az Ópusztaszeri Nemzeti Törté­neti Emlékpark látja vendé­gül. K. F. Megörökítik a Kortárs Balett Mandarin-produkcióját Táncfilm készül Juronicsékkal Vita a határon túli magyarok kollégiumáról Ellenzik az elkülönítést A vitát kiváltó kollégiumba augusztus 8-ától költöznek be a határon túli magyar diákok. (Fotó: Miskolczi Róbert) Gettósitást emleget azoknak a határon túli magyar egyetemistáknak egy része, akiket eddigi szálláshelyükről a Szege­den nemrég felújított Márton Áron Szakkollégi­umba költöztetnek. A Szegedi Tudományegye­tem rektorát elkeseríti a fiatalok ellenállása, mivel az új kollégium a legjob­ban berendezett diákszál­lás a városban. Vihar egy pohár vízben ­legalábbis annak tűnik az a vi­ta, amely a határon túli ma­gyar fiatalok számára kialakí­tott új kollégiumba való be­költözés körül robbant ki Sze­geden. A város egyeteme a Kálvária sugárúton, az egyko­ri textilgyári női munkásszál­lóban 205 millió forintért fe­lújított és berendezett Márton Áron Szakkollégiumban kí­vánja elhelyezni az államilag finanszírozott képzésben részt vevő határon túli magyar diá­kokat. Ezek egy része azon­ban gettósításnak tartja, hogy el kell hagyniuk azokat a kol­légiumi szálláshelyeket, ahol eddig laktak. A sajtóban nyi­latkozó szlovákiai Nagy Zol­tán és a vajdasági Dérity An­géla nem az elhelyezés körül­ményeit kifogásolják, hanem azt az eljárást, hogy elkülöní­tik őket barátaiktól. A határon túli magyarok felsőfokú tanulmányait Ma­gyarországon segító Márton Áron Szakkollégium szegedi szervezetének szakmai koor­dinátora, Kanyári József hangsúlyozta: ez csupán né­hány ember véleménye, és a 150 fós kollégiumba jelentke­zők 99 százaléka örül az új szálláslehetőségnek. Annál is inkább - tette hozzá -, mert a szegedi egyetemi kollégiu­mok közül jelenleg ebben az újonnan berendezett épület­ben a legjobbak az életkörül­mények. Ugyanezt emelte ki Mészá­ros Rezső, az egyetem rektora is, aki elmondta: a kollégium abból a célból épült, hogy a határon túli magyar fiatalok­nak speciális körülményeket teremtsenek, amivel egyúttal infomiatikai, kisebbségi jogi, gazdaság- és politikatörténeti, európai uniós és idegen nyelvi ismereteik bővítését is segítik. - A kollégium az Oktatási Minisztériummal és a Márton Áron Szakkollégiummal kö­tött szerződés eredményekép­pen jött létre, és nem tehetjük meg, hogy üresen, kihaszná­latlanul hagyjuk - indokolta lapunknak a rektor azt a dön­tését, amelynek alapján más kollégiumokból ide irányítot­ták az azokba már korábban felvett határon túli magyar hallgatókat. A diákszálló ugyanis - a rektor tájékoztatá­sa szerint - csak 70-80 száza­lékban telt meg önként jelent­kezőkkel. A Márton Áron kollégiumba csak határon tú­liak költözhetnek be, korábbi szálláshelyeiket viszont ma­gyar állampolgárságú hallga­tók is elfoglalhatják. A kollé­giumi helyek tehát nem csak a határon túliak körében bővül­nek. Mészáros Rezső úgy véli. a kényszerű költözködés ellen­zői - akiknek a számát két-há­romra becsüli - személyes okokból nem kívánják elhagy­ni eddigi szálláshelyüket. - El vagyok keseredve, hogy néhá­nyan éppen a legjobb szegedi kollégiumot bírálják. Ezek a kijelentések ártanak az össz­magyar érdekeknek - mondta az egyetem rektora. A Márton Áron kollégiumba szeptember 8-ától költöznek be a hallga­tók, a felújított épületet pedig 11-én avatják fel. Hegedűs Szabolcs Óriási sikert aratott a Sze­gedi Kortárs Balett, amikor két évvel ezelőtt a Kamara­színházban Juronics Tamás főszereplésével és koreografá­lásában bemutatta Bartók Bé­la táncjátékát, A csodálatos mandarint. Az eredeti megol­dásokat alkalmazó, rendhagyó produkciót országszerte és külföldön is játszotta az együttes, tavasszal például Budapesten, a Bartók Feszti­válon. Ott látta az előadást Móczán Péter producer, aki­nek annyira megtetszett, hogy javasolta: forgassanak belőle táncfilmet. Támogatták az öt­letet a Bartók-örökösök is, akik más Mandarin-produkci­ókkal kapcsolatban nem vol­tak lelkesek. Juronics Tamás koreográfiáját viszont autenti­kusnak. a szerző szellemével rokonnak találták. Az ORTT, a Nemzeti Kul­turális Örökség Minisztériu­ma valamint a V-Fon pályáza­ti támogatásával. Siló Sándor rendezésében az elmúlt héten a nagykovácsi televíziós stú­dióban forgatták a Mandarin­Juronics Tamás és a Szegedi Kortárs Balett táncosai A csodálatos mandarinban. (Fotó: Miskolczi Róbert) filmet, amelynek utómunkála­tai a következő hetekben zaj­lanak. A táncfilmet várhatóan még az ősszel műsorára tűzi az Ml tévécsatorna. A felvé­telen a címszerepet Juronics Tamás, a Lányt Nemes Zsófia, a csavargókat Topolánszky Ta­más, Sárközi Attila, Kocsis László és Aczél Gergő táncol­ja­Pataki András balettigaz­gató elmondta: az együttest valószínűleg október végén vagy november elején láthatja legközelebb a szegedi közön­ség, amikor - csak egyetlen előadásban - tavaszi sikerda­rabjukat, a Carmina Buranát játsszák a nagyszínházban. H. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents